Magyar Szó, 1901. május (2. évfolyam, 103-127. szám)
1901-05-31 / 127. szám
6127. szám. MAGYAR SZÓ hát a vendéglős abból az elvből indul ki, hogy pincért kapni, de vendéget nem. Már most a facérrá lett pincérnek a követelése, nagyobbrészt odavész, mert vendéglői adósságot csak két forintig lehet pörölni. Hol itt az igazság ? Azután hány vendég van, aki nyolc-tíz pohár sört iszik és bemond négy-ötöt s ha a pincér bátorkodik megjegyezni: — Talán téved uraságod ? Több sör volt; — ismét: „Hol a főnök?“ Természetesen a cikkíró rosszul van informálva.) A főnök pedig igenis mindig a vendégnek ad igazat, mert nem szabad nehány pohár sör miatt megsérteni a vendéget. Ritka eset is, hogy a fizető pincér így szembe szálljon a vendéggel, mert mindegyik félti a kenyerét. Azért kár a világ előtt egy egész testületet egyes visszaélésekért kigúnyolni és erkölcsileg még jobban lealázni, pedig a közönség megkívánja, hogy a pincér bizonyos intelligenciával rendelkezzék. Mindenkinek jogában áll utána nézni, mit fizetett, éttermekben ott az étlap, kávéházakban ott az árjegyzék, a fizető pincér pedig számlát ad, nem úgy, mint régen, mikor a tárcáján levő táblára számolt krétával és nyomban le is törölte, mégis jó volt. Tessék bevezetni a rögtön való fizetést! Akkor nem lesz az a pincér arra utalva, hogy amit számtalan vendég akár szándékosan, akár tévedésből nem fizetett ki neki, kénytelen legyen valami módon behozni. Mert ugyan mit szólna egy kereskedő, ha a vevő, kit nem is ösmer, szó nélkül távoznék az áruval a fizetés előtt ? Biztosan rendőrért küldene, míg a pincérnek, szólnia sem szabad az ilyenért. Naponta olvasva becses lapját, többször tapasztaltam, hogy a gyengébbet pártolja, kérném tehát, hogy soraimat válaszul a nevezett lap támadására, közzé tenni szíveskedjék. Mély tisztelettel: N. N. főpincér. egyházi hatóság azon ténykedése, hogy a saját tisztasága (?) végett neki tulajdonított s megcáfolni még egy szóval sem kísérleti, hazafiatlan eljárt nem csak engedi, hogy rá száradjon, de hallgatásával még csak erőszakosan is rákent. Demjanovics Béla jó magyar ember létére nem birta elviselni azt a szégyent s kétségbeesése elméjét támadta meg. A gör. kath. klérus hazafiatlanságának ártatlan, elméjében meggyöngült áldozata most a lipótmezei tébolyda megfigyelő osztályában van. Vajjon ki fog felelni a hazafias káplán őrületbe kergetéséért az igazság s a magyar közvélemény itélőszéke előtt ? ! A gör. kath. klérus hazafiatlanságán szárad a szörnyű vád és a meggyötört s testileg-lelkileg tönkretett ember, a hazafias káplán, szerencsétlen sorsának az átka! Május 31. A miből nem csinálnak Pikter ügyet. Mintegy két héttel ezelőtt — lapunk máj. 16-iki 115. számában — ilyen cím alatt megírtuk azt a botrányos esetet, melynek színhelye Hajdu-Dorog hazafias gör. kath. polgárságának a temploma volt. Az eset tudniillik az volt, hogy az ottani gör. kath. egyházközség újonnan kinevezett káplánja, Demjanovics Béla eltérőleg az eddigi szokástól, ó-szláv nyelven celebrálta a misét a csupán magyarul értő híveknek. Már akkor kifejezést adtunk annak a nézetünknek, hogy a szégyenletes eset nem a káplán hazafiatlanságán múllott, mert Demjanovicsot olyan embernek ismerik, aki jó magyar és hazafias ember létére önszántából nem követte volna el azt a magyar nyelv elleni merényletet, hanem kétségtelenül csupán egyháza parancsolatjára mellőzte a templomban a magyar nyelvet. A káplán egyházi hatósága azóta még mindig hallgat. De hiszen jó is hogy hallgat. Az események megcáfolták volna minden igyekezetüket, mellyel a tettüket kimagyarázni vagy szépíteni akarhatták volna, így csak már ez az alig két heti idő is nekünk adott igazat, a mi véleményünket erősítette meg. Egyrészt örülni futunk ennek, de másrészt a legnagyobb szomorság fog el, hogy a mi igazunkat úgy bizonyította be, hogy azzal egy teljesen ártatlan embert sújtott. Mint nekünk Hajdu-Dorogról írják, Demjanovics Béla káplánja végzetessé vált a felettes Üljön le! A király ajándékozta tíz szoborból kettőt, a Pázmány Péter és Werbőczy István szobrát a Klotild-paloták elé állíttatja szimmetrikusan a főváros. Tegnap tartották meg a szoborpróbát, ami tudvalevőleg úgy megy végbe, hogy a szobornak deszkából kifaragott képmását állítják föl. A bizottság figyelmesen nézegette a szobrokat, hanem aztán az egyik tag megdöbbenve kiáltott föl: — Nini, a két szobor nem szimmetrikus! Hát bizony, míg Pázmány Péter állva szónokol a híveihez, Werbőczy István egy karosszékben üldögélve tartja a Corpus Jurist, a mint már az ilyen tudós férfiúhoz illő. Az egyik bizottsági tag szigorúan riadt rá: — Álljon fel! Az öreg tekintetes úr, a köznemesség nagy tekintélyű vezére összeráncolta a szemöldökeit és kevélyen válaszolta: — Parancsolj a kutyádnak, békás! De a bizottsági tag is hamar készen volt a felelettel: — Ej no! Most demokrata világban élünk. Álljon föl no ! Werbőczy István duzzogva állott föl és haragosan a földhöz vágta a Corpus Jurist. Ezalatt azonban egy másik bizottsági tag Pázmány Pétert kapacitálta : — Legyen szives leülni egy kicsit, szent atyám. A nagy hittérítő rámeresztette a szemeit. — Hát aztán melly okból állanék fel én ? — Méltóztatik látni, hogy jeles partnere Werbőczy István úr is ül. Tehát a szimmetria kedvéért. Szent atyámnak is könnyebben esik majd az ülés. — És mi közöm vagyon nékem ahhoz az reformált eretnekhez ? Nem akarok vele együtt lenni sem földön, sem mennyben, sem szimmetriában. — Excellenciás uram, most liberális világot élünk, üljön le ! Pázmány Péter fejét csóválva leült. De e pillanatban a bizottság megdöbbenve nézett össze. A szimmetria megint nem volt meg. Werbőczy állott, de Pázmány ült. Újból kezdődött tehát a próba : — Üljön le ! — Álljon fel! — Üljön fel! — Álljon le ! A két történelmi nagyság végre is megunta az oktalan hercehurcát és nagy robajjal összeomlott. II. Futam: Modor (lev. Gilchrist) első, Ronny második, Cap Martin harmadik. Tot: 10 : 172. Helyre 50 : 180, 350, 80. — A persa sah állapotáról rémhíreket közölt a napokban, sőt ma is egy-két lap, melyek értesüléseiket az olasz sajtó egy részében elterjedt napihírekből szerezték. Ma alkalmunk volt Wagner Khánnak, a sah legbizalmasabb emberének egy levelébe betekintenünk, amely e hó 10-én adatott fel Teheránban és ide, egy előkelő orvoshoz érkezett, aki a sahot budapesti tartózkodása idején megvizsgálta és további életmódjára nézve a szükséges utasításokkal ellátta. Kitűnik e levélből, valamint egy ma érkezett táviratból az, hogy a sah állapotának rosszabbodásáról szó sincs, bár a persa uralkodó betegsége oly természetű, hogy a válság minden pillanatban bekövetkezhetik. Az említett levélben, mely különben magánjellegű, szó van arról is, hogy Perzsiában ez idő szerint valóságos anarchia uralkodik és a helyzet olyan, hogy az uralkodót minden pillanatban a legnagyobb veszedelem fenyegeti. Wagner klán földink e hó közepén' véglegesen megvált hadparancsnoki állásától' és visszatér Európába. Jelenleg már útban is van. — Bismarck Vilmos gróf meghalt. Warzinból ma egy szűkszavú távirat jelenti, hogy Bismarck-Schönhausen Vilmos gróf Poroszország tartományi főnöke ma reggel rövid betegség után meghalt. Az elhunyt második fia volt az egykori vaskancellárnak. Életrajzi adatai a következők : Bismarck Vilmos Albrecht Ottó gróf, Bis 1marck herceg második fia, hannoveri kormányelnök, szül. Frankfurtban 1852. aug. 1-én. Jogi és államtudományokat tanult, részt vett az 1870—71-ki hadjáratban mint Manteuffel segéd- tisztje az I. gárda-dragonyos ezredben, azután 1872. őszéig tovább folytatta iskoláit. Miután 1878-ban letette az asszeszori vizsgát, 1879. őszéig segédhivatalnok volt a birodalmi kancelláriában, majd az elzász-lotharingiai helytartó mellé nevezték ki. 1881—84-ben ismét a birodalmi kancelláriában foglalkozott, azután előadó tanácsos volt az államminisztériumban, 1885-ben a hanaui kerület landrátja, 1889. január havában pedig Hannover a kormányelnökévé lett 1882—85-ben tagja volt a porosz képviselőháznak is. 1885-ben nőül vette Arnim Szibillát. — Be Weitbur parancsnok fogadására nagyban készülnek a budapesti búr barátok s az impozáns fogadtatással akarják kimutatni a magyar nemzetnek a szegény búr nép iránt érzett igaz rokonszenvét. De Wett junius 6-án űrnapján a Bécsből jövő gyorsvonattal a fővárosba érkezik s a nyugoti pályaudvaron fogja a küldöttség várni. Igen érdekes De Wett Péternek De Wett Keresztély hires bur tábornok unokaöccsének külseje. Magas, szikár ember, halvány arccal, tömött, fekete bajusz és szakállal. Szemei villogok s tekintete rendkívül szúrós. Éppen huszonnégy esztendős, de koránál idősebbnek néz ki. Beszél angolul, hollandul, franciául és németül. Kitűnő szónok, oly hatással beszél, hogy néhány pillanat alatt lázba hozza a legnagyobb tömeget is. Már tizenkilenc éves korában híres katona volt hazájában. Részt vett a Jameson-féle betörés alkalmával kiütött háboruban s egyike volt a legvitésebbeknek. Az egyik csatában oly hatalmas sebet kapott, hogy hat hónapig feküdt a legválságosabb helyzetben. Különben számos seb van a testén. Már alig húsz éves korában beválasztották a Volks-Raadba, hol szónoki képességét mindenki bámulta. Jelenlegi útjában Beibnitz báró a nemzetközi búr bizottság elnöke kiséri s mindenütt a legnagyobb rokonszenvvel fogadják a fiatal hőst. A fogadtatás részleteit a ma este a Sas-körben tartandó értekezleten állapítják meg. Bécsi versenyeredmények. Bécs, május 30. I. futam. Westfal Virginie (lev. Southey) első, Belvedere második, Olimpiai harmadik. Tot: 10 : 419. Helyre 50 : 218, 62, 72. Legkellemesebb Délutáni és esti fiöűlés és szórakozás a--------Margitszigeti kávészban Japonként katonazene. ~ az uj Ulti közvetlen közelében.