Magyar Szó, 1901. május (2. évfolyam, 103-127. szám)

1901-05-23 / 121. szám

Május 2ü. MAGYAR SZŐ­ lemetlen helyzetbe került. Legidősebb fia a szultán költségén Franciaországban a mérnöki tudományokat hallgatta, de tanulmányának be­fejezése után csak nagy nehezen volt rá­vehető arra, hogy Törökországba visszatérjen. Végre mégis visszajött és a szultán valami távoli fészekbe kajmekánnak nevezte ki. De alig volt e kinevezés a zsebében, elmenekült és is­mét Franciaországba tért vissza. A szultán na­gyon zokon vette ezt Izzet beytől, mert az ő segélyezése nélkül a fia nem végezhette volna el a tanulmányait. Most Izzet beynek a második fiával is baja van. Ez mint tiszt, egyik porosz ezredhez volt vezényelve és nemrégen onnan nyomtalanul eltűnt. Azt hiszik, hogy szintén Franciaországban van. És most állítólag a törö­kök által fölbontott idegen posta leveleiben Izzet­bey megszökött fiainak atyjukhoz intézett több levelét találták, melyek Izzet beyre feltétlenül komprommittálók. A Yildiz-kioszkban e­miatt élénk összetűzések voltak a szultán és kedvence között. Konstantinápoly, május 22. A hatalmasságok erélyes fellépése követ­keztében a portának a postakonfliktus dolgá­ban meg kellett hajolnia a kabinetek akarata előtt. Tevfik basa külügyminiszter kétszer is fölkereste a nagyköveteket a konfliktus ren­dezése végett, mert első nyilatkozatát a nagy­követek többsége nem találta kielégítőnek. A miniszter ismételte látogatását az osztrák­magyar, a francia és az angol nagykövetnél, a porta nevében hivatalos formában sajnál­­kozását fejezte ki az idegen postaküldemé­nyeken esett sérelem miatt és értésükre adta, hogy kiadták a parancsot, hogy az idegen pos­taküldeményeket megint rendesen továbbít­sák. A miniszter egyúttal formálisan kijelen­tette, hogy hasonló önkényes dolgok jövőre nem fognak ismétlődni. A három nagykövet tudomásul vette ezt a kielégítő hivatalos ki­jelentést és az első dragománok útján jegy­zéket küldtek a külügyminiszternek, amely­ben a sajnálkozás kifejezését és a szóbeli ígéretet írásban ismétlik. Tevfik basa tudo­másul vette a jegyzékek tartalmát és kije­lentette, hogy az teljesen megegyezik az ő szóbeli közlésével. Hanem azért a konflik­tus még sincs teljesen elintézve. A nagykövetek még vonakodnak a portának a rendes postaszolgálat helyreállítására vonat­kozó ajánlatát elfogadni. Az idegen posta­­küldeményeket Konstantinápoly és Európa között most is külön futárok szállítják, az ide­gen hajók most is megtagadják még a török postaküldemények fölvételét, ám az állam, nem jó azzal perben állani. Nyom­ban alább hagyott hát a követelőzésével és így megegyeztek százezer koronányi végkielégítés­ben. Amely összeg kifizettetett és nyugta szerint át is vétetett. Eddig van. A békés befejezéshez mi is csak örvendezni tudunk, csak épen azt furcsáljuk, hogy az állam is ime egyezkedni tud, mint két civódó boltos. Elvégre az egyezkedés mindig bizonyos jogok megcsorbítását jelenti és fur­csájult, hogy épen az állam vállalkozzék a jog­­csorbításra. Vagy járt igazság szerint annak az örökösnek a summa, akkor ki kellett volna neki fizetni egészen. Ha pedig nem járt, akkor az államnak nem volt joga ahhoz, hogy százezer koronával apassza a kultúrcélok kasszáját. Még akkor sem, ha pörrel járt volna a dolog. Elég magános ember pöröl, pörölhet hát az állam is olykor. Annál könnyebben megtehetné, mert még csak stemplire sem kellene pénzt költenie. 121. szám. ? Ilyen ügyetlenül dobtam volna be a Ma­­rentába ! A szomszédja véletlenül detektiv volt s De­­midovot — igy hívják a fecsegő urat — a fen­­tebbi elszólás után mindjárt letartóztatta és át­­kisérte a börtönbe. — Nem is bánom ! — jelentette ki, ismét hangosan. Demidov — legalább nem kell végig néznem a darabot! (A fejedelem ugyanis szin­­tén ott volt a színházban, s illetlenség lett volna az ő távozása előtt kimenni a nézőtérről). Rövid bírálatunk a darabról az, hogy Bojcsev lehetett igen jó gyilkos a gyakorlatban, de el­méletben, szerzőnek, legalább­is gyönge. Az em­berek, úgy látszik, azt hiszik, hogy ha egy-két gyilkosságot sikerült elkövetniük, mindjárt szín­darabot is tudnak írni róla, pedig — és ezt jól jegyezzék meg t. olvasóink — gyilkolni könnyű, de darabot inni: nehéz. Az állam egyezkedik. A múlt évben meghalt Budapesten egy nyo­morúságos szegény ember és négyszázezer ko­ronát hagyott az államra különféle kulturális célokból. Ez a rengeteg summa hosszú élete nélkülözéseinek a díja volt, régi mód szerint szalmazsákba és almáriumba elrejtegetve. Az állam rátette a kezét a jelentékeny örökségre, csakhogy százharmincötezer koronához a meg­­haltnak egyik rokona tartott just. Azt állította, hogy ezt az összeget még életében neki ajándé­kozta a megboldogult, az hát őt illeti, nem a kulturális célokat. Ha pedig nem adnák ki neki a jogos örökségét, akkor bepereli az államot, punktum. A tekintetes állam nagyon megijedt erre a fe­nyegetésre, mert ismeri a saját bíróságait és jól tudja, hogy Isten mentsen minden jussát kereső igaz embert azoktól. A per elnyúlik éveken át és még az ítélet­hozatal előtt fölfalja a substra­­tumot. Az állam ennélfogva elküldte a maga emberét az örököshöz, hogy hát ne izéljen, hanem pró­bálja meg a békés megegyezést. Az örökös is megszeppent, mert hát jól tudta, hogy nagy ur­ a Gyilkos bácsi­ mint színműíró. Szófiában legközelebb előadják a bolgár feje­delem volt szárnysegédének, a Szimon Anna meg­gyilkolása miatt néhány év előtt halálra ítélt és kivégzett Bojcsev Decsko kapitánynak A­­ha­rms címü darabját. A darab realisztikus rém­dráma és a szófiai színházegyesület fogadta el előadásra. Bojcsev kapitány tehát, a­ki a mi monarchi­ánk vérszomja folytán egy ártatlan gyilkosságért kivégzésnek esett áldozatul, most mégis meg­kapja a maga elégtételét: a szófiai színházegye­­sület elé adatja a darabját. Lehet, hogy a darab jó, lehet, hogy a darab rossz, nem tudjuk. De valószínű, hogy a kriti­kák, melyek a bemutató előadásról a szófiai la­pokban meg fognak jelenni, körülbelül ilyenek lesznek: Athanas bemutatója. Élvezetes estben volt része ma este a városi színház közönségének. A felejthetetlen Bojcsev Decsko kapitánynak, ő fensége a fejedelem boldog emlékű szárnysegé­dének mutatták be Athanas című megkapó drámáját, melyet a szerző erős drámai egységben, s nagy szinpadismereetről ta­núskodó hatásos jelenetekben tár elénk, bogoz össze és bonyolít le egy rend­kívül érdekes gyilkossági történetet, a­mely élénken emlékeztet bennünket arra a meg­rázó tragédiára, mely szegény Bojcsevet oly korán kiragadta a körünkből. A szereplők mind jók voltak s a lelkesült közönség minden felvo­nás után számtalanszor kitapsolta őket. Hívták a szerzőt is, de ő, fájdalom, nem jelenhetett meg. A darabot végig nézte ő fensége a feje­delem is. * Bojcsev darabja. Ma este volt a városi színházban Bojcsev Decsko, a Szimon Anna meggyilkolása miatt kivégzett kapitány Athanas című darabjának a bemutató előadása. A darab, mely egy magyar leány meggyilkoltatását adja elő, közönséges fércmű, a újabb bizonyságot tesz róla, hogy a gyakorlat és az elmélet minő távol esnek egymástól. A szerző oly lagymata­gon, szinte limonádészerüleg állítja elénk a cse­lekményt, hogy az embernek szinte kedve volna felugrani a színpadra f­elkiáltani magát: — Legalább engedjék meg, hogy megmutas­sam, hogy kell gyilkolni! Az a jelenet például, mikor a meggyilkolt leány holttestét a gyilkosok beledobják a Ma­­rentába, oly élhetetlenül van megírva s megjátszása is olyan szánalmas gyakorlatlanságra vallott, hogy a közönség az egész jelenet alatt kaca­gott Egy úr a második sorban meg éppen­séggel nem bírta megállni és egészen hangosan odaszólt a szomszédjához: — Ez már mégis abszurdum! Az én szegény Masinkám megfordult volna a zsákjában, ha Budapesti lóversenyek. Mai versenyeredmények. — Tizenegyedik nap, szerda, május 22. —■ I. Nákó-díj, 120 drd arany, kb. 2437 m. Első: Dicső, lov. Broocke. Második: Mr. John. Tot: 10 : 11. II. Eladók­ handicapja 2000 korona, 1600 méter. Első : St.­Cleofus (lov. Gray). Második: Rikkants. Harmadik : Pharisäer. Futottak még: Viveur, Szemrevaló, Berta, Cordial, Oppositió, Tartom és Residence. Tot: 10:197. Helyre: 50:164; 128; 122. III. Zár-Handicap. 6000 korona. Táv: 2000 méter. Diadal (lev. Dogget) első, Miss Duncan második. Néha harmadik. Futottak még : Sem­per­idem, Sellő, Medicus, Vak Bottyán, Corsica és Philosoph. Tot. 10 : 86; helyre 50 : 146; 138; 236.­­— Rib­ár­y József halála. Riháry József főrendiházi tagot, nyugalmazott miniszteri taná­csost tegnap helyezték ravatalra a Kigyó­ utca 2.­­száma alatt levő lakásán. A lépcsőzetes rava­­­talt délszaki növények övezik és koszorúk bo­rítják. Gyönyörű koszorút küldött a főrendiház és az országos színészegyesü­let, a­melynek az elhunyt elnöke volt. A családnak igen sokan­ fejezték ki részvétüket közéletünk kitűnőségei közük Temetése ma délután öt órakor volt a kigyó-utcai gyászházból. — Ribáry József fé­ 1 rendiházi tag halálát mély megilletődéssel vette a magyar vörös­kereszt egyesület is, a­mely­­­nek a boldogult megalakulása óta nagyérdemű főjegyzője volt. — A titokzatos anarkista. Néhány hét előtt az a riasztó hír járta be az európai sajtót, hogy a hírhedt amerikai anarkista vá­rosból, Pattersonból egy Romagnoli nevű anarkista azzal a megbízással utazott Euró­pába, hogy itt néhány koronás főt meggyilk­­­oljon. Az első, ak­it meg akar ölni, Vilmos császár lesz. Persze a világ minden helyén a kellő tisztelettel lesték Romagnoli urat a rendőrség emberei. De Romagnoli ur, akár­,­hogyan lesték-várták, csak nem érkezett se­honnan sem eltűnt, mintha a föld nyelte volna el Utoljára Buenos Aires-ben látták. Az ot­tani rendőrségnek egy korcsmáros jelentette, hogy Romagnoli nevű ember lakik nála, aki­ eldicsekedett vele, hogy anarkista, akiről majd sokat fog még beszélni a világ. A rend­őrség megbízta a korcsmárost, hogy figyelje meg azt az anarkistát. Az illetőnek sikerült is Romagnoli bizalmába férkőzni és így tudta meg, hogy a veszedelmes ember miket ter­vez. Kijelentette, hogy legelőbb a né­met császárt keresi fel és mérge­zett tőrt döf a nyakába.­­ Egy napon levelet kapott Pattersonból, amely így­ hangzott: „Kedves elvtárs! Eljött a pillanat, hogy megteheted kötelességedet. Megesküd­tél és most engedelmeskedj. Utazz „Ani­namela“-ba. Az aláírás helyén egy vörös Margitszigeti kávéházban paponként katona­ zene, ...... ■ [UNK] ...... ...................- az új híd közvetlen közelében. ■ [UNK] .'■‘...'i-Ly.Bae

Next