Magyar Szó, 1901. május (2. évfolyam, 103-127. szám)
1901-05-15 / 114. szám
6 114. számú tét nyilván nem száradt ki azóta sem a Parkklubból, de a mágnás házigazdák úgy gondolták, hogy a polgári „dr“ címmel fölékesített osztrák miniszterelnöknek elég lesz egyszerű hivatalnok kalauzolása is. Odaát Ausztriában lehet ő az ország első embere a császár után, de a Parkklub előkelő levegőjében egyszerű pugris ő is, mint a többi névtelen Intájner. No hát ezért nem megy többé Kerber a Parkklubba. Megzavart sétált. Károly román király jelenleg Abbazziában indul és szemmelláthatólag jól érezte magát ott mindeddig. Polgári ruhában sétált a tengerparton és etette a sirályokat, olyan buzgalommal, mintha mindig ez lett volna a foglalkozása. Tegnap óta azonban alaposan megváltozott a helyzet. Ugyanis György görög király is Abbazziába érkezett néhány napi üdülésre és a fürdőhely másik végén vett szállást magának. Most tehát egyszerre két király sétál a parton külön-külön és ez nagyot változtat a dolgon. Mert egy király fesztelenül érezheti magát a polgárok között, de két király már egymásnak tartozik az etikett formaságaival, így mindenekelőtt is bizonyos, hogy ha két király találkozik, ez nem mehet végbe egynémely ceremóniák nélkül. És mivel az abbáziai korzó felette rövid, az is bizonyos, hogy ezek a ceremóniák körülbelül tíz percenkint megismétlődnek. Tehát valahányszor a sétán összetalálkoznak, ez a „királyok találkozása“ című jólismert formula szerint megy végbe. Vagyis a roma király ruganyos léptekkel fejedelmi barátja elé siet, két kezét hevesen megrázza, arcát kétoldalt megcsókolja. Természetes, hogy ezenközben a zenekar a román és görög nemzeti himnuszokat hozza fölváltva. Az uralkodók néhány barátságos szót váltanak egymással és a heves kézrázás, a kétoldali csók megismétlésével tovább sétálnak ki-ki a maga útján, hogy aztán visszafelé ismét találkozzanak néhány perc múlva. Persze, hogy az ilyen séták aztán nem valami élvezetesek, de meg van legalább az a hasznuk, hogy az ott időző újságírók tíz percenkint bő és részletes tudósításokat küldhetnek lapuknak a két balkán állam közötti barátságos viszony fölfrssítéséről. MAGYAR SZÓ Május 15. Borozó lovak. Franciaországban, ahol tavaly több, mint 67 millió hektoliter, tehát tenger sok bor termett, most, mint a kereskedelmi minisztérium kiadásában megjelenő „Központi Értesítő“ című lapban olvassuk, az idén tettek először kísérletet vele, hogy a drágább takarmány, zab, széna, lóhere helyett a fölösleges bort értékesítsék a háziállatoknál, nevezetesen a lovaknál. Az eddigi kísérletek, úgy látszik, beváltak s a lovakat úgy hozzászoktatták a borhoz, hogy ma már a legszolidabb ló is megiszik naponta egy-két litert a zab mellé, amelyet a boradag növelésével viszont természetesen egyre kisebb mennyiségben adnak a jámbor állatoknak. Ha a lovak itatása általános divattá válik, meglehet, hogy az istállók mellett és nagyobb kocsiforgalmi pontokon majd külön ló korcsmákat kell felállítani s búcsúkor még az is megeshetik, hogy egyik-másik ló berúg az italtól s duhajkodni kezd, nagyokat nyerítve, hogy: Haza mennék, hej de nem tudok, Haj-nalig, rózsám, ná-lad mara-dok! A konfortáblis ló késő este be-betér munka után a kocsmába, ahol alkalmasint majd hűségesen megkapja a maga liter borát, ha ugyan a kocsija el nem issza előle a vederből. De lehet, hogy elissza, sőt valószínű, hogy együtt fognak inni, talán kocintanak is és berúgnak, mint az öregágyu s a magyarok Istene óvja meg azt az utast, aki ilyen konfortában akar hazahajtani, amelyiken kocsis is, le is leitta magát a ráadásul még alkalmasint cechet is csinált: a ló egyenest beviszi a kocsit a legközelebbi csapszékbe, vagy pálinkamérés elé, ott megáll, mint a czövek és szent, hogy egy tapodtat sem mozdul, amig az utas nem hozat neki még legalább egy félliter bort, vagy tíz kupica pálinkát. Rettenetes lesz az, ha majd elegáns magánfogatú, vagy frakkerlovak elisszák magukat, elzüllenek s mint reszkető fejű milimáris lovak fejezik be a pályafutásukat; és elszomorító látvány lesz, ha X. Y. grófnak a gyönyörű hátaslovát úgy kiséri majd haza hajnalban a rendőr, mert berúgva fetrengett a Kálvin-téren Danubius szobrának a talapzatánál. Emberek, iszákosok, remegjetek, mert a lovak elisszák előletek a világ összes borait ! — A király Budapesten. A király holnap szerdán reggel a királyváltón át Gödöllőről Budaeörsre érkezik. Ott lóra ül és kilovagol a Budaeörs mellett levő gyakorlótérre, ahol a helyőrség tart nagy gyakorlatot. Déli fél 12 órakor behajtat a budavári palotájába. Délután két órakor a bajor küldöttséget fogadja és itt marad a fővárosban, mert csütörtökön részt vesz az erzsébetvárosi plébániatemplom felszentelésén. A Turul cipőgyárról, amely a busás állami támogatásért oly csúnya módon akarta a magyar közönséget becsapni, napról-napra újabb és botrányosabb dolgok sülnek ki. Tegnap megírtuk már, hogy a védjegye, a „Turul“-madár nem is a temesvári, hanem a mödlingi cipőgyár védjegye és hogy azt nem is Magyarországon, hanem Bécsben jegyeztette be. Ma pedig, eddig is feltétlenül megbízhatónaak bizonyult híradónk a következő tudósítást küldi: A Szegeden megcsípett ravasz mödlingiek dolgában csinos kis dolog sült ki ismét. E szerint a „Turul“ temesvári cipőgyár voltaképpen a Bécsben székelő Gerhardus & Söhne bőrgyáros cégnak épp úgy tulajdona, mint a mödlingi cipőgyár. A Gerhardus & Söhne cég főnöke Hermann v. Gerhardus reichsrathi képviselő, nagy tőkepénzes, aki vállalkozásaiban más embereket tol előtérbe, így a jelen esetben a temesvári gyár igazgatóját Frankel Alfrédet s ő csak a tőkét szolgáltatja. Frankel különben nemcsak a temesvári, hanem a mödlingi cipőgyárnak is igazgatója, de mindkét részvénytársaság részvényei Gerhardus tulajdonában vannak. A temesvári gyár részvénytársaságnak egyetlen részvénye van idegen kézben. Az illető lovag Fest Ede, a temesvári kereskedő- és iparkamara elnöke, az ő birtokában van ezen egyetlen részvény, egyszersmind Fest lovag a részvénytársaság felügyelő bizottságának tagja. A Gerhardus-cégnek Budapesten a Szerecsen utca és Vasváry Pál utca sarkán szintén van fiókja, melynek alkalmazottai Augenfeld Lajos és Glasner Mór. Mindkettőt a temesvári cipőgyár részvénytársaságnál igazgatósági tagokká választották. — Búr parancsnokok Budapesten. A magyar búr bizottság, mely Hentaller Lajos országgyűlési képviselő elnöklete alatt működik, ma este 7 órakor tart ülést a belvárosi Saskörben. Ez ülésen állapítják meg a szombaton érkező búr küldöttek fogadtatásának részleteit. Budapestre jönnek Dewett és Fooste búr parancsnokok és Beibnitz báró, a nemzetközi búr bizottság elnöke. A búr kiküldötteket a pályaházban fogadja a magyar búr bizottság küldöttsége. A népgyűlést a hős búr nemzet érdekében a nemzeti lovardában, a felolvasást pedig a vigadóban tartják meg. — Dinamit-merénylet egy bíró ellen. Lúgosról jelentik, hogy a szomszédos Nagy- Kostély községben nagy rémületet keltett egy dinamitmerénylet, melynek Petrovits Józsefné, Krassó-Szörény vármegye főkényvezetőjének, Petrovits Vaszilienek édesanyja esett áldozatul. A köztiszteletben álló matróna ugyanis vacsorát akart készíteni idősebbik fia számára, aki Nagy- Kastély község birája, alighogy begyújtott a tűzhelybe, egyszerre óriási robbanás történt, mely az egész tűzhelyt szétvetette, a szerencsétlen asszonyt pedig a szó szoros értelmében szétdarabolta. A tűzhelyben, mint később kiderült, a tüzelő fa közt dinamit töltény volt elrejtve, s mikor Petrovicsné begyújtott, ez okozta a robbanást. A lugosi kir. törvényszék vizsgálóbírósága a legszigorúbban nyomoztat ebben az ügyben, és máris kiderült, hogy a dinamit-töltény nem az ősz Matrónának, hanem fiának, a köziségi bírónak volt szánva, akinek sok az ellensége a községben. — Szenzációs öngyilkosság. Szilágy- Somlyón mint azt egy rövid távirat jelenti: Bartha Endre ügyvéd, a közgazdasági bank ügyésze és a szilágy-somlyói függetlenségi párt elnöke főbelőtte magát. — Emlékünnep. Az „Orvostanhallgatók segítő- és önképző-egyesülete“ május hó 16-án (csütörtökön) délelőtt 11 órakor a Kir. Tud. Egyetemi I. Belgyógyászati Kóroda tantermében emlékünnepélyt rendez. Az emlékbeszédet Fodor József tanár felett Mihalkovics Elemér, Laufenauer Károly tanár felett Dalmady Zoltán mondja. — Bajor katonatisztek Budapesten. Tegnap este érkezett Budapestre Ingolstadtból a 13-ik bajor gyalogezred küldöttsége, hogy királyunkat, aki ötven esztendeje tulajdonosa az ezrednek, e jubileum alkalmából üdvözölje és neki díszkardot nyújtson át. A küldöttséget Pöppl Alfréd ezredes vezeti és tagjai: Schwertschlager János őrrnagy, Értl Károly százados és Schubert Ferenc főhadnagy. A Hungáriaszállóba szállottak és ott királyunknak vendégei. A küldöttség mellé Moser törzskari százados van beosztva. A bajor vendégek ma délelőtt az udvar által rendelkezésükre bocsátott kocsikban megtekintették a várost, azután pedig reggelihez ültek. Fővárosunkban négy napig maradnak. A király holnap, szerdán délután két órakor külön kihallgatáson fogadja, a küldöttséget budavári palotájában. ■— Szédelgő lapvállalatok. A rendőrség huzamosabb idő óta megfigyelés alá vett tizenkét olyan nyomtatványt, amellyel két rovott előéletű ember már hónapok óta csalja és fosztogatja a jobbmódú, de hiszékeny kereskedőket.- Nemzetőr, Országtükre, Társadalmi Lapok, Illustrirte Sontagszeitung, Salonblatt, Internationale Blätter, Welt-Echo, Culturelle Blätter, Financielle Blätter, Fortschritt Presse, Reichsrevue és Reichsherold, ezen tizenkét címen jelentek meg időnként a furcsa lapok egyes kereskedők irodájában. A lapot mindenki csak egyszer kapta kézhez, akkor, amikor éppen fölmagasztalták benne. Akit földicsértek, az a kiszemelt áldozat. A lapok szövege ugyanis változatlan és csak az agyondicsért egyénnek a nevét kellett az üresen hagyott helyre benyomatni, hogy az áldozat lépre menjen. Akit a két parazita kiszerkesztett, annak a lapon kívül egy előfizetési nyugtát küldtek és ha nem fizetett mindjárt, hát hetekig molesztálták, de sokszor meg is félemlítették. Az utóbbi időben oly sok följelentés érkezett a rendőrséghez és az ügyészséghez, hogy a rendőrség kénytelen a két alakot és a tizenkét lapot nyilvánosan megbélyegezni. Ezen talán okulnak majd Vigyázó Kohn Tivadar 29 éves állítólagos nyomdatulajdonos és Pick Gábor Ignác 33 éves, többszörösen büntetett facér bűvész és pénzbeszedő, az obszkurus lapok tulajdonosai és más becsületesebb foglalkozás után néznek. Ámde fontosabb ennél