Magyar Szó, 1901. május (2. évfolyam, 103-127. szám)

1901-05-11 / 111. szám

4­111. számi, MAÖTAB SZÓ Május 11. -es újítást tartalmaz. E szerint a közigazgatási hatóságok által magánfelekhez intézett hivatalos iratok kézbesítése rendszerint postai uton tör­ténik, de e mellett a kényszer kézbesítések is érvényben maradnak. Az ötödik cím az ügyvitelről szól és ebben­­ felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy mindennemű közigazgatási ügyvitelt az eljárás­ban a szóbeliség és közvetlenség lehető érvé­nyesítésével, a telefon és távíró hálózat igénybe­vételével, az időszaki jelentések, kimutatások, nyilvántartások kevesbítésével, lehetőleg egy­szerű nyomtatvány minták megállapításával ren­deletileg szabályozzon. A hatodik cím a pénzkezelésről szól és meg­állapítja, hogy a közigazgatási hatóságok a köz­pénzeket az eddigi hosszadalmas eljárás he­lyett rendszerint postatakarékpénztári uton továb­bítsák. A VII. cím záróhatár­ozatokat tartalmaz, melyek általánosságban felhatalmazzák a kormányt, hogy a törvényben meghatározott alapelvek szerint rendeleteket bocsásson ki. Mint jeleztük, a javaslat, mely igen üdvös alapelveket tartalmaz, teljes mértékben csak e rendeletek kibocsátása által nyer nagy gya­korlati jelentőséget. De his­szü­k, hogy e rendeletek mindenben meg fogják állani he­lyüket s ha abból a műhelyből kerülnek ki, amelyekben ez a javaslat készült, elmond­hatjuk, hogy közigazgatásunk óriási lépést haladt előre.* A képviselőház közigazgatási bizottsága ma Horánszky elnöklésével ülést tartott a köz­igazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló tör­vényjavaslat tárgyában. A bizottság­ a törvény­­javaslat előadójának Kristóffy Józsefet válasz­totta meg s a fontos és terjedelmes előterjesz­tés tanulmányozására néhány napi időt engedvén tagjainak, elhatározta, hogy a törvényjavaslatot a jövő hét végén, alkalmasint pénteken tartandó ülésében fogja érdemleges tárgyalás alá venni. Ezzel az ülés véget ért. Felderített országos szédelgés. Hogyan teremtenek magyar ipart ? Budapest, május 10. A „ Turul“ osztrák szélhámos részvény­­társaság üzelmeinek leleplezését, nyomon kö­vette az egész ország közvéleményének fel­háborodása. Leginkább az üt szeget min­denkinek a fejébe, hogyan nézhették el két esztendeig annak a temesvári gyárnak ü­zel­meit. Két esztendeje árasztja el már magyar gyártmányok leple alatt „mödlingi“ cipőkkel az országot az a temesvári cég és csak most, egy véletlen folytán sült ki, hogy a legcsú­­nyább visszaélést követik el azok a subven­­cionált osztrák gyáros urak. Megszólalt a kereskedelemügyi kormány is félhivatalos lapjában és azt szeretné elhitetni, hogy az a szubvencionált cipőgyár a vele kötött szerződés értelmében nem követett el visszaélést. Minthogy Szegeden rendes üzeme berendezve nem volt, szüksége volt a mödlingi gyártmányokra addig az ideig, a­míg gyára rendesen nem működik. Mi ezt az érvelést igen szerencsétlennek tartjuk. Szerencsétlennek azért, mert ez a kö­rülmény nem menti azt a visszaélést, hogy az osztrák gyárakban készült cipőkre rányom­ták a tetszetős „Turul“ címjegyet, hogy a jámbor közönség magyar gyártmányt lásson bennük. Ez visszaélés a közönség jóhiszemű­ségével ; csalás, amely annál súlyosabb be­számítás alá jön, mert megtéveszti a magyar ipart pártolni akaró hazafias közönséget. A megtévesztésben való szándékosság pe­dig kétségtelen, ha szemügyre ves­szük a te­mesvári cégnek Mödlingben készült cipőit. Mindegyiken rajta van a „Turul“ cím. Tehát kétségtelen, hogy már Mödlingben úgy ké­szítették, hogy mint „Turul“ cipők kerülje­nek Magyarországon forgalomba. Ez a leleplezett visszaélés igen szomorú­­ világot vet a temesvári kereskedelmi és ipar­kamara eljárására. Annak a kamarának el­nöke a széles körökben ismert Fest lovag, aki egyszersmind elnöke a temesvári „ Turul“ cipőgyár részvénytársaságnak is. Már­pedig a kereskedelemügyi kormány első­sorban a temesvári kereskedelmi kamara véleménye alapján engedélyezte azt a busás szubvenciót az osztrák gyáros uraknak, így pedig Fest lovag szerepe kicsit különös. Egyrészt a magyar ipar érdekében ajánlja a szubvencionálást, másrészt, mint a szub­vencionált társaság elnöke, leplezi a gyár visszaéléseit. Ez az eljárás nem méltó egy magyar kereskedelmi és iparkamarai el­nökhöz. Azokkal az akadozó, kínos nyilatkozatok­kal amelyek ebben a szégyenteljes ügyben eddig elhangzottak, mi nem elégedhetünk meg. Teljes világosságot követelünk. Még­pedig joggal, mert a magyar adózó polgárok tudni kívánják, hogy adófillérüket mily cé­lokra osztogatják el. Ha nincs visszaélés, tes­sék az összes szerződéseket, amelyek azzal a temesvári céggel köttettek, nyilvánosságra hozni, ha pedig van visszaélés, ne leplezni tessék, hanem szigorúan büntessék meg a bűnösöket, akik ennyire visszaéltek a magyar kormány és a magyar közvélemény jóhisze­műségével. A ,,Turul" társaság ügyéről újabban a kö­vetkező részletek kerültek nyilvánosságra: A Turul megalakulása. A Temesvárott alakult Turul-cipőgyár r. t., melynek védjegyével mödlingi cipők foglaltattak le, 1.200.000 korona részvénytőkével alakult, a tőkéből 500.000 korona fordítandó a gyár épí­tésére és berendezésére, a részvényeket öt éven át nem szabad piacra vinni, nehogy ezzel a bu­dapesti piac megterkeltessék. A részvénytársa­ság és a gyár közt kötött szerződés szerint a gyár kötelezve van magyar anyag beszer­zésére, az üzembe helyezés után egy évre 100 munkást kell foglalkoztatnia s öt év alatt mun­kásainak számát ötszázra köteles emelni, úgy, hogy háromnegyed része a munkásoknak ál­landóan tiszta magyar legyen. A segédmunká­sokat köteles a gyár a kisiparos elemből föl­venni. A gyár magyar elárusító helyein csakis Temesvárott készült árut bocsáthat forga­lomba, kivételt csakis azok a cikkek képeznek, melyek Magyarországon egyáltalán nem készít­tetnek. Ha a gyár üzemét a segélyezés tartama alatt megszünteti, köteles az egész szubvenciót, mi évi 35.000 fit, egy hónap alatt egyszerre visszafizetni. A gyár eddig semmi állami támogatást nem kapott, mert csak akkor folyósittatik a segély, ha 350.000 korona be van fektetve s legalább 100 munkás dolgozik. A kerületi iparfelügyelő legutóbbi vizsgálatánál konstatálta, hogy a gyár­ban 5 tisztviselő és csak 42 munkás van alkal­mazva, az épületekbe és berendezésekbe pedig 350.000 korona van befektetve temesvári gyárt­mányt forgalomba nem hozott. A miniszter rendelkezése: Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszternek rendelete már megérkezett a temesvári kamará­hoz, a­melyben elrendeli a gyár megvizsgálását, a kerületi iparfelügyelő pedig arra nézve kapott távirati utasítást, hogy a gyár mai üzeméről te­gyen jelentést. A temesvári és szegedi kamara által ezek folytán már megkezdett vizsgálat azt van hivatva kideríteni első­sorban, hogy a „Tu­rul“ védjegy miként került az osztrák gyárt­mányra. Szegedről táviratoztak ma . A lapok ama hí­rére, hogy Szegeden a mödlingi cipőgyár ama gyártmányait foglalta le a hatóság, melyek állí­tólag a temesvári Turul cipőgyár r.-t. gyárjegyét viselték. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter a szegedi kereskedelmi és iparkamarát sürgős rendelettel utasította a vizsgálat megtartására. A szegediek tiltakozása. A legnagyobb a felháborodás a Turul ü­zel­mei ellen Szegeden. A sok száz szegedi cipész és csizmadia kisiparos és segédmunkás a maga életérdekeit látja veszélyeztetve, ha a „Turul“, fióktelepe tényleg megnyílik. Hiszen ha magyar gyártmányú cipőket árusítana, még meg volna az a vigasztalása a sok kétségbeesett cipész iparosnak, hogy legalább magyar munkások kap­nak kenyeret, de hogy „Mödling“-be vándorol­jon a magyar pénz és a mödlingi gyár öljön meg annyi becsületes, derék magyar munkás embert, ez joggal felháborítja a szegedieket. Ez a felháborodás jut kifejezésre a szegedi új­ságok hasábjain. Az egyik szegedi napilap pél­dául a következő erős kijelentésekkel emlékezik meg a „Turul“-ról: A Turul cipőgyár ügye. A tegnapi leleplezett szélhámosságok óriási megbotránkozást okoztak mindenfelé. Koczán János rendőrfőkapitány megindította a kihágási eljárást, egyszersmind a helybeli iparfelügyelősé­get is értesítette a történtekről s ez után jut el majd az eset jelentése a miniszterhez.­­ Taschler Andor, az iparhatóság vezetője kénytelen lesz a törvények értelmében az iparigazolványt meg­adni, még csak azon múlik a dolog, hogy az iparengedély kiállításához szükséges 10 koronát lefizessék, a­mire a temesvári gyár a múltkor már fölszólítást kapott. Nem képzeljük el azt a nagyfokú szemtelenséget, hogy azt a fióküz­letet itt megnyitni merjék. Nálunk, a legmagya­­rabb városok egyikében és ilyen leleplezett gazságok hírétől megelőzve. Nemcsak a hely­beli iparosok és kereskedők emelhetik fel joggal tiltó szavukat, de a nagy­közönség is, mely a megnyitás napján fogja bezúzni a szédelgő, külföldi gyáros fióküzletének összes abla­kait. Ha már a paragrafusok szerint ipar­jogot ilyenek után kaphat is, de a lakosság ezt nem fogja tűrni s bármily eszközzel meg fogja akadályozni.“ A hivatalos védekezés. A Budapesti Tudósító című kőnyomatos, amely rendesen akkor szólal meg, amikor baj van, ma délután a következő, tagadhatat­lanul ügyesen csoportosított érvekkel áll elő. Nagy kár, hogy a hivatalos cáfolatok iránt nincs meg a kellő bizalom. A közlemény ez: • A temesvári cipőgyár szegedi raktára részére a Mödlingből érkezett cipő­szállítmány ügyében­ — mint illetékes helyről közük — Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter még aznap reg­gel táviratilag rendelte el a vizsgálatot, amint a napilapok az esetet közölték. Jelentéstételre uta­­síttattak a szegedi kereskedelmi és iparkamara a konkrét eset, t. i. a Mödlingből érkezett cipő­­szállítmány ügyében, a temesvári kereskedelmi és iparkamara és a temesvári kerületi iparfelü­gyelő a gyár által elvállalt kötelezettségek mi­kénti állása tekintetében. A­­ szegedi kamara távirati jelentése szerint a Mödlingből érkezett cipők talpán egy turul­ma­dár van. Minek alapján a miniszter még tegnap délelőtt a távirat átvétele után azonnal felhívta táviratilag az ezen ügyben eljárt szegedi ipar­hatóságot a vonatkozó iratok haladéktalan föl­­terjesztésére, hogy a tényállás megállapítható legyen. A temesvári kamara és az iparfelügyelő is tettek távirati jelentést, melyekből kitűnik, hogy a gyár minden föltételnek eleget tett, melyet az első évre nézve elvállalt, az 1.200,000 korona részvénytőke teljesen be van fizetve, az épületekbe és berendezésbe 400,000 korona van már befektetve, a munkások száma 110, köz­tük 108 magyar, a gyár a technika legújabb követelményeinek megfelelően van berendezve. Kész cipőket eddig a temesvári gyár még nem hozott forgalomba, mert a munkások fokozatos kiképzésével foglalkozik, folyó évi február hó 4-ik óta, a midőn t. i. az üzemet megkezdette, mint egy 40.000 korona értékű gyártmányt ké­szített, mely azonban még csak fél­kész álla­potban van, kész áru csak néhány hét múlva kerül forgalomba, a­mikor nagyobb kész­lete lesz.

Next