Magyar Szó, 1946. október (3. évfolyam, 233-259. szám)

1946-10-01 / 233. szám

HALÁL A FASIZMUSRA — SZABADSÁG A NÉPNEK! III. ÉVFOLYAM, 233. SZÁM NOVISZÁD, KEDD 1946 OKTÓBER 1 ÓRA 1.50 DINÁR A Békéért foly­tatott harc a vajdasági Népfront harca is Videos Dobrivoje, Nagy Koszta, Jaramazovics Lajoso, Bal­a László, Szabó Ida és Markov és Mória fölszólalásai a tartományi Népfront értekezleten Tegnapi számunkban jelentettük, hogy vasárnap tartotta meg a tar­tományi Népfront második értekez­letét A titkári beszámolót követő vita élénk volt és azon a kerületek és járások kiküldöttei felszólalásá­ból tökéletes helyzetképet nyerhet­tünk. Vidics Dobrivoje a tartományi El­lenőrző bizottság nagyhatású beszé­dében kiemelte a jugoszláv békede­legáció munkáját és fáradozásait a tartós béke megterem­tésének érde­kében, majd a következőket mon­dotta: „Tudjuk, hogy a szovjet, a jugo­szláv és még néhány delegáció ke­mény harcát és ellenállását az egész demokratikus világ figyelemmel és megértéssel kíséri. Ez azt jelenti, hogy a Szovjet Szövetség politiká­ját az egész világ demokratikus tömegei ugyanúgy támogatják, mint ahogy támogatták a Vörös Hadse­reg harcát a múlt világháborúban. Sajnos le kell szögeznünk, hogy a béketárgyalásokon olyan irányza­tok is kifejezésre jutnak, amelyek­nek semmi közük az Egyesült Nem­zetek háborús céljaihoz. Az angol­szász tömb imperialistái, által ser­kentett különböző delegációk ellen­állást fejtenek ki a tartós és de­mokratikus békével szemben. Ezek az érdekcsoportok Triesztet a ha­zánk ellen irányuló támadás katonai bázisává akarják megtenni. Anglia és Amerika az egész világban száz­ezer számra tartanak idegen terü­leteken katonaságot, de azt meg akarják akadályozni, hogy mi a magunkéhoz jussunk.” Számadatokat sorakoztatva fel ar­ról, hogy a különböző gyarmati és félgyarmati országokban mennyi an­gol és amerikai katona van, beszé­dét a következőképp folytatta: „Hangsúlyozom, hogy a békéért való harc egyúttal egész népünk, valamint a vajdasági Népfront har­ca is- Ez minden ember: munkás, paraszt, nő és értelmiségi harc. Sztálin néhány nappal ezelőtt kije­lentette, hogy a béke nem forog komoly veszélyben. A nagy Sztálin még sohase tévedett. A helyzet meg­ítélését az erők világviszonyának a népi tömegek erejének ismeretére alapozta és arra, hogy ezek a tö­megek az óriási háború után, ame­lyet az Egyesült Nemzetek élükön a Szovjet Szövetséggel folytattak, a fasiszta támadók ellen, békében és szabadságban akarnak élni De Sztá­lin arra is tanít minket, hogy ne áltassuk magunkat, hogy éberek le­gyünk a béke és a demokrácia el­lenségeiv­el szemben, hogy leálcáz­­zuk, elszigeteljük és szégyenpadra szögezzük őket, hogy mindenki lát­hassa szándékaikat” Trieszt kérdésében annak a meg­győződésnek adott kifejezést, hogy Jugoszlávia népei áttörhetetlen tömbként állanak a kormány mö­gött és indítványozta a már ismer­tetett üdvözlő távirat elküldését Nagy Koszta altábornagy a Jugo­szláv Hadsereg nevében üdvözölte az­ értekezletet. Kitérve Sztepinac és az usztasáknak a háború alatt és a háború után elkövetett bűntetteire kijelentette, hogy mi nem az egy­házat támadjuk, hanem csak azokat a vétkes elemeket, akiknek bűnös mesterkedéseik a rend felforgatásá­­ra irányulnak. A Jugoszláv Hadse­reg nevében megköszönte a front segítségét és kiemelte, hogy az újoncozás terén Vajdaság első he­lyen áll az országban. A nép és az ifjúság megértették, hogy ez a had­sereg nem a régi jugoszláv hadse­reg, és a kaszárnyák ma nem fegy­intézetek. A választásokról szólva kiemelte, hogy a hadsereg is készül azokra: „legyetek meggyőződve, hogy a hadsereg tudja kire kell szavaznia, a mi harcosunk azokra szavaz, akik sohasem lesznek hűtle­nek a néphez és akik mindenüket odaadják a nép jólétéért.” Jaramazovics Lajcso Szerbia kor­mányának tárcanélküli minisztere, mint horvát és jó katolikus elítélte Sztepinác és a magas klérus állam­ellenes működését. „Nem maradhat büntetlenül, aki a nép ellen vét le­gyen az a legmagasabb egyházi fér­fiú is. A mi törvényeink mindenkire egyformán érvényesek. Ezt tudnia kell ebben az országban mindenki­nek.” A magyar kiküldöttek felszólalá­saiból ki kell emelnünk Balla Lász­ló mérnök (Becskerek) és Szabó Ida (Szubotica) beszédeit Balla a magyarság beszervezésé­ről adott számot és ismertette a módszereket és eredményeket. Rá­mutatott arra, hogy a tapasztalat elvetette a kétnyelvű értekezleteket és a vegyes nemzetiségű vidékeken szükségessé vált hogy a közi és körzeti, összejöveteleket a különbö­ző nemzetiségekkel azoknak a nyel­vén tartsák meg. Ennek a módszer­nek és a munkának alkalmazása kö­zelebb hozza a frontot a magyar tömegekhez. Szabó Ida a testvériség és egység elvének a megvalósításáról szólt, rámutat arra, hogy a magyar mun­kásság egyre nagyobb tömegekben vesz részt a telepesek megsegítésé­ben és a szakszervezeteken keresz­tül egyre biztosabb támaszává vá­lik a Népfrontnak. Mint magyar ki­kelt a magyar papok revizionista és sovinizmust szító, tevékenysége ellen és rámutatott arra, hogy ez a d­áskálódás szorosan összefügg úgy a horvátországi krizsárok mint szerbiai pravoszláv egyházi főmél­tóságok népellenes tevékenységével. ..A reakció felhasznál minden esz­közt arra, hogy akadályokat gördít­sen országépítő munkánk elé. A szuboticai kerület, annak munkás­sága és különösen a magyar mun­kásság nevében kijelentem, hogy a harcot, amit mindannyiunk felsza­badításáért Tito Marsal fegyverrel a kezében kezdett el és ma az új­jáépítés békés eszközeivel folytat, mi minden erőnkkel támogatjuk és ígérjük, hogy azt győzelemre is visszük.” A vitát Markovics Mária Szerbia ellenőrző bizottságának elnöke fejez­te be. Beszédében a Népfront fela­datairól szólott. A választásokról be­­szélve kijelentette, hogy a Népfront szervezetét szilárdabbá kell tenni, mert nemcsak a választások meg­szervezése a front feladata, hanem még sok más nagy kérdés megoldá­sa is. A választási harcot a reakció ellen kell folytatnunk, amelyet a külföld támogat. Itt kitért az egy­­házak vezetőinek népellenes tevé­kenységére. Mint a reakció harma­dik munkaformáját, az úgynevezett »kommunizmus elleni harcot« em­lítette. »A széles néptömegeknek látniok kell, hogy az ellenségek, akik ma akár magas egyházi férfi­­a , akár régi politikusok, mind a külföldi reakció közönséges ügynök­kei, akik nem a nép érdekelt és nem az ország függetlenségét nézik. Egyetlen kívánságuk a régi rend visszaállítása, amikor ők jól éltek. Meg kell mutatnunk, hogy az új de­­mokratikus Jugoszláviában nincs hely a külföld ügynökei számára. Meg kell mutatnunk az egész vi­lágnak, hogy Jugoszlávia népei szi­lárdan állanak a népuralom mögött és senkinek sem engedik meg, hogy megzavarja őket az újjáépítésben.« A VAJDASÁGI, TARTOMÁNYI NÉPFRONT VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA Tegnapi ülésén a vajdasági tar­tományi Népfront a következő vég­rehajtó bizottságot választotta. Veszetnov Jován Zsarko a szerbiai népkormány iparügyi minisztere. Kalafatovics Milan a vajdasági ellen­őrző bizottság főinspektora. Dobos István, Grulovics Atyim, Mrksics Luka, Romac Pasko, Belics Petar, és dr. Petrovics Milan a tartományi főbizottság megbízottai, Vidics Dob­rivoj a vajdasági ellenőrző bizott­ság elnöke, Levics Alekszandar a GIOAPV elnöke, Tikulcki Géza a szuboticai kerületi népbizottság tit­kára, Boskovics Györgye, Masznics Petar, dr. Zsupanszki Szlavko, dr. Molnár Lukács, Szabó Ida, Lupsics Coriolan, Brindza Károly, Kmezics Anka, Jovanovics Gyula, Jo­jkics Gyurica, Szekics Dusán, Sarac Szpa­­szoje, Szalai József, dr. Jegdics Jo­­van, Plavsics Lazar, Nagy József, Rajcsevics Szoka, Kovács Mihály, dr. Melvinger Iván, Hadzsics Milos, Kis Béla, Nagy Sándor, Popov Zsiva, Beretka Sándor, Basics Lázár. A Népfoint tartományi főbizott­ságában 80 tagot választottak akik a nemzetiségek arányszáma szerint oszlanak meg. POS­ARINA PLACENI?. Tito marsal beszéde Tuzlán A testvériség és egység a siker záloga Az engedetlen külföldi hatalmak nem változtathatják meg nálunk a helyzetet Amit megteremtettünk az meg is marad és nem állunk meg félúton Az ifjúsági vasútvonalon tett lá­togatásáról visszatérőben Tito mar­­sal kíséretével péntek délután érke­­zett meg az Öt zászlódíszben váró Tuzlára. Megérkezésének hírére rö­vid időn belül 25 ezer főnyi tömeg gyűlt össze a kerületi népbizottság épülete előtt, amelynek erkélyéről a marsal beszédet mondott. A tömeg sorű helyeslő felkiáltá­saival megszakított beszéd fonto­sabb részeit alább közöljük: Mi két nap alatt bejártuk a 90 km. hosszú úton az ifjúsági vasút­vonalat, amelyet népeink legjobb fiai építenek, a mi gyermekeink, a mi ifjúságunk. Ezen az utón még jobban megszilárdult bennünk a hit, hogy számunkra nincsenek le­győzhetetlenül nehéz akadályok. A vasútvonal példája megmutatja, hogy népünk mennyire értette meg a háború utáni idők szellemét, mennyire értette meg, hogy a há­ború után ugyanúgy szükséges a hősiesség, egység és kitartás, mint a harcokban. A mi ifjúságunk a munka hő­siességének gyönyörű példáit adta. Tudjátok, hogy itt parasztok, mun­kások és polgárok fiai és lányai dolgoznak. Ez az ifjúság dalolva végzi egységes kollektívként a leg­nehezebb munkát Hogyan vált ez lehetségessé? Úgy, hogy az új Ju­goszláviában más a munka fogal­ma, mint valaha volt. Ma magunk­nak dolgozunk és azon vagyunk, hogy munkánk eredményeit mi is és utódaink is élvezzék. A munka ma minden ember büszkesége, mert a mi új hazánkban új munkaszel­lem uralkodik. AKIK NEM FOGTÁK FÖL A HARCOT, FÖL KELL HOGY FOGJÁK AZ ÚJJÁÉPÍTÉS JELEN­TŐSÉGÉT Tudjuk, hogy a háború alatt ha­zánk polgárainak csak egy része vi­selte a népfelszabadító harc terhe­it. Nemcsak olyanok voltak, akik öntudat hijján vártak, hanem olya­nok is, akik fegyverrel a kezükben harcoltak a megszállók oldalán el­lenünk akkor, amikor mi életünket és vérünket áldoztuk a szabadsá­gért. De a háború elmúlt és mi már túl vagyunk mindezen. Elhatároz­tuk, hogy a nép ellenségeit meg­büntetjük, de azok akik nem értet­ték meg harcunkat, most meg kell hogy értsék hazánk újjáépítését és az uralkodó új szellemet és ennek tudatában az újjáépítésben tevé­keny részt kell venniük. KÜLFÖLD ELÉGEDETLENSÉGE Mégis még ma sem viseli az or­szágnak minden polgára egyformán az újjáépítés terheit. Ismét ezt a terhet a legöntudatosabbak vállal­ták. A munkában részt vesz népünk legnagyobb része, egy kis része pe­dig szeretné kivárni a végét, hogy nem jön-e valami más,, hogy nem jön-e vissza a régi. Emellett népünk ezen kis része azt állítja, hogy a mi uralmunk nem lesz hosszú életű, mert bizonyos külföldi hatalmak elégedetlenek ezzel a helyzettel. Én elhiszem, hogy elégedetlenek, de ezt a helyzetet ők soha sem változtat­hatják meg. Amit megteremtettünk az meg lesz és meg is marad. NINCS IRGALOM A NÉP ELLEN­SÉGEI SZÁMÁRA Az ilyen „várakozók” mellett van még egy kis ellenséges csoport, amely ellensége az új Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságnak, a­­mely minden alkalmat felhasznál a kártevésre. Én azt hiszem, senkinek sincs joga követelni — amikor a munka gyümölcsét mindannyian él­vezzük — hogy a munkából csak az öntudatos többség vegye ki részét. Mi felhívjuk hazánk minden polgá­rát, vegyen példát az ifjúságról amelyre büszkék vagyunk, mert an­nak messze földön nincs párja. Ve­gyünk róluk példát és dolgozzunk úgy, mint ők. Akik pedig a jövőben is meg akarják akadályozni hazánk és boldogabb jövőnk újjáépítését azoknak el kell tűnniök a föld szí­néről. Velük szemben kíméletnek nincs helye és úgy járunk el velük mint népeink legnagyobb ellensé­gével. Mi nem állhatunk meg félúton A mi utunk világos. Ezt az utat legjobb fiaink száz és százezrei vé­re és csontjai jelölték meg. És ma ezt az utat hazánk becsületes polgá­rainak ifjúságunknak, parasztjaink­nak, munkásainknak és népi értelmi­ségünknek erőfeszítése és verejté­ke jelöli. Akik azt hiszik, hogy ezt megváltoztathatják és visszafele for­díthatják a történelem kerekét, mélységesen csalódnak. Sohasem ál­lítottunk megvalósíthatatlant. Amit mondtunk az meg is valósult és amit most mondunk az is megvalósul. So­hasem ragadtattuk el magunkat fantasztikus tervekkel. Mindig csak olyan célokat és feladatokat állítot­tunk magunk elé, amilyeneket meg­győződésünk szerint a néppel együtt m­eg is valósíthattunk. ÚJ TERVEK — ÚJ FÖLADATOK Milyenek a mi terveink? Ezek a tervek valóban hatalmasak, de foko­zatosan megvalósítjuk őket Fel kell építenünk lerombolt falvainkat és városainkat és újat is kell építe­nünk, hogy többünk legyen, mint valamikor volt. Ennek egy példája ez a vasút Ugyanúgy új gyárakat is kell építenünk, hogy megteremt­hessük a szép hazánk virágzásához szükséges gyáripart Emellett és mindenekelőtt villamosítani kell az egész országot Egyszóval a múlt­nál jobb és könnyebb életet kell te­remtenünk hazánk minden polgára számára. Mi dolgozunk és teremtünk, íme én Tuzla közelébe a szélesnyomtávú ifjúsági vasútvonalon jöttem. Két évvel ezelőtt a harcok idején gon­­dolhattunk-e arra, hogy ilyen nagy sikert érünk el? Nem. És most, ami­kor látjuk, hogy a rövid idő alatt mit végeztünk el, a siker még job­ban megerősíti hitünket, hogy a nép­pel egyetértve minden feladatunkat elvégezzük. NEM KELL KÍVÜLRŐL VÁRNI A SEGÍTSÉGET Néptársak és néptársnők. Sok fon­tos kérdést kell megoldanunk. Ezt csak akkor végezhetjük, és ha eb­ben az egész nép segítségünkre lesz. Azaz a nép óriási többsége, akik becsületesek és jót akarnak és szeretik hazájukat. Gyáriparunk fel­építése óriási anyagi eszközöket kö­vetel. Rendelkezünk mi ezekkel az eszközökkel? Nem. De van valamin, ami a Szovjet Szövetségen kívül egyetlen országnak sincs meg — és ez egy öntudatos nép, amely kész elvégezni az elébe állított feladato­kat. Ez azt jelenti, hogy az újjáépí­tés sikere csak tőlünk függ. Nem kell kívülről várnunk a segítséget. Mi nem várjuk azt, hanem tovább megyünk ezen az úton és még job­ban megfeszített munkáival, saját erőnkből építjük fel hazánkat A nép ezt el tudja végezni, mert ren­delkezik a szükséges erővel és esz­közökkel. Ez az erő és eszköz a nép munkaereje és tudása. Természete­sen ez nem könnyű dolog. Emlékez­zetek csak vissza a háború alatt so­sem mondtuk azt hogy holnap köny­nyebb lesz, hanem, hogy nehezebb lesz. De hozzátettük: mindez egy­szer százszorosan kifizetődik, mert győzünk és hazánk újjáépítésével jobb életföltételeket teremtünk. MINDEN NAP UJ JAVULÁST HOZ Mi nyugodtan állíthatjuk, hogy ma már sokkal jobb mint másfél év­vel ezelőtt, a háború befejezése után, nem is szólva arról, ami a há­ború alatt volt. Sőt. Ma jobb, mint fél évvel ezelőtt volt. Minden nap új javulást hoz, ha nem is olyan gyor­san, ahogy az kívánatos lenne, óriási erőfeszítéseket kell tennünk, hogy megteremtsük az emberhez méltó élet előfeltételeit. Ezért erről a helyről felhívom Tuzla polgárait, Bosznia és Hercegovina egész népét, amely a népfelszabadító harcban ha­­talmas áldozatokat hozott, hogy le­gyen egységes, mert az egység jobb jövőnk záloga. Felhívlak titeket a munkára, hogy adjatok mindent hazánk újjáépítéséért. TESTVÉRISÉG ÉS EGYSÉG A JÖVŐ ZÁLOGA Bosznia, Hercegovinának sokra van szüksége és ezért sokat kell dolgozni. Nem felejtettük el a ren­geteg áldozatot és segíteni fogunk titeket lehetőségeink szerint. Jövőre hazánk minden tájáról új munka­dandárok jönnek. Én nem ígérek semmit, magatok fogjátok látni, ha elkezdjük a munkát. Látjátok majd, hogy nem csaptam be senkit, ha­nem igazat mondtam. Minden né­pünk segít majd a földúk­ Bosznia és Hercegovina újjáépítésében, mert ez a föld és ez a nép azt megérde­­ztelte. Természetes, hogy a ti köz­­társaság­ok minden polgára segíteni fog, ahol szükség lesz akárhol má­sutt az országban. Az ilyen együtt­működés és segítség igen jelentős ma, amikor csakis közös erővel tu­dunk valamit elérni. (felkiáltások: testvériség, egység.) Úgy van nép­társak és néptársnők! Ez a lényeg a testvériség és egység. A testvéri­­ség is egység nemcsak jelszó, ha­­nem mindennapi életünk tartalma. Azt látjuk ezen a vasútvonalon is, ahol minden népünk gyermekei dol­goznak. Azt látjuk minden lépésem­, bármelyik szövetségi népköztársa­ságban és ez a legfontosabb. Óvjá­tok a testvériséget és egységet Ne engedjétek, hogy azt bárki is meg­bontsa. Túlságosan sokba került és nem engedjük meg, hogy az áldoza­­tok hiábavalóak legyenek, óvnunk kell mint szemünk világát. Az szük­­séges nekünk nemcsak ma, hanem holnap is. Az szükséges tíz év múl­va és mindaddig, amíg népeink él­nek. Sohasem engedhetik meg né­peink, hogy szétválasszák őket mint a múltban, mert ez a szétválasztó­­dás történelmünk legnehezebb nap­­jaiban szörnyű szerencsétlenséget és szenvedéseket okozott. Ezért min­­denkit, aki ezt a testvériséget és egységet meg akarja zavarni, űzzé­tek ki soraitokból. Tegyétek lehetet­lenné az ilyeneket, mert azok nem méltók, hogy hazánk polgárai te­gyenek. Úgy hiszem, megértettétek kívánsá­gomat és hiszem, hogy ez mindd­annyiotok kívánsága. Valósítsuk meg ezeket a törekvéseket. Valósítsuk meg őket az eddiginél erősebb iram­­ban és erőfeszítéseinket nemsokára győzelem koronázza meg. Hazánkat fölépítjük és a jövő nemzedékek há­lásak lesznek azoknak,­ akik szá­mukra szép jövőt teremtettek. Tito marsal beszédét a testvéri­ségi egység éltetésével fejezte be.

Next