Magyar Szó, 1901. május (2. évfolyam, 103-127. szám)

1901-05-25 / 123. szám

8 123. szám. MAGYAR SZÓ 1 ---- ,­.r.............................i­Május 25. gény kis csecsemőnek ; még szaporítsak is őket ? Ott van az országos kongrua végrehajtó bizott­ság, a konvent, egyházmegyék, kerületek, püs­pökök, esperesek, kerületi pénztárak, az orszá­gos gyámintézet. Ezeknek mindnyájának van egy szava, némelyiknek képzelt jussa a szegény lelkészek kongruájához s a minisztériumtól elte­kintve, igen nagy részük van abban, hogy za­var, rendetlenség, késedelmezés uralkodik a szó legteljesebb értelmében a kongrua körül. A copfnak ellensége vagyok minden téren, s azért idegenkedem egy esetleges kongruaügyi elő­adói állás rendszeresítésétől a kerületek vagy egyházmegyékben. Legforróbb óhajom azonban, hogy az érdekeltek mihamarabb indítsanak or­szágos mozgalmat az iránt, hogy a kongrua-illet­­mények kézbesítése történjék a legegyszerűbb közvetlenséggel, úgy amint a törvényjavaslat ere­detileg tervezte. Meg van állapítva véglegesen és már köztu­domású is, hogy ki mennyi jövedelmi kiegészí­tést kap. Közölje ezt leiratban a miniszter min­den adóhivatallal s utasítsa azokat, hogy negyed­­évenkénti előleges részletekben fizesse ki az igényjogosultaknak, fogadom, hogy nem lesz sen­kinek sem panasza s a negyedéveknek első nap­ján, akár annak első hivatalos órájában kezében lehet mindenkinek esedékes illetménye, amit most kacskaringós kerülő utakon, több hónapi késedelmezéssel, sokszor egy kis félreértés vagy elszámolás miatt lelkész, esperes, püspök, köz­pénztárak közötti többszörös levélváltások útján sikerül megkapni. Nos hát, mire jó ez, kinek áll ez érdekében ? Felesleges terhet és munkaszaporulatot okoz az egyházhatóságoknak, bo3zúságot, nem ritkán anyagi károsodást a lelkészeknek, aminek foly­tán az örökös panasz és elégületlenség miatt nem nyilvánulhat meg a hála és elismerés sem a kormány iránt, holott ez a rendes viszonyok között elmaradhatlan volna! A baj fő forrása nézetem szerint egyházható­ságainkban s az egyház igazgatása körül szere­pet vivő egyéniségekben rejlik kevés kivétellel! Ezek hangoztatták s működtek oda a gyűlése­ken, hogy a kongrua közigazgatási uton jusson a lelkészek kezébe és ne a kir. adóhivatalok utján, mert ez szerintük az egyházi autonómiára j óriási sérelem lenne! Ez a vaskalapos álokos­kodás azután nagyon megtetszett azoknak, akik a kongrua ügyben anyagilag nem vol­tak érdekelve. Ezeknek köszönhetjük, hogy k­ongrua-illetményeink rendetlenül, huzamos kése­­delmezéssel jutnak kezeink közé ; ők bizony nem bánták volna azt sem, ha egyik közbeeső kézbe­sítő közegként a tibeti dalai lámát és a grön­landi eszkimó főnököt is bevonják az autonómia csorbíthatatlanságának nagyobb dicsőségére! Péter Antal kollegámnak ezek után még kerü­leti kongrua-ügyi előadó is kellene ? „ Apage sa­­•tanas!“­­ Hiszen, hogy e negyedévre áp.­ 1-én esedé­kessé vált részletről még semmi hírt sem hal­lunk, annak is az egyházi kormányzatban ural­kodó copf az oka! Az ápr. 17-iki konv­enti gyűlésen ugyanis az egynémely ügyekben túlságosan is aprólékos paragrafus­gyártó atyák a­helyett, , hogy az er­délyi püspöki cím hátán verték volna el becsü­­etesen a port, jobbnak látták megnyomorítani a kongruás lelkészeket, két bőrt húzva le róluk a gyámintézeti újabb adóval és a kongrua kezelési szabályrendelet megalkotásával. Ez a szabályrendelet lesz majd Aesopusnak az az állatkája, amelyik ráfekszik a szénára (maga ilyesmivel nem táplálkozván) és könyör­telenül eltakarja irigy testével, nehogy a borjú valamikép hozzáférhessen és mielőbb ehes­sek belőle. Ugyan micsoda nagy teketória kell ahhoz, hogy a kerületi pénztárnak az évi illetmény arányában rá­írják az utalványlapra az esedékes negyed vagy félévi összeget és postára tegyék, ha már egyszer minden igaz ok nélkül és józan ész ellenére azzal van megmentve az autonómia, hogy ne az első, hanem a harmadik kézből kapjuk ? Mérget veszek rá, oly bizonyosnak hiszem, hogy ezen negyed­évre járó kongrua illetmé­nyünk visszatartásának is ez az oka, mert nem hihetem, hogy a miniszter régen ki ne utalta volna, de mivel a konvent rá akart feküdni a szénára és szabályrendeletet alkotni, kétségte­len, hogy az egyházi hatóság tanácsolta a miniszternek, hogy majd csak akkor utalványozza, ha a szabályrendelet készen és kinyomatva a kerületi pénztárak kezében lesz, szóval amikor erre a szerencsétlen kaptafára rá­­huzatják a copfrendszer nagyobb dicsőségére azt a kis külső segítséget, mely csak úgy volna áldásos, panaszokban, ha illetéktelen kezek nem kontárkodnának körülötte, ha megkapnék a maga rendes idejében. Ezen azonban nem a szabályren­delet segít, hanem az, ha a királyi adóhivatalo­kat bizza meg a miniszter a kifizetéssel! Még szerencse igazán, hogy az 1898. XIV. t.-c. 17. §-ának értelme körülbelül oda irányul, hogy amennyiben a miniszter, ha arról győződne meg, hogy az autonómiai okvetetlenkedés­­sel a közvetett kézbesítést magának vindikáló egyházhatóság nem tartja be a megállapodáso­kat, vagy ha nem bizonyul ez a módszer alkal­masnak, úgy külön-kü­lön a lelkészeknek fog ki­fizettetni az illetmény. Ajánlom azért kongruás lelkésztársaimnak, hogy értekezleteiken vagy egyházmegyei gyűlé­seiken foglalkozzanak behatóan ezen üg­gyel; kétségtelen, hogy arra a végeredményre fognak jutni, amit én a fentebbiekben kifejtettem. Ne tartson vissza bennünket se az autonómia sérelmének hangzatos, de megtévesztő jelszava, se azon feltevés, hogy talán az egyházhatósá­got bántjuk meg akkor, ha testületileg, egyház­megyénként a kongruás lelkészek egyenesen a miniszterhez intézendő kérvényben a jelen kongrua kézbesítési rendszer megváltoztatását s egyenesen a királyi adóhivatalok utján való fizetési módozatot kérik. Egy kongruás pap. Pünkösdi isteni tiszteletek. A budapesti ref. egyházban ; I. ünnep. Kálvintéri temp­lomban d. e. 10 órakor prédikál Papp Károly. Úrvacsorát oszt: Sörös Béla. D. u. 3 órakor prédikál Kóréh Endre. Budán, a fazekastéri templomban d. e. 10 órakor prédikál Haypál Benő. Úrvacsorát oszt: Kiss Áron. D. u. 3 óra­kor prédikál Sörös Béla. Mester­ utcai iskola termében d. e. 10 órakor prédikál és Úrvacso­rát oszt Kovács Lajos. Rózsa­ utca 20. sz. alatti imateremben d. e. 10 órakor prédikál és Úrvacsorát oszt: Kol­éh Endre. Kőbányán d. e. 10 órakor prédikál és Úrvacsorát oszt: Török József. Zuglóban d. e. 10 órakor prédikál és Úrvacsorát oszt : Péntek Ferenc. Svábhegyen d. e. 10 órakor prédikál és Úrvacsorát oszt Kádár Lajos. Erzsébet­falván d. e. 10 órakor prédikál és Úrvacsorát oszt: Keresztesi Samu. Budafokon d. e. 10 órakor prédikál és Úrva­csorát oszt: Székely József. Rákosfalván d. e. 10 órakor prédikál és Úrvacsorát oszt: Fehér Gyula. II. ünnep. K­álvin-téri templomban d. e. 10 órakor prédikál Koréh Endre. Úrvacsorát oszt: Papp Károly. D. u. 3 órakor prédikál Sörös­ Béla. Budán, a fazekas-téri templom­ban d. e. 10 órakor prédikál Keresztessy Samu. Úrvacsorát oszt: Haypál Benő. I­. u. 3 órakor prédikál Kiss Áron. Kőbányán d. e. 10 óra­kor prédikál Kádár Lajos. Hold-utcai templom­ban d. e. 10 órakor prédikál Kováts Lajos. Május hó 27-ikén, pünkösd másod ünnepén dél­előtt 10 órakor a trencséni vármegyeház dísz­termében konfirmációs ünnepély és úrvacsora osztással egybekötött isteni tisztelet tartatik a végvölgyi reformátusok számára. Lelkészjelölés. A soproni evang. egyház közgyűlése, melyet a harmadik lelkészi állásra való jelölés céljából hivtak össze, Renner Hen­rik esperes és Fischer Imre kér. felügyelő el­nöklete alatt folyt le. A szavazás elrendelése előtt csak Haubner Rudolf dr. szólalt föl és Stráner Vilmos minkafői lelkészt ajánlotta a köz­gyűlés figyelmébe. A közgyűlés tagjai azonban nem sok fogékonyságot mutattak Haubner dr. érvei iránt. Az elrendelt szavazás eredményéül Menyhárd budapesti hittanárra 83, Geisztlinger csávái lelkészre 54, Schöll lelkészre 51 és Stráner pinkafői lelkészre 34 szavazat esett. Geisztlinger és Schöll közt megtartott másod­szori szavazásnál az elsőre 71, a másodikra 51 szavazat esett és így Menyhárd és Geisztlin­ger lettek a konvent jelöltjei. A lelkész­ válasz­tás értesülésünk szerint egyhamar nem fog meg­történni, mert a választók névjegyzékét végle­gesen még nem állapították meg. A protestantizmus és a méhészet. Nemré­giben megírtuk, hogy egy méhészeti vándorta­­nító a protestantizmus ellen izgat. Híradásunk folytán, mint jó helyről értesülünk, a földmive­­lésügyi minisztérium vizsgálatot indított a tanitó ellen s e vizsgálat kiderítette, hogy félreértés van a dologban. Az illető tanitó csak azt mondotta, hogy a protestantizmus nagy kárt okozott a méhészetnek, de ezzel csak­­ ismételte azt, amit már számos protestáns méhészeti szak­tudós állított. Ártott ugyanis a protestantizmus annyiban, hogy egyszerűbbé tette a vallásos szertartásokat és így kevesebb gyertya, keve­sebb viasz kell, mint azelőtt. Arról beszélni, mintha a tanító a protestantizmus ellen és a katholicizmus mellett izgatott volna, a vizsgálat szerint, beszélni nem lehet. Megnyugvással vesz­­szük tudomásul az értesítést, csak azt szeret­nék, ha még ilyen félreértésekre sem adnának alkalmat a minisztérium egyes alárendeltjei. Bethlen-ünnep Sepsi-Szentgyörgyön. A székely főváros közönsége lelkesen felkarolta a hóditó hadjáratra indult szép ideát.­­ Sőt nemcsak a város, hanem a közel és mesz­­szebb vidék közönsége is kivette részét az eszme ünnepléséből. Ott volt a sepsi ev. ref. egyházmegye papságának és tanítói karának szine-java. Eljött a brassói áll. főreáliskola tanár­karának küldöttsége is Rombauer Emil igazgató vezetése alatt. Az ünnep­rendező bi­zottság kettős célját: egyfelől a dicső fejedelem emlékezetének lelkesítő megújítását, másfelől a szobor-alap gyarapítását derekasan teljesítette. A hangverseny erkölcsi sikere mellett kétszáz korona tiszta jövedelmet hozott a szobor alap­tőkéje javára. A kollégiumi ének és zenekar nyitánya után Szabó­ Jenő kézdivásárhelyi lel­kész lépett az emelvényre s szavalta el magas szárnyalásu lelkes ódakölteményét. Zayzon Fe­renc tanár vezetése alatt az ének és zenekar Borsai Samu igen szép zenekölteményét adta elő nagy siker mellett. Ünnepi beszédet Tar­kányi György tanár tartott, Bethlen Gábort mint politikust, hadvezért és mély vallásosságú férfiút jellemezvén. A kollégiumi énekkar szép záróéneke után Gödri Ferenc polgármester, mint a szobor végrehajtó bizottságának tagja, meleg szavakban mondott köszönetet a Mikó­­kollégium elöljáróságának a szépsikerű ünnepély rendezéséért. Protestáns ügyek. Alig két évvel ez­előtt még a budapesti napilapok vajmi keve­set törődtek a magyar protestáns egyházak dolgaival. Ha adtak is valóban ritkaságként valamit közre, az tényleg kuriózum volt. Az idők változnak. Amióta mi részletesen napról­­napra, külön rovatban foglalkozunk a pro­testáns ügyekkel, hamarosan utánunk in­dulnak laptársaink. Hogy azonban milyen alapossággal kezelik ezeket a dolgokat, mu­tatja azt az egyik budapesti kőnyomatos lap (melyből, mint hírszolgáltató forrásból, a leg­több budapesti napi­lap átveszi az értesítése­ket) következő tudósítása: Ev. ref. konvent. A tiszántúli ev. ref. egyház Kun Bertalan püspök és báró Vay Béla főgondnok elnöklete alatt május 29-én tartja konventjét Miskolcon. Ideje volna már, ha az illetékesek nemcsak üzleti szempontból törődnének a protestáns­­ügyekkel, de némi alaposságot is igyekezné­nek szerezni, akkor aztán nem botránkoztat­­nák meg a protestáns közönséget hasonló

Next