Magyar Szó, 1901. május (2. évfolyam, 103-127. szám)

1901-05-15 / 114. szám

6 114. számú tét nyilván nem száradt ki azóta sem a Park­klubból, de a mágnás házigazdák úgy gondolták, hogy a polgári „dr“ címmel fölékesített osztrák miniszterelnöknek elég lesz egyszerű hivatalnok kalauzolása is. Odaát Ausztriában lehet ő az ország első embere a császár után, de a Park­klub előkelő levegőjében egyszerű pugris ő is, mint a többi névtelen Intájner.­­ No hát ezért nem megy többé Kerber a Park­klubba. Megzavart sétált. Károly román király jelenleg Abbazziában indu­l és szemmelláthatólag jól érezte magát ott mindeddig. Polgári ruhában sétált a tengerpar­ton és etette a sirályokat, olyan buzgalommal, mintha mindig ez lett volna a foglalkozása. Tegnap óta azonban alaposan megváltozott a helyzet. Ugyanis György görög király is Abbazziába érkezett néhány napi üdülésre és a fürdőhely másik végén vett szállást magának. Most tehát egyszerre két király sétál a parton külön-külön és ez nagyot változtat a dolgon. Mert egy ki­rály fesztelenül érezheti magát a polgárok kö­zött, de két király már egymásnak tartozik az etikett formaságaival, így mindenekelőtt is bizonyos, hogy ha két király találkozik, ez nem mehet végbe egyné­mely ceremóniák nélkül. És mivel az abbáziai korzó felette rövid, az is bizonyos, hogy ezek a ceremóniák körülbelül tíz percenkint megismét­lődnek. Tehát valahányszor a sétán összetalál­koznak, ez a „királyok találkozása“ című jól­­ismert formula szerint megy végbe. Vagyis a roma király ruganyos léptekkel fejedelmi barátja elé siet, két kezét hevesen megrázza, arcát két­oldalt megcsókolja. Természetes, hogy ezenköz­ben a zenekar a román és görög nemzeti him­nuszokat hozza fölváltva. Az uralkodók néhány barátságos szót váltanak egymással és a heves kézrázás, a kétoldali csók megismétlésével to­vább sétálnak ki-ki a maga útján, hogy aztán visszafelé ismét találkozzanak néhány perc múlva. Persze, hogy az ilyen séták aztán nem valami él­vezetesek, de meg van legalább az a hasznuk, hogy az ott időző újságírók tíz percenkint bő és részletes tudósításokat küldhetnek lapuknak a két balkán állam közötti barátságos viszony fölfrssítéséről. MAGYAR SZÓ Május 15. Borozó lovak. Franciaországban, ahol tavaly több, mint 67 millió hektoliter, tehát tenger sok bor termett, most, mint a kereskedelmi minisztérium kiadásá­ban megjelenő „Központi Értesítő“ című lapban olvassuk, az idén tettek először kísérletet vele, hogy a drágább takarmány, zab, széna, lóhere helyett a fölösleges bort értékesítsék a háziálla­toknál, nevezetesen a lovaknál. Az eddigi kísér­letek, úgy látszik, beváltak s a lovakat úgy hozzászoktatták a borhoz, hogy ma már a leg­szolidabb ló is megiszik naponta egy-két litert a zab mellé, amelyet a bor­adag növelésével vi­szont természetesen egyre kisebb mennyiségben adnak a jámbor állatoknak. Ha a lovak itatása általános divattá válik, meglehet, hogy az istál­lók mellett és nagyobb kocsiforgalmi pontokon majd külön ló­ korcsmákat kell felállítani s búcsú­kor még az is megeshetik, hogy egyik-másik ló berúg­ az italtól s duhajkodni kezd, nagyokat nyerítve, hogy: Ha­za men­nék, hej de nem tudok, Haj-nalig, ró­zsám, ná-lad mara-dok! A konfortáblis ló késő este be-betér munka után a kocsmába, ahol alkalmasint majd hűsége­sen megkapja a maga liter borát, ha ugyan a kocsija el nem issza előle a vederből. De lehet, hogy elissza, sőt valószínű, hogy együtt fognak inni, talán kocintanak is és berúgnak, mint az öregágyu s a magyarok Istene óvja meg azt az utast, aki ilyen konfortába­n akar hazahajtani, a­melyiken kocsis is, le is leitta magát a ráadásul még alkalmasint cechet is csinált: a ló egyenest beviszi a kocsit a legközelebbi csapszékbe, vagy pálinkamérés elé, ott megáll, mint a czövek és szent, hogy egy tapodtat sem mozdul, amig az utas nem hozat neki még legalább egy félliter bort, vagy tíz kupica pálinkát. Rettenetes lesz az, ha majd elegáns magán­­fogatú, vagy frakkerlovak elisszák magukat, el­­züllenek s mint reszkető fejű milimáris lovak fejezik be a pályafutásukat; és elszomorító látvány lesz, ha X. Y. grófnak a gyönyörű hátaslovát úgy kiséri majd haza hajnalban a rendőr, mert berúgva fetrengett a Kálvin-téren Danubius szob­rának a talapzatánál. Emberek, iszákosok, re­megjetek, mert a lovak elisszák előletek a vi­lág összes borait ! — A király Budapesten. A király holnap szerdán reggel a királyváltón át Gödöllőről Budaeörsre érkezik. Ott lóra ül és kilovagol a Budaeörs mellett levő gyakorlótérre, a­hol a helyőrség tart nagy gyakorlatot. Déli fél 12 órakor behajtat a budavári palotájába. Délután két órakor a bajor küldöttséget fogadja és itt marad a fővárosban, mert csütörtökön részt vesz az erzsébetvárosi plébánia­templom fel­szentelésén.­­ A Turul cipőgyárról, amely a busás ál­lami támogatásért oly csúnya módon akarta a ma­gyar közönséget becsapni, napról-napra újabb és botrányosabb dolgok sülnek ki. Tegnap megírtuk már, hogy a védjegye, a „Turul“-madár nem is a temesvári, hanem a mödlingi cipőgyár véd­jegye és hogy azt nem is Magyarországon, ha­nem Bécsben jegyeztette be. Ma pedig, eddig is feltétlenül megbízhatónaak bizonyult híradónk a következő tudósítást küldi: A Szegeden megcsípett ravasz mödlingiek dolgában csinos kis dolog sült ki ismét. E szerint a „Turul“ temesvári cipőgyár volta­képpen a Bécsben székelő Gerhardus & Söhne bőrgyáros cégnak épp úgy tulaj­dona, mint a mödlingi cipőgyár. A Ger­hardus & Söhne cég főnöke Hermann v. Ger­hardus reichsrathi képviselő, nagy tő­kepénzes, aki vállalkozásaiban más embe­reket tol előtérbe, így a jelen esetben a temesvári gyár igazgatóját Frankel Alfré­det s ő csak a tőkét szolgáltatja. Frankel különben nemcsak a temesvári, hanem a mödlingi cipőgyárnak is igazgatója, de mindkét részvénytársaság részvé­nyei Gerhardus tulajdonában van­­nak. A temesvári gyár részvénytársaságnak egyetlen részvénye van idegen kézben. Az illető lovag Fest Ede, a temesvári keres­kedő- és iparkamara elnöke, az ő birtokában van ezen egyetlen részvény, egyszersmind Fest lovag a részvénytársaság felügyelő bizottságának tagja. A Gerhardus-cégnek Budapesten a Szerecsen­ utca és Vasváry Pál­ utca sarkán szintén van fiókja, melynek alkalmazottai Augenfeld Lajos és Glasner Mór. Mindkettőt a temesvári cipőgyár részvénytársaságnál igazgatósági ta­gokká választották. — Búr parancsnokok Budapesten. A magyar búr bizottság, mely Hentaller Lajos országgyűlési képviselő elnöklete alatt működik, ma este 7 órakor tart ülést a belvárosi Sas­körben. Ez ülésen állapítják­ meg a szombaton érkező búr küldöttek fogadtatásának részleteit. Budapestre jönnek Dewett és Fooste búr pa­rancsnokok és Beibnitz báró, a nemzetközi búr bizottság elnöke. A búr kiküldötteket a pálya­házban fogadja a magyar búr bizottság küldött­sége. A népgyűlést a hős búr nemzet érdeké­ben a nemzeti lovardában, a felolvasást pedig a­­ vigadóban tartják meg. — Dinamit-merénylet egy bíró ellen. Lúgosról jelentik, hogy a szomszédos Nagy- Kostély községben nagy rémületet keltett egy dinamitmerénylet, melynek Petrovits Józsefné, Krassó-Szörény vármegye főkényvezetőjének, Petrovits Vaszilienek édes­anyja esett áldozatul. A köztiszteletben álló matróna ugyanis vacsorát akart készíteni idősebbik fia számára, aki Nagy- Kastély község birája, alighogy begyújtott a tűz­helybe, egyszerre óriási robbanás történt, mely az egész tűzhelyt szétvetette, a szerencsétlen asszonyt pedig a szó szoros értelmében szét­darabolta. A tűzhelyben, mint később kiderült, a tüzelő fa közt dinamit töltény volt elrejtve, s mikor Petrovicsné begyújtott, ez okozta a rob­banást. A lugosi kir. törvényszék vizsgálóbíró­­sága a legszigorúbban nyomoztat ebben az ügy­ben, és már­is kiderült, hogy a dinamit-töltény nem az ősz Matrónának, hanem fiának, a köz­i­ségi bírónak volt szánva, akinek sok az ellen­sége a községben. — Szenzációs öngyilkosság. Szilágy- Somlyón mint azt egy rövid távirat jelenti: Bartha Endre ügyvéd, a közgazdasági bank ügyésze és a szilágy-somlyói függetlenségi párt elnöke főbelőtte magát. — Emlékünnep. Az „Orvostanhallgatók segítő- és önképző-egyesülete“ május hó 16-án (csütörtökön) délelőtt 11 órakor a Kir. Tud. Egyetemi I. Belgyógyászati Kóroda tan­termében emlékünnepélyt rendez. Az emlékbe­szédet Fodor József tanár felett Mihalkovics Elemér, Laufenauer Károly tanár felett Dal­mady Zoltán mondja. — Bajor katonatisztek Budapesten. Teg­nap este érkezett Budapestre Ingolstadtból a 13-ik bajor gyalogezred küldöttsége, hogy kirá­lyunkat, aki ötven esztendeje tulajdonosa az ezrednek, e jubileum alkalmából üdvözölje és neki díszkardot nyújtson át. A küldöttséget Pöppl Alfréd ezredes vezeti és tagjai: Schwert­schlager János őrrnagy, Értl Károly százados és Schubert Ferenc főhadnagy. A Hungária­­szállóba szállottak és ott királyunknak vendégei. A küldöttség mellé Moser törzskari százados van beosztva. A bajor vendégek ma délelőtt az udvar által rendelkezésükre bocsátott kocsikban megtekintették a várost, azután pedig reggeli­­­­hez ültek. Fővárosunkban négy napig maradnak. A király holnap, szerdán délután két órakor külön kihallgatáson fogadja, a küldöttséget bu­davári palotájában. ■— Szédelgő lapvállalatok. A rendőrség huzamosabb idő óta megfigyelés alá vett tizen­két olyan nyomtatványt, amel­lyel két rovott előéletű ember már hónapok óta csalja és fosz­togatja a jobbmódú, de hiszékeny kereskedőket.- Nemzetőr, Országtükre, Társadalmi Lapok, Illustrirte Sontagszeitung, Salonblatt, Internationale Blätter, Welt-Echo, Culturelle Blätter, Financielle Blätter, Fortschritt Presse, Reichsrevue és Reichsherold, ezen tizenkét címen jelentek meg időnként a furcsa lapok egyes kereskedők irodájában. A lapot mindenki csak egyszer kapta kézhez, ak­kor, amikor éppen fölmagasztalták benne. Akit földicsértek, az a kiszemelt áldozat. A lapok szövege ugyanis változatlan és csak az agyon­dicsért egyénnek a nevét kellett az üresen ha­gyott helyre benyomatni, hogy az áldozat lépre menjen. Akit a két parazita kiszerkesztett, an­nak a lapon kívül egy előfizetési nyug­tát küldtek és ha nem fizetett mind­járt, hát hetekig molesztálták, de sokszor meg is félemlítették. Az utóbbi időben oly sok följelentés érkezett a rendőrséghez és az ügyész­séghez, hogy a rendőrség kénytelen a két ala­kot és a tizenkét lapot nyilvánosan megbélye­gezni. Ezen talán okulnak majd Vigyázó Kohn Tivadar 29 éves állítólagos nyomdatulajdonos és Pick Gábor Ignác 33 éves, többszörösen büntetett facér bűvész és pénzbeszedő, az obsz­­kurus lapok tulajdonosai és más becsületesebb foglalkozás után néznek. Ámde fontosabb ennél

Next