Magyar Szó, 1923. január (2. évfolyam, 1-24. szám)
1923-01-03 / 1. szám
ARA 10 KORONA EGER * 1923. JANUÁR HŐ MÁSODIK ÉVFOLYAM £ 01 © SZÁM J ® T SZERDA ■arai BiwriimninMwnnHiWiiwíB’f iTrariwiimiiMBiBBM««^^ . jbbbs VÍV. ««HBwv *. MAGYAR SZÓ l^swsBsg?ei Fftidnrives-Szövetség Mottaiss lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sgri Nyomda R.-t. (Eger, Gimnázium«. 3. száma.) POLITIKAI HAPILAP LAPVEZÉR: MHYER JÍNOS ===== ELŐFIZETÉSI ÁRs Egy hónapra 200 korona, negyedévre §@0 kér. az esetleges pótdíjak felszámithatása fenntart&sival. Egyes számára vasár-és ünnepnapon is ^0 korona Koholmányok Bethlen miniszterelnök távozásáról. Eger, 1923. január 2. (Magyar Hirlap). A parlament szünet politikai csendjében az év utolsó estéjén a sajtóban különböző hírek láttak napvilágot. A híradások azt tárgyalták, hogy Bethlen István miniszterelnök pozíciója megingott, azt is elterjesztették, hogy a kormánypárt intranzigens keresztény részének felfogása jutott diadalra és hogy az jelentékenyen hozzájárult Bethlen István pozíciójának gyengítéséhez. Már újév napján megjött az elterjedt hírek első cáfolata és a cáfolatot a mi információnk is megerősíti. Egészen bizonyos az, hogy az elterjedt hírek minden komoly alapot nélkülöznek. Bethlen miniszterelnök ugyanis nemcsak a pártjában, de egyébként is komolyabb és erősebb pozíciónak örvendhet, mint bármikor és szó sincsen arról, hogy őt elejteni szándékoztuk illetékes helyen, ahová ezzel az üggyel kapcsolatosan kérdéssel fordulunk, az alábbi nyilatkozatot tették a Magyar Hírlap munkatársa előtt: Hogy milyen forrásokból táplálkoznak ezek a mendemondák, könnyen megítélhető abból, hogy bizonyos a közgazdasági körök börzemanőverekre szokták kihasználni az ilyen koholt politikai szenzációkat és akkor, amikor megfelelő közgazdasági eredményt elértek, újra visszavonulnak odúikba, hogy újabb manőverekkel, hazugságokkal igyekezzenek izgalmat kelteni. A miniszterelnök egyébként értesülésünk szerint tegnap este érkezett vissza Radványból Budapestre. A miniszterelnök megérkezése után kihallgatáson jelent meg a kormányzónál. A miniszterelnök távollétében a kormánypárt csak egy rövid táviratban üdvözölte Bethlent és a snnie I távol lévő nagyatádi Szabó István földmivelésügyi minisztert. Ma távirati úton kapott pártjától üdvözletet Andrássy Gyula gróf. A keresztény elemek hsonlóképen üdvözölte még egy másik vezérét, Haller Istvánt is. A Friedrich-pártban nem volt üdvözlés. Raogi Károly távollétében a Kassai párt egyáltalában nem üdvözölte a vezérét, aki egyébként is érkezett vissza Budapestre, hogy „elég ha a parasztnak annyi az esze, hogy az esőről az eresz alá álljon“! Csak nem akarják ugyanezt mondani azzal, hogy ne politizáljunk, hanem csak dolgozzunk. Ez nem lehet érdeke ma senkinek, mert ha valaha jó, úgy ma igazán nagyon jó az a közmondás, hogy: „Többet ésszel, mint erővel“. A földműves nép igaz, hálával és törhetetlen hűséggel tartozik Nagyatádi Bidbó Istvánnak és Mayer Jánosnak, hogy az ezelőtt hozzáférhetetlen politikát a földműves nép részére is lehetővé tették és ezáltal megszűnt az, hogy rólunk, nélkülünk törvényeket hozzanak. És ha őket említjük, kell, hogy minden magyar elismeréssel hajtsa meg fejét az ő személyük és nyílt, őszinte politikájuk előtt. Az ő személyük és gróf Bethlen István személye biztosíték arra, hogy a politika nem minden néposztálynál hsta és vallásellenes. De a hazát és vallást szem elől nem tévesztő politikát folytatni még a földműves népnél sem lehet veszedelmes. Egy földműves. Me politizáljunk?! Az Egri Földműves Szövetség gyűlésével kapcsolatban az egyik lap azt írta, hogy a földművesek ne politikai, hanem gazdasági szervezkedést folytassanak. A politika helyett inkább dolgozzanak, termeljenek, ez legyen a földművetőknek a céljuk. Hogy van-e szükségük a földműveseknek a poltikára, vagy nincs, azt szeretném megvilágítani egypár sorban és ha nem is találok rá elég világos magyarázatot, annyit meg kell állapítanom, hogy a földműveseknek épen olyan szükségesnek látom a politikát, mint más társadalmi osztályoknak. És legyem meggyőződve mindenki, hogy a mi politikánk nem fog soha a haza és vallás ellen irányulni, de amellett el fogja végezni a munkáját minden földműves, ha politizál is a néhanapján. Én nem hiszem, hogy csak az intelligens osztálynak kell a politika, mert tulajdonképen minden politikai irány gazdasági célokért küzd és ha egy olyan nagy tömeg, mint a földművesosztály nincsen képviselve a törvényhozásban és ott az ő hozzászólása nélkül hoznának má is törvényeket, az reánézve sokszor sérelmes lehetne, ha akármilyen jóakarrattal csinálnák is azt. Mert sok esetben a városi ember nem ismeri a falu viszonyait és ami a városnak esetleg jó, meglehet, hogy ugyanes a falunak már sérelmes. Épen ezért szükséges, hogy a kellő képviselete meglegyen a falu népének is a törvényhozásban, hogy ottan együtt a várost és falu érdekeit összhangba hozva hozzanak törvényeket. Hiszen ezelőtt, alig két évtizeddel egyetlen képviselője sem volt a földműves népnek, mert akkor még a politikusoknak úgyszólván tehetetlen eszköze volt. Nem is sokat törődtek vele, csak úgy választás táján keresték fel és néha még kezet is fogtak vele, de választás után úgy elfeledték, mintha a világon se volna. Talán ez is oka annak, hogy a földműves nép annyira el van a világtól maradva. Pedig a benne rejlő őstehetséget meg lehetne becsülni. A mi régi jegyzőnk azt mondotta, Summások az egri városházán. Eger, 1923. január 2. Az egri városháza folyosóját ma délelőtt a szerződni akaró földmives munkások sokasága lepte el. Népünk szegénysége és a mai nehéz megélhetési viszonyokra jellemző, hogy egészen öregemberek és egészen gyenge — még iskoleköteles — fiuk is készülnek a summásságra. A Magyar Szó munkatársa végignézte a szerződőket, kik azt mondták, hogy az idén még ezeknek a gyermekeknek is egész ember bérét kellene kapniuk, hogy megtudja kik élni. E szerződések egyébként június, július és augusztus hónapokra szólnak. A fizetés a három hónapi summásságért 6 méter mázsa búza, azonkívül páronkint és havonkint 8 kilogramm szalonna a szükséges liszttel és főzelékkel együtt. Szilveszter éj a Koronában. Hangulatos, barátságos ünnepséget rendeztek egri újságírók és műkedvelők Szilveszter éjszakáján a Korona vendéglőben. A nagyterem és a táncterem az utolsó helyig megtelt Szilveszter éjszakáját búcsúztató közönséggel. Petőfi születésénak ezen az éjszakáján újságírók és műked velők között nem maradhatott el róla a megemlékezés a fehér asztal mellett sem, amit a közönség teljes megértéssel és lelkesedéssel fogadott. Kelemen Andor lapszerkesztő hangulatos szavakkal emlékezett meg a nagy költőről, Nemecsek Aurél pedig egyik örökszép lírai költeményét szavalta el. Fógel Tóni, városunk kedvelt műkedvelő színésze, akinek sok kiváló alakításában gyönyörködtünk eddig és akit most mint színi iskolai növendéket a hivatásosak közé hívta ambíciója, őszinte érzéssel, művészettel szavalta, ez a nagy költő „Szeptember végén“ című lírai remekét. Ezután Lichter Géza, a kedves „Duci bácsi“ vette el a prímástól a vonót és aratott dörgő sikereket hol művésziesen komoly, hol bájosan mókás játékával. Tizenötezer korona az egri diákoknak. Ádám Bertalan, az egri székesfőkáptalan pénztárnoka lépett a terem közepére és közvetlen szavakkal elmondotta a szilveszter este lelkes közönségének, mit olvasott a Budapesti Hírlapban Huszár Károlyió!, a magyar ifjúság megmentésére. Az Ő lelke teljesen a magáévá tette ezt az eszmét. Kérte a közönséget, hogy érezze át ezt a gondolatot és Petőfi születésnapjának századik évfordulóján áldozzanak valamit a szegénységgel küzdő magyar tanulóifjúságnak, melynek soraiból került ki Petőfi is. Nem kerül nagy áldozatba e nagyszámú közönségnek olyan összeg, melyből az egri főgimnázium, főreáliskola és jogakadémia növendékeinek egy- egy ötezer koronás jutalmat, vagy alapítványt adnának ennek az estének emlékére. Kéri, hogy a fölkért hölgyeknek, kik az egyes asztalokhoz mennek, adja át mindenki adományát, akinek az nem esik terhére. A hirlapirók ezután felkérték Peterdy Edith, König Ella és Matutka Manya úrleányokat, hogy egy-egy tálcával menjenek végig az asztalsorok között. A három bájos szépségű leány, mintha három angyala lett volna a szeretetnek, mintha csodát műveltek volna, pár perc alatt összegyűjtötték a 15,000 koronát. Voltak, akik ezressel, akik százassal adóztak. Meg kell említenünk, hogy Illés Gyula cigányprímás szintén 385 koronával járult az adományokhoz. A magyar ifjúság szeretetének nevében úgy Ádám Berci jólelkfi bá-