Magyar Szó, 1901. május (2. évfolyam, 103-127. szám)

1901-05-12 / 112. szám

4 112. szám. MAGYAR SZÓ Május 12. Most tehát csak az a kérdés, hogy a magyar miniszterelnöknek, a szabadelvű­ párt fejének melyik válasz­a kellemetlenebb : az-e, ame­lyikkel elfogadja a klerikális diákok védnök­ségét, vagy amelyikkel elutasítja? Majd meg­látjuk ! Vacsora tósztek nélkül. Akármit mondjanak is, annyit el kell is­mernünk, hogy a néppárt mégis tanult egyet­­mást az uj-testamentum tanaiból. Azt például egyenesen az uj-testamentum hatásának tud­hatjuk be, hogy a megtért bárányokat oly­annyira kedveli. Kiváló előszeretettel fogadja tehát keblére a protestánsokat és h­a dogma­tikus akadályai nem volnának, talán bíbor­­nokoknak is megtenné őket merő szeretet­ből. Kaas Ivor, Barth­a Miklós így lettek protestáns létükre a néppárt közkedvelt hősei és most egy kis ravasz csellel Szemere Mik­lóst, ezt az erős magyar érzésű főurat pró­bálta a néppárti akolba beterelni. A jezsuita harcmodorban nagy szerepet játszanak az emberi gyengeségek és Szemere Miklóst is a hiúságával akarták megfogni. Később meg­látjuk, hogy milyen eredmén­nyel. Az egyetemi ifjak keresztyén nagybizott­sága húszezer példányban lenyomatta Sze­mere Miklósnak „Fiatal véreim“ címü hires röpiratát, mintha Szemere Miklós kizárólag az ő használatukra irta volna egészséges ne­velési elveinek ez örökké becses recipéjét. Szemere Miklós elsősorban is úriember, így hát udvariassággal felelt a figyelemre és meghívta a keresztyén egyetemi ifjakat egy vacsorára. A néppárti lapok úgy írták, hogy bankettre, de az ifjak csakhamar megtanul­hatták, hogy mi a külömbség a kettő között. A vacsora ugyanis pompás volt, a pezsgő ha­misítatlan, a cigány jókedvű, de tósztok nem voltak. Szemere mint házigazda néhány üd­vözlő szót intézett vendégeihez és a többek között ezt mondta: r — Nem esem kétségbe, hogy az ifjúság túlzásba esik, a jó bor kiforrja magát. Ez udvarias kritikája volt az ő működésük­nek, de arra már nem volt kiváncsi, hogy az ifjak az ő személyével kapcsolatban fejteges­sék reakciós elveiket. A pezsgőt bontogatták a pincérek, a cigányok szebbnél-szebb nótá­kat húztak és ki volt adva a jelszó: — Fiaim, csak énekeljetek, de — ne tósz­­tázzatok ! A sárospataki diákok. A következő nyilatkozat közlésére kértek föl bennünket: Nagyságos Szerkesztő Ur Tisztelettel kérjük, hogy alanti nyilatkozatnak b. lapjában helyet adni sziveskedjék. Ennek köz­readásával megakadályozni óhajtanák az ez idei országos és a jövő évi nemzetközi diákkongres­­­szus elmaradását s főleg az utóbbira való tekin­tettel tartanók szükségesnek a magyar ifjúság egységét és azt, hogy békés harmóniában mun­kálhassa a nagy nemzeti feladatokat s vállvetve küzdjön a nemzetiségek áskálódása ellen. Hang­súlyozzuk még azt is, hogy nyilatkozatunk nem keres ellentétet a debreceniekkel, kiknek inten­cióit ismerjük és tiszteletben tartjuk, mert meg vagyunk győződve, hogy a debreceniek célja nem volt és nem is lehetett az ez idei kongresszus végleges szétrobbantása. Mi a sárospataki ev. ref. jogakadémia polgársága által a Selmecbányai diákkongres­­­szusra delegált képviselők a f. év március 27-én kelt megbízatásunkra támaszkodva ki­jelentjük, hogy a kongresszuson részt ve­szünk. Szükségesnek tartjuk ezt kijelenteni szemben a testvér debreceni főiskola ifjúsá­gának ismeretes állásfoglalásával, tiszteletben tartva annak intenzióit, miután a békés ki­bontakozás egyedüli módját a kongres­­­szusban látjuk. A személyes érintkezés ál­tal akarunk tiszta látást és határozott meg­győződést szerezni azon vádak felől, melyek a budapesti egyetemi ifjúság ellen a sajtóban napról-napra felhangzanak. És ezeknek a vádaknak esetleges bebizonyulása esetén küzdeni akarunk az ellen az anti­­liberális irány ellen teljes erőnkből s ha ez a küzdelem meddőnek mutatkoz­nék, úgy készek leszünk a kongresszus odahagyására is. De nem óhajtunk .A me­rev elzárkózás és visszautasítás álláspontjára helyezkedni már csak azért sem, hogy így a kongresszus elmaradásának vagy az ellenté­tek még élesebb kiélezésének ódiumát ma­gunkra vegyük. Nem akarjuk ezt végül azért sem, mivel ez a gyűlés van hivatva határozni a jövő évi pesti nemzetközi diákkongresszus ügye felől is, mely kongresszuson pedig a magyar ifjúság — épen Széll Kálmán mi­niszterelnök úr szavai szerint — kicsi­ben reprezentálja az egész magyar nem­zetet és ahol vissza kell hogy verje a nemze­tiségek részéről jövő esetleges támadáso­kat is. Sárospatak, 1901. május 10. Kiváló tisztelettel Vitányi Miklós, Torna István és Tóth Dezső. A sárospataki diákok határozata becsüle­tes, férfias és­­ naiv. Becsületes, mert meggyőzni akar, férfias, mert szembeszáll az ellenféllel és naiv, mert hinni tud az eszmék győzelmében, amikor ilyen ellenféllel áll szemközt. A keresztyén egyetemi ifjúságot a Tomcsányi Pál jezsuitái vezetik és a sáros­pataki diákok nagyon kevéssé ismerik a je­zsuitákat, ha azt hiszik, hogy azok ellen be­csületességgel, férfiassággal lehet harcolni. Inkább lehet akkor lóháton vakondokokat vadászni! Különben csak jelenjenek meg azon a kongresszuson. Kárt úgy sem tesz magyar lelkükön az és legalább az a hasznuk meg lesz, hogy személyesen fognak okulni naiv hiszékenységükön. Felderített országos szédelgés. Hogyan teremtenek magyar ipart ? Budapest, május 11. Megindult a hivatalos védekezés minden vonalon a „Turul“ cipőgyár ügyében, egy­előre csak a különböző nyilatkozatok áradata képében. Letagadnak mindent. Tagadják, hogy a „Turul“ cipőgyár részvénytársaság­gal szemben a legkisebb hanyagsággal, mu­lasztással vádolhatók lennének az eljárt hi­vatali közegek, tagadják, hogy magyar gyárt­mányú cipők helyett mödlingi „Turul“ cipő­ket árusítottak volna, tagadják, hogy a te­mesvári gyár egyáltalán kapott volna kor­mány szubvenciót. Egy szóval mindent le­tagadnak. A valóság pedig, ezzel az általános leta­­gadással szemben az, hogy mindaz, amiket a temesvári „Turul“ cipőgyár visszaéléseiről megírtunk, az utolsó szóig igaz. Igaz, hogy nagy hanyagsággal és gondat­lansággal elnézték az osztrák gyáros üzelmeit, igaz, hogy Mödlingben készített cipőket, mint magyar gyártmányokat ezrével árusítottak az országban, igaz, hogy az a gyár a magyar kormánytól mindezekért szub­vencióban részesült. A szegedi kamara nyilatkozata. A mi felfogásunk helyességét bizonyítja a sze­gedi ipar és kereskedelmi kamara állásfoglalása is. Szegeden ismerik legjobban a „Turul” cipő­gyár részvénytársaság ügyét, mert hiszen az a „híres” gyár elsősorban Szegedet akarta boldo­gítani. A szegedi kamara állásfoglalásáról tudósítá­sunk ez: A szegedi kereskedelmi és iparkamara teg­napi teljes üléséről a következő hivatalos je­lentést adta ki: Nagy feltünést okozott a temesvári „Turul cipőgyár részvénytársaság” Szegedre, az itt megnyitandó fióktelepbe irányított hét láda mödlingi cipőküldeménye a kereskedelemügyi minisztériumban is. Már a délelőtti órákban sürgöny érkezett a minisztériumból a kereskedelmi és iparkama­rához, hogy miután egy budapesti lap a temes­vári cipőgyár nagy visszaélését közli, mely Szegeden történt volna, a kamara azonnal te­gyen távirati jelentést a tényállásról. A kamara azonban távirati jelentést kül­dött, mely szerint a „Turul cipőgyár rész­vénytársaság Temesvár“, a szegedi lapokban hirdette,­hogy május 15-én fióktelepet nyit, amire Czövek Gyula iparigazolvány kiadását is kérte. Tegnapelőtt hét láda, 1887 kilogramm súlyú cipőküldemény érkezett Mödlingből Alfred Frankl cipőgyárostól. „Czövek Gyula, Verkaufstselle der Turul Temes­­várer Schuhfabrik Actien-Gesellschaft“ címre és az ipartestület bőripari szövetkezet panasza folytán az iparhatóság konstatálta a ládának ily cím alatt Mödlingből való érkezé­sét és azt, hogy a cipők talpaiba Turul védjegy van préselve. Lábdy Antal beltag a kamara mai ülésén szóvá tette az ügyet interpelláció alakjában. Kérdezi az elnököt, van-e tudomása a Turul temesvári gyár visszaéléséről és mily módon kívánja meggátolni az amúgy is nehéz viszo­nyok közt élő kisiparosok ilyetén megron­tását ? A maga részéről azt hiszi, a kamará­nak fölterjesztést kellene tennie a kereske­delmi miniszterhez, kérve a súlyosan vissza­­élő gyártól az állami támogatás meg­vonását. Szarvady Lajos kamarai elnök válaszában közölte az eddigi tényállást, melyről a minisz­tériumnak is távirati jelentés tétetett. Bizonyos arról, hogy amint a kereskedelemügyi minisz­térium sürgöny megkeresése is teljesen igazolja, a kereskedelemügyi miniszter kétségtele­nül üldözni fogja a visszaélést, megvédel­mezi a közönséget a magyar cég alatt való külföldi készítmények becsempészése ellen és amennyiben az államilag támogatott Turul cipőgyár részéről szerződésszegés forog fönn, annak megtorlására nézve megteszi a legszigorúbb intézkedéseket. Ily értelemben egyébiránt a kamara kérést is intéz a minisz­terhez. Lábdy Antal és a teljes ülés egyhangúlag­ tudomásul veszi az elnök válaszát. A gyáros nyilatkozata. Megszólalt a leginkább érdekelt fél, a „Turul” gyár tulajdonaépeni intéző lelke, a mödlingi gyáros,­­ Frankl Alfréd is. Ez a Frankl Al­fréd egy fővárosi újságban hosszú lére eresztett nyilatkozatában kijelenti: 1. Nem igaz, hogy a mödlingi gyár termelvényeit, mint a temesvári „Turul” gyár készítményeit bocsájtották áruba­ 2. Nem igaz, hogy a mödlingi cipőgyárban ké­szített árukon a „Turul” védjegy rajta lenne. A gyáros nyilatkozatára megjegyzésünk a kö­vetkező : Tudósítónk ellátogatott a „Turul“ gyár bu­dapesti fiókjához. A budapesti Röser-bazár egy kis bolthelyiségében van a fióküzlet. Az üzlet­ben, rejtett helyen tényleg látott tudósítónk egy kis táblát, amelyen szó szerint olvasható a kö­vetkező : Ez év végéig: Itt még részben a mödlingi gyár gyártmányai kerülnek eladásra. Turul r. t. Tehát nem igaz az, a­mit a mödlingi gyáros állít, hogy t. i. a táblákon az áll, hogy „egy­előre.“ A táblákon az áll, „részben”, ami csak azt teheti, hogy részben a temesvári magyar gyár termelvényei és részben a mödlingi osztrák gyár termelvényei kaphatók a bolt­ban. Ez a „részben” szó kétségtelenné teszi Frankl Alfréd rosszhiszemű eljárását. Nyi­latkozatában ugyanis azt mondja, hogy a temes­vári „Turul cipőgyár még nincs azon hely­zetben, hogy kész árut a piacra hozzon.“ Üzleteiben pedig a cégtábla, a nyomtatványok, de az itt idézett kis tábla is hirdeti. A temes­vári Turul gyárat, tehát annak terményeit is. Mi ez, ha nem csalás ? Egyszerűen nevetséges Frankl Alfrédnek ki­törése azok ellen, a­kik a mödlingi cipőkön levő madárjegyet összetévesztik, a temesvári cipőgyár „Turul“ madár védjegyével. Frankl úr persze azt hiszi, hogy minden egyes vevője majd Hermann Ottó tudós ornithológu­­sunkat veszi maga mellé kísérőnek, hogy az állapítsa meg, váljon a cipőn levő madárjegy a magyar Turul madáré, vagy a mödlingi osztrák madáré ? A visszaélés, a tudatos félre­vezetés kétségtelenné lesz abból is, hogy Mödlingből Magyarországba küldött ci­pőkön „madár-jegy“ van rányomva, a­mi

Next