Magyar Szó, 1923. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-24 / 18. szám

2. OLDAL költségvetés keretében nem szerepel útépítés, hanem­ csak útfenntartás. Vitéz Bábory főispán felteszi a kérdést s a közgyűlés változatlanul fogadja el a költségvetési előirány­zatot. Tóbiás ezután ismerteti, hogy az utak rendbehozására micsoda óriási mennyiségű kő és kavicsra van szükség. Kéri, hogy a törvényhatóság vásárolja meg az egri Agrár­taka­rékpénztár­­ által felajánlott Apc vidéki Kőbánya 1002 részvényét, mely 28 milliót tesz ki. Heves és Békés megye együttesen vásárolnák meg a kőbányát. Miután a vételárat február 15 ig ki kell fizetni, hatal­mazzák fel az alispánt, hogy a ke­reskedelemügyi miniszter útján meg­szerezhesse Heves megye részére a szükséges 14 millió korona összeget. A javaslatot egyyhangúan elfo­gadják. A nemzetgyűlés mai ülésén Daruváry Géza igazság­ügyminiszter megcáfolta Györky Imre képviselőnek egyik múlt ülésen el­hangzott azon állítását, mintha a főügyészség é­s az igazságügyi minisztériu­m, befolyásolná az ügyész­séget ítéleteiben. Györky fenntartja állítását és a Ház asztalára kéri az ügyre vonat­kozó iratokat. Daruváry miniszter biztosítja a képviselőt, hogy belete­­kintést nyerhet a kérdéses aktákba, hogy állításának valótlanságáról meg­győződhessék és ezek után György állításait kénytelen koholmánynak minősíteni. A gazdák követelik a kereseti adó végrehajtási utasításának módosítását. A Magyar Gazdaszövetség igaz­gató választmánya ülést tartott, amely elé Almády Géza volt szé­kesfővárosi bizottsági tag, földbirto­kos indítványt terjesztett, amely sze­rint a gazdák felterjesztésben kérjék­­ a kormányt, hogy a kereseti adóról­­ szóló törvényjavaslatnak a mezőgaz­­­­dasági cselédekre vonatkozó részét­­ módosítsa. A törvényjavaslat ugyanis­­ kötelezi a gazdákat a cselédek ke­­­­reseti adójának megállapítására és­­ levonására. Almidy javasolja, hogy a gazdák kérjék ennek a rendelke­­­­zésnek a módosítását, illetve azt,­­ hogy lehetőség szerint mentesítsék a cselédeket az adó alól, mint a múltban, mert a cselédek fizetése nem több, mint volt a múltban, ma is annyi gabonát kapnak, mint a múltban s fogyasztásuk sem csök­kent. A törvény a részes munkáso­­­­kat, az aratókat mentesíti az adó alól. A cselédek fizetése sem több, mint a részes munkásoké s így mél­­tánytalan, hogy a cselédek fizesse­nek kereseti adót. Nem is szólva arról, hogy a gazdáknak finánc sze­repre való felhasználása szociális bajokat okozhat. Az igazgató választ­mány a javaslatot magáévá tette és ilyen értelemben keresi meg a kor­mányt és a társszervezeteket. EGER * 1923. JANUAR HÓ ^24^ SZERDA cCeégett a parádi üveggyár. — Saját tudósítónk jelentése. — Eger, 1923. január 23. Ma reggel a pétervásárai főszolga­bírói hivatal szűkszavú telefon­jelen­tésében közölte az egri alispáni hi­vatallal, hogy az elmúlt éjjel a pa­rádi Üveggyár leégett. A Magyar Szó szerkesztősége ma délelőtt telefonon hívta fel Pap Ist­ván Parád községi jegyzőt, aki er­ről az országos jelentőségű tűzvész­ről a következő tudósítást mon­dotta el: “ A hatalmas parádi üveggyár, Heves megye és hazánk iparának egyik büszkesége, január hó 22-ről 23 ára virradó éjjel leégett. A tűz éjjel 1 órakor kezdődött és reggeli 7 óráig tartott. Az üveggyár fatetőzete óriási lángokkal égett. A tüzet a gyári munkások és a gyári tűzoltó­ság iparkodtak oltani a tisztviselők vezetése alatt, de szegényes eszkö­zeikkel csak arra szorítkozhattak hogy a szomszédos épületeket meg­óvják a pusztulástól. Egyetlen sze­rencse volt a szerencsétlenségben: a szélcsend, különben még borzasz­tóbb károkat okozott volna a pusz­tító füzvész. Parád község lakossága az oltás­ban nem vehetett részt, mert az üveggyár­­ 5 kilométerre esik a köz­ségtől a hegyek között. A tűz okát eddig még nem tudták megállapí­tani. Áldozatul esett a pusztulásnak az üvegolvasztó, a fúvó, a köszö­rülő, festőhelyiség, a műtőraktár és az összes szerszámok. Egyedül az olvasztó kemence maradt sértetlenül A kárt még eddig nem becsülték felül. A kormány, a Gazdaszövetség és a terménytőzsde elnöke a gabonaárak spekulációs felhajtása ellen. •«mm»­­* A határidő-üzletek drágították meg a gabonát. — A közélelmezési mi­niszter gabona­importtal fogja megakadályozni a további spekulációt. — Megtiltották a határidő-üzletek kötését. A közélelmezési minisz­ter, a Gazdaszövetség és a terménytőzsde álláspontja. Budapest, 1923. január 20. A „Magyar Szó“ budapesti tudósítójától. A legutóbbi napokban ismét meg­mozdult a gabona ára, természete­sen felfelé és ezzel a gabona árá­hoz igazodó minden cikk ára is ro­hamosan emelkedni kezdett. Az újabb drágulási folyamat természete­sen nagy riadalmat keltett a fogyasz­­tók körében, akik hitetlenkedve lát­ták az új árakat, mert hiszen a ko­rona Zürichben alig változott. A drágulási folyamatnak ezúttal nem is Zürich volt az oka, hanem egyszerűen az, hogy a gabona drá­gult meg máról holnapra s holnap­ról­ holnaputánra még tovább drá­gult. A drágulás azonban sajátos ké­pen nem a vidéken, a termelőknél következett be, hanem Budapesten, a terménytőzsdén, ahol az úgynevezett határidős üzletekkel ingatták meg a csaknem stabil gabona­árakat. A kormány és a gazdatársadalom is gátat kívánt vetni az indokolatlan árfelhajtás ellen s megtiltották a ha­táridős üzleteket, ami tényleg azzal az eredménnyel járt, hogy az árak ismét csökkenni kezdtek. A nagyon érdekes közgazdasági eseményre vo­natkozóan kérdést intéztünk az ille­tékesekhez, akik a következőket mondották munkatársunknak: Mindenki tudja, hogy Magyar­­országon minden cikk ára a gabona árához igazodik — mondotta Bod János közélelmezési miniszter — ilyen körülmények között kom­oy kiha­tása van a gabona árának spekula­tív felhajtásának. Minden ilyen tö­rekvést tehát minden rendelkezésre álló eszközzel meg kell és meg fo­gok akadályozni. Jól tudom, hogy a gabona árának szabályozására, illetve leszorítására vonatko­z minden hírt­­ a spekuláció ma használ fel, hogy j­ó az áru elrejtésére és felhalmozására, j s tehát gabona­ínség teremtésére igye­­­­­­kezzen bizonyos pánik támasztásá­­­­­­val rábírni a termelőket, illetve az áru­­ tulajdonosait. Ennek az ellensúlyo­zására is igen jó ellenszer áll ren­delkezésemre. Rengeteg amerikai ás­­ egyiptomi gabona szállítására vonat­­­­kozó ajánlatot kaptam, amelyek na­­­­gyon kedvező feltételekk­el teszik­­ lehetővé a gabona­importot. A leg­­­ kedvezőbb ajánlatok felhasználásá­­­­val tehát — amennyiben erre szük­­­­ség lesz — bármilyen mennyiséget importálhatunk, a nyakát szeghetjük minden spekulációs árfelhajtásn­ak. A Magyar Gazdaszövetség igaz­gatója Vantsó Gyula dr. a követ­kezőket mondotta munkatársunknak: A gazdatársadalomnak nem ér­deke a magas áru gabona. Ellenkező­leg, az lenne az érdeke, hogy az ár stabilizálódjék, akár ezer koronás ala­pon is, amivel arányban természe­tesen legyen megfelelő olcsóbbodás az egész vonalon. Ami a külföldi gabona­importot illeti, az a jelen stádiumban nem veszé­yeztetheti a gazdák érdekeit, mert hangsúlyozni kell, hogy a gazdáknál gabona nincs. Akiknél pedig mégis volna, és akik spekulálnak vele, azok ám lássák következményeit. De bizonyítja az első állításom, hogy t. i. nincs ga­bona a gazdáknál az, hogy a Buda­pesti Terménytőzsde ebben a hó­napban csaknem kizárólag határ­időre szóló­ üzleteket kötött gaboná­ban, tehát­ nem­ effektív szállításokra, amely üzletkötések igen veszedel­mesen csigázták fel az összes ter­ményárakat. A közélelmezési minisz­ter rendszabályai elsősorban a tőzs­dére hassanak ki, aminek hatását azonnal fogjuk érezni. MAGYAR SZÓ A Budapesti Áru- és Értéktőzsde alelnöke Frey Kálmán dr. kormány­fői an­ácsos a következőkben nyilat­kozott : — Beigazolódott az, hogy a ga­bonaárak felszöktetésében jelenté­keny szerepe volt a határidős üzle­teknek. A határidős üzletek meg­tiltása óta az áremelkedés nemcsak, hogy megszűnt, hanem je­lentéke­­nyen árcsökkenés is következett be. A tőzsde vezetősége természetesen a kormánnyal egyetértően mindent el fog követni a gabonaárak speku­lációs felhajtásának megakadályo­zására. (K) Petőfi-ünnep egy óceánjáró fedélzetén. Az egyik óceánjáró gőzös, az United States Lines „Amerika“ nevű hajójának fedélzetén a magyar uta­sok és a hajó­­ magyar személyzete január 16 án jól sikerült Petőfi ünnep­séget rendeztek. A magyar és angol­­ nyelven előadott Petőfi versek és­­ dalok mélyen meghatották a vissza­­vándorló magyarokat és a hajó ma­gyar személyzetét, akik igy messze a megcsonki­ott hazától magyar le­vegőt, hangulatot érezhették maguk körül. Az előadás nagy hatással volt a hajó különféle nemzetiségű uta­saira is, akik kegyelettel adóztak tgy estén át a halhatatlan magyar költő er­tekének. Az „Amerika“ sze­­rete híjó neve egyébként már isme­retes a magyar közönség előtt, ez a hajó hozta ugyanis Európába Ped­­row kapitány 40,000 szeretetado­­mány-csomagját a szegény magyar gyermekeknek. (K) Belgium, Anglia, Francia- és Olaszország pipacs-akciója a hadiárvák és rokkantak javára. Béc­ből jelentik: A világ még nem heverte ki a borzalmas háború szenvedéseit, de az emberiség na­gyobbik fele már csak emlékezik a rettenetességekre, amelyeket csak azok éreznek­ meg mindig, akiknek kenyérkeresőjét, szeretteit követelte áldozatul a világégés, vagy azok, akiktől visszahozhatatlanul rabolta el a háború egészségüket, épségüket. A rokkantak megszokott alakjaivá váltak az utcáknak, a hősök Girját belepő fűből élénken virul elő a­ pipacs, amely egy szép francia le­genda szerint véráztatta földön virul a legszebben. Ez a legenda adott impulzust a francia rokkantakat tá­mogató egyesületnek arra, hogy vi­ruló pipacsokat árusíttasson az el­esettek hozzátartozóinak és a rok­kantaknak támogatása javára. Az akció hamarosan követésre talált Belgiumban, majd Angliában, míg végül Olaszország is megindította a „pipacs-akciót“, be sem várva a ta­vaszt, üvegházi pipacsokat árusíta­nak máris az olasz városokban. K. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország. A MAGYAR SZÓ Heves vármegye legelterjedtebb napilapja, hirdetései tehát a legnagyobb sikerrel járnak.­­ Hirdetéseket felvesz a Kiadóhivatal.

Next