Magyar Szó, 1902. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1902-06-13 / 138. szám

‘Junius II­ . <r­. , / MAGYAR SZÓ - 138. szám, 7 — Ferdinand fejedelem Oroszországban. Szent-Pétervárról távirják. A peterhofi nagy palotá­ban adott tegnapi diszebéden Miklós czár következő pohárköszöntőt mondotta: Királyi fenségednek a II. Sándor czár szobrának létesítésére alkott bizottság tatai élén való látoga­tása nagy örömömre szolgál, mint annak a jele, hogy a bolgár nép hálás emlékezetében tartja felejthetet­len nagyatyámat, aki a fiatal bolgár fejedelemség­nek önálló­ létet adott. Poharamat Ferdinánd bulgáriai fejedelemre, Boris trónörökösre, szeretett kereszt­­fiamra és a szivemnek és minden orosznak oly drága Bulgária virágzására ürítem. Ferdinánd fejedelem megköszönte a szives foga­dást, hangsúlyozta az Oroszországgal való testvérü­lést és annak a meggyőződésnek adott kifejezést, hogy Bulgária, miként eddig, ezentúl is fejlődésében védelmet és oltalmat fog találni az orosz sas hatal­mas szárnyai alatt. Poharát a czár, a czárné, az özvegy czárné és a czári család tagjaira, valamint az orosz nép jólétére ürítette. A peterhofi nagy palotában adott ebéd után a felséges társaság és a meghívott vendégek össze­gyűltek a fehérteremben, ahol Ferdinánd fejedelem Mik­ós czárhoz beszédet intézett, amelyben arra utalt, hogy a bolgár nép hálásan megemlékezve czári felszabadítójáról és az orosz felszabadító harcz nagy eseményeiről, az újra feltámadt Bulgária fővárosában emléket állít, amelynek másolatát a fejedelem a bolgár nép hálás elismerésének kifejezése mellett átnyújtja a czárnak. Aztán Cankov Dragán, a bolgár szobranye elnöke arra kérte a czárt, hogy az emlék leleplezé­sére jöjjön el Szófiába. Ugyanezt a kérelmet fejezte ki a szobor-bizottságnak két felirata, amelyet a czár előtt felolvastak. — A szász király állapota. A szász király állapotáról ma reggel hét órakor a következő orvosi jelentést adták ki: A beteg nyugalmát az éjjel ne­héz lélegzés és velejáró általános nyugtalanság za­varta meg több ízben. A szív működése még itt-ott izgatásra szorul. A beteg étvágya állandóa jó. — II. Vilmos önszobra. A német császár megtette azt, amit uralkodó még nem cselekedett. Ugyanis szobrot emelt önmagának. A Bégas által ké­szített márványszobrot az úgynevezett «Rhumes­halle»-ban (a dicsőség csarnoka) apja és nagyapja szobrai mellett állították fel. Az ünnepélyes lelep­lezést e hó 25-én tartják meg. — Uj kamarások. A király berzeviczei és kakas-lomniczi Berczeviczy Gyula ro. kir. anyakönyvi felügyelőnek, bárczai Bárczay Endre honvéd huszár­­főhadnagynak és kölesei Kende Zsigmond földbirto­kosnak a kamarási méltóságot díjmentesen ado­mányozta. — A magyar népszámlálás ered­ménye és a romániai közvélemény. A romániai sajtó igen el van keseredve a magyarországi utolsó népszámlálás eredménye előtt. Minden vonalon erősen kikelnek a magyar statisztikai hivatal és a népszámlálás hivatalos vezetői ellen. Azt mondják, hog­y az adatok hamisak, szándékosan elferdítették, csakhogy a magyarság számbeli túlsúlyát ezáltal is bizonyítsák, s ez után támogat­hassák a magyarosítási mozgalmat, így szerintük lehetetlenség, hogy a magyar­­országi románok száma csak 2,800.000 legyen, ellenkezőleg, ha ez a népszámlálás pontos volna annak kellene kitűnni, hogy a románság száma Magyarországon 4,200.000 körül van. Ezt bizonyítja különben a ma­gyarok időkénti siránkozása is, hogy fogy az erdélyi magyarság, birtokait a román és szász elem szerzi meg s a koldusbotra jutott magyarság kivándorolni kénytelen, csakhogy megélhessen. E kérdésben az Uni­­versal most egy czikk­sorozatot kezdett meg, melyben azt ígéri, hogy adatokkal fogja igazolni, hogy ott ahol románok vannak, ezek egyúttal szám és vagyon szerint is túlsúlyban vannak. így ígéri megvilágítani Erdély állapotát, amely nemcsak a magyarok­nak, de a románoknak is egyik fő életerét képezi, és amelyet tisztába hozni a románoknak kiváló érdekükben áll.­­ — A martiniquei áldozatokért. A marti­niqueiek felsegítésére a Budapesti Újságírók Egye­sületéhez napról-napra újabb adományok érkeznek. A martiniquei nyári ünnepély rendező-bizottság teg­­napi ülésén bejelentették, hogy a bizottság megbízá­sából Szapáry Pál elnök és Gerbeaud Emil tisztelegtek gróf Keglevich István intendánsnál, hogy tőle az Operaház és Nemzeti színház művészeinek közre­működésére engedélyt kérjenek. Az intendáns készség­gel azonnal megadta az engedélyt, hogy a két szín­ház művészei az ünnepélyen közreműködhessenek. Az ülésen részt vett Mader Raoul, a Dalszínház igaz­gatója, aki a bizottság felkérésére szives készséggel vállalkozott, hogy mint a bizottság alelnöke az ünnep zenei műsorát egybeállítja. A bizottság Mader igaz­gatónak, aki Colonnenal, a nagynevű franczia kar­­nag­gyal együtt a zeneszámokat vezényelni fogja, köszönetét fejezte ki. A nyári ünnepélyre művészi becsű rendkívül díszes plakátot festet Márk Lajos, és a plakátok előállítását a «Kosmos» irodalmi és nyomdai műintézet díjtalanul ajánlotta fel, amiért a bizottság a műintézetnek köszönetet szavazott. A nyári ünnepély június hó 19-én a Gerbeaud város­ligeti pavillonban este 8 órakor kezdődik. Jegyek már kaphatók a Budapesti Újságírók Egyesülete helyiségében (Kerepesi­ út 17. sz.), Gerbeaud Emil (?izella-téri czukrászdájában és a Harmonia váczi­­utczai zeneműkereskedésben. A jegyek ára: páholy 60 és 40 korona, ülőhely 10 és 6 korona, állóhely 2 korona. Az ünnepély végleg megállapított műsora a következő: 1. Szabados Károly : Marsellaise-ábránd, előadja a m­. kir. Operaház zenekara. 2. Prolog, írta Heltax Jenő, szavalja Varsányi Irén, a Vígszínház tagja. 3. Hugó Viktor: Murad szultán, szavalja Jászai Mari, a Nemzeti Színház művésznője. 4. Schumann-Hell­­mesberger: A két gránátos, énekli Takács Mihály, az Operaház művésze, kiséri a m. kir. Operaház zenekara. 5. Bizet L’Aarlésienne. Suite nagy zene­karra Előadja a m. kir. Operaház zenekara. 6. Miss Isidora Duncan: Táncz a Rákóczy-indulóhoz. Kiséri Radics Béla zenekara. 7. Magyar nép- és kuruczda­­lok: Szavalja Török Irma, a Nemzeti Színház mű­vésznője, kiséri Radics Béla tárogatós zenekara 8. a) Delibés: Kettős a Laciné czimű­ operából. b) Strauss: keringő a Cigánybáróból, énekli az Opera­­h­áz tíz művésznője. 9. Berlioz: Rákóczi-fantázia nagy zenekarra, előadja a m­. kir. Operaház zene­kara. 10. Epilog, franczia alkalmi költemény, elő­adja­, franczia nyelven Márkus Emilia, a Nemzeti színház művésznője. — A háziezred ünnepe. A 32-ik gyalogezred volt és jelenlegi tartalékosai, a boszniai hadjáratban elesett bajtársaik szűkölködő hátramaradottjai ja­vára nagy ünnepélyt akarnak rendezni augusztus 20-án. Védnök Lobkovitz herczeg lesz. Vasárnap, e hó 15-én délelőtt 9 órakor az ünnepséget előkészítő bizottság értekezletet tart az Aréna­ út 64. szám alatt lévő vendéglőben. — Elitélt helyettes polgármester A kolozsvári Újság jelenti : Szombaton, a köz­­igazgatási bizottság június havi ülésén ítél­kezett, a bizottság fegyelmi választmánya dr. Nagy Mór volt h. polgármester fegyelmi ügyében. Dr. Nagy Klór — mint hírlik — másodfokú büntetést kapott. A választmány 500 korona pénzbüntetésre és az állítólag jogtalanul fölvett 600 korona visszafizeté­sére ítélte. Az ítéletet még nem kézbesítet­ték Nagy Mórnak, titokban tartják, városi körökben azonban élénken foglalkoznak az üg­gyel, mióta az ítélet kiszivárgott.­­ Egy újságíró gyásza. Szvoboda Lajosnak, a Bester Lloyd belső dolgozótársának feleségét, szü­letett Horváth Margitot, aki tegnap éjszaka a Szondy­ utcza 42. száma alatt lévő lakásán hirtelen meghalt ma délelőtt bontották föl az orvostani intézetben. A bonczolás megállapította, hogy idült szivbaj oltotta ki életét. Temetése holnap, pénteken délután fél négy órakor lesz a Szondy-utcza 42. sz. alatt lévő gyászházból. — Képzőművészeti palota Szegeden. A sze­gedi Képzőművészeti és a Közművelődési Egyesület már régóta foglalkozott azzal a tervvel, hogy Sze­geden, képzőművészeti palotát épít, amelyben elhe­­­­lyezné a város festményeit, mert a közművelődési palota már megtelt. A kérdés most már annyira haladt, hogy az egyesület legközelebb ülést tart, amelyen bemutatják a palota tervrajzát s megvitat­ják az építést. Az egyesület dicséretes buzgólkodása nem ütközik semmi akadályba, mert a közoktatás­­ügyi miniszter megígérte, hogy a palota felépítésé­hez szükséges kétszázezer koronát az állam bocsátja rendelkezésére. A képzőművészeti palotát a város legszebb és legszabadabb helyén akarják felállítani, s a várostól csak azt kivánja az egyesület, hogy a­­ szükséges telket ingyen­­ bocsássa .*■ A — Elveiért üldözött vasúti hivatal­nok. A magy. kir. államvasutak szegedi üz­letvezetősége fegyelmi vizsgálatot indított Hor­váth Endre hivatalnok ellen, mert kezdeménye­zője volt a szegedi ácsok és kőmivesek bér­mozgalmának. A bajba került hivatalnok, mi­előtt a vasút szolgálatába lépett volna, ács­mester volt. Olvasott, tapasztalt ember, aki szakiskolában tanulta ki az ácsipart. Később a torontáli h. é. vasút hivatalnoka lett. A m. államvasut a múlt évben kezelésébe vette a torontáli vasutat és ugyanekkor az összes sze­mélyzetetet alkalmazta. A fegyelmi ügy törté­nete ez: A szegedi üzletvezetőséget egy névtelen levélben értesítették, hogy a nemrég lezajlott bérmozgalom kezdeményezője Horváth Endre szegedi vasúti hivatalnok, aki hivatalos órák után naponként találkozott a Csikós-réle ven­déglőben az ács- és kőmives munkásokkal. A levél vétele után az üzletvezető megbízta dr. Mészáros Zoltán államvasuti titkárt és dr. Szeles József segédfogalmazót, hogy látogassa­nak el a Csikós-féle vendéglőbe, kezdjenek be­szédet ott a munkásokkal és tudakolják ki, igaz-e az, mit a levél állít. úgy a titkár, mint a segédfogalmazó több ízben meg is fordultak a Csikós-féle vendéglőben, ahol a munkásoktól megtudták, hogy csakugyan beszélt a munká­sokkal szoc­ialista kérdésekről. Az üzletvezető­­ség erre elrendelte a hivatalnok ellen a fe­gyelmi vizsgálatot. A hivatalnokot már ki is hallgatták, aki annyit be is ismert az ellene emelt vádból, hogy több ízben megfordult a munkások közt. A szegedi üzletvezetőség fegyelmi hatósága a jövő héten tárgyalja a hivatalnok fegyelmi ügyét és hir szerint a legnagyobb büntetést akarja alkalmazni t. i. azt, hogy a hivatalnokot bocsássák el az államvasut szolgálatából. Nem akarunk elébe vágni a fegyelmi hatóság ítél­kezésének, de véleményünk szerint nem bün­tethet valakit azért, hogy elvei vannak és azo­kat embertársaival közli. Szoczialistának lenni nem olyan nagy bűn, hogy a megtorlás leg­szélső határára kellessen lépni a fegyelmi ha­­­tóságnak. A l­iotár ideje már lejárt, és szabad idejében minden ember azt teheti, amit akar — csak a büntető törvénykönyv szakaszaival ne jusson ellentétbe. — A kijátszott hatóság:­ Németországban, mint tudvalevő, betiltották Hauptman Gerhardtnak «A takácsok» czimü darabját. A legszigorúbb bün­tetést szabják arra, aki azt «nyilvános összejövetelen» előadni meri. Brahm, a berlini Deutsches Theater igazgatója kérte a kemény berlini hatóságot, hogy a darabot legalább fölolvasni engedje a színpadon. A bölcs kunaktanács ridegen elzárkózott ettől a kéréstől is s megmaradt a maga «álláspontján.» Ed­dig állana a dolog a maga teljes komolyságában, ha nem lépett volna közbe egy olyan páratlan hu­morú eset amelyre most egész Németország hangos kaczagásba tört ki. Ellenbogen képviselő ugyanis interpellációt nyújtott be tegnapelőtt a képviselőház­­hoz «A takácsok» ügyében. Az interpelláczióban fölvette a darab első felvonását is. Az első inter­­pellácziót követi a többi, mindegyike «A takácsok» egy — egy fölvonásával. A hatóság persze ezt meg­­semmisülten, tétlenül nézi, mert «a felolvasást is tiltó» rendelkezése nem érvényes a képviselőházban. Magában azonban a poklok poklára kívánja a derék Ellenbogen honatyát, aki így «kijátszotta» őt. 1 — Magyar építőművészek szövetsége. E czim­­­mel új egyesület alakult a fővárosban, mely tegnap tartotta alakuló közgyűlését a városligeti Műcsarnok tanácstermében. Az uj egyesületet megalakulása régi óhajtása az építészeknek. Ide s­tova tizenöt eszten­deje törekedtek arra, hogy oly egyesület alakítsa­nak, mely tisztán magánépitészekből áll és azoknak anyagi és erkölcsi érdekeit a kar méltóságához képest védelmezze. A Magyar Mérnök és Építész Egyesület ezt a feladatot már nem volt képes teljesí­teni szervezeténél fogva, miután ott a mérnökök sokkal többen vannak, mintsem hogy az építészek és az építészet érdekeit kellőképp megvédhetnék, ma­gukévá tehetnék. Azonfelül ott a hivatalnok elem dominál, úgy, hogy magánépítészeink, azok, akiknek tulajdonképpen az oroszlánrész jutott a főváros, de az ország kiépítéséből is, ott nem találják meg már régóta helyüket és egymásután maradtak el az egye­sületből. Ezek a magánépítészek tömörültek ma egye­sületté, megalakítván a «Magyar Építőművészek Szö­vetségét». Az alakuló közgyűlésen Seelmer Ödön

Next