Magyar Szó, 1902. február (3. évfolyam, 28-51. szám)
1902-02-16 / 41. szám
1241. számd. MAGYAR SZÓ Február 16 séges, és melyik a házasságtörő? Az öreg marquis már az első felvonásban kiszimatolja, hogy Vivarce úrnak — aki különben vele együtt vendég a két testvér nyaralójában — viszonya van valamelyik házigazdájának a feleségével. A közönség már most elkezdi törni rajta a fejét, hogy: «hol a macska ?» Melyik szereti Vivarce-t? A barna Gizella-e, vasry a szőke Leonora ? A találgatás szenzáczióját fokozza, hogy a társaságban éltebéd után épp a házasságtörés kerül szóba, s itt pontosan értesülünk a két férj eljárásáról abban az esetben, ha házasságtörő volna a felesége. A közönség sokatmondóan hunyorgat a férjek felé : «Hm, mi tudjuk, hogy egyikteket már fölszarvazott Vivarce ur!» . . . Mily kellemes érzés, ők már tudják, s a férjek még nem. Gizella hevesen védelmére kel a házasságtörő asszonynak. Ez gyanús. De Leonora meg hallgat. Ez is gyanús. Szegény közönség már tűkön ül, hogy megtudja a valóságod s a kedves szerző a második felvonásban már meg is teszi erre az első lépést: hajnali négy órakor a vadászatra készülő két férj egyszerre csak keletltődik Vivarce-ba, aki a hölgyek hálószobái felöl menekül. Most már ők is utolérték a a közönséget; tudják, hogy valamelyiküket, megcsalta a felesége. De melyiküket ? Vivarce konokul tagad, a két asszony — aki hasonlóképp bejön a színre — szintén. Talán sohasem lenne vége a fölcsigázás izgalmainak, ha Vivarce ur a darab végén a kertben főbe nem lőné magát, s e halálhírre Leonora, Gerard felesége föl nem sikoltana : «Meghalt! Mindennek vége ! Gerard fojts meg engem ! Az én szeretőm volt !» S Gerard öklét emeli a szegény ártatlan házasságtörő asszonyra. S ki tudja, még valami bolondot csinálna, ha az öreg márquis hirtelen közbe nem lépne, s már érintett szép erkölcsprédikácziójával meg nem oltalmazná a földön fetrengő hölgyet. • Látnivaló, hogy Hervieu semmi egyébért, csakis e találós meséért írta meg az egész darabot. Valami — még pedig a hármas — morál-félét is állít fel ugyan a házasságtörésre vonatkozólag, amennyiben az egyik szerint meg kell ölni az asszonyt, a másik szerint a szeretőt kell megölni, a harmadik — a márquis — szerint pedig «lelkesen kell tisztelni az életet, és véget kell vetni Kain uralmának e földön», vagyis: senkit sem szabad megölni, hanem valami más büntetést kell kitalálni. Hogy milyent, arról mélyen hallgat a darab. " Hervieu erkölcs-, vagyis inkább erkölcstelen prédikácziójához az a szavunk volna, hogy nincs szüksége a hitvesi hűségnek arra, hogy franczia író urak ilyen, vagy olyan nyakatekert morál-hirdetésre kovácsoljanak belőle anyagot. Meghatott az világosan a tiz parancsolatban, hogy: «ne paráználkodjál» s ez után az emberiség nem lehet kiváncsi Hervieu-nek s társainak véleményére. Megmondatik az érthetően az államoknak a házasságról alkotott törvényeiben is, valamint az emberi lét természetének amaz alapvonásában is, amely szerint a társadalomnak, az erkölcsi világrendnek bástyája, alapja a család. - Mi szüksége van tehát Hervieu-nek és az összes mai franczia irányú rikonczoknak ilyen darabtárgyakra? Hát az élet csak szerelemből áll ? És csak bűnös szerelemből? Nincsen-e a társadalomnak, az emberiségnek az egyénnek ezer más, életbevágó kérdése, irányzata, szenvedélye, mint éppen a szerelem? S ha már oly fontos — aminthogy kétségtelenül az — az életben: a szerelem, vajjon csak bűnös vonzalom, csak paráználkodás lehet-e ez ? Nincsenek-e rendes, normális szerelmek, amelyekben — amíg jogczímük van a szerelem elnevezésre — bent kell lennie az ideális alapszínnek ? Nincs-e ezernyi drámai bonyodalom, összeütközés az emberi élet szakadatlan küzdelmeiben a házasságtörés hitvány kérdésén kívül, amelyen, mint a rossz fogú kutya a csonton, oly régóta rágódnak a franczia és francziás író urak? ! Ebből a szempontból véve, Hervieu legalább is fölösleges munkát végzett e darabjával. Vagyis inkább e mozgó képrejtvényével, mert az és nem egyéb. «A rejtély», amelyet végül, amikor már közönség is, a két férj is belebolondulna a találgatásába, maga a szerző fejt meg, nem ugyan, mint az élctlapokban szokás, felfordított betűsorral, de mindenesetre felfordított morállal. Mivel azonban nem hisszük, hogy Hervieu szándékosság nélkül fölösleges munkát akart volna végezni, megállapíthatjuk, hogy ő a rejtvény izgalmait a bűnös, ledér életmozzanatok izgalmaival akarta fűszerezni s még izgatóbbakká tenni. Rontás a tulajdonképpeni czélja ennek a darabnak. Megmutatni azoknak az embereknek, férjeknek, feleségeknek, lányoknak és fiatal embereknek, akik még nem próbálták a házasságtörést, hogy : «Lám, így és így szokott az ilyen dolog megtörténni. Lássa, kérem, ott hátul vannak a két asszony hálószobái, onnan futott most ki Vivarce úr, a kakuk. «Éppen olyan ez, mint — nem tudom melyikben — de valamelyik tanítónőképzőben használatban van egy hűlye tankönyv, gondolom : egészségtan, amelyikben körülbelül a következő mondás olvastatik : «Reggel, fölébredés után, nem jó sokáig fekve maradni, mert ilyenkor támadnak az ágyban a bűnös gondolatok.» Már most az a szegény, fiatal leány, akinek ezt az egetverő bambaságot tankönyv alakjában beadták, reggel fölébred az ágyban, és elkezdi törni rajta a fejét, hogy: «Istenem, minők is lehetnek azok a bűnös gondolatok ?» Amint egyszer s mindenkorra ki kellene venni a tollat, az ilyen tankönyviró kezéből, épp úgy ki kellene venni Herviernek, s erkölcstelen irótársainak kezéből is, mert perverz színpadi bujaságaik egyenest a jó erkölcsöket veszélyeztetik. Nem is akarjuk azt feszegetni, hogy minő «szerelem» lehet egy férfiban az, ha egy férjes nőt, egy anyát úgy csábít el, amint, Vivarce csábítja el Leonórát. Aki egy nőt igazán szeret, az nem viszi bűnbe, nem viszi veszélybe, s nem bélyegzi meg gyermekei számára. És viszont, ha egy férjes nő, aki még nem anya, nem tud ellenállani bűnös szenvedélyének, ám jó, váljék el az urától. De egy anyának, ha szenvedély támad benne, már csak tűrni és lemondani szabad — a gyermekért. Leonora azonban annyira aljas, hogy amikor a két férj közösen vallatja a sógornőjével, nemcsak hogy tagadja a bűnét,hanem egyenest rámutat a másik, ártatlan asszonyra, hogy az a házasságtörő ! Ekkora aljasság már nem is természetes. Azaz természetes ilyen világnézetű írónál, darabnál, szereplésénél és tendencziánál. Végezvén , rejtéllyel, röviden szóljunk a második bemutatóról, mely megérdemli, hogy rövidebben méltányoljuk, lévén az elsőnél kevésbbé rossz. Ez Labiche-nek A letörő czimü egyfelvonásos bohózata, mely darab egészen ügyes kis bohóság, s rengeteg valószínűtlenségeinek keretén belül igen kedves, élénk jelenetek vannak benne. Egy alügyész kirabolja az ideálját, egy gazdag fiatal özvegyet, hogy ezzel riassza - vissza az asszony uj jegyesét, aki csak a pénzért akarja feleségül venni, s az így pénztelenné tett asszonyt nem akarja többé. A veszedelmes csíny sikerül, s némi bonyodalom után mindennek jó vége lesz. Ez volt az a darab, amelyen a sok boszankodás után végre nevethettünk is egyet. (*) Újdonságok a Nemzeti Színházban. Csütörtökön, e hónap 20-án mutatják be a Nemzeti Színházban Turgenyev Iván kétfelvonásos drámáját a «Kuzovkint», melynek magyar czíme a «Kegyetlemkenyér* lesz. A dráma főszerepét, Kuzovkint, Gál Gyula fogja játszani és kívüle Cs. Félszeghy Irma, Gyenes, Ivánfi és Györgyné jutottak nagy szerephez. Fordítója Barabás Ábel, rendezője pedig Somló Sándor. A «Kegyelemkenyér» bemutatója után felfrissítés is lesz. Pailleron *A hol mulatnak* czimü egyfelvonásos vígjátékot adják új betanulással. A főbb szerepekben Náday, Újházi, Horváth, Dezső, Rózsahegyi, Lánczi Ilka, Nagy Ibolya és R. Maróthy játszanak. A két darab csütörtökön kivül még pénteken és vasárnap is műsoron van. (*) »Villára dragonyosal* czimü vig dalmű holnap kerül színre a Dalműszínházban. Friquett Rózsi szerepét ez alkalommal megint Szoyer Ilonka énekli. Játéktársa azonban most Takács Mihály lesz. A többi főszerepet: Tálent Vilma, Váradi Margit, Kertész Ödön és Hegedűs Ferencz énekli. (*) A „Balatoni rege” szereposztása. A Vígszínház legközelebbi eredeti újdonsága — mint jeleztük — Herczeg Ferencz «Balatoni rege* cz. történeti vígjátéka lesz. Az újdonság szereposztása a következő: Mátyás király — Fenyvesi; Benigna — Csillag Teréz; Kinizsi Pál — Góth; Palóczy —Balassa; Drágfi — Kazaliczky ; Pipacs, udvari bolond — Szerémi; A molnárné — Haraszthy H.; Sztropkó, várnagy — Rónaszéki; Stosius mester — Vendrey; Gunda — Alpár J.; Istók,a király apródja — Halász J.; Sió — Varsányi Irén; Gyöngyös — Pécsi Paula; Lesencze — Fábián Kornélia. Történik az I-ső, 11-ik és IV-il: felvonás a Balaton partján, a Ill-ik Benigna várában. Herczeg új darabjának bemutatója, mint értesülünk, keddhez egy hétre a hónap 25-ikén lesz. (*) A Népszínház újjászervezése. Említettük már, hogy Porzsolt Kálmán a Népszínház személyzetét teljesen újjá fogja szervezni. Éppen ezért a szokásos tavaszi vendégszereplések sorozatát már most megkezdik, így a jövő vasárnapi Katalinéban Sipos Etelka játssza Germain hadnagy szerepét. Sipos néhány év előtt a kolozsvári Nemzeti Színház primadonnája volt, innen Bécsbe szerződött a Carlotheaterhez, ahol nagy sikerei voltak. — «A betyár kendője* holnapi előadásán Erzsike szerepét Arday Ida a vidéken működő jeles drámai színésznő adja. Igen helyesen tenné az igazgatóság, hogy ha a színház jelenlegi tagjai közül azokkal, akiket megtartani óhajt, már most megkötné a szerződést, mert azt egy színházi tagtól sem lehet kívánni, hogy — mint az igazgatóság akarja — áprilisig várjon szerződése megújításával. A vidéki színigazgatók is most szervezkednek és így mostan azok is könnyen szerződéshez juthatnának, akiknek szerződését nem fogják megújítani a Népszínházban. (*) «A korista leány» szereposztása. A Népszínházban — mint jeleztük —legközelebb Engländer angol daljátéka «A korista leány* kerül színre. Az újdonság próbáit Konti József és Stoll Károly főrendező vezetik, bemutatóját e hó 28-ra tervezik, szereposztása pedig a következő : Pilsen pasa — Németh J., J. Offenbach Goggs impresszárió — Kovács M. Mrs. Rocks — Siposné, Rosy Rocks, Lotta Rocks leányai — Bojár, Harmath, Percy orvos — Hegyi A. (Szirmaival felváltva), Laura Lee — Küry Klára, Fromage (Ben Muley) — Szerdahelyi, Potage Ujváry, Dolly — Kápolnai, Rastus — Nagy V., Odaliszka — Havasi. (*) Művészmatiné. Diósyné Handel Berta dalműénekesnő, Hartmann Artur amerikai hegedűművész és Burrán Károly a Dalszínház hőstenorja a Budapesti Újságírók Segélyegyesülete javára holnap, vasárnap délelőtt 11 órakor művészmatinét rendeznek a Royal teremben. (*) Növendékek hangversenye. A Nemzeti Zeneiskola E hó 17-én (hétfőn) esti fél 8 órakor a Fővárosi Vigadó* kistermében hangversenyt rendez. íme a műsora: Beethoven: 1. Zongoraverseny (G dnr). 2. Hármas két oboa és egy angolkürtre 3. Chopin: a) Berceuse. Liszt: b) Waldesrauschen. Moskowsky: c) Capriccio (C-dúr). 4. Rauders Manó: Praeludio vonószenekara (először). 5. Schuman: a) Toccata. Wagner-Tanszig: b) Sigmund dala «Walkürből. Liszt: c) Mazeppa. 6. Haydn: Gabriel áriája a «Világ teremtésé»-ből. 7. Bach: Versenymű (D- dúr). 8. Bloch József: Snite kis zenekara a) souvenir, b) gavotte, c) berceuse, d) marche. (Először.) (*) Mascagni új dalműve, Mascagni Pietrot a «Paraszt becsület” sikere óta egymást érik a kudarczok. Eddigi dalsikereit most egy nagy, háromfelvonásos dalművel akarja helyrehozni. A mű czíme «Mária Antoinette», színhelye a bécsi - és Versailles- udvar. Az érdekes tárgyú mű a jövő színházi évben fog Milánóban színre kerülni.