Magyar Szó, 1948. december (5. évfolyam, 287-311. szám)

1948-12-02 / 287. szám

4 Magyar Edvard Kardely elvtárs beszéde a Képíront szövetségi bizottságának plénumán Blagoje Nenkovics elvtársnak a Népfront szövetségi bizottsága plé­numán tartott beszámolójával kap­csolatos vitában beszédet mondott Edvard Kardely elvtárs is. A kö­vetkezőket mondotta: „Nincs szükség arra, hogy mi itt ma egymást kölcsönösen meggyőz­zük arról, mennyire fontos a Nép­front és milyen hatalmas szerepe van szocialista építénmunkánkban, mert a Népfront minden eddigi eredménye bizonyítja a Népfront és nagy szerepének fontosságát. Másrészt azonban kétségtelen, hogy különösen ebben az évben elhanya­goltuk a munkát a Népfront terü­letén, és hogy sok szervezetünkben jelentkezett a Népfront és szerepe lebecsülésének irányzata, amiről a munka gyenge eredményei tanús­kodnak a Népfront egyes szerve­zeteiben. Valamennyien tudjuk, hogy a Népfront a munkásosztály szövet­sége a többi dolgozó tömegekkel, s a munkásosztály és a többi dol­gozó tömegek e szövetségén nyug­szik szocialista építésünk. Ennek a szövetségnek szilárdságától függ szocialista építésünk irama, ettől függ, hogy milyen sikerrel való­sítjuk meg ötéves tervünket, és vele kapcsolatban minden más fel­adatunkat. Lebecsülni a népfron­tot, elhanyagolni a munkát a Nép­front területén, nem jelent semmi , mást m­int azt, hogy adassuk a­­ munkásosztály szövetségét, is többet dolgozó tömegekkel, azt jelenti, hogy aláássuk azt az alapot, ame­lyen a szocialista épitőmunk­ának az esete alapul hazánkban, ame­­lyen, vég-ö fokon, a hazánkto^Sj -en-faC'. *a fomd-tona eras© és ura­mtaik alapul. Úgy vélem, essen a piémanob te 1^gSf szögeznünk, hogy ezeknek a jelenségeknek — a Népfront te- - becsülésének és elhanyagolásának ! — felszámolása ma első és leg-, fontosabb, politikai feladtunk. A Népfront munkájának tartal­ma, — mondotta a továbbiakban Kardely elvtárs, — nálunk nem volt mindig egyforma. Tudjuk, h­ogy a háború idején a Népfront­od, mindenezelőtt az volt a fel­­adata, hogy politikailag mozgósítsa a néptömegeket a megszállók elleni fegyveres harcra. Közvetlenül a •'áború után a Népfront elsődleges (Folytatás a harmadik oldalról) Jugoszláviát arra, hogy nyomban­­, háború befejezése után népi de­­mokratikus államként hozzálásson gazdaságának szocialista építése feladatához, az tette képessé, hogy már a háború alatt kialakultak a néphatóságok alapszervezetei To­vábbá az, hogy ezek meg tudták törnni a kizsákmán­yolók elenálá­­sát, megszervezték a­­szocializmus építését, a szocializmus megvaló­sításához egyesíteni tudták a dol­gozó nép legnagyobb tömegeit és végül az, hogy létrejöttek a Nép­front általános politikai szerveze­tével felölelt tömegszervezetek, a­­melyek a nagy néptömegek szi­lárd szervezeti támogatását nyújt­­j­ák a népuralomnak a szocialista é­­pítés terén. Ezek megtermékenyí­tik és valóra váltják a munkás­osztály és élcsapatának, a Kom­munista Pártnak a vezető szerepét. Az ötéves terv a szocializmus hazánkban való felépítésének alap­vető láncszeme. A lefektetett ter­vek szerint ebben a második terv­­évben az egész ötéves terv ipari termelésének 70 százalékát meg­valósítjuk amiből a múlt évben 46,1 százalékot valósítottunk meg. A jövő évben az ipari termelésben elérjük az ötéves terv megvalósít t­ásának 68 százalékát Emellett eb­ben az évben a vaskohászatban az ötéves tervet 69 százalékban, a sem­­es­fémkohászat kitermelésében 73-7 százalékban, a szénkitermelés és feldolgozás terén 68,5 százalék­ban, a fémipari termelésben 78,4 százalékban, a szövőiparban 78 százalékban stb. megvalósítjuk. A terv végrehajtása egyes ágakban fira­k­adt, másrészt egyes ágakban sikerült megvalósítani és túlszár­nyalni az ötéves terv feladatait. A beruházási terv ebben az évben 33 százalékban megvalósult és ez meg­felel az ötéves terv végrehajtási vonalénak. Ha betekintünk az 1948-as évi terv meg­valósításába, láthatjuk, hogy ez év első kilenc hónapjában az akkimulációs terv 108,4, a szö­vetségi jelentőségű ipari termelés terve 100*5 százalékban megvaló­sult, a köztársasági jelentőségű ipari termelés terve 97,4 százalék­kal, a búzat­ermelés 112 százalékkal, a kukoricáé 118 százalékkal, a vas­úti forgalom terve 104 százalékkal valósult meg. Visszamaradnak az feladata a reakció maradványainak politikai szétzúzása és elszigetelé­se, valamint a tömegek mozgósí­tása volt­ az újjáépítésben. Ötéves tervünk első szakaszában, ennek a széles és általános szocialista of­­fenzívának úgyszólván az előkészü­leteiben mindenekelőtt azt tűztük ki a Népfront első feladataként, hogy gazdaságilag mozgósítsa a néptömegeket. Ma, amikor ötéves tervünk megvalósulásában és a szocializmus építésében komoly léptekkel haladunk előre, előttünk, a Népfront előtt elsősorban az a feladat ám, hogy erősebben akti­vizálja a tömegeket a reakció ma­radványai elleni harcban, valamint a dolgozó tömegek politikai öntu­datának emelésére irányuló harc­ban. Olyan ellenséggel állunk szem­ben, amely a múlt maradványainak formájában, sokkal inkább meg­­gyökeresedett a tömegek tudatá­ban mint a városi burzsoázia, o­­lyan ellenséggel, amely hozzá van kötve a kistulajdonos szokásokhoz, az elmaradottsághoz, az előátétezé­s­­hez stb. A Népfront szervezeteinek belső megszilárdulása, a szervezeti és po­litikai megszilárdulás a másik legfontosabb feladat, amelyet át kell vinnie ennek a plénumnak a frontszervezetekbe. Ha szervezete­ink szervezeti és politikai megszi- l lárdításáról beszélünk, akkor har­colnunk kell, hogy ez a dolog ne maradjon csak puszta szó, hogy ne változtassuk a „megszilárodadás“ és „mozgósítás"­ általános frázisá­vá, ami gyakran megtörténik ró­lunk. Olyan konkrétan kell tekin­teni a dolgokra, ahogyan Nsako­­vics elvtárs tette beszámolójáben, és sok más elvtárs is hozzászólásá­ban, akik konkrétan nyúltak, ehhez a­ kérdeshez. * Nálunk pékt­utjm sokat, beszé­lünk a kapitalista elemeik éltem harcról, akik szélesítik elenállá­­­­sukat a szocializmus építésével szemben. A Népfront alapszerveze­­tei megszilárdításának, — mondot­ta Kardely elv­társ, — éppen a­­ munkásosztály és a többi ddsteore­g­nek alapján kell történnie, e szö­vetség politikai értelmezésébe­n, ab­ban az értelemben, hogy e szövet­ség ele a falusi kapitalista elemek ellen irányuljon, erdészetben és a faiparban, amely­ben a földtermelés 80 százalékkal valósult meg. Mint ezekből, az adatokból lát­ható a terv megvalósítása megy a maga útján és a terv győzed­elm­esen megvalósul a különféle és nem cse­kély nehézségek ellenére is. A terv a helyes vezetés és a dolgozók, el­sősorban a munkásosztály önfel­áldozó odaadásának műve. Elvtársak és évtársnők, Hemm­y és hölgyeim! Nem szándékozom hosszabban foglalkoztatni önöket az állami és társadalmi életünk kiflenylése tere­in elért sikerek adatainak felso­rolásával. Csupán azt az enlépi len­­dü­letet és a kulturális téren elért csőmeneteit említem meg, amely átalakítja a dolgozó tömegeket és új szocialista embert teremt. Az ötéves terv kétévi végrehaj­tása során valamennyi téren elért minden nagy siker, a nehézségek sikeres leküzdése erőteljesen kie­­nlái annak az eseménynek az e­­gész nagy történelmi jelentőségét, amelynek ötödik évfordulóját ün­nepeljük. Népeink számára ezek igazolják, hogy helyes­­utat válasz­tottak, amikor a Kommunista Párt hívására harcba indultak és most is, amikor követik a Kommunista Pártot a szocializmus megvalósí­tásának útján. Népeink megbont­hatatlan testvérisége és egysége, a Népfrontba tömörült dolgozó tö­megek egysége, a nép és az állami vezetőség egysége, a dolgozók ál­dozatkész lendülete, népi tömegeink feltartóztathatatlan törekvése, a csak­­maguk által megteremhető bé­kés, kis túrált és jólétben való boldo­gabb életre, a gazdaság- amivel or­szágunk rendelkezik — mindez szilárd alapot nyújt dolgozóink mély meggyőződéséhez, hogy ezt a nagy célt Jugoszlávia Kommunis­ta Pártjának és Tito elvtársnak a biztos vezetésével el is éri. Dicsőség népeink hős fiainak, akik a felszabadító harcban éle­tüket adták a boldogabb jövőért, Jugoszlávia szabadságáért és füg­getlenségéért! Éljenek a szocialista munka hő­sei, akik fáradhatatlanul és meg­ingathatatlanul építik szocialista hazájukat! Éljen a Jugoszláv Szövetségi Nép­köztársaság, a szabad és egyenjogú népek testvéri közössége! Nálunk azonban sok helyen még politikai mitángek szervezésére nagy önkéntes munkaerő verbuvá­lására szolgáló szervezeteknek te­kintik a Népfront-szervezeteket, nem pedig úgy, mint e dolgozó nép harcos szervezeti szövetségét, amely­nek a falun harcolnia kell a szo­cializmus felépítéséért a kapitaliz­mus maradványai ellen, a bürokrá­cia és más elemek ellen, amelyek akadályozzák a szocialista építést. íme, ez a két dolog, amelyet kü­lönösen ki akarta­m emelni. A to­vábbiakban még néhány, a vitában említett konkrét kérdés­t kívánoik érinteni. úgy vélem, hogy a Neipfoant atepszervezeteinek munkájában e­­gyik legnagyobb gyengeség abban rejlik, hogy nem nyújtanak elegen­dő segítséget a felsőbb vezető szer­veknek, azoknak a konzeret felada­toknak feldolgozása alkalmával, a­­mi­lyelket a szervezeteknek kell m­egvalósítatniok. Másrészt cikkeket írnak az újságokban és erejezetileg tárgyalják a dolgokat, de hiányzik a Népfront ala­pszervezeteinek nyúj­tott konkrét minde­nna­pi segítség, úgy vélem, hogy ezzel kapcsolat­ban fölömösen két dolog nagyon fontos, s ezeket szeretném ismétel­ten kiemtetni. Nem nyújthatunkk konkrét támogatást firontenerveese­­te­­iknek, ha a Népfront végrehaj­tó bizottságainate apparátusa a köz tánsosságok­ban, val­amint a járások­ban is olyan gyenge és fejletlen igaz,­­am­ilyen ,nagyjából ma. A Nép­­f­ront vezetőségei nem dolgozzák Ja eléggé 1 *KX)éaia­taBei­vaamtifák Numfeájémaik egyes kérdéseit., áfftar János iMitósoéoat, átfalónoc potitikai körlékeléseket stb. teaítenek, ame­­llyet cest tekt kifonatla*n­ail tavábbditah uPaík. E saenínit Beliaaienál szükséges megéeBeiui­ti Pitíi amuaik az apparátus­nak és azokmate a szerveiknek, bír­­ottságoknate stb., tehát Népfimn­­bunte vehető testületeinek a m­m­á­­natur­áit, amelyekről Nesteovecs elv­­társ booáéit. Ez nem azt jelenti,­­ hogy nataden vezető testületünk csupán amra fog tájriasakodni, aima­t Nesteowtes eévtárs bűzött ki. Azon­ban ez a m­inhárm, asnéves rendek s vennie kellene a Népfront minden btevételgémnik. A másik dolog ezzel kapcsolat­ban az, hogy gyökeresein felszá­moljuk a vezénylés módszereit, azt a módszert, hogy egyszerűen el­­rendeljí­t, ».ezt és e»st kietl vágezni»­« s hogy ogyemasekor nem tanulmá­­nyozzuk a kantoné* fdtwtel eket és nem támogatjuk az elvtársiakat az eléjük ,­­kitűzött feladatok megvál­­ósításá­ban. Ugyanígy gyökeres harcot kel­l folytatnunk a szeretes­­ség maradványai ellen. Gyatoram jó ember,aki­t kizárnak a frontétt Miniscér­t és a népteoteságok mellett a munkából, habár én Mhes­­swortg B te­­tófeat tehetnének. Sok frontBaenrea ét SMI is Btubé­­kevésbé, esek gazdasági terveire kottát­itta rmsnfcatervt. Pedig nemcsak ebben áll frontszerveze­­tetek m­unká­jának­ egész terve. Ha erre korlátozzuk a frontszerveze­­tetic tmínkszervét, akkor ez ige­n nagy kár, mert akkor a frontszer­­vezett önkéntes Finescája mozgósító egyszerű szervvé változik. Szü­kség­g is, hogy fronttSzervezetem­re egé­szében kés­zítsék el­ a mantaate­rve­t, vagyis a politikai navető, gazda­sági munka stb. együttes tervét. Ilyen tervvel kellene rendezik esnie minden front alapszervezetiek , és akkor elk­nemei kell hogyan hajtják ezt végre, milyen­ hibával, milyen sikerekkel.« A front alap­szervezetek kérdésé­ről beszélve, Kardely elvéért el­mondotta hogy nagyon fontos az a kívánság, hogy egyetlen egysé­ges szervezeti rendszert teremtsünk a front­lapszer­vezetek teki­­teté­­ben. „Habár megszilárdítjuk front a­­lapszervezeteink­et, újra kitűzzük a front elé azokat a feladatokat, a­­melyeknek a front előtt kell áll­niok, így a potetikai-közművelődési feladatokat is. Ez azonban nem­ je­lenti azt, hogy most meg kell szün­tetni, lebecsülni vagy félre kell dobni a frontszervezeteknek a mun­kaformáit, amilyen a frontcsopor­tok munkája utcánként, blokkon­ként stb. Ezeknek a csoportoknak a munkája rendkívül fontos, és ép­pen ez képezi a közvetlen kapcso­latot a széles néptömegekkel. Ugyanígy helyesen meg kell ér­teni a frontaktívák fontosságát is kisrömféle kérdésekben. Itt felme­rült az a kérdés, hogy a f­rontak­­tívák gyakran valamiképpen fedik egymást a népbizottságok mellett működő tanácsokkal vagy szövet­kezetekkel stb. Véleményem sze­rint, ha valahol ilyen dolgok jelent­keznek, ez azt jelenti, hogy vagy az aktívákat, vagy a tanácsokat té­vesen fektették le. A Népfrontnak nem kell külön polgárok tanácsát alakítania, például a pénzügyek kér­désében, a népbizottságok mellett. Egységes aktívát kell teremteni, a­­mely együttműködik a néphatósá­gokkal, a szövetkezetekkel és más ott lévő intézményekkel. E szerint világos, hogy a polgárok tanácsá­nak stb. a Népfrontban kell len­niük és a Népfronton keresztül kell dolgozniuk Rendkívül fontos kérdés, amit Neskovics elvtárs vetett fel, a fel­ügyelet kérdése, a Népfront rész­vétele a népi felügyeletben. A népi felügyeletben való részvétel kö­zelebb viszi a Népfrontot a töme­gek mindennapi szükségleteihez, másrészt pedig megmutatja a falu­si tömegeknek, hogy a Népfront az ő szervezetük, és támogatást nyújt­hat nekik a mindennapi nehéz­ségek aotókörmyítésében. Még néhány szó a munkaakciók­ról. Ezeknek a munkaakcióknak a szerepe jelentős nemcsak gazdasá­gi, han­em­ mindenekelőtt politikai szempontból, a tömegek átnevelése szempontjából is. A munkabrigádok ez évi tapasztalatai különösen Szer­biában megmutatták, hogy a Front milyen szerepet játszhat falun a pa­­raszttömegeknek a szocialista épí­téssel való egybefűzésében. A front,­brigádok nemcsak megváltoztatott viszonyt jelentenek a paraszt mun­kája iránt, aki hozzászokott hogy a maga darab földjén dolgozzon, hanem kifejezik egyben a paraszt viszonyát az államhoz a szocialista építés iránt is. A parasztok tömeges részvétele a front munkabrigádjai­ban mutatja, hogy falusi dolgozó tömegeink bekapcsolódtak a szocia- bista építés­ünkbe és azt is, hogy mi mindent lehet tenni, ha helyes megfelelő szervezeti formákat al­kalmaznak. Azonban ennek az egész jelentőségét tönkretesszük, ha az önkéntes munkák nem lesznek való­ban önkéntesek. Éppen ebben az ön­kéntességben rejlik ennek a mun­kának a lényege és politikai szere­­pe. Amint ezt az elvet kezdjük meg­­szegni, ez a munka nemcsak gazda­­ságilag, hanem mindenekelőtt poli­­tik­aiag is káros lehet. Fogyatékos­ság és hiba e tekintetben nagyon is sok van. Súlyos hibát követnénk el, ha takargatnánk ezt az igazsá­got. Itt egyes elvtársiak dicsőítettek bi­zonyos m­uvkaakciókat. Helyes is, hogy dicsőítették, mert nagy po­litikai és gazdasági jelentőségük volt. Egyes elvtársak azonban elfe­lejtették közben megmondani, hogy voltak ott nagyon sú­lyos hibák is, előfordult, hogy - m­egsze­gték az önkéntesség elvét. Ezzel még csak súlyosbították a hibát, mert ha nem harcolunk az önkéntesség meg­­szegése ellen, aláásunk egész ön­kéntes munkaakciókat, az önkéntes munkát diszkreditáljuk. Ha már ezekről az akciókról van szó, meg kell említeni azt is, hogy ezeket gyakran nem készítik elő a­­nyagilag megfelelően. .Ez vonatko­zik a köztársasági­, járási és más ifjúsági munkaakciókra. Voltak ese­tek, amikor az ifjúság eljött oda és éhezett. Vagy olyan rosszul helyez­ték el őket, hogy az ifjak különféle betegségekben megbetegedtek. E­zt többé nem szabad megengedni és ennek erélyesen véget kell vetni. Én is azt hiszem, szükséges volna hogy elvben ne különítsék el az ifjúsági munkabrigádok ert az általános front akcióktól, kivéve a legfontosabb e°e­zeket, amikor ez különösen szüksé­­ges. Egyébként az alapvető helyi ke­retek között nem kellene elkülöní­­teni az ifjúsági munkaakciókat a front munkaakcióktól Végül, az elvtársak vitában tett megjegyzéseivel kapcsolatban, emlí­teni akarom a Népfront és a szak­szervezetek viszonyának kérdését is. Neskovics elvtárs rámutatott annak szükségességére, hogy a gyári mun­kások részt vegyenek a Népfront munkájában, területi alapon és ne különüljenek el, politikai életük ne korlátozódjék kizárólag a szakszer­­vezeti üzemi csoportra. Ez a köve­telés teljesen jogos és egyedül he­­lves. Ez nem jelenti azt, hog­y­ mi a szakszervezeteket megfosztjuk a mun­kásosztály nevelőjének szerepétől vagy kizárjuk a politikai tevékeny-­ségből. A szakszervezet nemcsak tagjai révén, hanem szervezetként is szerves része a Nép­front­nak. Nyil­vánvaló hogy a szakszervezetnek továbbra is ezt a szerepet kell be­töltenie. Ki kell azonban emelni azt is, hogy a munkások, magasabb­­ön­tudatuk révén, a frontalapszervezet­­ben végzett munkáinkkal elősegítik az öntudat növelését az egyéb dol­­gozók tömegében is A szakszervezetek és a Front ve­zetőségei könnyen megállapodhat­nak például, hogy a munkások a marxizmus-lenin­izmus tanfolyamait a szakszervezetekben végezzék és ne a Népfront alapszervezeteiben, amelyek ezt elvégezhetik a munká­sok nélkül is. Fontos, hogy a mun­kások részt vegyenek a Népfront alapszervezetek alapvető munkáiban és ezzel mint dolgozó népünk leg­­öntudatosabb része elősegítsék a Nép­front megszilárdítását és erősödé­­sét­­ . ms­on 2 Berlin in demokratik­us város­­vezetőséget választón Berlinből jelentik. A berlini vá­rosi tanács az állami Opera épüle­tében rendkívüli ülést tartott. Tel­jes számban résztvettek a demokra­tikus városi tanácstagok és az egy­séges szocialista párt vezetői is. A felszóla­lók élesen elítélte­ a város­­vezetőség eddigi működését. Meg­állapították, hogy jobboldali reak­ciós vezetők alkotmányellenesen, demokráciaellenesen és úgy veze­tik a berlini ügyeket, hogy az ká­ros a berlini lakosságra. Elhatá­rozták, hogy Friedensburg városel­­nökök megfosztják hivatalától. Meg­alakították a város ideiglenes de­mokratikus kormányzatát. Ennek a feladata az egységes, demokrati­kus és szabad választások levezeté­se és a város megmentése a jobbol­dali szocialisták és angol-amerikai uraik­ veszedelmes politikájának kö­vetkezményeitől. Városelnöknek Friedrich Ebert városi tanácstagot választották meg. Az ülés idején a berlini dolgozók tízezrei tüntet­tek a reakciós városi vezetőség ellen és követelték haladéktalan leváltá­sát. Az új városvezetés­ég hatáskö­re kiterjed mind a négy övezetre. Wilhelm Pick, az egységes szocia­lista párt elnöke, felszólalásában az új városvezetőség feladatait össze­gezte. Szokolovszki tábornagy Robert­son angol főparancsnokhoz intézett levelében részletesen ismerteti azt a helyzetet, amit az erőszakos nyu­gati politika teremtett Berlinben. December 5-ikén kellene megtarta­ni a nyugati övezetek választásáét Berlinben és ezzel kapcsolatban Szokolovszki tábornagy levelében rámutat arra, hogy a választások kiírása Berlin egy részében, ellen­kezik a béke és együttműködés ér­dekeivel. A december 5-iki válasz­tások semmiesetre sem lesznek sza­badok, hiszen már az eddigi intéz­kedések is azt mutatják, hogy rend­őrterrort fejtenek ki a demokrat­­kus szervezetek­ ellen. Ezzel egy­idejűleg a nyugati övezetek ható­ságai támogatják a bomlasztó ele­meket és azt akarják elérni, hogy kizárják a demokratikus képvise­lőket Berlin vezetőségéből. I­ kínai vasutak 85 százaléka a népi erők ellenőrzése alatt áll A Kuomintang megkezdte Nan­­king kiürítését. Előzetesen kihirdet­ték, hogy felkészültek a főváros vé­delmére és legalább három hónapig biztosí­tani tudják a város védelmét. Ennek ellentmond az a nagyarányú készülődés, hogy a közhivatalokat mielőbb eltávolítsák Nankingból. A főváros bekerítése jól halad előre és Csang Kai Sek hadseregének fon­tos részeit máris teljesen körülzár­­ták. Mao Ce Tzung, a kínai Kommu­nista Párt főtitkára rádiófelhívásá­ban felszólította a bekerített egysé­geket, hogy adják meg magukat, hiszen teljesem elvágták őket a Kuo­mintang más seregeitől. Szucsou kö­rül is egyre szűkebbre zárul a gyű­rű. Pekinget már teljesen elvágták Kina többi részeitől. Kuomintang Kina­iában­ a helyzet egyre válságosabbá válik. A kinai vasútvonalak 85*/«,a gyakorlatban a népi erők ellenőrzése alatt áll és ha a Kuomintang távozni kényszerül Nankingból, Kínának abba az elha­nyagolt puszta részébe kell vissza­­vonulnia, ahol alig van vasút és köz­lekedési vonal. MA HIRDETNEK ÍTÉLETET SPILLER ÉS TÁRSAINAK BŰNPERÉBEN A háborús bűnösök zrenyaniai bűnperében a vajdasági legfelsőbb bíróság befejezte a vádlottak és a tanúk kihallgatását. A keddi tár­gyaláson elhangzottak a vádbeszé­dek. A bíróság az ítélethirdetést csütörtökre tűzte ki.

Next