Magyar Szó, 1903. március (4. évfolyam, 52-77. szám)

1903-03-15 / 64. szám

12­64. szám. jesen téves nézete van a czikkírónak. Mi, a való­ság? Hát épen ezt nem lehet és nem illik szel­lőztetnem. Arról a nagy elégedetlenségről, mely a színház tagjai közt van, senki se tud semmit. El­lenben igaz az, hogy soha oly egyetértés művészek és igazgató közt nem volt, mint mostanában és oly lelkesedéssel sem teljesítették soha feladatuluk­, mint Somló vezetése alatt. A férfi­ tagok közé új erőket kell szerződtetni, hisz kidőltek Bercsényi Béla és Szigeti Imre. Hosszú ideig beteg volt Vízvári. Olyan színészre, mint Pethes Imre, nagy szükség van és szerződtetésére sem Apponyi Albert, sem más nem folyt be. Somló azért sorozta tagjai közé, mert még Aradon együtt­működött vele és Somló, mint művezető-igazgató, már akkor felismerte, mily használható erő Pethes. Ez ily félreértés L. Somló Emma asszony szerződtetésének késedelmezése. Az igazgató már­ a jövő évi költségvetésbe föl­vette­ a művésznő leendő fizetését s végül megnyug­tatom a czikkírót, hogy Csillag Terézzel még február hó elején megkezdte Somló a visszaszer­­ződtetés iránt a tárgyalásokat s a művésznő új évtől fogva ismét tagja lesz a Nemzeti Színháznak. Mindez nem humorizálás, hanem igaz való. Fogadja t. szerkesztő ur stb. Prém József. MA­GYAR SZÓ Márczius 15. • ........ " 1 -■ ................... (*) Pethes Imre nyilatkozata. Pethes Imre úrtól, a Nemzeti Színház tagjától vettük a következő nyilatkozatot: Mélyen tisztelt szerkesztő úr! Tisztelettel kérem, szíveskedjék becses lapjá­ban alábbi soraimnak helyet adni: T. Keszthelyi Ernő urnak. T. Uram! A «Ma­gyar Szó» tegnapi számában a Nemzeti Színházról az ön neve alatt egy czikk jelent meg, mely az én személyemmel is foglalkozik. Azt írja többi közt, hogy engem a Nemzeti Színház igazgatója kénytelen-kelletlen szerződtetett, mert gróf Appo­nyi Albert, a képviselőház elnöke protezsált, aki ebben a formában akarta megjutalmazni bátyám­nak a jászberényi képviselőválasztásnál tett szolgá­latait. Lesz szíves t. uram megnevezni a forrást, ahol, vagy akitől ezt a hírt hallotta, mert önt félrevezették. Én a Nemzeti Színházhoz az igazga­tóság felszólítására szerződtem. Abban a remény­ben bontottam fel a Vígszínházzal még két és fél évre kötött szerződésemet, hogy a Nemzeti Szín­háznál szerény képességeimnek megfelelőbb teret találok. Felbontottam a szerződést nagy anyagi ál­dozat árán. Ha akkor tudom, hogy engem valaki protezsál, hálásan megköszönöm a szívességét, de a gázsi-különbözetért biz’ Isten beperelem. Én sem gróf Apponyi Albert, sem senki protekcióját ebben az ügyben sem közvetve, sem közvetl­e­­nü­l nem kértem. Engem az én tudtommal senki nem protezsált. De ne is protezsáljon. Meg­állok én a magam lábán, s ha meginog alattam a talaj, egy házzal tovább sántikálok, de man­kóm — protekcióra — nem szorultam s nem szo­rulok soha. Budapest­, 1903. március 14. Tisztelettel Pethes Imre­ (*) A trónkereső. A Népszeti Szinház meg­ünnepelte tegnap Szigligeti Ede születésének nyolcz­­vankilenczedik évfordulóját. Az ünnepi előadás tár­gyát a költő legjobb sinműve, «A trónkereső') ké­pezte, melylyel Szigligeti annak idején megnyerte az Akadémia legértékesebb jutalmát, a Karácsonyi- díjat. Ez a díj eddig csak háromszor került ki­adásra, Szig­ligetin kívül még csak Csiky Gergely •V. újabb években Palágyi Lajos nyerték el. «A trónkereső» tehát az Akadémia. Ítélete szerint a magyar színműirodalom legjobb termékei közé tar­tozik. A tegnapi­ ünnepi előadás közönsége az itt­­on­n nyílt színen felhangzó taps daczára is alig éb­redhetett ennek tudatára. Az bizonyos, hogy a magyar Coriolán », aminek Borics tragédiáját leg­szívesebben elneveznék, nem kontárnak, sőt nem is tuc­atembernek a műve, viszont azonban az is kétségtelen, hogy «A trónkereső» szerzője előtt,az emberi lelkek belső élete, az igazi tragikus szen­vedély, lakattal lezárt könyv vala. A romantikus mű­ hazafias, lojális és erkölcsös páthosza jó hatás­sal lehetett 1808-ban, a várva­ remek­­e ott kora haj­nalán, de azóta romanticzizmusa a gyermekkor kö­débe veszett, páthosza pedig hitelét vesztette a m­ai *énogatós drámák korszakában. Az előadás 4-ról több rosszat, mint jót mondhatunk. A beta­nulást hiányosnak találtuk, a rendezés nélkülözte a stílszerűséget. A «Monna Vannak» színészei már elfeledték a klassziczizmus hangjait. Az előadó szí­nészek többsége a naturalizmus olcsó eszközeit ke­verte a mű páthószába: nem csoda, ha a hatás nem volt kellemes. Különösen áll ez a kifogás Be­­regi­re, a czímszerep alakítójára. Tökéletesnek csak Jászai Mari finom vonásokban bővelkedő, a sze­repben rejlő érzésnél is mélyebben megjátszott Predszlavaját, továbbá Szacsvay nemesen egyszerű gyóntatóját és Gál stílszerű Bodomérját találtuk. Jó volt Fáy Szeréna is; nem az ő játékának hi­bája, hogy a darab leglehetetlenebb szerepét nem tudta a nézőkkel elhitetni. Hegyesi Mari szép meg­jelenése a hősleány szerepében nem nyújtott kár­pótlást a hangmodulácziók és művészi fokozás szembeszökő hiányaiért. Bakó túlzásai kínosan ha­tottak, Gyenes pedig a nádor-ispánt inkább szá­razon, mint méltóságteljesen ábrázolta. (s- m.) (*) Színházaink szabadságünnepe. Már­czius 15-ikét az idén valamennyi színházunkban meg fogják ünnepelni. Az állam által segélyezett színházakban nincs ugyan nyíltan hirdetve a dísz­előadás, azonban magyar szerzők hazafias tárgyú művei kerülnek színre ez alkalommal.­­— A Nem­zeti Színházban felfrissítik Bartók Lajos «Thunin Anna» cz. történelmi színművét Márkus Emilia, Jászay, Hegyessi Mari, Gál, Mihályi, Pálfy, Náday és Gabányi közreműködésével.­­­ A Dalszínház «Hunyady László» előadásával vesz részt a szabad­ság hajnalhasadásának megünneplésében. A főbb szerepeket Krammer Teréz, Szilágyiné, Payer, Ney D., Kornay,­­Broulik és Pichler játs­szák. — A Vígszínházban Beöthy László új bohósága, a «Ko­­vácsné». megy. Ez előtt és ugyancsak a délután színre kerülő «Bacsányi» előtt Győző Lajos Balla Miklós «Pro libertate» cz. alkalmi költeményét fogja elszavalni —­ A Népszínház főleg a délutáni előadá­sával emlékezik meg márczius 15-ikéről. V­e­r­ő György «Kossuth Lajos» cz. történeti korrajza ke­rül színre. — A Magyar Színházban Mérey Adolf verses drámájának «A Gotterhalte»-nak lesz máso­dik előadása. Még az Orsz. Színművészeti Aka­démia növendékei is hazafias tárgyú darabot fog­nak játszani ez alkalommal a Várszínházban, amen­­­nyiben előadják Bánk bán» első felvonását. Emeli a svagy nap ünneplésének fényét az a körülmény, hogy holnap a többi előadáson is magyar szerző fog szólani a közönséghez, így a Nemzeti Színház délutáni előadásán «Pogány Gábor», a Magyar Szín­ház délutáni előadásán pedig «A bajusz» kerül színre. A Népszínházban holnap este «Bob herczeg»-et, az Uránia Színházban délután a «XIX. század»-ot, este pedig «A fehér szár birodalmá»-t adják. Tehát: hét színházunkban tizenkét magyar író művét fog­ják játszani. (*) Hírek a Dalszínházból. Kedvezőtlen hí­rek szállingóznak az Andrássy-út múzsatemplomá­ból. A szeszélyes tavaszi időjárás megfosztotta a műsort két oszlopos tagjától. Krammer Teréz asszony ugyanis teljesen elrekedt, Takács Mi­hálynak pedig hosszabb pihenőre van szüksége, mert már napok óta erős légcsőhuruttal küzd. Maga M­á­­der Rezső is betegen jár fel a próbákra, sőt nem­sokára hazajön Kerner István is, aki Madrid­ban mocsárlázba esett s ezért diadallal megkez­dett vendégszereplését félbe kellett szakítania. Ez a betegeskedés, főleg Takács Mihályé, — aki e miatt egyhavi szabadságot kapott — nagy válto­zást idézett elő a tervezett játékrenden. «Tosc­a» bemutatója egyelőre elmarad, aligha­nem őszre, mivel, okvetlenül Takác­csal akarják elő­adni Puccini művét. Ehelyett valószínűleg Á­b­­rányi Emil és Pásztor Árpád egyfelvonásos dalműve «A ködkirály» kerül színre Poldini két egyfelvonásos művével vagy B­e­r­t­é hallétjével. Lá­zasan készülnek «Emáni» és «Don Juan» felfrissíté­sére. Mindkettő új, elsőrangú szereposztással kerül színre. — A tavaszi évad folyamán több érdekes vendégszereplés lesz. Ismét eljön Arnolds­on Sigrid, megismerkedünk Bond­ Alessandroval, a nemrég feltűnt híres tenoristával s viszontlátjuk majd Arányi Dezsőt, a prágai Dalszínháznál mű­ködő magyar tenoristát, aki többek közt «Fra Dia­­volo», «Brankovics» és «Balassa Bálint» felfrissítésé­ben vesz részt Szoyer Ilonával.­­­ A Dalszín­ház művész-személyzete nagy átalakulás előtt áll. Máder ugyanis belátta, hogy ilyen óriási társulatra egyáltalán nincs szükség s ez az oka annak, hogy főleg a női tagok mellőzésről panaszkodnak. Az igazgatóság tehát nem újította meg Semsey Mariska és P­e w­n­y Irén szerződését, az ösztön­díjas növendékek közül pedig elbocsátották Lu­kács Henriettet, Semb­ery Fannit, Regős Ka­rolát , Máröxifj Zs­­gmondflt, Jággk.is kívül, még több tag fog eltávozni a színház­ kötelékéből. Részint nyugalomba mennek, részben pedig­ külföldre szerződtek. Az ösztöndí­jas növendékek közül csak a legtehetségesebbeket fogják megtartani, így aztán elérik majd azt, hogy ősztől kezdve harminczegy helyett csa­k­­ tizennyolc­ énekesnője lesz a Dalszínháznak, ép úgy, mint a hasonló kül­földi műintézeteknél. Máder igazgató szándékát he­lyeseljük és kitartást kívánunk merész, de üdvös terveinek keresztülviteléhez. (*) A Wagner-ünnepély műsora- Hétfőn este tartják meg a Dalszínházban a magyar ének­es zeneművészek bayreuthi ösztöndíj-alapja javára rendezendő hangversenyt Wagner Szigfrid vezetése mellett. Az estély teljes műsora a következő: 1. rész: 1. Liszt «Orfeusz» szimfóniás költemény. 2. Wag­ner Szigfrid «Herzog Wildfang» cz. dalművéből a) a megnyitó, b) Reinhard ifjú szerelme, énekli Takács Mihály, c) keringő. II. rész: 3. Wagner Richard ötös a <Mesterdalnokok»-kal, éneklik: Vas­­quezné, Valent Vilma, Ney D., Broulik és Gábor. 4. Wagner R.: Gyászinduló az «Istenek alkonyét- ból. 5. Wagner R.: «Parsifal» élőzenéje és a II. felvonás zárójelenése- Hl- rész. 6. Wagner R.: Elő­játék és Izolde halála, «Tristán és Izolde»-ból. A magánszólamot Vasquezné énekli. 7. Liszt «Ma­­zeppa» szimfóniás költemény. Az ünnepi előadás ki­vételesen fél nyolcz órakor kezdődik. A hangver­seny nyilvános főpróbája holnap délelőtt 1­1 óra­kor lesz.­­ (*) Hangverseny- Hentes Mária, a prágai zeneakadémia végzett növendéke mutatkozott be tegnap este a Royal-teremben. Ha valamelyik prágai lap számára készülne e bírálat, azt mondanák a fiatal művésznőnek: túlságosan vérszegény s a női érzelgősség kora rég elmúlt a művészetben; igy azonban vendégszerető melegséggel fogadjuk és fel-felcsillámló tehetségét is elismerjük. Legjobban tetszett Merkler Andor bájos Altató dal­­a, ame­lyet igen ábrándosan adott elő.­­ Bochnics­ok Gyula, a magyar királyi Dalszínház tagja néme­tül és Csehül énekelt. Igaz ugyan, hogy zeneművé­szetünk nemzeti szempontból elég­­ csehül áll , hiszen azok a német dalok magyar zeneköltő szer­zeményei voltak azonban e nemzetiségi túlka­pást a magyar királyi Dalszínház tag­jától el nem tűrhetjük s azért a hangverseny rendezőjét von­juk felelősségre. (*) Hírek a Magyar Színházból. A Ma­gyar Színház jövő heti műsorát «A Gotterhalte» tölti be. Az újdonság minden este színre kerül, mindenkor a bemutató szereposztásával. — A har­madik ifjúsági előadás csütörtökön délután lesz, s ez alkalommal ismét a «Grant kapitány gyermekei» ez. látványos színmű kerül színre, amelynek eddigi három előadása nagy sikerrel telt ház előtt folyt le. — Jövő vasárnap délután ismét a Verő György népszerű dalos játéka (A bajusz') kerül szánra, s a női főszerepet Pálmay Ilka asszony fogja játszani. (*) Népszerű előadás a rovásról- Tittel Lajos lőcsei főgimnáziumi tanár népszerű tudomá­nyos előadást tartott a lőcsei főreáliskolában .Az ősmagyar írásról és annak eredetéről.» Az érde­kes előadás ismertetésére még visszatérünk. (*) Az Akadémia ülése. A Magyar Tudomá­nyos Akadémia III. osztálya 16-án, hétfőn, délután 5 órakor ülést tart melynek tárgyai: 1. Than Ká­roly r. t.: «A szénmonoszulfidról.» 2. Onódy Adolf 1. t.: «Az orr mellékidegeinek viszonya a látóideg csatornához.» 3. Rátz István állatorvosi főiskolai tanár részéről: «A métely-féle férgek egy uj neme.» Előterjeszti: Horváth Géza r. t. (*) Gyermekszinház Vasárnap ismét a «Ha­mupipőke» kedvencz varázsregét adják. Az előadás fél öt órakor kezdődik. Jegyek már délelőtt kap­hatók. (*) Üstökös- A közeledő évnegyed alkalmá­ból ismételten ajánljuk olvasóink figyelmébe Szabó Endre tréfás lapját, az v Üstökös: -t. A «Magyar Szó» olvasóinak nem is tudnánk mágát ajánlani, mint a mi legrégibb élctlapunkat. Szolid hangja, válo­gatott közleményei alkalmassá teszik arra, hogy a családos házaknál is szívesen látott vendég lehes­sen. Előfizetési ára negyedévre 4 korona. Mu­tató­számot kivonatra szívesen küld a kiadóhivatala (Kálmán-utcza 2.). (*) TI.i Idők. Márczius 15-ikének alkalmából Petőfi honfidalának a «Talpra magyarénak első nyomtatott példányáról közöl hű másolatot az Uj Idők. Rajta látható Petőfi sajátkezű bizonyítása, hogy az volt a legelső példány. Közöl továbbá el­beszélést Tömörkény István és Wolfner Pál tollából, verseket Harsányi Kálmántól, társadalmi czikke­ket Malonyay Dezső: Spectator és Igric tollából. A képek között van sok aktuális is, amely a hét ese­ményeit tárgyalja. Mutató számot kivánatra bált­­kin.esk kji.14 a kiadóhivatal Andrássy-ut 10. gzám.

Next