Magyar Szó, 1901. május (2. évfolyam, 103-127. szám)

1901-05-16 / 115. szám

Május 16, Ki a nőért életében Ah, olyan sokszor vétkezett, Mint dán Jaan csinálta régen, Egy nő nyújt most segédkezet. E nő az ő szép ifjú lánya, Szelíd, hitbuzgó s ájtatos. Szívből fakad az ő imája, Mely bármily bűnt tisztára mos. Klastromba ment a szép királylány 3 imádkozik ott szüntelen: »— Ki itt térdepel busán, árván, Hallgass meg engem istenem ! A gyermeksorból ki sem nőttem, A tisztaság vagyok maga. Testem s lelkem még szeplőtlen, De annál szeplősebb a pápai Bűnökben telt el az ő élte, De hófehér még az enyém S im fölajánlom Neked érte Szent oltárodnak lépcsőjén. Egy vétkezőért egy ártatlan, Egy üdvösségért kárhozat . . . S ha üdvösségem neki adtam, Üdvöm lesz majd az — áldozat!“ (Ne) MAGYAR SZÓ 115. szám 7 Budapesti lóversenyek. — Hetedik nap, csütörtök, május 16. — 1. Ed­vardnitz—Kontár. II. Ormod—Hegyi. III. Malice—Mary Diamond. IV. Mésalliance—Haladj. V. Em­ina—Gabsohi. VI. Hit—Cabochon. VII. Ne engedj—Dogma.­­Lapunk holnapi száma a rendes időben jelenik meg. — A király Budapesten. A király ma reggel Gödöllőről Budapestre érkezett, ahon­nan kilovagolt a gyakorlótérre és a budapesti helyőrség gyakorlatait szemlélte meg. Délben a budavári palotájába hajtatott és két óra­kor fogadta a 18. bajor gyalogezred küldött­ségét, mely az ezred díszkardját nyújtotta át azon alkalomból, hogy ő Felsége fél század óta tulajdonosa a 18. bajor gyalogezrednek. A bajor küldöttség tagjai voltak: Pöppl Alfréd ezredes, Schwertschläger János őr­nagy, Ertl Károly kapitány és Schubert Fe­renc főhadnagy. — Az erzsébetvárosi templom felava­tása. A megállapított programm szerint, az erzsébetvárosi uj plébánia^ templomnak holnap, csütörtökön, végbemenő fölszentelése alkalmával Vaszary Kolos bibornok hercegprímás fogadja a papság élén a megjelenő királyt s aztán ugyancsak a hercegprímás mond misét. Most a programmnak ez a része megváltozik, amennyi­ben a gyöngélkedő hercegprímás nem jelenhet meg az ünnepiességen s helyette a főpapi funk­ciókat Schlauch Lőrinc bíbornok, nagyváradi püspök végzi.­ ­ Ä „Turul“ üzelmei. Franki Alfréd / urnak az ő nyilatkozatával éppenséggel nem sikerült a szélhámos és úgynevezett „magyar“ cipőgyárat a hozzá tapadó gyanútól megtisz­títani és a napról-napra kiderülő újabb moz­zanatok igazolják, hogy ennek a vállalatnak, mely sem hazai, sem megbízható, nem volt más célja, mint az, hogy a kilátásba helyezett busás állami segélyt zsebrevágja, azután pe­dig tovább csalja és ámítsa a jóhiszemű ma­gyar közönséget. Szegeden pattant ki a szélhámos vállalatnak egyik rút üzelme, most pedig ismét két helyről kapunk ilyen értesí­tést, amely még súlyosabb beszámításuvá teszi a galádi üzelmeket. Újabb adataink a következők: Nagyváradon Bertsey ipartestületi el­nök a minap jelentést tett a rendőrségnél, hogy a temesvári Turul-cipőgyár nagyvá­radi fióküzletében Turul védj­eg­­gyel Ausztriából hozott cipőt árusíttanak. A rendőrség vizsgálatot tartott a fióküzletben és tényleg idegen árut talált. Az üzletve­zető ekkor azzal védekezett, hogy minden ci­pőn ki van tüntetve, hogy mödlingi gyártmány. A főkapitány elrendelte, hogy a Turul-gyár cégérét: Turul cipőraktár azonnal le kell venni s helyette azt iratui a cégtáblára, hogy Mödlingi cipőraktár. Zágrábból pedig arról értesítenek, hogy a mödlingi cipőgyár ottani raktára fölött (Sli­­ca 3. sz.) ez a fehér vászonra festett cím ol­vasható: „Turul dionicsko druzstvo“ (Tu­rul részvénytársaság). A Turulnak ez a cí­mere ekként van elhelyezve a „Mödlinzka tv­or nie a cipela“ fölött, hogy kétség nem fér ahhoz, miként a két cég egy és ugya­naz. És ez a szóban forgó raktár a mödlingi cipőgyárnak bejegyzett képviselősége, a­melynek üzletvezetője Kostl B. úr. A cég tehát a Dráván túl már nem tartotta szükségesnek, hogy második én­jét titkolta. Kassáról a következőket írják nekünk: Hogy a cipőgyár igazgatójának hosszú nyi­latkozata mennyiben érdemel hitelt, arra mi nem reflektálunk, de rá fogunk mutatni igenis arra, hogy a „Turul“ cipőgyár e cégér alatt tényleg már forgalomba hozott cipőket. A gyár igazgató-tulajdonosa Fankel Alfréd a nyilatkozatában ezt mondja : „A temesvári „Turul“ cipőgyár még nincs abban a helyzetben, hogy kész árut a piacra hozzon! * Ez az állítása nem felel meg min­den tekintetben a valóságnak. Kassán már a harmadik hónapja ott diszlik a fő­utca egyik cipőüzlete felett. „Turul Cipőgyár részvénytársaság­i fiókja.“ Ha a gyárnak még nincs kész áruja, úgy­­ nem lehet fióküzlete sem, hogy pedig van,­­ arra bizonyság kassai fióküzlet. Minő cipőket árusítanak el itt ? Semmi esetre sem ma­gyar gyártmányt. De nem áll a Turul cipő­gyár igazgatójának, Frankel Alfrédnak az az állítása sem, hogy a mödlingi cipőgyár mely­nek szintén ő a tulajdonosa madárvédjeg­­­gyel hozza forgalomba gyártmányait. Az­ eddigi mödlingi gyártmányok egyikén sem látott e sorok írója madár­védjegyet, ha­nem igenis a cipők talpán ez áll! Mödlin­­ger Schuhfabrik, Alfred Frankel.“ Aki meg akkor bizonyosodni erről tekintse meg a Turul cipőgyár kassai űókját. Majdnem minden egyes cipő talpán ez áll, de madár egyiken sincs. Hogy a szegedi fiók gyártmányára hogyan száltak rá hirtelenében a védjegy-madarak, erre feleljen az igazgató­tulajdonos. — Fejed­elmi pohárköszöntések, A görög és a román királynak a Pszara hajón tegnap mondott pohárköszöntőinek hivatalos szövege így szól: György király ezt mondta: Nagyon boldog vagyok, hogy a román fel­ségeket görög területen üdvözölhetem. Ő fel­ségeik, Románia királya és királynéja egész­ségére és Románia boldogságára ürítem po­haramat. Károly király ezt válaszolta: Nagyon boldog vagyok, hogy felségeddel találkozhattam és ő felségeik, a hellének ki­rálya és királynéja egészségére és Görögor­szág virágzására ürítem poharamat. A görög király ma délelőtt 10 órakor partra­­szállott, hogy Károly királ­lyal még egyszer sé­táljon. Délben a görög király a román királyi párhoz megy dejeuner-re. J — Viszály a keleti posta miatt A porta újabb jegyzéket készít elő a nagy­követek számára a postakonfliktus ügyében Törökország külföldön lévő nagykövetei táv­iratilag értesítették a portát az idegen kor­mányok nézetéről ebben a dologban. A porta állítólag föl akarja emelni azokat a díjakat a­melyeket az idegen hajók a török vizeken fizetnek és meg akarja tőlük vonni a kedvez­ményeket, mert nem akarják elszállítani a török postaküldeményeket. Hir szerint az orosz hajók az orosz nagykövetségnek Pé­­tervárról kapott utasítás értelmében szintén meg fogják tagadni a török postaküldemé­nyek továbbítását. — Udvari bál Pozsonyban. Hétfőn este fényes udvari bál zajlott le az ősi koronázó vá­rosban. Frigyes főherceg és neje Izabella fő­hercegnő látták vendégeikül a Pozsony városi és vidéki, nemkülönben a budapesti és bécsi arisztokrácia színe-javát a pozsonyi Grasszal­­kovics-téren levő palotájukban, mely erre az al­kalomra pompás díszt öltött. A bálra mintegy háromszáz meghívót bocsájtottak ki, a meghí­vottak közül több mint kétszázan jelentek meg. A vendégek felvonulása este fél tíz órakor kez­dődött. Egymást érték a fényesnél fényesebb fogatok, a tündéri fénybe borított főhercegi pa­lota előtt, melynek hatalmas erkélyeit gyönyörű kandeláberek és délszaki növények díszítették, míg a palota mögött elterülő óriási park fáit ezer meg ezer lampiontál tündököltek. Tekintettel arra, hogy a főhercegi palotában a nagy tánc­termet kivéve, nincs oly helyiség, a­hol annyi vendég számára terítettek volna, a szupét a kisebb termekben szolgálták fel, a­hol az asz­talion Frigyes főherceg, Izabella főhercegnő, továbbá leányaik Mária Krisztina és Mária Anna főhercegnők ültek. A táncot Alexandrine cumberlandi hercegnő kezdette meg gróf Ceschivel; a táncrendben a csárdás is helyet foglalt, éjfélkor pedig másfél óráig tartó cotillont jártak. Az udvari bál csak a késő reggeli órák­ban ért véget. — A Heuffel-féle betörés tettesei. A Heuf­­fel koronaherceg­ utcai ékszerész kárára elköve­tett két betörés elfogott tettese, Kaiser Sebes­tyén már az ügyészség fogházában ül. Tegnap­előtt a betörés színhelyén újból helyszíni szemlét tartottak, amelyre erős fedezet mellett Kaisert is elvitték, ki ott részletesen mondotta el, hogyan követte el a betörést. Még most is konokul meg­maradt abbeli állításánál, hogy csak az első be­törést követte el, azt is egyedül. Elmondta, hogy este 10 óra előtt lopódzott be a házba és az első emeleten bújt el. Onnan mászott föl a ház földszintes részében levő ékszerész bolt fölötti háztetőre és onnan a padlásra kúszott, a­hol kifúrta a bolt menyezetét. A munka reggeli 4 óráig tartott, úgy hogy már sietnie kellett a munkával és igy csak azt vihette el, a mi ha­marjában kezeügyébe akadt. Az ékszerek egy részét állítólag a Lánchídon elvesztette, másik részét pedig elzálogosította. A rendőrség e val­lomásnak nem sok hitelt ad és azt hiszi, hogy Kaisernek bűntársai vannak és hogy az ékszerek egy részét elrejtette. A két betörés módja pedig arra mutat, hogy mindkét betörést Kaiser követte el. A nyomozat ez irányban to­vább folyik. Az ellopott ékszerek nagy részét különböző zálogházakban már megtalálták, ahol azokat Kaiser mindjárt a betörés után elzálo­gosította. — Politikai affér: Arányi Miksa dr. or­szággyűlési képviselő Kulik Béla országgyűlési képviselőt, aki őt a tegnapi képviselőházi ülé­sen sértő közbeszólással illette, Pulszky Ágost és Gajáry Ödön országgyűlési képviselők által kihivatta, Kubik Bélát, aki tegnap elutazott, er­ről táviratilag értesítették. A képviselőház fo­lyosóján úgy hírlik, hogy Kubik segédei Jus­ li Legkellemesebb délutáni és esti üdülés és szórakozás a­ ir~. Margitszigeti kávéházban paponként katona­zene.­­ az uj hid közvetlen közelében. ............— ■ ---------—~

Next