Magyar Szó, 1922. november (1. évfolyam, 226-250. szám)
1922-11-01 / 226. szám
2. OLDAL mint tanácsadó és véleményező testületnek hivatása eljárni. A választmány csoportok szerint alakult meg. 1. A hadirkkantak, özvegyek és árvák részéről: Hadobás György, dr. Jónács Jenő és Simon József. 2. A földmunkások és földnélküliek részéről: Birinczik Lajos, Czeglédi Sándor és Tarkányi József. 3. A köztisztviselők, iparosok és más foglalkozásúak részéről: Ringelhann Béla, Bankó István és dr. Virág Károly. Az elnök ismertette a választmánnyal, hogy kik kaphatnak házhelyet. Hétfőn este 6 óráig tartott az igénylők jogosultságának megvizsgálása és új igénylők felvétele. 350 igénylőnek állat pították meg az igény jogosultságát. A bizottság az utólag jelentkezőket célszerűség szempontjából fogadta el, bár erre nem lett volna köteles, mert ezeknek a házhelyek iránti kérelmüket módjukban áll a földreformtörvény alapján is kérelmezni. A bizottság azoknak a kérelmét fogadta el, akiknek jelentkezése az eljárás befejezését nem hátráltatja, mert jelenleg csak a sürgős házhelyek kijelölése tárgyában intézkedik, ami már eddig is késedelmet szenvedett. Az utólagos jelentkezések határideje hétfőn déli 1 órakor járt le. Kedden a bizottság folytatta tárgyalásait arról, hogy hol jelöljék ki a házhelyeket, az Érsekkert mögött-e, vagy a Práff malom mögött lévő úgynevezett Káposzta-földön ? A bizottság teljes odaadással dolgozik a házhelyrendezésen. Dr.Geöcze Elemérnek az a célja, hogy ez a sokáig késleltetett, sokszor elodázott kérdés még ebben az évben tökéletes elintézést nyerjen, hogy t. i. akárki intézkedett, hibásan intézkedett. Én csak erre mutattam rá, polémiát felidézni nem volt szándékom. S amikor készséggel elismerem Bene urnak érdekünkben kifejtett mgyértékű munkásságát, sőt kötelezve érzem magam arra, hogy neki ezért köszönetet is mondjak, viszont nem ígérhetem meg, hogy a jövőben az ellátás terén netán tapasztalandó fonákságok mellett megjegyzés nélkül fogok elmenni. Azt se vonom kétségbe, hogy az elosztóhely vezetőjét jó szándék vezérelte, amikor a köztisztviselők százait napokon keresztül a szabad ég alatt ácsorogtatta. De, hogy általános zúgolódást váltott ki jó szándékával, erről ott nyomban meg is győződhetett. S bármennyire mentegeti is az elnök úr az elosztó eljárását, azt jóvá tenni nem lehet. Hogy eljárásával milyen galibákat idézett elő az elosztó, annak illusztrálására elég felhozni azt, hogy senki sem mert fuvarost fogadni, mert nem volt benne biztos, rákerül-e aznap a sors ha igen, mikor? Viszont, ha aztán megkapta a burgonyát, azon őrjöngött, hogyan vitesse haza, hiszen nem gondoskodott fuvarosról. S mint a szorult emberrel történni szokott, a helyzetét kizsákmányoló alakok azt kérték a burgonya hazaszállításáért, amit akartak s meg kellett adni minden árat, hogy a zsákok hazakerüljenek. Helyesli a tisztviselőknek ilyen piócázását az elnök úr? Tudom, hogy élesen elítéli. De akkor ne védje azt az embert, aki miatt a közalkalmazottak sok olyan kiskiadást szenvedtek, amit elkerülhettek volna, ha Bene úr akarata szerint történt volna az elosztás. Nem jól ítéli meg az elnök úr az én intenciómat. Dehogy akartam én izgalmat ostorozni kelteni és a jó törekvést Ellenkezőleg, az a cél lebegett előttem, hogy végre valahára vessük végét a közalkalmazottak izgulásának, időveszteségének és fölösleges zaklatásának. A fonákság ostorozása nem izgatás, hanem közérdek. Az igazat ezentúl is nyíltan ki fogom mondani, ha arra szükség lesz, de nem tagadom le az érdemet sem ott, ahol ilyenről szó lehet. Végül még annyit jegyzek meg, hogy a közalkalmazottak százainak érdeke megérdemli, hogy jövőben ehhez hasonló ballépések elő ne forduljanak. Az elosztó az elnök akarata ellenére ne intézkedjék s újabb ácsorgást ne találjon ki. Én csak ezt kifogásoltam s úgy hiszem, teljesen igazam volt. S ha az elosztóhely vezetője, akinek jó akaratát és ügybuzgalmát nem is vontam kétségbe, biztosít bennünket arról, hogy többé az ácsorgás semmiféle formában nem fog megismétlődni, csak őszinte hálánkra számíthat. Bene elnök úr pedig legyen nyugodt, én nem akarom önzetlen fáradozásában gáncsolni, hanem inkább támogatni s kérem őt, munkálkodjék továbbra is azzal a tervszerűséggel, mint tette eddig. De az intézkedést ne engedje ki a kezéből, mert a hiba itt keletkezhetik, amint a példa is mutatja. A szalmakalapra való célzást — őszintén szólva — nem értem, de talán eljön még az idő, amikor hiányos ismereteimet ki tudom annyira egészíteni, hogy az összefüggést megfejtem. (Cs.) Ennél a földbirtokrendezésnél, úgy érezzük, hogy végre megtört a jég és nemsokára több hasonló hirről számolhatunk be olvasóközönségünknek a közeljövőben. Reményünk van rá, hogy az egri érsekség, egri székes főkáptalan, a Károlyi hitezbizomány és a vármegye többi nagybirtokai is hamarosan sorra következnek és befejeződik a sok elégedetlenségre okot szolgáló törvény végrehajtása. I Vaskalap — szalmakalap A burgonyaelosztással kapcsolatos ácsorgásért az üzletvezetőt tettem felelőssé, mégis Bene tanfelügyelő úr érezte magát találva. Higgje el nekem a tanfelügyelő úr, hogy cikkem írásakor őrá még csak nem is gondoltam, mert hiszen Egerben lakó, s látom azt a buzgalmat, melyet ő tisztviselőtársai érdekében kifejt. Sem őt, sem az ő rendelkezését nem támadtam, hanem igenis megérdemelt korholásban részesítettem az üzletvezetőt, vagy helyesebben „elosztót“ s hogy igazam vált, elismeri maga Bene úr is, amikor elárulja, hogy távolléte alatt határozott kívánsága ellenére másként intézkedtek, amint ő jónak látna. Hogyan lehetséges az, hogy az elosztó szembehelyezkedhetik az ügyvezető elnökkel, sőt a maga álláspontját az elnök határozott kívánságával szemben is keresztül viheti ? Én laikus vagyok ezen a téren, nem tudom, az elnök ad e direktívákat az elosztónak, avagy megfordítva, nem ismerem az ügyvezetés gépezetét, de kérdezze meg a tanfelügyelő úr az ácsorgásban részvett száz és száz szerencsétlent, mind nekem fog igazat adni, ! EGER 1922. NOVEMBER HÓ © I © SZERDA 4000 fiold föld. Ennyit vettek igénybe a szatmári püspökség hevesmegyei birtokából. — Tiszanána, Kisköre, Ujlörincfalva és Kömlő községek kaptak földet. —• A nincstelenek 2-2 holdat kaptak, a törpebirtokokat pedig 6 holdasra egészítették ki. Eger, 1922. november 1. Elsőnek jelentheti a Magyar Szó, hogy a napokban vármegyénk területén a földbirtokrendezés hatalmas lendülettel haladt előbbre. A szatmári püspökség birtokából, mely Heves megye déli részén a tiszamenti községek határában terül el, több mint 4000 katasztrális hold területet vettek igénybe, melyet a következő községekben osztottak meg: Tiszanána község 1050 k. holdat kapott. 450 nincstelennek 2—2 kat. holdat adtak. A többi földdel pedig az úgynevezett törpebirtokokat egészítették ki 6 holdasra. Kisköre község 1200 kat. holdat kapott, melyet olyan módon osztottak el, mint Tiszanánán. Sarudnak körülbelül 800 kat. hold jutótt s azt hasonló típusban osztották szét a nincstelenek és törpebirtokosok között. Ujlőrincfalva 250 kat. holdat kapott. Kömlő községnek 200 holdat ítéltek meg. Ez a község azért kapott kevesebbet, mert a szatmári püspökség itt már a háború alatt fölparcellázott 3000 holdat. Fizetési feltételek. A fizetés feltételeit úgy állapították meg, hogy a födhöz jutottak egyenlőre 10 évig csak haszonbért fizetnek és 10 év múlva az akkori decsérték szerint állapítják meg a vételárat. Ez a megegyezés azonban még nem végleges és valószínűleg járadékbérlet alakjában jön létre a napokban a közös megegyezés. Az emített területeken kívül természetesen több községben közlegelőt is nyert a lakosság, ami szintén égető és fontos kérdés volt. MAGYAR SZÓ Munkácson a cseh elnyomással szemben forradalmi nemzetgyűlés ül össze. A „Magyar Szó“ bécsi tudósítójától. Bécs, 1922. október 31. A rutén felvidéket, az úgynevezett Ruszinszkót a békeszerződés autonóm területként csatolta Csehszlovákiához. A trianoni békeszerződés a prágai kormányt arra kötelezi, hogy Ruszinszkónak a legteljesebb önkormányzati jogot biztosítsa körülbelül abban a mértékben, amelyet Horvátország Magyarország keretén belül élvezett. A csehek azonban a békeszerződés rendelkezéseit mindmáig nem respektálták, a ruthének panaszai és követelései, amelyek már a Népszövetséget is ismételten foglalkoztatták, eredmény nélkül maradtak. A munkácsi Kárpáti Futár címűl napilap szenzációs jelentést közöl arra, hogy a rutén Felvidék népe a prágai kormány ígéreteit megunva és azokba többé nem bízva, maga veszi kezébe sorsának megoldását. A „Kárpáti Futár“ szenzációs közlése szerint mozgalom indult meg az összeomlás után a ruthén nép által megválasztott szejm-tagok között, hogy tekintettel ama körülményre, miszerint négy év alatt a kormány sem a szejmi, sem a parlamenti választásokat nem írta ki és erre eddig hajlandóság nem mutatkozik, a rutén nép által választott szejm kompetensnek érzi magát, hogy Ruszinskónak a békekonferencia és Csehszlovákia kormánya által garantált autonóm területe mellett a politikai és gazdasági irányítást ideiglenesen átvegye. A mozgalom a magyar uralom alatt választott szejm tagok köréből indult ki és — a „Kárpáti Futár“ értesülése szerint — valamennyien helyeslik. Az irányítást Hrabár Konstantin munkácsi bankigazgató vette a kezébe, aki Stepán Ágoston dr. volt magyar államtitkár, majd a proletárdiktatúra alatt egy ideig jutó népbiztos kormányzósága idején szerepet vitt Ruszinszkó pos életében. A magyar uralom alatt választó, szejm Munkácson ülésezik, ahová a tagok megbízatása annak idején szólt. A szejm lépéseket tett az irányban, hogy néhány taggal kiegészítse magát az azóta megal*g nagyobb magyar és rmhénból. Kiszivárgott hírek szt szejm kiáltványt fog kiadni és Hirdetések és kishirdetések mindig a lap megjelenése előtt egy snappal, déli 12 óráig adandók fel a Kiadóhivatalban (Eger, Gimnázium u. 3.)