Magyar Szó, 1902. február (3. évfolyam, 28-51. szám)

1902-02-16 / 41. szám

12­41. szám­d­. MAGYAR SZÓ Február 16 séges, és melyik a házasságtörő? Az öreg marquis már az első felvonásban kiszima­­tolja, hogy Vivarce úrnak — aki különben­­ vele együtt vendég a két­ testvér nyaraló­jában — viszonya van­ valamelyik házigaz­dájának a feleségével. A közönség már most elkezdi törni rajta a fejét, hogy: «hol a macska ?» Melyik szereti Vivarce-t? A barna Gizella-e, vasry a szőke Leonora ? A találga­tás szenzáczióját fokozza, hogy a társaság­ban éltebéd után épp a házasságtörés kerül szóba, s itt pontosan értesülünk a két férj eljárásáról abban az esetben, ha házasság­törő volna a felesége. A közönség sokatmondóan hunyorgat a férjek felé : «Hm, mi tudjuk, hogy egyik­­teket m­ár fölszarvazott Vivarce ur!» . . . Mily kellemes érzés, ők már tudják, s a fér­jek még nem. Gizella hevesen védelmére kel a házasságtörő asszonynak. Ez gyanús. De Leonora meg hallgat. Ez is gyanús. Szegény közönség már tűkön ül, hogy meg­tudja a valóságod s a kedves szerző a­ má­sodik felvonásban már meg is teszi erre az első lépést: hajnali négy órakor a vadá­szatra készülő két férj egyszerre csak kele­­­tltődik Vivarce-ba, aki a hölgyek hálószobái felöl menekül. Most már ők is utolérték a a közönséget; tudják, hogy valamelyiküket, megcsalta a felesége. De melyiküket ? Vi­varce konokul tagad, a két asszony — aki hasonlóképp bejön a színre — szintén. Ta­lán sohasem lenne vége a fölcsigázás iz­galmainak, ha Vivarce ur a darab végén a kertben főbe nem lőné magát, s e halál­hírre Leonora, Gerard felesége föl nem si­­koltana : «Meghalt! Mindennek vége ! Gerard fojts meg engem ! Az én szeretőm volt !» S Gerard öklét emeli a szegény ártatlan házasságtörő asszonyra. S ki tudja, még va­lami bolondot csinálna, ha az öreg márquis hirtelen közbe nem lépne, s már érintett szép erkölcsprédikácziójával meg nem oltal­mazná a földön fetrengő hölgyet. • Látnivaló, hogy Hervieu semmi egyébért, csakis e találós meséért írta meg az egész darabot. Valami — még pedig a hármas — morál-félét is állít fel ugyan a házasság­törésre vonatkozólag, amennyiben az egyik szerint meg kell ölni az asszonyt, a másik szerint a szeretőt kell megölni, a harmadik — a márquis — szerint pedig «lelkesen kell tisztelni az életet, és véget kell vetni Kain uralmának e földön», vagyis: senkit sem szabad megölni, hanem valami más bünte­tést kell kitalálni. Hogy milyent, arról mé­lyen hallgat a darab. " Hervieu erkölcs-, vagyis inkább erkölcs­telen prédikácziójához az a szavunk volna, hogy nincs szüksége a hitvesi hűségnek arra, hogy franczia író urak ilyen, vagy olyan nyakatekert morál-hirdetésre ková­csoljanak belőle anyagot. Megh­atott az vi­lágosan a tiz parancsolatban, hogy: «ne pa­ráználkodjál» s ez után az emberiség nem lehet kiváncsi Hervieu-nek s társainak vé­leményére. Megmondatik az érthetően az államoknak a házasságról alkotott törvényeiben is, vala­mint az emberi lét természetének amaz alapvonásában is, amely szerint a társada­lomnak, az erkölcsi világrendnek bástyája, alapja a család. - Mi szüksége van tehát Hervieu-nek és az összes mai franczia irányú rikonczoknak ilyen darabtárgyakra? Hát az élet csak sze­relemből áll ? És csak bűnös szerelemből? Nincsen-e a társadalomnak, az emberiségnek az egyénnek ezer más, életbevágó kérdése, irányzata, szenvedélye, mint éppen a szere­lem? S ha már oly fontos — aminthogy­­ kétségtelenül az — az életben: a szerelem, vajjon csak bűnös vonzalom, csak paráznál­kodás lehet-e ez ? Nincsenek-e rendes, nor­mális szerelmek, amelyekben — amíg jog­­czímük van a szerelem elnevezésre — bent kell lennie az ideális alapszínnek ? Nincs-e ezernyi drámai bonyodalom, összeütközés az­ emberi élet szakadatlan küzdelmeiben a házasságtörés hitvány kérdésén kívül, ame­lyen, mint a rossz fogú kutya a csonton, oly régóta rágódnak a franczia és francziás író urak? ! Ebből a szempontból véve, Hervieu leg­alább is fölösleges munkát végzett e darab­jával. Vagyis inkább e mozgó képrejtvényé­­vel, mert az és nem egyéb. «A rejtély», amelyet végül, amikor már közönség is, a két férj is belebolondulna a találgatásába, maga a szerző fejt meg, nem ugyan, mint az élctlapokban szokás, felfordított betű­sorral, de mindenesetre felfordított morállal. Mivel azonban nem his­szük, hogy Hervieu szándékosság nélkül fölösleges munkát akart volna végezni, megállapíthatjuk, hogy ő a rejtvény izgalmait a bűnös, ledér életmoz­zanatok izgalmaival akarta fűszerezni s még izgatóbbakká tenni. Rontás a tulajdonképpeni czélja ennek a darabnak. Megmutatni azoknak az embe­reknek, férjeknek, feleségeknek, lányoknak és fiatal embereknek, akik még nem pró­bálták a házasságtörést, hogy : «Lám, így és így szokott az ilyen dolog megtörténni. Lássa, kérem, ott hátul vannak a két as­­­szony hálószobái, onnan futott most ki Vivarce úr, a kakuk. «Éppen olyan ez, mint — nem tudom melyikben —­ de valamelyik tanítónőképzőben használatban van egy hűlye tankönyv, gondolom : egészségtan, amelyikben körülbelül a következő mondás olvastatik : «Reggel, fölébredés után, nem jó sokáig fekve maradni, mert ilyenkor támadnak az ágyban a bűnös gondolatok.» Már most az a szegény, fiatal leány, aki­nek ezt az egetverő bambaságot tankönyv alakjában beadták, reggel fölébred az ágy­ban, és elkezdi törni rajta a fejét, hogy: «Istenem, minők is lehetnek azok a bűnös gondolatok ?» Amint egyszer s mindenkorra ki kellene venni a tollat, az ilyen tankönyviró kezéből, épp úgy ki kellene venni Herviernek, s erkölcstelen irótársainak kezéből is, mert perverz színpadi bujaságaik egyenest a jó erkölcsöket veszélyeztetik. Nem is akarjuk azt feszegetni, hogy minő «szerelem» lehet egy férfiban az, ha egy férjes nőt, egy anyát úgy csábít el, amint, Vivarce csábítja el Leonórát. Aki egy nőt igazán szeret, az nem viszi bűnbe, nem viszi veszélybe, s nem bélyegzi meg gyermekei számára. És viszont, ha egy férjes nő, aki még nem anya, nem tud ellenállani bűnös szen­vedélyének, ám jó, váljék el az urától. De egy anyának, ha szenvedély támad benne, már csak tűrni és lemondani szabad — a gyer­mekért. Leonora azonban annyira aljas, hogy amikor a két férj közösen vallatja a sógornő­jével, nemcsak hogy tagadja a bűnét,hanem egyenest rámutat a másik, ártatlan asszonyra, hogy az a házasságtörő ! Ekkora aljasság már nem is természetes. Azaz természetes ilyen világnéz­etű írónál, darabnál, szerep­lésénél és tendencziánál. Végezvén , rejtél­lyel, röviden szóljunk a második bemutatóról, mely megérdemli, hogy rövidebben méltányoljuk, lévén az elsőnél kevésbbé rossz. Ez Labiche-nek A letörő czimü egyfelvonásos bohózata, mely darab egészen ügyes kis bohóság, s renge­teg valószínűtlenségeinek keretén belül igen kedves, élénk jelenetek vannak benne. Egy alügyész kirabolja az ideálját, egy gazdag fiatal özvegyet, hogy ezzel rias­sza - vissza az asszony uj jegyesét, aki csak a pénzért akarja feleségül venni, s az így pénztelenné tett asszonyt nem akarja többé. A vesze­delmes csíny sikerül, s némi bonyodalom után mindennek jó vége lesz. Ez volt az a darab, amelyen a sok boszankodás után végre nevethettünk is egyet. (*) Újdonságok a Nemzeti Színházban. Csütörtökön, e hónap 20-án mutatják be a Nemzeti Színházban Turgenyev Iván kétfelvonásos drámáját a «Kuzovkint», melynek magyar czíme a «Kegyet­lem­kenyér* lesz. A dráma főszerepét, Kuzovkint, Gál Gyula fogja játszani és kívüle Cs. Félszeghy Irma, Gyenes, Iván­fi és György­né jutottak nagy szerephez. Fordítója Barabás Áb­el, rendezője pedig Somló Sándor. A «Kegyelemkenyér» bemutatója után felfrissítés is lesz. Pailleron *A hol mulatnak* czimü egyfelvonásos vígjátékot adják új betanulással. A főbb szerepekben Náday, Újházi, Horváth, Dezső, Rózsahegyi, Lánczi Ilka, Nagy Ibolya és R. Maróthy játszanak. A két darab csütörtökön kivül még pénteken és vasárnap is műsoron van. (*) »Villára drag­onyosal* czimü vig dalmű holnap kerül színre a Dalműszínházban. Friquett Rózsi szerepét ez alkalommal megint Szoyer Ilonka énekli. Játéktársa azonban most Takács Mihály lesz. A többi főszerepet: Tálent Vilma, Váradi Margit, Kertész Ödön és Hegedűs Ferencz énekli. (*) A „Balatoni rege” szereposztása. A Víg­színház legközelebbi eredeti újdonsága — mint jeleztük — Herczeg Ferencz «Balatoni rege* cz. történeti vígjátéka lesz. Az újdonság szereposztása a következő: Mátyás király — Fenyvesi; Benigna — Csillag Teréz; Kinizsi Pál — Góth; Palóczy —­­Balassa; Drágfi — Kazaliczky ; Pipacs, udvari bolond — Szerémi; A molnárné — Haraszthy H.; Sztropkó, várnagy — Rónaszéki; Stosius mester — Vendrey; Gunda — Alpár J.; Istók,a király apródja — Halász J.; Sió — Varsányi Irén; Gyöngyös — Pécsi Paula; Lesencze — Fábián Kornélia. Történik az I-ső, 11-ik és IV-il: felvonás a Balaton partján, a Ill-ik Benigna várában. Herczeg új darabjának be­mutatója, mint értesülünk, keddhez egy hétre a hónap 25-ikén lesz. (*) A Népszínház újjászervezése. Említettük már, hogy Porzsolt Kálmán a Népszínház személy­zetét teljesen újjá fogja szervezni. Éppen ezért a szokásos tavaszi vendégszereplések sorozatát már most megkezdik, így a jövő vasárnap­i Katalinéban Sipos Etelka játs­sza Germain hadnagy szerepét. Sipos néhány év előtt a kolozsvári Nemzeti Színház primadonnája volt, innen Bécsbe szerződött a Carlo­theaterhez, ahol nagy sikerei voltak. — «A betyár kendője* holnapi előadásán Erzsike szerepét Arday Ida a vidéken működő jeles drámai színésznő adja. Igen helyesen tenné az igazgatóság, hogy ha a színház jelenlegi tagjai közül azokkal, akiket meg­tartani óhajt, már most megkötné a szerződést, mert azt egy színházi tagtól sem lehet kívánni, hogy — mint az igazgatóság akarja — áprilisig várjon szerződése megújításával. A vidéki színigaz­gatók is most szervezkednek és így mostan azok is könnyen szerződéshez juthatnának, akiknek szerző­dését nem fogják megújítani a Népszínházban. (*) «A korista leány» szereposztása. A Nép­színházban — mint jeleztük —legközelebb Englän­der angol daljátéka «A korista leány* kerül színre. Az újdonság próbáit Konti József és Stoll Károly főrendező vezetik, bemutatóját e hó 28-ra tervezik, szereposztása pedig a következő : Pilsen pasa — Németh J., J. Offenbach Goggs impresszárió — Ko­vács M. Mrs. Rocks — Sipos­né, Rosy Rocks, Lotta Rocks leányai — Bojár, Harmath, Percy orvos — Hegyi A. (Szirmaival felváltva), Laura Lee — Küry Klára, Fromage (Ben Muley) — Szerdahelyi, Potage Ujváry, Dolly — Kápolnai, Rastus — Nagy V., Odaliszka — Havasi. (*) Művészmatiné. Diósyné Handel Berta dal­­műénekesnő, Hartmann Artur amerikai hegedűmű­vész és Burr­án Károly a Dalszínház hőstenorja a Budapesti Újságírók Segélyegyesülete javára holnap, vasárnap délelőtt 11 órakor művészmatinét rendez­nek a Royal teremben. (*) Növendékek hangversenye. A Nemzeti Zeneiskola E hó 17-én (hétfőn) esti fél 8 órakor a­­ Fővárosi Vigadó* kistermében hangversenyt ren­dez. íme a műsora: Beethoven: 1. Zongoraverseny (G dnr). 2. Hármas két oboa és egy angolkürtre 3. Chopin: a) Berceuse. Liszt: b) Waldesrauschen. Moskowsky: c) Capriccio (C-dúr). 4. Rauders Manó: Praeludio vonós­zenekara (először). 5. Schuman: a) Toccata. Wagner-Tanszig: b) Sigmund dala «Wal­­kürből. Liszt: c) Mazeppa. 6. Haydn: Gabriel áriája a «Világ teremtésé»-ből. 7. Bach: Versenymű (D- dúr). 8. Bloch József: Snite kis zenekara a) souvenir, b) gavotte, c) berceuse, d) marche. (Először.) (*) Mascagni új dalműve, Mascagni Pietrot a «Paraszt becsület” sikere óta egymást érik a ku­­darczok. Eddigi dalsikereit most egy nagy, három­­felvonásos dalművel akarja helyrehozni. A mű czíme «Mária Antoinette», színhelye a bécsi - és Versailles-­ udvar. Az érdekes tárgyú mű­ a jövő színházi év­ben fog Milánóban színre kerülni.

Next