Magyar Szó, 1902. november (3. évfolyam, 258-283. szám)
1902-11-23 / 277. szám
IO 277. szám. _________MAGYAR SZÓ. ________ Az átadási és leltári aktus befejezése után a hű barát búcsúzott hű barátjától. Terray főesperes szólott hozzá. Köny ragyogott a Krisztus két jó vitézének szemében. A szóló hangja, reszketett a megindulástól, midőn egy óhajtást és egy kérést intézett hozzá. Óhajtást, hogy a kegyelem Istene szabadítsa meg súlyos betegségétől, mely a híven betöltött, arany tiszta jellemmel, páratlan odaadással viselt hivatal elhagyására kényszerül, kérése az, hogy nagy tapasztalatát érvényesítse tovább is, annak az egyháznak boldogitására, mely távozását annyira fájlalja, fájdalmát részvéttel osztja, gyógyulását örömmel várja. A rendkívül meleg hangú üdvözlet a jelenvoltakra is mély hatást gyakorolt s nem egy szem ontott könyüt, midőn a távozó gondnokkal kezet szorítottak. Felolvasó-est. A sátoralja-ujhelyi reformátusok e tél folyamán is tartanak vallásos irányú felolvasó-estéket, amelyek iránt a város társadalmának minden osztályában élénk érdeklődés nyilvánul. Ez esték czélja a hallgatóság vallásos buzgóságának erősítése, szívének, lelkének nemesítése, értelmének világositása. A második felolvasó est novemben 13-án délután 5 órakor volt a pároddá ízléses tanácstermében s a következőleg folyt le: Gyülekezeti közös éneklés után Harsányi István s. Jelképz imát mondott s azután felolvasást tartott az élő, személyes meggyőződésen alapuló, öntudatos hitről. Erre egy négyes következett Spillenberg Sarolta, Szép Ilonka, dr. Piskóty Ferencz és Lábos Béla előadásában. Sz. Nagy Károly «Isten alakunk neked» kezdetű énekét adták elő, Szalay Béla ref. orgonista vezetése mellett, teljes precizitással, fölemelő hatást keltve. Ezután Czigler Mariska szavalta el Váradi Antalnak «Az üritél» czimü költeményét, nagy tetszést keltve. Erre dr. Piskóty Ferencz soloéneke következett, harmoniumkiséret mellett. Szügyi József «Karácsonyeste ez. énekét adta elő tisztán csengő, érzelemmel teljes hangon. Még Kunfalvi Elza szavalta el Szabolcsi Mihály «Hegyi beszéd» cz. költeményét szépen, sikerülten s az estét gyülekezeti ének zárta be. — A legközelebbi felolvasó-est nov. 27-én lesz. Lelkész! jubileum. A kálnói evangélikus egyház, mint nekünk írják, szép ünnepet ült e hónap tizennyolczldikán, abból az alkalomból, hogy Bartholomaidesz Gyula lelkész és kiérdemelt alesperes ekkor töltötte be lelkészkedésének ötvenedik esztendejét. E félszázados jubileumi ünnepen az egyházmegye nevében tisztelgő küldöttség élén, Beniczky Árpád országgyűlési képviselő, mint egyházmegyei felügyelő üdvözölte az ünnepeltet, a megyei törvényhatóság nevében pedig Csonka járási főszolgabíró mondott beszédet, kiemelve az esperesnek hazafias működését is. A BS. Frot. Irodalmi Társaság halasi köre e hó 19-én délután 5 órakor tartotta alakuló gyűlését a helybeli ev. ref. főgimnáziumban. Elnök lett Bátory Gábor főgimnáziumi tanár, titkár Bernáth Lajos, választmányi tagok: dr. Zilah Benő, dr. Nagy Mór és Szalai László. A közgyűlést választmányi ülés követte, melyen a Bernáth Lajos által kidolgozott ügyviteli szabályzatot fogadták el s ennek megerősítésére újabb közgyűlést határoztak e hó 22-re A M. Prot. Irodalmi Társaság halasi körének eddigeié 62 tagja van. ""Pályázat. Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a görgényi egyházmegyébe kebelezett magyarpéterlaki elsőosztályu egyházközség lelkészi állomására pályázat nyittatik. Javadalom összes értéke 3000 korona, melyből 1273 korona 34 fillér dézmakárpótlás, 320 korona fapénz-váltság, lehold 949 négyszög tagositott szántó, 1543 négyszögölt, képe és stóla, e két utóbbi 1186 korona értékben, conversiótöbblet 15 korona. Elválasztandó lelkész köteles, a beköltözés napjától számított öt évig — úgy, amint az a nyugalmazott lelkészek mellett szokásos — félfizetéssel szolgálni, ugy, hogy mindenféle javadalom megoszlatik egyház és lelkész között. Az elválasztandó lelkész öt év elteltével teljes fizetésbe lép elő, tehát az állomás rendes papi állomás. Az is megjegyeztetik, hogy a félfizetéses átmeneti idő alatt, a még fennálló képezési rendszer megváltoztatható s a képe megváltható lesz. Pályázati határidő 1902. november 27. Kellően felszerelt folyamodványok nt. Csekme Ferencz esperes úrhoz (Gernyeszeg, u. p. Sáromberke) küldendők. Lapszemle, Erdély? j Protestáns Lap. Szerk. Nagy Károly. V. évfolyam 48. szám.) Váró Ferencz a vezérczikkben dr. Bánffy kolozsvári beszédével foglalkozva ezt Bocskay, Rákóczy zászlóbontásához hasonló harczra hivó szózat gyanánt méltatja. Dr. Kovács Áron a diaconissa kérdéséhez szól hozzá. Az igazgatótanács jelentésének közlése után a lefolyt kerületi gyűlésről van bejelentés. A lapot a «Különfélék» rovata s a hivatalos rész rekesztik be. Sárospataki Lapok. (XXI. évfolyam, 46. szám.) Dr. Tüdős István. «Gondolatok a rendkívüli konventi ülések előtt» czímü tartalmas vezérczikkre utal. — Radácsi György szép «Emlékbeszéde» következik 31-ikére. — «A köznevelési és közoktatási szervezettel foglalkozó konventi bizottság munkálata» czimü czikk után báró Bánffy Dezső beszédét közli le a lap, majd irodalom, vegyes közlemények, pályázat, hirdetés-rovatok következnek. Evangélikus Népiskola. (Szerk. Pap József és Simkó Endre. XIV. évf. 10. sz.) A jól szerkesztett havi folyóirat legutolsó száma a következő gazdag tartalommal jelent meg: Közös erővel (Simkó Endre). Népiskolai vallásoktatásunk anyaga (Simon Jenő). Melyek a jó ifjúsági iratok kellékei és milyen szempontok szerint válasszuk meg gyermekeink olvasmányát? (Kintzler Árpád). Az egészségtan a népiskolában (dr. Leszner Rudolf). Apró emberek tudománya (Kalma Pál). Ének Kossuth Lajos születésének százados évfordulójára (Sántha Károly). Húsz éves találkozó (Szutter Dániel). Reformáczió ünnepén (Sántha Károly). Vaspor (a vasporról, T.) A magyarhoni ág. h. ev. tanítók országos egyesületének gyűlése (Sass István). Két gyűlés (Eötvös-alap, Magyar tanítók országos bizottsága, Szász Lajos). Felhívás Magyarország Tanító-Egyesületeihez (ívintzier - Dobó). Iván bácsi üzenetei. Irodalom. Vegyesek. November 23. IRODALOM MŰVÉSZET. A Ikit. (A Népszínház bemutató-előadása.) A magyar irodalom sok jeles alakjának közös sorsa nehezedett Justh Zsigmondra is: mint annyi más, ő is korán költözött el körünkből. Pedig alkotásai nem tartoztak a mai francziás írógárda ürességei közé, mert ő gondolkozott és eszmét öntött műveibe. Ily eszmei tartalom tünteti ki a korán elhunyt író egyik legszebb elbeszélését, a «Gányó Julcsá»-t is. Gányó Julcsa, a «gányó» (dohánykertész) Manga András lánya, gazdaember fiába, Csepcsányi Bálintba szerelmes. A legény házasságot igér neki, de — mivel szülei, ha elveszi a szegény leányt, kitagadással fenyegetik, — szakít vele. A gőgös Julcsa ekkor daczosan odaveti magát a csárdában mulató Tóth András csendőrnek, aki szerelmével már régóta üldözi. Csárdás lány lesz — és ha csak egy éjszakára is,— Tóth András szeretője. Apja ezért kitagadja s a bűnbánó leány idegen házban, a nazarénus János vezetése mellett talál oltalmat. A «hivő» János beszédei, de még inkább azok az érzelmek, melyeket ez a nemesszivü ember a lobbanékony leány szivében kelt, megtérítik Julcsát, aki már most ellöki magától a bánkódó, hozzá visszatérő Bálintot. Gányó Julcsa János tanításai folytán nazarénussá lesz és vezeklésül ő maga téríti a bujában iszákossá, dorbézolóvá lett Bálintot a jó útra, jutalmul a hívők községébe való fölvételét és János szerelmét nyervén el. A hit, de még inkább a nemes, nemcsak érzéki forrásból fakadó szerelem tisztitó erejének hatását festi ez a szépen megirt elbeszélés. «Gányó Julcsa» apoteozisa a nemes érzelmekből fakadó tiszta szenvedélynek, annak, amely még a hím szégyenfoltjától is megtisztítja a lélek tükrét. A nazarénus vallást a szerző valószínűleg a tájszokásoknak és a művében szereplő néposztálynak hű festése végett, de egyébként minden célzatosság nélkül alkalmazza. Jelentősége a műben már csak azért is másodrendű, mert, amint már mondottuk, az a tisztulási folyamat, mely a hősnő kebelében végbemegy, nem annyira a hit malasztjából, mint inkább a térítő iránt ébredő lelki szerelem hatásából veszi eredetét. Ez az a mű, melyet ma este Rúzsa Miklós átdolgozásában mutat be a Népszínház. A népszínmű szerzője szorosan, szinte feltűnően ragaszkodik Justh elbeszéléséhez amelyet alapjában véve nem dolgozott át, hanem, amint művéről ő maga is nyilatkozott, csak jelenetekbe osztott. Az eredeti »«öreget olyan híren követi, hogy sok helyen még a párbeszéd is azonos az eredetivel. S nézetünk szerint épen ebben rejlik a színpadi mű hibája. Míg ugyanis az elbeszélő a szűken mért cselekmény hézagait a maga leíró, jellemző megjegyzéseivel fűzheti egybe s így bőven indokolhatja a cselekedetek és az indulatok módosulásait, addig a drámaíró pusztán a párbeszédre van utalva és az ő czéljai szempontjából már nem elég az elbeszélő mű személyeinek cselekvősége. Amit az elbeszélő maga mond el, a drámaírónak azt is művének alakjaival kell megcselekedhetnie. Az elbeszélés cselekvő része, dialógusa tehát nem lehet elegendő ahoz, hogy a színmű nézője előtt a lelki mozzanatok folyamatát szemléltetővé tegye. A drámai szükséglet erejéig ki nem egészített, ki nem bővített dialógus a színmű cselekvényét hiányossá, hézagossá teszi, a szűken jellemzett alakok cselekedeteit, indokolatlanul hagyja. A jelenetezett, de drámailag nem kellőképen kiépített elbeszélés így szinte az egymást fölváltó élőképek sorozatává lesz, amely sorozatot csak magának az elbeszélő műnek ismerete fűzheti egységes egésszé. Az azonban már Rózsa Miklós érdeme, hogy ő, aki ezt a darabot már nyolcz év előtt írta meg, ezeket az élőképeket kezdő létére is a valósághoz híven, hatásosan tudta megalkotni. A Népszínház «A hit»-et igen szép kiállítással hozza színre s a főbb szerepek is a színház legjobb erőinek kezeiben vannak. Az előadásról legközelebb beszámolunk. (sm.) Paál László kiállítása. Holnap délelőtt nyitják meg ünnepélyesen Paál László műveinek kiállítását a Nemzeti Szalonban. Munkácsy Mihály egykori kedves barátját, a jeles tájképfestőt, ki az 1878-iki párisi világkiállításon nemcsak feltűnést keltett, hanem díjat is nyert, hamar elfelejtették a művészettel keveset törődő magyarok. A szerencsétlen véget ért művész összes hátrahagyott műveit elkótyavetyélték huszonötezer frankért. Mi maradt nekünk képeiből, két mű, melyeket a Nemzeti Múzeum vásárolt meg. Most dr. Lázár Béla, a közoktatásügyi miniszter támogatásával, kikutatta Paál magántulajdonában levő képeit és ha nem is teljes egészében, mert a rendezés munkálatai alatt kiütött tűz megsemmisített és megsértett több kiváló képet, végre megismerhetjük a jeles magyar művész alkotásait. Negyvenhét festményt, vázlatot és rajzot találunk a kiállításon. Ezeknek egy része eladó. Itt van a művész arczképe is 1876-ból, melyet Munkácsy festett. Paál műveinek méltatására vonatkozólag dr. Lázár Béla érdekes és szakszerű tanulmányából közöljük a következő sorokat: «Művészete szorosan összefügg lelki életével, melynek minden hangulatát tolmácsolja, ezért oly egyéni nemcsak felfogásban, hanem kifejezési eszközeinek megtalálásában is. A düsszeldorfi vig gavallér derült lelkű, önmagával harmóniában élő ember csupa szid, csupa változatosság a tónusban, csupa fénykeresés, napsugárimádás. A sötét kedélyű, önmagával viaskodó, tépelődő lelkű párisi művész víziója gyászba borul, a lágy és gyöngéd színharmóniák örökre eltünedeznek. Erős zöld, haragos vörös, komor fekete, gyilkos rőt a kedvencz színei. Erőt, fenséget, haragot, zokogó bánatot akar most kifejezni. Lelke egész szenvedélyét nagy természetképekbe olvasta bele. És mindig az erdőt, melynek emléke épen maradt ifjúságából. Igaza van Ruskinnek: «Minden nagy festő csak abban nagy, amikor azt fejezi ki, amit kora ifjúságában látott és érzett». (Modern Painters, I. 215.) Ez vonzotta Paál-t a fontanebleaui erdőhöz, beleérezte szive csalódásait, végtelen bánatát, vesztett reményeit, mély, fönségre törő költészetét. És kifejezte ezt eredeti eszközökkel, az ecsetkezelés mesteri használatával. Ma — ha élne — egyike volna a világ legnagyobb mestereinek, de igy is a mi legnagyobb tájképfestőnk.» (*/ Hírek ) Dalszínházból. Holnap «Ördög Róbert» helyett «A bajazzok» két ül színre. Szóyer, Taki c * az ? rlvost jutanak a főssé-