Magyar Szó, 1922. december (1. évfolyam, 251-274. szám)

1922-12-01 / 251. szám

ARA 10 KORONAPÉNTEK EGER * 1922. DECEMBER HÓN-I © ELSŐ ÉVFOLYAM *251* SZÁM MAGYAR SZÓ IHnasmegyei Földmives-Szövetség hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egri Nyomda R.-t (Eger, Gim­názium­ u. 3. szám.) POLITIKAI NAPILAP LAPVEZÉR: MHYER IffiNOS = ELŐFIZETÉSI A­R­ ==* Egy hónapra 200 korona, negyedévre 560 kW az esetleges póldíjak felszámithatóaa fenntartásával. Egyes szám­ára vasár- és ünnepnapon is *1 0 koron; Nincs itt fontosabb kérdés, mely megoldásra vár, mint Haller István, Friedrich István úrék szemé­lyes kérdései Mintha a világ egyik leggyönyörűbb országháza egy sokat szenvedett nemzet véréből a magyar Duna partján csak azért épült volna, hogy ezek a nevezetes és sokszínű személyiségek kedvükre veszeked­­ lessenek benne Magyar kultúra, üdvös új törvé­nyek, az állam­polgárok és az ország rongyos álla­potának javítása, ez mind tán nem is fontos. Ezek, úgy lát­szik csak amolyan századrangú kér­dések Friedrichék és a szocialisták veszekedése mellett. Ég a ház. Pusztító lejek emésztik a magyar haza ezeréves fundamen­tumát. Az egész világot vihar zúgja át, mely al­tt a lekoppas­tolt magyar tölgy is derekában recseg-ropog. Mi­den ország, minden nap, minden állam, melyben az élnivágyásnak csak egy szikrája is lobog, össze­szedi minden erejét az egészséges fejődés bizto­stására. És nálunk a súlyos időkben is személyes kérdé­sek tömege árad a nemzetgyűlésen a komoly tervszerű programm helyett. Nemzetmentés, hazamentés, újjá­építés, imegtilás, se támadás oly sze­rény elhalványodó fogalmakká vál­nak a személyes kérdések mellett. A képviselő urak bizonyára azt sem vallották be programmbeszéde­k­­ben, hogy ennyire szorgalmazni fog­ják személyes ügyeiket. Minek is? Nincs ennek az országnak más baja, mint Friedrich, Hil'er, Pakots sze­mélyes ügye. Ezen fordul meg sor­sunk, jóit­tünk, jövőnk. Egyet a­­nban meg kell jegyez­nünk: Büszkék­ vagyunk pártunkra, a kisgazda pártra, mely az igen vesze­kedésekben nem vesz részt. El kell e­mernünk, hogy kormá­nyunk és pártja nem személyeskedik és nem tőlük ered a gyűlöletnek, az önzésnek, a személyes­kedésnek az a csún­a és elítélendő vitája, mely tegnap a nemzetgyűlésen az ellenzék padsorai között lejátszódott. Állapítsuk meg az igazságot: A nemzetgyűlésen egyedül a kisgazda­párt végez komoly munkát. Nem örülünk ennek az igazságnak, mert ez nemcsak az ellenzékre nézve szomorú, hanem a hazának oly nagy részére is, amilyet az örökké csak veszekedni, marni, gyűlölködni, közbekiáltani és személyeskedni tudó „honatyák'' képviselnek. il Si nemzetgyűlés mai ülése. Az Akadémia állami támogatása. — Klebelsberg gróf kultuszminiszter javaslatát részleteiben is elfogadták. Budapest, 1922. november 30. A nemzetgyűlés mai ülését fél tizenegy óra után nyitotta meg Brcitovszky Béla elnök. Bemutatja Nógrád vármegye feliratát a forra­dalmi sajtó megrendszabályozása tárgyában A feliratot kiadják a kér­­vényi bizottságnak. Ezután áttérnek a Magyar Tudományos Akadémia állami támogatásáról szóló javaslat általános vitájának folytatására. Sza­kács Andor örömét fejezi ki, hogy a kultuszminiszter a javaslatot be­nyújtotta. Az ö­szeget azonban kevesli, mivel ebből legfeljebb 10 könyvet lehet kinyomtatni. Az előirányzott 12 millió korona csupán 24 ezer békebeli koronának felel meg. Tör­ténelmi visszapillantást vet az Aka­démia működésére, majd kifogásolja, hogy a magyar arisztokrácia nem veszi ki részét az Akadémia támo­gatásából, holott vagyoni helyzeté­nél fogva elsősorban neki lenne ez kötelessége. A javaslatot elfogadja. Jánosy Zoltán: Mint ellenzéki poli­tkus abban látja hivatását, hogy a kormánytól függetlenül bíráljon mindent, de azonban valamit jónak lát, örömmel üdvözli. Az az eism­e­rés, amellyel az Akadémia iránt vi­seltetik, arra kényszeríti, hogy öröm­mel fogadja el a javasl­tot, sőt in­dítványozza, hogy az előirányzott 12 millió korona helyett 24 millió ko­ronára emeljék fel a támogatást. — Ezután irodalomtörténeti megállípi­tásokat tesz és Kiss Menyhértnek azzal a véleményével foglalkozik, amely szerint Petőfi elsősorban nacionalista költő volt. Kiss Meny­hértnek ebben igaza van, azonban ez az igazságnak csak egyik fele, mert Petőfi Szíve szeretete meg­oszlott az egész emberiség számára. A javaslatot azzal a módosítással fogadja el, hogy 12 millió korona helyett 24 millió koronával támo­gassa az állam az Akadémiát. Klebelsberg kultuszminiszter szólal fel ezután, aki kéri Jánosyt, hogy tanúsítson a katolikusokkal szem­ben is akkora megértést, mint amekkora megértést tanúsít a pro­testánsokkal szemben. Ne értsü­k félre egymás szavait, mondotta. Sok panasz hangzott el az Akadémiával szemben, azonban a képviselőknek tudniok kell, hogy a világ összes akadémiáival szemben ugyanezek a panaszok hangzanak el, tudniillik, hogy konzervatív irányzatúak. Ennek forrása azonban magának az Aka­démiának szervezetében rejlik Haller képviselőnek az a kívánsága, amely szerint más tudományos inté­zetek is kapjanak szubvenciót, nem csak ő tőle függ, hanem előzetesen tárgyalni kell erről a pénzügyminisz­terrel is Azt azonban nem teheti meg, amit Várnai Dániel kívánt, ne­vezetesen azt, hogy elszámolási kö­telezettség mellett adjanak az Aka­démiának. Az Akadémia autonóm testület és az Akadémia sem fogadná el a ja­vaslatot. Figyelmezteti a magyar tár­sadalmat arra, hogy 3 év múlva lesz az Akadémia centenáriuma. Reméli, hogy eddig a magyar közvélemény nagy mértékben elősegíti az Akadé­mia munkásságát. Kéri a javaslat elfogadását. A Ház a javaslatot általánosság­ban elfogadja. Ezután áttérnek a javaslat részletes tárgyalására. Jánosy indítványát elvetik. Klebelsberg kultuszminiszter fel­szólalása után a javaslatot részle­teiben is letárgyalták és elfogadták, közvetlen tárgyalások, részint össze­hívott kongresszusok útján. A Gyár­iparosok Országos Szövetsége, amely a nagyüzemek érdekében követelte az uj munkásvédelmi rendelet ha­tálytalanítását, a Kézműiparosok és Keresk­edők Országos Szövetsége pedig a kisiparosság újabb hétm­il­­liárdos megterheltetését bizonyitotta a munkásbiztositás általánosításában A mozgalom, melyből a kisipa­rosságé válik ki erősen, programm­­jába illesztette azt, hogy sürgős ál­lami védelmit követel a teljes csőd előtt álló kisipar felé. Követelik békében megnyilvánult állami segé­­­lyezést, ami egyrészt a nyersanyag­­beszerzés terén nyújtott előnyöket, másrészt szükséges segédeszközök­kel látta el az érte folyamodót. Han­goztatják a magyar kézműipar jelen­tőségét az általános kultúrfejlődés szempontjából és ezt, hogy köteles­sége, mint ahogy eddig is az volt, a mindenkori kormányzatnak a kis­ipar megvédése és talpraállítása. A folyó mozgalom ügyében kér­dést intéztünk dr. Dobsa Lászlóhoz az Ipartestületek Országos Szövetsé­gének igazgatójához, mint aki leg­inkább hivatott a kisiparosság hely­zetéről és követeléseiről vélekedni A következőkben informált ben­nünket: Tény az, hogy a kézművesipar, különösen a vidéken a legválságo­sabb helyzetben van, részben munka­alkalom hiánya, anyagbeszerzési ne­hézségek és pénzszűke folytán, rész­ben pedig a reánehezedő terhek, állandó munkabérkövetelések és a közismerten nehéz megélhetési vi­szonyok következtében. Az anyagbeszerzés megkönnyíté­sére a legalkalmasabb eszközök maguk az iparos beszerző-, termelő- és értékesítő szövetkezetek és az állam támogatásának abban kellene megnyilvánulnia, hogy ezeket az ipari szövetkezeteket az úgynevezett ipari központ (Iparosok Országos Központi Szövetkezete) révén nyers­anyagokkal és félgyártmányokkal, közmunkákkal és közszállításokkal, nemkülönben a szükséges hitellel látná el. Kétségtelen, hogy a kor­mány a közmunkák és közszállítások tekintetében a legmesszebbmenő jó­indulattal igyekszik a kézműiparos­ság sorsán enyhíteni, ezen az ak­ción kívül azonban ép oly hatékony eszköz lenne, ha az említett ipan központot néhány százmillió rendel­kezésre bocsátásával abba a hely­zetbe hozná, hogy úgy az ipari szö- A magyar kézműipar talpraállitása. Csak többszázmilliós államhitellel lehet a magyar kézműipart talpra állítani. — Kő­munkákat, félgyártmányokat és kellő nyersanyag ellát­mányt kérnek a k­őiparosok. — Mozgalom az adóterhek redukálása mellett. — Dobsa László dr. az Ipartestületek Országos Szövetségének igazgatója a magyar kézműiparosság válságos helyzetéről. Budapest, 1922. október 30. A pénzügyi és népjóléti kormá­nyoknak legutóbb kiadott rendeletei körül általános megmozdulás tá­madt úgy az ipar, mint a kereske­delem érdekeit köreiben. A legna­gyobb ellenállást az ipar két nagy érdekképviselete fejtette ki részint Sz­erkesztőség. igazgatóság, kiadók iratal és nyomda, hová az előfizetést vén­ek, hirdetések és közlemények küldendőié Eger, -*■ X. *r

Next