Magyar Szó, 1947. február (4. évfolyam, 27-49. szám)
1947-02-06 / 31. szám
Buda dolgozó népe mosit épít magának Érdekes társadalmi megmozdulás foglalkoztatja Budát. Magyarország felszabadulása óta fájó szívvel sétált el minden jó budai lakás az egykori ragyogó Átrium mozi üszkös romjai elül. Az egész jobbparton mindössze néhány kicsi másod- és harmadhetes mozi játszott. Az egyelen elsőhetes, szép filmszínház felépítéséhez semmi remény nem volt. Buda ma egy kicsit önellátásra rendezkedett be. Már áll ugyan két híd, de este Pestre átmenni felér egy kis kirándulással. Addig furdalta a mozidolog a budaiak lelkét, míg egy-két ember baráti beszélgetéséből forradalmi ötlet született: megalakult a Budai Filmbarátok Társasága. Cél: felépíteni a mozit maguknak a budaiaknak. A filmvállalat természetesen örömmel adta beleegyezését ehhez a Magyarországon még nem járt úthoz és elkezdődött a szervezkedés. Beültek a rommozi pénztárába és elkezdték árulni a jegyeket a több nap múlva megtartandó előadásokhoz. Ezeket az utalványokat kétszeres árban váltják majd vissza. „Járulj egy téglával hozzá mozid felépítéséhez“ — hirdették a táblák s volt olyan eset is, hogy öreg nénike jelent meg, kosarából előszedte az újságpapirosba csomagolt téglákat és azokat rakta le az újjáépítéshez. De megvannak az állandó vevők is, öreg bácsik, akik minden szombaton pontosan megjelennek, hogy megváltsák heti egy jegyüket. A kerületi dolgozók: a Ganzgyár munkásai, a Dohánygyár, a Dolgozók iskolája ingyenes rohammunkával vesznek részt az újjáépítésben, természetesen a munkabért „lenézik“ majd az újjáépült moziban. A Budai Filmbarátok Társaságának ma már 600 tagja van, téesssamametáljaik vannak a helyiséggel, mert vasárnap délelőttönként magas színvonalú irodalmi, zenei és művészi előadásokat rendeznek. Az isregi Buda váréban egyszer jó példát mutatott a demokratikus Magyarország dolgozóinak. Sok mindent el lehet végezni, ha egyszer összefog egy seregiszándékú ember. (Szabadság, Budapest) Vasnap tudósok, írók és művészek) utaznak külföldre az UNESCO segítségénél Az Egyesült Nemzetek nevelésügyi szociális és kulturális szervezeié az UNESCO, befejezte párisi ülésszakát. A volt ellenséges államok közül Magyarország küldött Boldizsár Iván személyében hivatalos megfigyelőt a szervezet párisi üléseire. A közgyűlés lezárása után Boldizsár Iván átnyújtotta az UNESCO vezetőségének Magyarország felvételi kérelmét Az UNESCO a kérelmet elfogadta, annak hangsúlyozásával, hogy Magyarország az első és eddig egyetlen volt csatlósállam, amelynek felvételi kérését kedvezően kezelik. Magyarországot ezután beiktatták *• az UNESCO kulturális és segélyezési munkatervébe A szervezet márciusban vagy áprilisban külön szakértőt küld Magyarországra és információs központokat állít fel. Ezek gondoskodnak tudósok, írók, művészek, pedagógusok, újságírók, rádió- és filmszakemberek csereutazásairól. Szovjet tudós érdekes elmélete a Föld tengelyének vándorlásáról Érdekes felolvasást tartott Moszkvában Vaszili Sulejkin tanár a szovjet tudományos akadémia tagja „A tenger fizikája“ címmel. Sulejkin, aki az akadémia hidrofizikai intézetének élén áll, sokévi tanulmányai eredményeként megállapította, hogy óriási légtömegek tolódnak el minden évszakban a Föld területén, így télen körülbelül 300.000 tonnával több levegő tömörül az európai és ázsiai szárazföld felett, mint nyáron, amikor a légtömegek az óceánok fölé áramlanak. A nagy légtömegek ilyen eltolódásai megváltoztatják a földgolyó középpontjának helyét is és ezzel együtt a Föld tengelye állandó mozgást végez átlagos helyzete körül. Ez a mozgás az északi és a déli sark helyének állandó változásával jár. Petőfi unokája November 7-én tört ki a forradalom Pétervarott ezt ma már minden gyerek tudja Azon a napon tudta minden gyerek, minden pétervári gyerek, tudtak Moszkvában, talán Kievben is. De az »Auróra« hajóagyainak dörgése nem hallik messze, a posta a kormány kezében volt és az ország nagy, félelmetesen nagy. Mit tudtak az Uraiban a Kaukázusban, Omszkban vagy Taskentben? A táviróhvatalban lefutott a szalag, rajta unalomig ismerős a «vég: »Pétervárott kisebb tüntetések, itt-ott zavarg?a k. ura a helyzetnek.« Nyolcadikén nem jött hír. A távirta.átírta az utolsó sürgönyt és beküldte a városba a munkástanácsba. »A kormány ura a helyzetnek.« tzi. Nyevjanszkban történt ez, az Ural tí£y ^k^Martii ipartelepén. Vasas vidék volt; bányák, kohók, Marti.»kemencék, öntök. A hó megszürkült ak° szakmunkások rek a gondtól Huszonötezer munkás 13*1*9 , v „„.Mi oroszok voltak, a napszámosmunkát , mi véeezt«? mondták, a »fekete« munkát jórészt hadifog köztük 3500 magyar. citek’ hadapródok, a hadapród legény lend .*'^1- f**311 *°ltak köztük dunántúliak: vélet«Urálba ° huszár#-r*d keveredett ide, messze idegenbe, ? ,Mn,yakba mentek vagy a gyárakba, szurosolt bar°iUr!Llk°reíeken' ,Este visszamentek a táborba, a zsu. így volt kba. így volt ez mér évek óta, nap mint nap. énekeltek,nyocadikan is' Este megették a levest, valaki elaludtak pa P,S9Ze&tek. Ezen összevesztek és áztál tak érv nanofatpak voltak s örültek, hogy megint lenyom- Da 'fém*" ^^y nab°U me|V éppen olvas, mint a többi. rsélyük T títi?J’mír három orosz 9 táborba. Volt engeték s a macvm^^, küldte őket. A magyar barakokat keres- Gézát MeTMiit^tbt4i,aknk£?n egy fiatal hadapródot. Pelikán bosszú amelyik mindenki ismerte. »Az a cffy kis tiibáo^ -o Sándor unokája . . .« Ebben volt földbirtokos csilim!*?" "a"11 volt Petőfi unokája. Bácskai Petries i“ vo!táOrtLS^rmaZ0tJ- S a nagyanyja Oriagrátia Mi'v«,»,- ' yrlay Soma pedig tudvalévően Petőfi bas ahhoz enyben- De ennyi már elég a rokonsághoz és felcökttítíur mett'ték Polkán Géza priccsát. Meglelték nácsba « *15,,ön velü-u - »Hová« - »A Taüzetésből"hoztm? bolsevikek voltak. Sokat a szibériai szárnak ide a gyárba, dolgozni, pótolni a behívott katonákat. Akadtak szép számmal »öregek«, az »ötösbők, már mint az 1905-ös forradalomból is, tapasztalt rókák, akiknek nem volt újság a forradalom. Egy öntő volt a titkár. »No, Pelikán — mondta —, maga kell nekünk. Mert magát ismerjük.« Aztán elmondta szép sorjában, hogy Pétervárott kitört a forradalom, Lenin megbuktatta Kerenszkit és a kommunisták átvették a hatalmat . . . »Honnan tudják?« Az öntő vállat vont. Tudjuk . . . »Mutassák a sürgönyt« Az öntő mosolygott és megmutatta a sürgönyt. A kormány ura a helyzetnek ... Mi a fene ... És azt mondja, mégis? Mégis. De honnan tudja? Az öntő megint mosolygott, vonta a vállát. Tudja és punktum. Akar segíteni?Pelikán? Hogyne akart volna. Tagja volt az illegális Vörös Gárdának . . azaz, hogy most már legális a gárda, ugye? »Persze, hogy legális« — mondta az önző. Éppen arról van szó. Még az éjjel át kell venni a városban a hatalmat. »Bajos« — mondta pelikán »De még milyen bajos« — mondta az öntő. A városban ugyanis nemcsak hadifoglyok és munkások és illegális vörösgárdisták voltak, hanem rendőrség és csendőrség és ráadásul egy úgynevezett rahanteleaij, amit még májusban küldött a hadvezetőség a helyőrség megerősítésére. Ahány gyár, annyi tűzfészek az öreg szent Oroszországban, erő kellett, ami a tüzet elfojtja. Hát erre szolgált a rohamzászlóalj. »Le kell fegyverezni a zászlóaljat — mondta az öntő. — Akarnak a foglyok segíteni?« A foglyok igen — felelte Pelikán. — A foglyok rokonszenveznek . . Az öntő a fejét csóválta. »Az nem elég Az semmi. Mit ér most a rokonszenv? A foglyoknak kell a csínyt végrehajtani . . . Miért? Mert csak ők jutnak be feltűnés nélkül a laktanyába. Pár fogoly nem kelt gyanút, az őrség előtt . . Aztán részletesen elmondta a tervet. Nyilvánvaló, foglyok nélkül nehezen menne a dolog. Csak utcai harcok árán. De így . . . Keltse föl az embereit. Ne sokat, tizenötöt, húszat. De az megbízható legyen.Olyan, mint maga. Pelikán. Magyarok. Pelikán visszament a táborba. Félkettő volt, miadensei mélyen aludt. Felkeltette a barátait, két huszárt, Somogyit, egy makaszvezetőt, aki vasas volt otthon, meg egy nyomdászt. »Jöttök?« — »Megyünk.« A vállalkozás veszélyes — mondta Pelikán. — Az őrség lőni fog . . . »Nem baj — legyintett az egyik huszár. — És nem biztos Hátha nem fog lőni?« Ezt Kutasnak hívták, ezt a huszárt és családos ember volt De azért ment. Negyedháromkor érkeztek a laktanya elé. Nagy sötétség volt, csak a kapu előtt pislogott egy halvány, szénszálas lámpa. A lámpa alatt az őr. Csendesen és békésen ballagtak feléje: elő! Pelikán, mert csak 5 tudott oroszul. Bácskai volt, mondottuk. Odalépett az őrhöz. »Van tüzed?« — »Dohányom nincs« — mondta az őr. »Az van nekem.« Elővette a dobozát és épp a cigarettájukat csavarták, mikor a többiek is odaértek, körülvették az őrt, lefogták, kicsavarták a kezéből a pulkát és ráfogták: »Csendesen, fel a kezekkel ... Ha megmukkansz, lelövünk!« Az őr meghökkent, de nem csapott lármát. »Mit akartok?« — »Be akarunk menni!« — Ez valami hogyis hívják . . . valami politikai dolog?« — »Az — mondta Pelikán. — Nyomd meg a csengőt . . .« Az őr előzékenyen becsöngetett, erre csörrent a őr és a társa kidugta a fejét. Kutas a nyakánál fogva kirántotta az utcára és pelikán ráfogta a puska. Az őr, a lámpa alól, rászólt: »Meg se mukkanj! Politikai dolog!« — »Miféle dolog?« — »Hallgass, Politika!« Ebben, ugy látszik, megegyeztek, a másik őr sem szólt semmit, a kapu orítva volt s a húsz magyarból tizennyolc lábujjhegyen bement a sötét kapu alá. Kettő kint maradt az őrök mellett és a megbeszélt terv szerint megadta a jelt. Egy kis égő papircnóva repült a levegőbe s erre a felfegyverzett nyevjánszki munkások hangtalanul körülvették a laktanyát . . . Odabent egy szusszanás se hallatszott. A busz magyar meglelte az őrség szobáját és szó nélkül összeszedte a puskákat. Félhomály volt, azok a régi szénszálas lámpák alig izottak. Nagy horkolás van itt, mert mindenki aludt. A magyarok — most már nekibútorozva és felfegyverkezve — sorra járták a laktanyát, szobáról-szobára és hordták le a puskákat a kapu alá. Pelikán 66 Kutas az étkezde felmentek, a folyosón hirtelen szembejött a nap»«ttott. Álmos arcán megdöbbenés. Nem értette, mit kernégek itt felfegyverzett foglyok éjnek idején . . . »Hát maga mit csinál itt. pán?. Mert akkoriban pánnak, úrnak hívták a foglyokat. »Járkálunk — mondta neki Pelikán. — Adja ide a puskát. Porucsik volt, egy hadnagy. Végre megértette, miről van szó. »Riadói: — ordította, de már késő volt. Nem volt ott már senkinek fegyvere, csak a magyaroknak- Neki se volt már. Még a revolvert is kiemelték az oldaláról. »Adja meg magát.« — »Nem« — mondta a hadnagy. Kutas vállat vont. Hát mit csináljunk, ha nem? Karvafyta és bezárta egy szobába. Míg meg nem adja magét. phenjan szegény. Kész, nincs tovább. Még hajnalban átmentek a magyarok a milíciára, a csendőrség is megadta magát. A rendőrségre el se mentek. Minek? Kár bíbelődni az aprajával, mikor nagy dolgok születnek. Nagy dolgok születtek; néhány hónap múlva százezer magyar, volt hadifoglyok, harcoltak az oroszok forradalmáért. Akkorra már Pelikán Géza hadapród is nagy ember lett: a 3. Vörös Hadserep komisszárja. Sokan megismerték a nevét, ő volt a nemzetközi csapatok parancsnoka. De a magyarok mindig hozzátették, makacsul: A Petőfi Sándor unokája ... Ezt nem lehetett kiverni a fejükből. bacthaar látván Egy szál ingbe és mezítláb szaladgáltam valaha. — Bőrkabátba’, lakkcipőbe' járt az uraság fia. Múlt az idő, nem változott, én csak rongyos maradtam. Tizedekér’ tíz holdakat éhen, szomjan arattam. Kukoricát kapálhattam, ha kellett az ötödös. Kaptunk egy kis élelmet is, szép szalonnát, de büdöst. Vágtam a fát az erdőben, kerek három hónapot. Azt már talán ne is mondjam, a favágó mit kapott. Én még akkor nem értettem, miért jártam mezítláb. S mért vált akkor az uraknak napsugaras délibáb. L. K. ------------------------ MEGJELENT A GLASNIK LEGÚJABB SZÁMA A vajdasági iparkamara kiadásában megjelenő GLASNIK, a vajdasági iparosság lapjának legújabb száma megjelent. A lap közli Plavsics Lazar cikkét „Az üzemek államosítása és a dolgozó magánszektor“ címmel. A lap érdekes cikkeket közöl az ipari termékek átnormalizásáról, az iparosság áruellátásáról, az iparos hiitel kérdéséről, az új adókról valamint számos időszerű problémáról. A kettős szám ízléses kiállításban bő ismertetést nyújt, egyes szám ára 10 dinár, előfizetés fél évre 60 dinár. Megrendelhető a Gazdasági Bank noviszádi fiókjánál? 704.501 cserékszáma alatt. ------------□-------— CIGÁNYSZÍNHÁZ A SZOVJETUNIÓBAN „A boldogság felé“ című darabot most mutatta be a Szovjetunióban működő „Romen“ cigányszinház. A darab írója is cigány: Iván Rom- Lebedev. A „Romen“ az egyetlen cigányszínház az egész világon. A társulat száz tagból áll, közülük 99 cigány. A társulat tagjainak jelentékeny része még nem régen vándor életet élt. A színház fennállásának 16 éve alatt a cigánykultúra központjává vált. Sok száz hangversenyt és előadást rendezett cigány táborokban és kollektív gazdaságokban. A színháznál kialakult irodalmi társaság cigány költőket és írókat nevelt ki. A kishegyes pionírok Örömes megérkezett a pionír újság! Nagy az öröm pionírjainknál! Megjelent a „Pionírujság“ februári száma éspedig olyan nagy példányszámot kaptunk, hogy azok is hozzájuthattak, akik nem jelentkeztek előfizetőnek. (300 előfizetőnk van.) A vasárnap délutánt a „Pionírujság“-nak szenteljük. Annyi kérdezősködést nem lehet csak úgy, a tanítási órák között kielégíteni. Nagyon tetszenek a versek, különösen a pionírok csinálta versek. Hát még a mesék! Alig lehet lecsillapítani, megnyugtatni őket. Mind egyszerre beszél, simogatja az újságot, elteszi, meg előveszi! Ennyi öröm két dinárért! De mi is írunk — ugye tanítónéni! Az is benne lesz az újságban! Majd azt is olvassák a többi pionírok! D. G. Kishegyes A zentai tanyavilágban is folyik az Írástudatlanok oktatása A kert és tornyosi Népfront bizottsága felkarolta és megszervezte az írástudatlanság elleni harcot. A Népi Ifjúsági Szervezet segítségével az írástudatlanok összeírása megtörtént. A Népfront bizottságok komolyan fogták fel ez irányban feladatukat s megkeresve a kapcsolatot az ottani tanítókkal, megindult az írástudatlanok oktatása. Az írástudatlanok nagyobbrészt földmunkások, akik nagy kedvvel kezdték meg a tanulást. Az oktatások megindulása előtt konferenciát tartottak az írástudatlanokkal. A tanfolyamok megszervezése nagy nehézségbe átfonott, mert az irástudatlank nétsport tanyákon laknak. A tornyosi iskola igazgatója, Pintér Mihály megszervezett egy tanfolyamot, amely meg is kezdte munkáját, azonban a többi Írástudatlanokat egyéni oktatással tanítják. Keviben két nagyobb létszámú tanfolyam működik. Ezeket Tóth Péter, az ottani elemi iskolai igazgató, valamint az iskola többi tanítói szervezték meg és ők is vezetik a tanítást. A többi iketudatkot egyénenként vagy egész kis csoportokban oktatják. Gyermekkorom Irta: Rapp József Pestkörnyéki nyomortanyák csenevésze voltam, évi háromszázhatvanöt böjti napot fogtam. Sós-paprikás kenyeret és néha krumplit ettem, „bőség“ miatt majd elszálltam, olyan könnyű lettem A csemegeüzleteket órákhosszat néztem, párolt sonkát, ementálit jól eszembe véstem. Nekem nem volt Mikulásom, hintalovam soha, pedig hittel imádkoztam s mégsem történt csoda. Szegény, özvegy, jó anyámnak csekély volt a bére, Koplalt értem és arcából kiszökött a vére. Hogyha tél volt, iskolába elvétve sem jártam, rideg, nyirkos, kis szobánkban könnyeztem és fáztató. Deszka volt a szalmazsákom, rongykabát a dunyhám, édesanyám minden este könnyezve borult rám. Gyermekkorom ezért soha vissza nem kívánom, a mi gyermekinknek jobb lesz ezen a világon.