Magyar Szó, 1901. június (2. évfolyam, 128-153. szám)

1901-06-22 / 146. szám

4­146. szám. Jánszkyval, aki szerint az ellenzék aggodalma frázis és kijelenti, hogy a szakaszokat még a mi­niszterelnök módosításaival sem fogadja el. Negyed három óra volt. Az elnök erre bezárta az ülést. MAG­YAR SZÓ TÁVIRATOK. Román barátaink. Sinaia, junius 21. A pelesi kastélyban adott tegnapi ebéden a királyi páron kívül jelen volt a trónörökös és neje, Beck báró táborszernagy, az osztrák-magyar vezérkar főnöke, Piireich, Kum­mer és Ziegler tábornokok, a vezérkari tisztek, Pallavicini őrgróf, osztrák-magyar követ, Sturdza miniszterelnök, Comaneano tábornok és a király és a trónörököspár polgári és katonai udvara, Károly király a következő pohárköszöntőt mondotta: Élénk örömmel üdvözlöm Excellenciá­­dat, a cs. és kir. hadseregnek előkelő tisztjeitől körülvéve, ezen a helyen, ame­lyet nemrég az önök fenkölt fő hadurá­nak, a császár és király ő felségének láto­gatása különösen megszentelt. Leghőbb köszönetemet fejezem ki ő felségének azért, hogy szíves volt megengedni, hogy önöket, uraim, oly nagy számmal láthas­sam magam körül. Jelenlétük újabb bi­zonyságot tesz arról a kitűnő viszonyról, amely Romániát a hatalmas szomszéd bi­rodalommal összeköti. Attól az őszinte kívánságtól áthatva, hogy ez a viszony még inkább megszilárduljon, poharamat a császár és király ő felségére és vitéz hadseregére emelem. A gondviselés oltal­mazza kegyes uralkodójukat és tartsa meg még sok éven át teljes erőben és egészségben hű népei boldogságára és javára! Éljen I. Ferencz József császár és király ő felsége! A király felköszöntője után a zenekar a Gott­­erhaltét játszotta. Aztán felállótt Beck báró tábor­szernagy és legmélyebb köszönetét fejezvén ki Károly királynak, kiemelte, hogy az osztrák-magyar hadsereg őszinte bámulója a katonai körökben álta­lánosan elismert plevnai hőstett alkalmával tanúsított katonai erényeknek. A táborszernagy megköszönte azután a királynak a kegyes fogadást és végül a királyi párt, a trónörököspárt és az egész királyi családot éltette. Délután 4 órakor a királyi család és vendégei a kertben teáztak. A trónörököspár este 6 órakor Bukarestbe utazott. Mindjárt utána Beck báró és kísérete is elutazott Brassóba. A keleti veszedelem, Filippápoly, jun. 21. Konstantinápolyból ideérkezett jelentések szerint ott állítólag sok előkelő albán embert tartóztattak le, mert azzal gyanúsítják őket, hogy tagjai egy al­bán komiténak és összeköttetésben állanak Izmail Kernel béggel, akit nemrég in contu­­mación halálra ítéltek. A letartóztatott al­bánokat a Jildiz-palotába vitték és ott ki­hallgatták. Köztük van állítólag­ Nal­i basa, a híres janinai Ali basának a fia is. Brüsszel, jun. 21. Botháné küldetése fe­lől annyi ellentmondó hír jelent meg angol forrásokból vett táviratok alapján, hogy a czélzatosság, tudniillik az európai közvéle­mény megtévesztése, amiben nagy művé­szetet­ fejt ki az angol sajtóirodák nagy része, — így is nyilvánvaló. Botháné külde­tése egyáltalán nem hozható összeköttetésbe — béketárgyalásokkal. Mert olyanok nem voltak, sőt nem is lesznek, mert a búr vezérek Krüger elnök beleegyezése nélkül szóba sem állhatnak Kitchenerral, tehát békét sem köthetnek, sőt Krüger engedelme nélkül még nyolcz napnál tovább terjedő fegyver­­szünetet sem. Botháné csupán üzenetet vitt férjétől s hogy ez az üzenet nagyon ked­vező volt, mutatja azt is, hogy Krüger el­nök törhetetlen bizalommal mondta a ki­hallgatás után Bothánónak : — Az isten nem hagy el bennünket, győzni fogunk. Krüger ezen kijelentése óta öt csatát nyertek a búrok az angolok felett. A délafrikai háború, London, június 21. Asquith tegnap a liberálisok lakomáján tiltakozott az ellen a föltevés ellen, hogy ő és barátai a dél-afrikai háborúról való nézetükkel elpártolták a liberális párttól. Tudomása szerint — úgymond — nincs a liberális pártban olyan tekin­tély, amelynek kiközösítő és bűnfeloldó hatalma volna. Ő és barátai liberálisok maradnak minden székben. Nézete szerint a hadviselő felek egyikét sem lehet embertelenséggel vádolni, úgy beszél, mint liberális ember liberálisok előtt és azt hiszi, hogy mindenkinek el kell ismernie, hogy a dél­­afrikai köztársaságok függetlensége lehetetlen dolog. Fokváros, jun. 21. A Cape Argus czimű lap a következőket írja a vlagfonteini ütközetről: A burok egy ideig az angoloktól elvett ágyukkal lövöldöztek az angolokra. Hat gránát Dickson bal szárnyán csapott le. Később az angolok visszafog­lalták ezeket az ágyukat. A derbyshirei ezred szu­ronytámadást intézet az ellenség ellen, mire a burok futásnak eredtek. Veszteségüket 60 hallotra és sebe­sültre becsülik. A kinai kérdés: London, jun. 21. A Standard-nak jelentik San­ghajból tegnapi kelettel, hogy ott attól tartanak, hogy a tulajdonképeni Kín­a északnyugati tartomá­nyaiban komoly zavargások lesznek. Megbízható for­rásból való jelentések szerint Tungfusziang tábor­nok előkészületeket tesz és jól képzett csapatokból nagy hadat gyűjt azzal a szándékkal, hogy fellá­zad a császár ellen. A klerikalizmus alkonya. Madrid, jun. 21. Hondában (malagai tartomány) tegnap a jubiláris körmenet alkalmával a katoliku­sok és az antiklerikálisok között összeütközésre ke­rült a dolog. Másnap ismétődtek a zavargások. A tüntetők elpusztították a világítási berendezéseket úgy, hogy az egész város sötétben maradt, a csend­őröket kövekkel dobálták meg és az üzletekben nagy pusztítást vittek véghez. Hasonló zavargások voltak Braganzában (Portugália,) ahol a püspököt megdobálták és kifütyülték. Június 22. NAPI HÍREK. Az udvarképes magyar műveltség. — Az akadémiák nemzetközi szövetsége. — Parisban nemrég volt a tudományos akadémiák nemzetközi szövetségének első ülése, a­melyen tizenhét akadémia vett részt. Ott volt a magyar is. Hírneves tudósunk Than Károly legutóbb írt je­lentésében nem hiába említi méltó önérzettel, hogy midőn a magyar tud. akadémiát is felszólították, hogy lépjen a szövetségbe, «akadémiánknak és a magyar tudománynak jelentősége, hogy úgy mond­juk, kultúránknak «udvarképességet a nyugati czi­­vilizáczió körében uj és nem megvetendő elisme­résben részesült. Valóban akadémiánk képviselőit méltán tölti el az önérzet, hisz igazán díszes és hírneves társaságba jutottak. Egy Franqueville gróf nyaralójában a franczia nemzet előkelőségével érintkezhettek s ott 14 nem­zet számára kiválasztott s előadott zeneművek közt a tiszteletünkre kiszemelt Liszt-féle zenealkotást is élvezhették. Továbbá külön vonaton utazhattak Chantilly­­kastélyba, járhattak Aumale herczeg termeiben. Gyönyörködhettek a páratlan parkban, a mely haj­dan a Montmorency herczegeké volt s még a 260 lóra hajdan berendezett szalonszerü istállót is meg­tekintették. De a hajdani királyi fény szemléletén kívül a jelen köztársaság fényében is járhattak. Reggeliz­hettek a köztársaság elnökénél s n­iga Paris városa adott tiszteletükre — tudniillik a 14 nemzet aka­démiai tiszteletére — ebédet.­­ Ilyen kitüntetés eddig kétségtelenül nem érte meg a magyar tudományos akadémiát s igy mi is mondhatjuk, hogy tudományunk, ha nem is éppen udvarképessé — hisz Francziaországban jelenleg udvar nincs — de mindenesetre Elysée-képessé lett. Ámde e sorainkkal még látszatát is ki akarjuk kerülni annak, mintha gúnyolódnánk s azért is­merjük el egész komolyan, hogy a tudományos akadémiák szövetségében való részvételünk kétség­telenül bizonyos fényt vet reánk is. Nekünk,­­aki­ket még Európában alig ismernek, vagy pedig rosszul ismernek, semmi esetre sem lehet elzárkóz­nunk az oly alkalmaktól, a­melyeken külföldön szerepelhetünk. Menjünk hát minden nemzetközi gyűlésbe, vegyünk részt minden nemzetközi sereglésben, szerepeljünk, ismerkedjünk, terjes­szük a magyarság jó hírét, — csak ne áltassuk magunkat. Csak ne higyjük, hogy e nemzetközi­­ gyülekezések a tudományt mozdít­ják elő. A tudományt nem gyűléseken, sem fehér, sem zöld asztalnál nem művelik. A legrégibb korból a legújabb korig minden kiváló tudományos alkotás valamely kiváló elméből pattant ki. A görög böl­csektől kezdve egész a legújabb természetvizsgá­lókig mindig valamely különálló tudós alkotott nagyot. Newton egymaga tette felfedezését. Galilei, Kopernikus, Kepler tömeges segítség nélkül terem­tették meg munkájukat. Ki sorolhatná fel az új és legújabb vívmányokat, melyek mind egy-egy tudós nevéhez fűződnek. A testületek csak vagy előmozdíthatják, vagy hátráltathatják az egyes tudós munkájának sikerét,­­ de teremtő erővel nem bírnak. Hisz ez termé­szetes. Gyűlések, viták, szavazások, utazások, közös étkezések és közös kirándulások nem alkalmasak, hogy a teremtő lángelme azokban megnyilatkozzék. Csöndes magányban születik meg, ami kiváló. A tömeg­munka csak a már megalkotott művek gya­korlati terjesztésére, kifejtésére, érvényesítésére al­kalmas. S azt ne feledjük, hogy a tömegben gyakran csak egyes feltörő hiúságok, nagyra törekvő világi becsvágyak keresik győzelmüket. Azokban a hibák­ban, a­melyekben egyes akadémiák leledzenek, fokozott mértékben fog szenvedni az akadémiák szövetsége. Ilynemű szövetkezés hozta például létre azt a művet, melyet Than Károly annyira kiémel, a «Ro­yal Society» által­ kiadott 11 kötetet. E kötetek a lefolyt évszázad összes mennyiségtani és természet­tudományi műveinek czímjegyzékét (katalógusát) tartalmazzák. Ez bizony nem tudományos munka, hanem, mint mondani szokás, «közli»­dolog. A tudományt egy lépéssel sem viszi előre, csak a világ minden tudósának hiúságát szolgálja, hogy az ő neve is benn szerepel a czímjegyzékben. Több ilyen hasonló munkákra vállalkozik az új nemzetközi szövetség, jobbára gyűjtési munkára, vagyis olyanra, ami puszta technika. S emellett bi­zonyos, hogy különböző kiadatni szándékolt művei­vel voltakép csak valamely nemzet — mondjuk a franczia — szellemi érdekeket szolgálja. Hisz tudo­mányos világnyelv már nincs s így előreláthatólag az uj szövetkezet művei francziául fognak meg­­j­elenni vagy tán angollul, sőt lehet, hogy németül. A nemzetközi jelszó napjainkban többnyire csak leple, takarója egy-két hatalmas nemzet érdekének. Mindezt azonban csak azért mondottuk, hogy figyelmeztessük tudósainkat s közönségünket, ne legyenek túlságosan elragadtatva a nemzetközi tudós-szervezkedés által. Az egésznek az eredménye csak az lesz, hogy a nagyfejű nemzetek tudomá­nyos czéljaihoz erkölcsileg és anyagilag is hozzá­járulnak majd a kisebbek, akikre szerencse, hogy a nagyok asztalaihoz hívják. Hát örvendjünk mi is ! De örömünk csak akkor lesz teljes, ha magyar tudósaink korszakos vívmá­nyokkal léphetnek a világ tudósai elé. Saul: Szabályozni kell a novellahőst. A hagyományos katonai szellem ismét meg­nyilatkozott. Egy bácsi író embert, aki mellesleg tartalékos ezredorvos, katonáék lefokoztak, mert olyan novellát irt, amely sértette a hadsereg érzé­kenységét. A­­ V. A. Z. Írja meg ezt a jellemző esetet. E szerint Schnitzler Arthur dr. bécsi irat, tartalékos ezredorvost a katonai becsületbíróság tiszti rangjának elvesztésére itélte, mert legújabb

Next