Magyar Szó, 1901. május (2. évfolyam, 103-127. szám)

1901-05-17 / 116. szám

május ív Választási mozgalom. Debrecenből írják lapunknak, hogy a mike-kércsi választó­polgá­rok e hó 12-én szervezkedő gyűlést tartottak és ekkor úgy határoztak, hogy a mike-kércsi füg­getlenségi párt Polónyi Gézával teljesen sza­kít egyszersmind nagy lelkesedéssel Kovács Gyula, hajdu-szoboszlói polgármestert kiáltották ki jelöltjükül. MAGYAR SZÓ Az arany-gyapjú és az arany-torta. Budapest, máj. 16. Gróf Zichy Nándor úrról szól az ének, az arany-gyapjas vitézről, a XX. század magyar kereszteseinek erkölcsnemesitő Buiillon Go­­dofréd,járói. Ez a nemes gróf és hattyú­lovag akármily sokat tart is arra, hogy ő az arany­­gyapjú révén főhercegi rangban van, tudva­levőleg még­sem veti meg teljesen a népies motívumokat. Pártját, mely mágnásokból és papokból áll, elnevezte néppártnak, a leg­utóbbi választáskor ő maga három helyen is pályázott a népképviselőségre s bizony nem rajta múlott, hogy mind a három helyen sze­rencsésen elbukott, de azért nem mondott le a reményről, hogy lesz még belőle képviselő? sőt, mióta a Széll-kormány szabadelvűsége annyira elhárított minden akadályt a néppárti bujtogatás elől, fáradhatatlan utazó ügynöke, Molnár János apát úr, nyolc-tíz választó­ke­rületben forgalomba is hozta már a nemes gróf jelöltségét Ez természetesen nem történhetett a nép­párti vezér tudta nélkül, annál kevésbbé aka­rata ellenére. Méltán keltett hát meglepetést a tegnapelőtt Nagy-Szombatban tartott néppárti gyűlés le­folyása. Itt ugyanis a választó­közönség ve­zetői gróf Zichy Nándort óhajtották volna je­löltül kikiáltani, Molnár János apát azonban kijelentette, hogy a nemes gróf újabb el­határozása az, hogy egyáltalán nem vál­lal képviselői mandátumot. Parlamenti körökben ez a fordulat élénk feltűnést keltett, s ki így, ki úgy próbálta magyarázni az elhatározás okát. Hogyan tör­ténhetett az, hogy aki még két hét előtt 8—10 kerületben szerepelt képviselőjelölt­képpen, az most elvileg, teljes átalánosságban elutasítja magától a képviselőséget? A rébusz sok fejtörésre adott alkalmat, de végre mégis csak akadt valaki, aki megfej­tette. A megfejtés íme ez: Gróf Zichy Nándor elhatározásának oka az, hogy most már az új összeférhetlenségi tör­vény elfogadása kétségtelenné lett. Már pe­dig a nemes gróf nemcsak az arany-gyapjút becsüli igen nagyra, hanem, bár kevesebb nyilvánossággal s nem akkora tüntető zajjal, de igen eredményesen részt vesz abban a táncban is, mely az Arany Borjú körül fo­lyik. Más szóval, a néppárti vezérnek van egy egész csomó olyan állása, mely a megalkot­andó törvény szerint a képviselőséggel nem fér össze, ilyen különösen a magyar állam bank­jainak, az Általános Hitelbanknak igazgató­­sági tagsága, az inkompatibilitásnak legjel­legzetesebb típusa. Gróf Zichy Nándor tehát ezért nem pályázik képviselőségre, s marad tovább is a főrendiházi klerikálisok és inkom­patibilisok vezére. Ez adja meg egyúttal a magyarázatot ah­hoz a nagy ellenzéshez is, mel­lyel az érdek összeférhetlenségnek a főrendiházra való ki­­terjesztése találkozott. A „Turul“ üzelmei. Budapest, május 16. Az állami szubvencióra áhítozott, szeren­csére azonban kellő időben tetten ért osztrák cipőgyár, amely a magyar ipar tönkretétele mellett a magyar jóhiszemű közönség becsa­pását is célul tűzte ki, ma azt hirdeti, hogy a mödlingeni cipőgyártól átvett árukész­letet budapesti raktárában eladásra bocsájtja. Vagyis, most már leplezetlenül beismeri, hogy magyar cipőket egyáltalán nem áru­sít, de azért a magyar szubvenciót mégis kérte és el is fogadta. A szédelgő vállalatnak vidéki üzelméiről nap-nap után újabb adatok érkeznek. A sze­gedi, kassai, zágrábi leleplezések után Nagy­várad került sorra, a­miről tegnap már rö­viden megemlékeztünk. A nagyváradi esetben azonban oly tisztán látjuk a csalás tényál­lását­, hogy arra, ma nyert értesüléseink alapján, újból visszatérünk. A tudósítás így szól: Módunkban áll, hogy a miniszter úrnak tudomására juttassuk a Turul cipőgyár leg­újabb visszaélését. A Bemer téren, szemben az új színházzal alig két hete új üzlet nyílott meg. Az új üz­let felett a magyar nemzet szimbolikus ma­dara, a Turul madár olajfestésű képe dísze­leg, alatta pedig aranyos betűk ragyognak : Turul cipőgyár. Mindenki, aki elsétált az üzlet előtt, öröm­mel látta az első magyar cipőgyár első üzle­tét fényes és virágzó állapotban Nagyvára­don. Természetesen, mert hiszen ez a Turul jelzés és név a temesvári magyar pénzen dé­delgetett magyar cipőgyár firmája. Tegnap derült ki azután, hogy csak olyan fiók­üzlete ez is a mödlingi cipőgyárnak, mint a szegedi, meg a debreceni és a többi. A dolog úgy sült ki, hogy a rendőrséghez feljelentés érkezett. A feljelentést az ipartestület nevében Ber­­tsey György elnök tette, aki vizsgálatot kért annak megállapítására, hogy a bémertéri üz­letben nem Turul-cipőket, szóval nem ma­gyar gyártmányú holmit árusítanak,­ hanem Turul jelzéssel ellátott möchingeni cipőket, szóval importált cikkeket. Ez az eljárás pedig az ipartörvény 174. §-a szerint csalás, illetve visszaélés. A főkapitány azonnal kiküldte a helyszínére Giraud Árpád alkapitányt, aki Bertsey Györg­gyel együtt meg is jelent a Kémer-téri boltban. Itt Aranyi Albert mutatkozott be a ható­ság embereinek és előadta, hogy ő a temes­vári Turul cipőgyár bizományosa, az üzlet is a temesvári gyár fiókja. Minthogy azonban a gyár még nem üzemképes és nem is lesz az egy évig, ő a Mödlingből érkezett cipőket árusítja 5 százalék jutalék mellett. Be is mutatta a cipőkészletet, amelynek minden egyes darabján, a talpon ott a Turul madár s amely cipők egytől-egyig Möd­­lingben készültek. Aranyi ezután egy kis táblára muta­tott, amely az üzlet bensejében lóg, amelyen rajt áll ezen felirat: Mödlingi cipők, — egyúttal mutatott több levelet, amelyet a temesvári Turul cipő­gyár vezetője, illetve tulajdonosa irt hozzá és amelyekben utasítást kap, hogy az eladott cipőkre cimkéket ragasszon. A címkék felirata szintén ez: Mödlingi cipő. Minderre azonban azt felelte Bertsey, hogy fentartja a vádat, mert az ipartörvény szerint akkor az üzletre kívül, feltűnően rá kellene írni, hogy mödlingi cipőgyár raktára, mivel így valójában nem más a Turul madár és név, mint a közönség megtévesztésére szol­gáló hamis firma. A rendőrkapitány el is fogadta az elnök érveit. Ezek alapján azután haladéktalanul meg­indította az eljárást úgy a fióküzlet tulajdo­nosa, mint a temesvári gyár tulajdonosa 116. szám­­ú ellen. Egyúttal haladéktalanul utasította Ara­nyi Albertet, hogy a Turul cégjelzést távo­lítsa el az üzlet homlokzatáról. A KÜLFÖLDRŐL. Királyok találkozása Abbáziában. Bécsi tudósítónk írja nekünk a következőket: A ro­mán és görög királynak Abbáziában történt találkozása napok óta élénk eszmecsere tárgya a balkán félsziget sajtójában. S bár a királyokat minisztereik nem kísérték, senkinek sem jut eszébe, hogy annak a találkozásnak politikai jelentőségét kétségbe vonja. Beszélik, hogy a mi diplomáciánk nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ezt a királytalálkozást előkészítse. Ha ez igaz, akkor csak üdvözölhető a diplomácia el­járása, mert a román és görög királyok hosszú uralkodásuk ideje alatt sohasem ta­lálkoztak, pedig az ilyen összejövetelek igen alkalmasak arra, hogy az egymással versengő balkán államocskák közt a békés szelle­met megteremtsék.­­ Politikai fontossága azért is nyilvánvaló a két király találkozásának, mert úgy Romániának, mint Görögországnak az a céljuk, hogy Macedónia kérdésében fentartsák a status quot. Ausztria-Magyarországnak a Bal­kánon is ez a programmja, így tehát monar­chiánk csak örvendhet a két király megbeszélé­sének. Románia volt eddig a Balkán államok közt a legmegbízhatóbb és ha most Görögország is csatlakozik azok politikájához, akik a Balkán eddigi állambeosztását változatlanul fentartani kívánják, ezt az elhatározást csak az a meg­győződés szülhette, hogy egy Macedóniával megnagyobodott Bulgária a Balkán békéjé­nek állandóan veszélyeztetője lehet. Hogy vaj­jon megszületik-e ebből a találkozásból Gö­rögországnak és Romániának nyílt szövet­sége, az kétséges. A­mennyiben létrejön, üdvös lenne, mert bizonyos nyomást gyakorolna a béke érdekében a nyugtalan szerbekre, bolgá­rokra és montenegróiakra. — Ferdinánd feje­delem a cárnál. Bécsi tudósítónk fentebbi közlésével egy időben kapjuk a táviratot Szent­pétervárról, hogy Leontkew őrnagy, orosz kato­­nai atassé az orosz cárnak sajátkezéb­en írt le­velét vitte el Ferdinánd bolgár fejedelemhez, mely­ levélben a cár Ferdinánd fejedelmet julius hóra Pétervárra szólítja. Ferdinánd fejedelem termé­­­szetesen sietni fog a cári meghívásnak eleget­­ tenni. Ez a váratlan meghívás kétségkívül ös­­­­szefüggésben áll a két király abbáziai összejö­­­vetelével. S célja az lesz a pétervári megbeszé­­­­lésnek, hogy ellensúlyozza a két király esetleges balkánszigeti politikáját. Egy­szóval az oroszok­­­­nak külön érdekeik vannak a Balkánon és félté­­r kényén őrködnek, nehogy érdekeik csorbát szen­­­vedjenek. — obstrukció a német birodalmi gyűlésen. Berlinből különös obstrukció híre ér­kezik. A kormány javaslatot nyújtott a biro­­­dalmi gyűlés elé, amely a szeszadót ötven szá­­­­zalékkal emelte volna. Az ellenzék a javaslat ellen késhegyig menő harcot indított, de a kor­­­­mány nagy többsége a javaslat elfogadását biz­tosította. Azonban az utolsó pillanatban történt valami. Ugyanis tegnap volt a javaslat harmadik olvasása s az ülés elején megállapították, hogy a többség 205 szavazattal rendelkezik, tehát hattal több szavazata van, mint amennyi a Ház határozatképességéhez szükséges, úgy, hogy ha ez a hat képviselő hiányzik, az ellenzék a te­rem elhagyásával határozatképtelenné teheti a birodalmi gyűlést. A baloldal erre alapította ter­vét. Az ellen­zéki szónokok obstrukciós beszé­deket mondtak, így Stadthagen egy óra hos­­­száig beszélt a petroleumvilágítás ártalmasságá­­ról. E beszédek célja az volt, hogy a tárgyalást­­ délig elnyújtsák ; délben indulnak ugyanis azok a vonatok, melyekkel a jobboldali képviselőknek, akik áldozó csütörtökön választóik közt akarnak lenni, el kell utazniok. A centrum izgatottan tárgyalt az ellenzékkel, amely kijelentette, hogy" nem tá­­­git és csak a fennálló törvény m­eghosszabbítá­­­sába fog­ beleegyezni, de semmi szín alatt sem fogadja el az új javaslatot, amely ötven száza­­­lékkal szaporítja a szeszadót. A baloldal csinyje fényesen sikerült. Az ellenzékiek egy órakor név­szerinti szavazást indítványoztak s ekkor ki­tűnt, hogy több jobboldali képviselő elhagyta a termet és hogy mindössze 198 konzervatív és centrumpárti maradt ott, tehát eg­gyel kevesebb, mint amennyi a Ház határozatképességéhez szük­séges. Belleström gróf elnök határozatképtelen­­­nek nyilvánította a Házat s a törvényjavaslat tár­gyalását elhalasztotta a legközelebbi ülésszakig. Ez a sikerült csíny nagyban gondolkodóba ejti a német birodalom intézőit, mert ilyenformán még obstruálhatják majd az ellenzéken a vám­tarifa legközelebbi módosításánál az egyes tété-

Next