Magyar Szó, 1947. július (4. évfolyam, 163-187. szám)

1947-07-12 / 172. szám

Ma kezdődik a párisi értekezlet A demokratikus ill­tés lemondása után az értekezlet az aneszszász reakciós kormánykörök beavatkozási politikájának eszközévé vási. Ma kezdődik Párisban a Mar­­shall-terv angol-francia változatá­nak megvitatására összehívott ér­tekezlet A való demokráciák, Mo­lotov világos fejtegetései után, tá­­voltartják magukat attól a konfe­renciától, amelynek célja a nagy­hatalmak akaratának ráerőszako­­lása a kis államokra és amerikai­­angol-francia beavatkozás az euró­pai országok belügyeibe. A való demokráciák és az igazi demokrá­cia útján haladó országok Hozzá­látták, hogy tervgazdálkodás ke­retében, a maguk erejéből helyre­állítsák gazdaságukat Semmi áron nem adják el nagy áldozatok árva kivivett szabadságukat és függet­lenségüket Jugoszlávia, Lengyelor­szág, Bulgária, Magyarország, Ro­mánia, Albánia, Finnország után most Csehszlovákia is bejelentette, hogy nem vesz részt a párisi érte­kezleten, így ez a konferencia sem­mi esetre se végezheti el azt a fel­adatot, amire hivatott lenne egy olyan értekezlet, ahol valóban Eu­rópa gazdasági helyreállítását és az ehhez szükséges, politikamentes amerikai segítséget szerveznék meg. VAN-E MARSHALL-TERV ? A Daily Worker című angol lap egyáltalán kétségbevonja, hogy lé­tezik Marshall-terv. Véleménye sze­rint Marshall csak felvetette az öt­letet. A lap Bevin legutóbbi beszé­de alapján megállapítja, hogy Be­vin maga is elismerte, hogy egyál­talán nincs Marshall-terv. Bevin csak átvette a felvetett ötletet és tartózkodás nélkül nyomban felhív­­ta Angliát és az európai államokat nyújtsanak támogatást a „terv" megvalósításához, de meg se kér­dezte, mit tartalmaz. A lap idézi Bevinnek azt a kijelentését, hogy teljesen helytelen volna kér­déseket feltenni, mit tartalmaz a terv, hiszen az amerikaiaknak nem volt elég idejük arra, hogy a ter­vet részleteiben kidolgozzák. Bevin mégis fenntartás nélkül csatlakozott a tervhez. ANGLIÁN NEM SEGÍTETT AZ AMERIKAI KÖLCSÖN A Rude Právo című csehszlovák lap londoni tudósítója beszámol ar­ról, hogy Anglia egy évvel a nagy amerikai kölcsön megszerzése után ugyanolyan nehézségekkel küzd, mint a kölcsön előtt A kölcsön egyáltalán nem segítette elő az an­gol termelés növelését, mert mind­össze 4 százalékot használtak gé­pek vásárlására. A többiből 28 szá­­zalék ment dohányra és amerikai filmekre, nagyon jelentős összeget vett igénybe az angol katonai fel­szerelés is, mivel az angol kormány még mindig nem csökkentette a hadsereg létszámát, habár ennek terhei messze túlhaladják az angol gazdaság teherbíróképességeit. Ebből a jelentésből nyilvánvalóan látható, hogy a kölcsön nem ér semmit, ha a kölcsönt igénybevevő ország nem tervszerűen és észsze­rűen használja fel. Anglia a hatal­mas kölcsön segítségével sem tudta rendezni gazdasági helyzetét.­­ Ugyanakkor a való demokráciák tervszerű gazdálkodásukkal és nem­zetközi árucsereforgalmuk tervsze­rű irányításával nagyon jelentős si­kereket értek el gazdaságuk hely­reállítása terén Érthető, hogy ilyen körülmények között ezek az orszá­gok nem akarják megengedni, hogy Anglia és Franciaország súlyos gaz­dasági helyzetük terheit áthárítsák az európai országokra, befolyásol­ják ezeknek az országoknak a ter­melését aszerint, ahogy az angol és francia monopoloknak legjobban megfelel és ezzel az országok len­dületes fejlődését fékezzék. badságot „Úgy látszik azonban, hogy a gyakorlatban az angolszász eszmék olcsón eladók és a nagy dollárvásáron bizonyos mennyiségű dollárért eladják a maguk és má­sok szabadságát. Az orosz materia­listák nem hajlandók a dollárért feláldozni sem a maguk, sem mások szabadságát és függetlenségét” — szögezi le a lap. LENGYEL AGGODALMAK NÉMETORSZÁG FELTÁMASZTÁS­A MIATT A lengyel sajtó a szombaton kez­dődő konferenciával kapcsolatban különösen azt a tényt emeli ki, hogy Bevin és Bidault kész napi­rendet állított össze a konferencia számára és így a résztvevő orszá­goknak még ezekbe a formai kér­­désekbe se lesz beleszólása. Tanjug jelentés szerint a Gyenik Ludovi cím­ű­ lap, a lengyel parasztpárt lap­­ja, úgy tudja, hogy Anglia és Fran­ciaország a Párisban megszerve­zendő irányítóbizottság minden al­bizottságában helyet biztosított ma­gának és így vezető szerepet vállalt a többi résztvevők kárára. Élénken tiltakozó a lap az ellett is, hogy a súlyosan elpusztított európai orszá­gokat, a német hóditő erőszak áldo­­zatait, egy sorba állítják a pusz­títást okozó Németországgal, sőt, bizonyos tekintetben a német hely­reállítást előbbre helyezik, mint a szövetséges országokét. A Glosz Lady rámutat arra, hogy a valóság­ban ez a terv a német hódító erő­szak és imperializmus gazdasági erejének feltámasztására irányul. Ezt bizonyítja legjobban Schuma­­cher, a nyugati övezetek szociálde­mokrata vezérének közreműködése, aki teli torokból üdvözli a ném­et c­­virniszták és imperialisták nevében a Marshall-tervet. A Tanjug párisi jelentése arról számol be, hogy az értekezlet prog­ramját a meghívott országok véle­ményének meghallgatása nélkül állí­­tották össze és a kiszélesítés is csak formai lesz. Az a célja, hogy legalább a látszatot megőrizzék, mintha a tanácskozásokon résztve­­vő országoknak hozzászólása lehet­ne a végleges program kidolgozá­sához. Senki sem hiszi azonban, hogy a konferencia résztvevői hoz­zászólhatnak a lényeghez, vagyis ahhoz, hogy mit tartalmaz, mi a célja és milyenek a feltételei az amerikai tervnek. Kilátástalan a párisi gabona-világkonferencia Parisból jelenti a Tanjug munka­társa: Párisban megkezdődött a ga­bona-világkonferencia. A párisi saj­tó kétkedéssel tekint az értekezlet sikere elé éspedig két okból: elő­ször, mert az értekezleten nem vesz­nek részt a legnagyobb gabonater­melő országok: a Szovjetunió és Argentína. Másodszor, nincs semmi kilátás arra, hogy az értekezlet kedvezően rendezi az alapvető kér­dést, az árak problémáját Ebben az esetben elsősorban a búzaárak­ról van szó, amelyek ma a világ­piacon túlhajtottan magasak. A kér­désnek annál nagyobb jelentősége van, mert a konferencián résztvevő és behozatalra szoruló legfontosabb országok elsősorban az Egyesült Államokból és Kanadából kívánják ellátni magukat, de az árak túl ma­­gasak és dollárfizetéshez vannak kötve. A De Soire szerint nincs semmi kilátás arra, hogy a konferencia be­folyásolja az amerikai gabonaára­kat és ezért nem is oldhatja meg a­­ kérdéseket, amelyek miatt összeült. A tavasszal Londonban megtartott gabona­értekezleten az amerikai delegáció merev magatartása lehe­tetlenné tette bármilyen határozat meghozatalát. A helyzet azóta sem javult és Európa gabona­ellátása ezzel meglehetősen bizonytalanná vált . mmmmam mi m———w—mw— 2 Magyar Szó Magyarországi lapvélemény a jugoszláviai magyarság helyzetéről A MTI jelenti: A »Tovább« címőtt magyar hetilap közli Rubin Péter, a Magyar Távirati Iroda beográdi tudósítójának cikkét. Rubin elkísér­te Szántó Zoltán beográdi magyar követet bácskai körútján és a töb­bi között ezt írja: »Vajdaságban utazva arra a meg­győződésre jutottam, hogy Jugo­szláviában nincs nemzetiségi kér­dés. A széles szerb és horvát tö­megek ezen a vidéken minden ere­jüket megfeszítve arra törekszenek, hogy a testvériség és egység elveit való­ban megvalósítsák. A városok­ban és falvakon, ahol magyarok laknak, a magyar lakosság szám­aránya szerint képviselve vannak a magyarok is a néph­atóságokban.­ A tudósító a végén kiemeli, hogy a magyar nemzetiségi kisebbs­é­g helyzete az új Jugoszláviában azt bizonyítja hogy a jugoszláv parti­zánok nem hiába harcoltak a sza­badságért. . .................. .......—' ■ -------- ■■ ... . Wallace véleménye Henry Wallacenak is az a véle­ménye, hogy a háborúban elpusz­tított Európának szüksége van ame­rikai segítségre, de nem úgy, aho­gyan Marshall elgondolta. A Reuter kivonatosan közli Wallace cikkét a New Republic című folyóiratban. A cikkíró figyelmeztet „a vak félelem” következményeire és veszélyére, ami az amerikai republikánusokat az európai és amerikai szociális fej­lődéssel szemben elfogta. Wallace véleménye szerint a kongresszus­nak kellene határozatot hozni és közölni a világgal, hogy minden bé­keszerető országnak kölcsönt ad­nak a termelés és az életszínvonal emelésére. A kongresszusnak azon­ban le kellene szögezni azt is, hogy a kölcsönt nem kötik az USA be­avatkozásához az egyes országok be­lgyeibe, sőt a kölcsön lebonyo­lítását az Egyesült Nemzetek meg­felelő szervén keresztül végzik­ a Marshall-tervről belső válságukat. A lap megállapít­ja, hogy a szombati tanácskozások egyetlen célja a gyengébb országok kihasználása az erősebbek javára. Bevin és sajtója éles támadásokat intéz a Szovjetunió ellen és azt ál­lítja, hogy Európa két tömbre sza­kadt. Az egyik oldalon a történel­mi materializmus áll, a másik ol­dalon az angolszászok védik a sza- ANGOLSZÁSZ ESZMÉK ÉS A DOLLÁRVASSÁG A Taegliche Rundschau vélemé­nye szerint — mint a Tanjug je­lenti Berlinből — Bevin és Bidault éppen arra készülnek, hogy segít­séget nyújtsanak az amerikai egyed­uralom megteremtésére Európában, mert azt remélik, hogy maguk is segítséghez jutnak és enyhíthetik A jugoszláv-olasz kapcsolatok Rómából jelenti a Tanjug u­un­­­katársa, Enrico Martino jugoszlá­viai olasz meghatalmazott minisz­ter tegnap a gémiai rádióban a ju­goszláv—olasz viszonyról beszélt. Annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy küldetése Beográd­­ban sikerre vezet. A többi között kijelentette: — Két ország kölcsönös megér­téséről van szó és mind a kettőnek egyformán érdeke, hogy minden téren, de különösen gazdasági téren megteremtsék az együttműködést. Ritka eset, hogy két szomszédos ország olyan tökéletesen kiegészíti egymást gazdaságilag, mint Olasz­ország és Jugoszlávia. A kereske­delmi szerződés, amiről most foly­nak a tárgyalások, a megkötés után az árucsereforgalom táv­lehetősé­geit őyít­ta meg. Befejezés előtt a beográdi kémper­zifív EU 3 í­m Kint­ az atk­ai­lalani mm egyes tagjai által fakrért hazafal A­­tárgyalás második napján folytatták Alekszics Gvozden ki­hallgatását. A vádlott tétova ügyet­lenséggel igyekszik félrevezetni a bíróságot, de ez természetesen nem sikerül neki. Az ügyész megkérde­zi, hogy miért nem jelentette fel a csetnikeket a néphatóságoknak és miért nem jelentette az amerikai tisztek és csetnikek találkozóját. — Tönkretettem volna saját ma­gamat és Panlesicsot, — feleli a vádlott, aki egy nappal ezelőtt még azt vallotta, hogy »az egész ügyet« nem­ tartotta »komoly«-nak is csak azért nem jelentette, »mert nem látott benne semmi veszélyeset«. Ő. persze, »igazin« azt hitte, hogy csupán sk­fettitásról van szó és csak­ »úgy mellékesen« találkoz­tak a csavargó csetnikekkel. Ké­­sőibb bevallja, hogy bár szerszámo­kat vittek magukkal, hozzá sem fogtak a sírásához — »azért mert egy öregasszony azt mondta, hogy azon a helyen nincsen eltemetett amerikai«. Végül a közvádló megkérdezi: várjon most már látja-e, hogy va­lójában kik voltak azok a külföldi­ek, akik közül oly szivarog forgoló­dott és hogy mit jelent az, ha ide­­gen tisztek éppen a caetnikbandák korcs maradványaival akarnak ta­lálkozni? — Hit... — hebegi Alekszics,— én nem tudtam, hogy kémkedés lenne a céljuk... Azt hittem, hogy »csak úgy« ... látni akarják a cset­nikeket ... Most látom csak, hogy ezek kémek voltak.. . A szembesítésnél Pantelics és Alekszics megmaradnak eddigi ki­jelentéseiknél. Markevics Szlávics, a noviszkai Villanytelep hivatalnoka, vált tény­leges tüzérírmester, bűnösnek érzi, magát. — »A Demokratija«-cí­ű újság és más beszélgetések hatottak rám« — azt mondja. A régi Jugo­­szlávia zupis őrmestere fegyvert is küldött a csetnikeknek — ezt a fegyvert állítólag oroszoktól kapta. — Amikor megláttam a csetnike­ket — mondja mentegetőzve — el­ment a kedvem tőlük. Nem vállal­tam többé sitt tárokat, mert belát­­­tere, hogy a nép elfordult tőlük, ki­­került iket Ha azt is láttam, hogy milyen nyomorúságosak... Az ügyész megkérdezi: — Csakugyan a »Demokratája« befolyásolta? — Igen, — feleli a befolyásolt őr­­mester. — Mivel foglalkozott a megszál­lás alatt? A kérdés nem tetszik a vádlott­nak: — Hát... a szerb államőrségben voltam... Végül azt is bevallja, hogy még Noviszádra­ is levelezett a fővádlott Pantelics Borivojjal. Alekszics Szrd­án, Gvozden báty­ja, eleinte szintén hazudni próbál, aztán megtörik. Bevallja, hogy va­lóban jelen volt az amerikaiak és a csetnikek találkozásánál és rész­­­etesen elmondja a történteket. A csetnikek nevében Polomac Zsi­­vorad fogadta az amerikai »vendé­geket«. Most ő is vall. Végül Gyu­­rovics Nikola beismeri, hogy fegy­vereket vett át »megőrzésre« Pati­­telicstól, aki azt mondta neki: »vi­gyázni kell a fegyverekre, mert 'minden pillanatban bekövetkező e­­tik­a fordulat". A vádlottak kihallgatása és a bi­zonyítási anyagok előterjesztése után sor kerül a vádbeszédre. A főtárgyalás folyik. ­W Merült át napli és társait a lyublyan­ai Katonai bírásat átüti Tizennégy hitlerista áll a lyub­­lyanai katonai bíróság Tanácsa előtt. Altábornagyok, tábornokok, ezredesek, „Stumibandführer“-ek és „Obersturmführer“-ek. Közöttük van dr. Friedrich Reiner, „Gauleiter“, Karinthia „államvezetőjének“ volt helyettese Ezek a gyilkos nácifa­­siszták szoros összeköttetést tartot­­tak fenn Nidiccsel, Mihajlovics Dri­zsdval, Rupnikka­l, Rozsman püs­pökkel és a többi bazak­ulóval. Hi­­hetetlen gonosztetteket követtek el Szlovéniában, amelynek népe — Ju­goszlávia minden népével együtt.— fegyvert ragadott a megszálló „ger­­manizálók“, a gyermek és anya­gyilkosok ellen. Dr. Damjan Viktor katonai ügyész a többi között, a következőket mon­dotta vádbeszédében: — Friedrich Reiner 1941 decem­ber 1-én, Hitler parancsára, átvette a megszállt Szlovénia és Karintia nácipártjának vezetését. A Népfel­­szabadító Hadsereg ellen Reiner fel­használta Nédics csetnikeit éppen úgy, mint Miha­tovic* Drázsa cset­nikeit is. Harcba vetette a donao­bránacokat, az SS-legényeket, ösz­­szeköttetést teremtett a hazaáruló Rozsman püspökkel és a szlovéniai papság népes lépés rétegeivel. Kon­centrációs táborokat álított fel, SC-4 túszt agyonlövetett, számtalan bé­kés falut felgyújtatott. Ludwig Kiebler volt tábornok úgynevezett „tisztogatási akciók“ parancsnoka volt. Reiner utasításá­ra 6 hajtotta végre Csepovan, Le­­kovec és más községek elpusztítá­sát 1945 áprilisban az ő parancsá­ra pusztították el Fiume kikötőbe­rendezéseit és értékes kulturális épít­­eteket ezek között a városi könyv­tárt is Az általa Fiuméban okozott kár meghaladja az egymilliárdot A vádirat részletesen ismerteti a többi vádlottak — Hans von Hess­ling altábornagy, dr. Hellmuth Gla­ser, Kriestl Heinrich ezredes és a többiek. — véres működését. Kriestl parancsnoksága akit, például, öt­ven hazafit lőttek agyon Trieszt­ben a németek. A következő tárgyalási napon sor kerül a vádlottak kihallgatására. Amerikai rendelkezés indította el a görögországi pladott­­errorhullámot A TASS jelenti Athénból, hogy a görögországi pártok véleménye sze­rint az új letartóztatási hullám an­­nak a következménye, hogy a kor­mány elutasította az EAM javasla­tát. Az EAM javasolta, hogy köz­vetlen tárgyalásokkal békés úton rendezzék a belső válságot és ves­senek véget a polgárháborúnak. A válasz az volt, hogy megindult a letartóztatási hullám és Athénben magában eddig 2500 letartóztatás történt. A hírek szerint a Zervasz biztonsági miniszter által vezetett megtorlások jegyzékén hatezer név szerepel, de sokaknak sikerült ide­jében megszökni a letartóztatás elöl. A többi között letartóztatták Paparigaszt, a szakszervezeti szö­vetség főtitkárát és a munkásmoz­galmi vetítőket A rendőrség beka­­rolt a Ritoszpuz­az rimu lap szer­­kesztőségébe is, feldúlta a helyisé­get és letartóztatta a lap főszer­kesztőjét. A kormánysajtó kiagyalt híreket terjeszt és rágalmazza a demokra­tikus vezetőket, hogy ezzel indo­kolja meg a fasiszta rendőrség újabb terrorját. A lapok úgy tud­ják, hogy Makszimosz a rendkívüli intézkedésekkel kapcsolatban tele­fonbeszélgetéseket folytatott az Amerikában tartózkodó Calderisz külügyminiszterrel. Lapvélemények szerint a terrorcselekedeteket az amerikai misszió főnökének megér­kezése előtt akarják lebonyolítani. Így gondolják megőrizni azt a lát­szatot, hogy a letartóztatások nem amerikai rendeletre történtek. A görög sajtó azonban nem titkolja, hogy a görög kormány Ameriká­val egyetértésben jár el

Next