Magyar Szó, 1923. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-03 / 1. szám

ARA 10 KORONA EGER * 1923. JANUÁR HŐ MÁSODIK ÉVFOLYAM £ 01 © SZÁM J ® T SZERDA ■arai BiwriimninMwnnHiWiiwíB’f iTrariwiimiiMBiBBM««^^ . jbbbs VÍV. ««HBwv *. MAGYAR SZÓ l^sws­Bsg?ei Fftidnrives-Szövetség Mottaiss lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sgri Nyomda R.-t. (Eger, Gimnázium­«. 3. száma.) POLITIKAI H­APILAP LA­PVEZÉR: MHYER J­ÍNOS ===== ELŐFIZETÉSI ÁRs Egy hónapra 200 korona, negyedévre §@0 kér. az esetleges pótdíjak felszámithatása fenntart&sival. Egyes szám­ára vasár-és ünnepnapon is ^0 korona Koholmányok Bethlen miniszterelnök távozásáról. Eger, 1923­. január 2. (Magyar Hirlap). A parlament szünet politikai csendjében az év utolsó estéjén a sajtóban különböző hírek láttak napvilágot. A híradások azt tárgyalták, hogy Bethlen István miniszterelnök pozíciója megingott, azt is elterjesztették, hogy a kor­mánypárt intranzigens keresztény részének felfogása jutott diadalra és hogy az jelentékenyen hozzájárult Bethlen István pozíciójának gyengí­téséhez. Már újév napján megjött az elterjedt hírek első cáfolata és a cáfolatot a mi információnk is meg­erősíti. Egészen bizonyos az, hogy az el­terjedt hírek minden komoly alapot nélkülöznek. Bethlen miniszterelnök ugyanis nemcsak a pártjában, de egyéb­ként is komolyabb és erősebb pozíciónak örvendhet, mint bár­mikor és szó sincsen arról, hogy őt elejteni szándékoztuk illetékes helyen, ahová ezzel az üggyel kapcsolatosan kérdéssel for­dulunk, az alábbi nyilatkozatot tet­ték a Magyar Hírlap munka­társa előtt: Hogy milyen forrásokból táplál­koznak ezek a m­ende­mondák, kön­­­nyen megítélhető abból, hogy bizo­­­­nyos a közgazdasági körök börze­­manőverekre szokták kihasználni az ilyen koholt politikai szenzációkat és akkor, amikor megfelelő köz­­gazdasági eredményt elértek, újra visszavonulnak odúikba, hogy újabb manőverekkel, hazugságokkal igye­kezzenek izgalmat kelteni. A miniszterelnök egyébként érte­­­­sülésünk szerint tegnap este érkezett vissza Radványból Budapestre. A miniszterelnök megérkezése után ki­hallgatáson jelent meg a kormány­zónál. A miniszterelnök távollétében­­ a kormánypárt csak egy rövid távi­­­ratban üdvözölte Bethlent és a snnie I távol lévő nagyatádi Szabó István földmivelésügyi minisztert. Ma távirati úton kapott pártjától üdvözletet Andrássy Gyula gróf. A keresztény el­emek hson­lóképen üdvözölte még egy másik vezérét, Haller Istvánt is. A Friedrich-párt­­ban nem volt üdvözlés. Ra­ogi Ká­roly távollétében a Kassai párt egy­általában nem üdvözölte a vezérét, aki egyébként is érkezett vissza Budapestre, hogy „elég ha a parasztnak annyi­­ az esze, hogy az esőről az eresz alá álljon“! Csak nem akarják ugyanezt mondani azzal, hogy ne politizál­junk, hanem csak dolgozzunk. Ez nem lehet érdeke ma senkinek, mert ha valaha jó, úgy ma igazán nagyon jó az a közmondás, hogy: „Többet ésszel, mint erővel“. A földműves nép igaz, hálával és törhetetlen hűséggel tartozik Nagy­atádi Bidbó Istvánnak és Mayer Jánosnak, hogy az ezelőtt hozzáfér­hetetlen politikát a földműves nép részére is lehetővé tették és ezáltal­ megszűnt az, hogy rólunk, nélkü­lünk törvényeket hozzanak. És ha őket említjük, kell, hogy minden magyar elismeréssel hajtsa meg fe­jét az ő személyük és nyílt, őszinte politikájuk előtt. Az ő személyük és gróf Bethlen István személye biztosíték arra, hogy a politika nem minden néposztály­­nál hsta és vallásellenes. De a ha­zát és vallást szem elől nem tévesztő politikát folytatni még a földműves népnél sem lehet veszedelmes. Egy földműves. Me politizáljunk?! Az Egri Földműves Szövetség gyűlésével kapcsolatban az egyik lap azt írta, hogy a földművesek ne po­­litikai, hanem gazdasági szervezke­dést folytassanak. A politika helyett inkább dolgozzanak, termeljenek, ez legyen a földmű­vetőknek a céljuk. Hogy van-e szükségük a földmű­veseknek a po­ltikára, vagy nincs, azt szeretném megvilágítani egypár sorban és ha nem is találok rá elég világos magyarázatot, annyit meg kell állapítanom, hogy a földműve­seknek épen olyan szükségesnek látom a politikát, mint más társa­dalmi osztályoknak. És legyem meg­győződve mindenki, hogy a mi po­litikánk nem fog soha a haza és vallás ellen irányulni, de amellett el fogja végezni a munkáját minden földműves, ha politizál is a néha­napján. Én nem hiszem, hogy csak az intelligens osztálynak kell a politika, mert tulajdonképen minden politikai irány gazdasági célokért küzd és ha egy olyan nagy tömeg, mint a föld­művesosztály nincsen képviselve a törvényhozásban és ott az ő­­ hozzá­szólása nélkül hoznának m­á is tör­vényeket, az reánézve sokszor sérel­mes lehetne, ha akármilyen jóaka­­r­rattal csinálnák is azt. Mert sok esetben a városi ember nem ismeri a falu viszonyait és ami a városnak esetleg jó, meglehet, hogy ugyanes a falunak már sérelmes. Épen ezért szükséges, hogy a kellő képviselete meglegyen a falu népének is a tör­vényhozásban, hogy ottan együtt a várost és falu érdekeit összhangba hozva hozzanak törvényeket. Hiszen ezelőtt, alig két évtizeddel egyetlen képviselője sem volt a föld­műves népnek, mert akkor még a politikusoknak úgyszólván tehetetlen eszköze volt. Nem is sokat törődtek vele, csak úgy választás táján ke­resték fel és néha még kezet is fogtak vele, de választás után úgy elfeledték, mintha a világon se volna. Talán ez is oka annak, hogy a föld­műves nép annyira el van a világ­tól maradva. Pedig a benne rejlő őstehetséget meg lehetne becsülni. A m­i régi jegyzőnk azt mondotta, Summások az egri városházán. Eger, 1923. január 2. Az egri városháza folyosóját ma délelőtt a szerződni akaró föld­­mives munkások sokasága lepte el. Népünk szegénysége és a mai ne­héz megélhetési viszonyokra jel­lemző, hogy egészen öregemberek és egészen gyenge — még iskole­­köteles — fiuk is készülnek a sum­­másságra. A Magyar Szó munkatársa végig­nézte a szerződőket, kik azt mondták, hogy az idén még ezek­nek a gyermekeknek is egész em­ber bérét kellene kapniuk, hogy meg­tudja k­ik élni. E szerződések egyéb­ként június, július és augusztus hó­napokra szólnak. A fizetés a három hónapi summásságért 6 méter mázsa búza, azonkívül páronkint és havon­­kint 8 kilogramm szalonna a szük­séges liszttel és főzelékkel együtt. Szilveszter­ éj a Koronában. Hangulatos, barátságos ünnepsé­get rendeztek egri újságírók és mű­kedvelők Szilves­zter éjszakáján a Korona vendéglőben. A nagyterem és a táncterem az utolsó helyig meg­telt Szilveszter éjszakáját búcsúztató közönséggel. Petőfi születésénak ezen az éjszakáján újságírók és műked­ velők között nem maradhatott el róla a megemlékezés a fehér asztal mellett sem, amit a­ közönség teljes megértéssel és lelkesedéssel fogadott. Kelemen Andor lapszerkesztő han­gulatos szavakkal emlékezett meg a nagy költőről, Nemecsek Aurél pedig egyik örökszép lírai költeményét szavalta el. Fógel Tóni, városunk kedvelt műkedvelő színésze, akinek sok kiváló alakításában gyönyörköd­tünk eddig és­ akit most mint színi iskolai növendéket a hivatásosak közé hívta ambíciója, őszinte érzés­­sel, művészettel szavalta, ez a nagy költő „Szeptember végén“ című lírai remekét. Ezután Lichter Géza, a kedves „Duci bácsi“ vette el a prímástól a vonót és aratott dörgő sikereket hol művésziesen komoly, hol bájosan mókás játékával. Tizenötezer korona az egri diákoknak. Á­dám Bertalan, az egri székesfő­­káptalan pénztárnoka lépett a terem közepére és közvetlen szavakkal el­mondotta a szilveszter este lelkes kö­zönségének, mit olvasott a Buda­pesti Hírlapban Huszár Károlyió­!, a magyar ifjúság megmentésére. Az Ő lelke teljesen a magáévá tette ezt az eszmét. Kérte a közönséget, hogy érezze át ezt a gondolatot és Petőfi születésnapjának századik évforduló­ján áldozzanak valamit a szegény­séggel küzdő magyar tanulóifjúság­nak, melynek soraiból került ki Pe­tőfi is. Nem kerül nagy áldozatba e nagyszámú közönségnek olyan ös­­­szeg, melyből az egri főgimnázium, főreáliskola és jogakadémia növen­dékeinek egy- egy ötezer koronás ju­talmat, vagy alapítványt adnának en­nek az estének emlékére. Kéri, hogy a fölkért hölgyeknek, kik az egyes asztalokhoz mennek, adja át mindenki adományát, akinek az nem esik terhére. A hirlapirók ezután felkérték Pe­­terdy Edith, König Ella é­s Matutka Manya úrleányokat, hogy egy-egy tálcával menjenek végig az asztal­­sorok között. A három bájos szép­ségű leány, mintha három angyala lett volna a szeretetnek, mintha cso­dát műveltek volna, pár perc alatt összegyűjtötték a 15,000 koronát. Voltak, akik ezressel, akik százassal adóztak. Meg kell említenünk, hogy Illés Gyula cigányprímás szintén 385 koronával járult az adomá­nyokhoz. A magyar ifjúság szeretetének ne­vében úgy Ádám Berci jólelkfi bá-

Next