Magyar Szó, 1949. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1949-01-01 / 1. szám

4 Mlág van Eávani tee y iüin:szerelmieíveles és kislítyi Éiszterieszie (To’itatás • harmadik oldalról) agol-amerikai csoport országai, nak külpolitikai céljaira, amelyhez az Egyesült Nemzetek tagállanaa é*nak több tage tartozik. Ezen a köz- gyűlésen a többség jóváhagyta az úgynevezett Baruch tervet az atomi erőkről, amely előirányozza például a többi között egy világtröszt Betosztásét azzal a joggal, hogy ellenőrizze valamennyi érdekhelyet és tulajdonjoga legyen az egész atomipar felett. Ugyanez a többség viszont elutasította a szovjet javaslatot, hogy megtiltsák az atomerők használatát és csökkentsék a nagyhatalmak fegyveres erejét egy éven belül egyharmadával és egyáltalán a fegyverkezés korlátozását egészen zsákutcába juttatta. Az angol-amerikai csoport kihasználta ezenkívül a közgyűlést egyes konkrét külpolitikai céljaira a világ különböző részeiben. Itt mindenekelőtt Koreára és Görögországra gondolok. Mindkét esetben elérte, hogy a többség jóváhagyta az amerikai beavatkozás politikáját és amerikai katonai támaszpontok megteremtését, igaz, ugyanezen a közgyűlésen hoztak néhány döntést is, amelyet ha őszintén és demokratikus szelllemben végrehajtanák, minden komoly fogyatékosságuk ellenére jó következményekkel járhatnának. Elkészítették a genocida, vagyis népi politikai vagy néprajzi csoportok fizikai testi megsemmisítésének megtiltásáról szóló egyezményt, amivel évszázadokra sajnálatos dicsőséget szereztek maguknak a fasiszták a legutóbbi háborúban. Sok más álommal együtt Jugoszlávia is aláírta ezt az egyezményt a közgyűlés végén. Elfogadták a közgyűlésen az emberi jogokról szóló nyilatkozatot is, amelybe a jugoszláv delegáció kezdeményezésére külön szakaszt iktattak bele arról, hogy minden kinyilatkoztatott, emberi jogot alkalmaznak a gyarmatokon és a gyámság alatt álló országokban is. Ezen a Közgyűlésen egyhangúlag elfogadták — igaz nagyon platói alapon, a nagyhatalmakhoz intézett felhívást, hogy egyetértésben oldják meg a második világháborúból eredő kérdést,két vagyis egyetértésben készítsék elő a még meg nem kötött békeszerződéseket. A közgyűlésnek ezek és hasonló döntései, magának a világszervezetnek a fennállása tényén felül, ahol a vitás kérdéseket legalább megvitathatják, ha nem is mindig oldhatják meg, határozza meg Jugoszlávia mint békeszerető ország állásfoglalását az Egyesült Nemzetek iránt. Ez okból mi azt tartjuk, hogy ez a szervezet minden nagy fogyatékossága ellenére mégis hasznos és komoly akadályul szolgálhat azoknak az útjában, akik készek önző céljaikból egy újabb világháború katasztrófájéba taszítani az emberiséget. Jugoszlávia ezért hű marad a kötelezettségeikhez mint az Egyesült Nemzetek tagállamainak kötelezettségeihez, hű marad az Alapokmány elveihez és ezért a jövőben is hozzájárul tevékeny együttműködésével ennek a Szervezetnek az életéhez és fejlődéséhez. Mi ezzel kapcsolatban teljes jóakaratot tanúsítottunk, hogy a jelenlegi körülmények között ne szalasszunk el egyetlen lehetőséget sem arra, hogy a feszültséget, ami a görög belügyekbe való külső beavatkozás folytán és a mai athéni rezsim terjeszkedő külpolitikája folytán állott elő, amennyire csak lehet, csökkenteni lehessen. Ezért elfogadtuk a kezdeményezést, hogy a közgyűléssel párhuzamosan tárgyaló, sok induljanak egyrészről Görögország, másrészről Jugoszlávia, Bulgária és Albánia között a mai feszültség egyes okainak kiküszöbölő, se érdekélven. Ezekben a tárgyaló, sokban a közvetítők, élükön Ewattal, a közgyűlés elnökével azt sugamazták hogy Görögországnak északi szomszédjai felé meglévő határait véglegesnek kell nyilvánítani. Ha szem előtt tartjuk az athéni kormánynak az úgynevezett Észak,Epirusz, vagyis Dél-Albánia iránti kívánságait, akkor e javaslat elfogadása mindenképpen pozitív lépés lenne. A jugoszláv delegátus békeszerető külpolitikánk szellemében ezenkívül azt is javasolta, hogy a deklarációba be kell venni egy szakaszt, amely kötelezné az aláíró országokat, hogy mindent megtegyenek, ami lehetőségükben áll, a határincidensek elkerítése és a határmenti zónákban a nemzetközi jogok megsértésének megakadályozása érdekében. Minden erőfeszítés ellenére a tárgyalások mégis félbeszakadtak a nélkül hogy sor került vole megegyezésre Ennek oka az volt, hogy a görög delegátus mindvégig szembehelyezkedett azzal a kijelentéssel, hogy a határokat véglegeseknek kell tekinteni, mi pedig, Albániával és Bulgáriával szólid Klisan, vissza, utasítottuk hogy külön deklarációt írjunk alá úgy tekintvén, hogy Görögország viszonya északi szomszédaival egységes egészet képez, s hogy csakis mint egészet lehet mega Marci ifi , a tekintetben tartsa magát a békeszerződéshez. " Jugoszlávia elfogadta az olasz kormány javaslatát az optáns vagyonnal kapcsolatos tárgyalásokra vonatkozóan, és ez év augusztus 1ában aláírtuk az ingó optáns vagyon elszállítására vonatkozó egyezményt. Az optáns vagyont illető többi kérdés tekintetében a tárgyalások még folyamatban vannak. Ami azonban Olaszországnak a békeszerződésből eredő ilyen kötelezettségeinek teljesítését illeti, amilyenek például az elhurcolt jugoszláv vagyontárgyait visszatérítése, mindenekelőtt a hadi és kereskedelmi hajók és bizonyos gyárberendezések visszaszolgáltatása, ez eddig nagyon lassan haladt. Meghatározott olasz hadihajók átadásának kérdése csak rövid idővel ezelőtt indult el a holtpontról. A jugoszláv kormány kezdeményezésére e hó végén tárgyalások indultak Rómában ezekben a kérdésekben. Ami pedig Olaszország jóvátételi kötelezettségeit illeti, meg kell állapítanunk, hogy Olaszország eddig nem mutatott készséget arra, hogy ezt a kérdést megtárgyaljuk, és egyetértésben megoldjuk a békeszerződésben előirányzott módon. Olaszországgal való viszonyunk tekintetében általában, kormányunk arra törekedik, hogyjószomszédi viszony alakuljon ki, s úgy véli, hogy megvannak ennek előfeltételei. Még 1947-ben kereskedelmi szerződést kötöttünk Olaszországgal s ez kétségtelenül hasznára volt mindkét ország gazdaságának. A mi törekvésünk az, hogy a tavak kicserélésének mérete és a két ország közötti gazdasági viszony még jobban kiszélesedjen A jugoszláv kormány a maga részéről készséget mutatott a jugoszláv vizeken való olasz halászat kérdésének megoldására, ami mindenképpen komoly jelentőségű az olasz gazdaság szempontjából Ebben a kérdésben rövid idővel ezelőtt tárgyalások kezdődtek Beográdban, s reméljük, hogy ez a kérdés pozitív módon megoldódik. A görögországi háború Az Egyesült Nemzetek szervezete munkájának keretében közvetlenül reánk nézve rendkívül fontos volt a görögországi háború kérdése. Amint ismeretes, ez a szomszédos ország a német megszállás alóll felszabadulása után sem élvezett soha teljes függetlenséget és szabadságot. Legelőször Nagybritannia avatkozott be a görög kelrigyekbe, később pedig az Amerikai Egyesült Államok is. Ezek a nagyhatalmak olyan rezsimeket kényszerítettek — és kényszerítenek még a mai napig te — a görög népre, amelyek nem felelnek meg a lakosság óriási többsége kívánságainak. Ezzel Görögországban létrejött a nyílt háború állapota a nép és az athéni kormány között, amelyet támogat az angol és amerikai beavatkozás. Abból a célból, hogy a világ közvéleménye előtt leplezzék a görögországi háborúnak ezeket a valósésogosokait, két évvel a háború kezdete után kiagyalták az északi szmszédok »bűnösségét«. Azzal vádolták őket, hogy beavatkoznak Görögország belügyeibe azáltal, hogy állítólag katonailag támogatják Markosz tábornok demokratikus hadseregét. Ebbe az ellenünk, valamint Bulgária és Albánia ellen irányuló intrikába bele van keverve az Egyesült Nemzetek szervezetének többsége. Ez a többség 1947.ben bízottságot küldött ki, amelynek az a látszólagos feladata volt hogy hozzájáruljon a balkáni országok közötti viszony megjavításához, de amely a valóságban e viszony megrontását szolgálta azáltal, hogy minden valóságos alap nélkül olyan jelentést készített, amellyel bizonyította az északi szomszédok ellen felhozott általános vádat hogy beavatkoznak Görögország belügyeibe. E bizottságnak a munkáját és azt a módszerét hogy semmiből kohol bizonyítékokat küldöttségünk az Egyesült Nemzetek közgyűlésén mélyrehatóan elemezte és rámutatott egész sor közvetlen hamisítványra Egy esetben a görög-jugoszláv határon, éspedig Kajmakcsalénon történt eddig legsúlyosabb incidens esetében amely incidens közvetlen és vitathatatlan görög kihívás következménye volt. A küldöttségünk rámutatott arra hogy az Egyesült Nemzetek bizottságának egy megfigyelő csoportja a kihívás előtt egy teljes napig az incidens helyszínén volt, a terepet vizsgálva. Ez a csoport később a görög egységek törzsében tartózkodott a provokácó végrehajtásának egész ideje alatt, ami teljes három napig tartott. Ezzel az a vád merült fel a bizottság ellen, hogy nemcsak a Jugoszlávia elleni hamis bizonyítékok kohosában működött együtt az athéni kormány szerveivel, hanem maguknak az incidenseknek létrehozásában is. A bizottság közgyűlési képviselői és a bizottságot védő többség küldöttségei azonban nem találtak semmiféle választ küldöttségünk vádjaira, nyilvánvalóan abbóll az egyszerű okból, mert nem is találhattak ilyen választ. Gépiesen jóváhagyták a bizottság jelentését és elfogadták azt a határozatot, hogy megállapítást nyert az északi szomszédok bűnössége, s hogy a bizottságnak folytatnia kell »munkáját«. Trieszt Szabad Terület A következő, hazánk szempontjából közvetlen fontosságú kérdés az Olaszországgal kötött békeszerződés megszegése Trieszt Szabad Terület kérdésében. Jugoszlávia, mint önök valamennyien tudják, a legkevésbé lehet elégedett az Olaszországgal kötött békeszerződésnek Triesztre vonatkozó rendelkezéseivel, mert ebben az esetben csupán bennünket ért károsodás és velünk történt igazságtalanság, és senki mással. De minthogy a békeszerződést már aláírtuk, teljes joggal azt vártuk, hogy a nyugati szövetségesek legalább e szerződés előírásaihoz tartják magukat. Azonban már Trieszt Szabad Terület kormányzója kinevezésének megakadályozása azt mutatta, hogy nem is volt szándékukban, hogy tiszteletben tartsák a békeszerződés rendelkezéseit. Abban az időben, amikor Jugoszlávia nagy erőfeszítéseket tett, hogy megegyezést érjen el Olaszországgal a TSzT közös kormányzójelöltje tekintetében, a nyugati hatalmak titkos tárgyalásokat folytattak az olasz kormánnyal Trieszt, Olaszországhoz csatolásáról, s ezután, ezévi március 20-án, tehát mindössze néhány hónappal a 21 állam által aláírt békeszerződés életbelépése után — sor került a három nyugati hatalom nyilatkozatára, amellyel követelik Trieszt Szabad Terület Olaszországhoz csatolását. De nem maradtak meg csupán a javaslatnál és a szavaknál. A békeszerződés lerombolásának ugyanezt a politikáját egyre nyíltabban alkalmazzák a gyakorlatban Trieszt Szabad Terület angol-amerikai zónájában. Még a három nyugati nagyhatalom fent említett nyilatkozata előtt, vagyis ezévi március 9-én Trieszt angol-amerikai katonai közigazgatása messzeható gazdasági-pénzügyi egyezményeket kötött Olaszországgal, amelyek útján — a békeszerződéssel teljesem ellentétben — pénzérték-, vám-, pénzügyi és általában gazdasági unió jön létre Trieszt Szabad Terület angol-amerikai zónája és Olaszország között. Ezekkel az intézkedésekkel Triesztet megfosztották gazdasági függetlenségétől, és nincs többé lehetősége arra, hogy közvetlen gazdasági kapcsolatokat tartson fenn Jugoszláviával és természetes mögöttes területének más országaival. Ezzel kapcsolatban az angol-amerikai katonai közigazgatás magában Triesztben rendszeres hátrányosan megkülönböztető politikát folytat mind a szlovén, mind pedig a demokratikus olasz lakossággal szemben. A jugoszláv kormány, szilárdan a békeszerződés tiszteletben tartásénak elvén állva, minden lehetőt megtett, hogy Trieszt Szabad Terület Statútumát, amint a békeszerződés előirányozza, minél előbb életbe léptessék. Felhívta az USA és Nagy-Britannia kormányának figyelmét a békeszerződés megsértéseire. A jugoszláv kormány egész sor memorandummal fordult a Biztonsági Tanácshoz, mint Trieszt Szabad Terület integritásának és függetlenségének védelmezőjéhez és kérte, hogy a Tanács semmisítse meg az angol-amerikai katonai közigazgatás és Olaszország között megkötött említett gazdasági-pénzügyi egyezményeket, s hogy így biztosítsa Trieszt Szabad Terület integritását és függetlenségét Ugyanakkor a jugoszlávkormány követelte, hogy a Biztonsági Tanács védje meg a szlovén nyelv egyenjogúságát Triesztben, védje meg a békeszerződés állampolgárságra vonatkozó rendelkezéseinek tiszteletben tartását stb. Nem mondhatjuk azonban, hogy kormányunknak ezek a lépései a helyzet javulásához vezettek a TSzT körüli kérdésekben. Az O!a$zor›*71%fic?ai k›5*tst békeszerződés többi kérdése A kormány a maga részéről erőfeszítéseket tesz, hogy tiszteletben tartsák és életbe léptessék az Olaszországgal kötött békeszerződés egyéb rendelkezéseit is. Az Olaszország és Jugoszlávia közötti határmegállapításra alakult vegyes Jugoszláv-olasz bizottság folytatta egyszer megszakított munkáját hála a jugoszláv kormány arra irányuló javaslatának,hogy egyetértésben kell megoldani a vitás kérdéseket, valamint annak a ténynek, hogy az olasz kormány elfogadta ezt a javaslatot. Mi reméljük, hogy az utóbbi időben olasz részről felmerült nehézségek ellenére is, a végleges határmegállapítás körüli munka mégis sikeresen befejeződik. Jugoszlávia, a békeszerződéssel összhangban, lehetővé tette a csatolt területek olasz anyanyelvű lakosságának, hogy optálhassanak Olaszországba, s e mellett minden lehető adminisztratív könnyítést megadott nekik.Ami pedig a Jugoszláviában maradó olasz kisebbséget illeti, a népuralom, hazánk Alkotmányával összhangban, teljes lehetőséget nyújtott a zavartalan kulturális, gazdasági és politikai fejlődésre. Sajnos, nem mondhatjuk el, hogy a mi olaszországi kisebbségünk is ilyen helyzetben van Elvárjuk, hogy Olaszország ebben. 1949 k Szlovén Karintia és a béceszerződés Ausztriával Ausztriával való viszonyunk legfontosabb kérdése. Szlovén Karinttia kérdése eddig megoldatlan maradt. A négy nagyhatalom minden eddigi értekezletén, Ausztriában, Londonban és Moszkvában 1947- ben, valamint az ezévi londoni értekezleten is állhatatosan kifejtettük és megmagyaráztuk álláspontunkat és a karintiai szlovének igazságos követeléseit, s eközben mindig teljes megértésre és támogatásra találtunk a Szovjet Szövetségnél. A nyugati hatalmak, amelyeket saját külön érdekeik vezettek visszautasították követeléseinket, nem is bocsátkozva bele lényegükbe. A JSzNK kormánya, csökkentve követeléseit a legutóbbi londoni értekezleten, elő akarta segíteni a békeszerződés gyorsabb megkötését Ausztriával, de ez a kísérlet is visszautasításra talált a nyugati szövetségeseiknél. Ausztria a maka részéről nemcsak, hogy semmiféle készséget sem mutat ennek a kérdésnek igazságos és demokratikus módon való megoldására, hanem tovább folytatja a karintiai szlovének elnyomását és erőszakos elnémetesítését, s ezáltal ismételten bizonyítja, hogy a karintiai szlovének kérdése csakis Jugoszláviához való csatolásukkal oldható meg demokratikus módon. Külön ki szeretném emelni, — függetlenül attól a ténytől, hogy Ausztria semmi hajlandóságot sem mutat arra, hogy legalább részben jóvátegye a Jugoszláviának azáltal okozott kárt, hogy Németország oldalán részt vett a háború- ban, hogy Ausztria még ma is nagy kárt okoz hazánknak a Dráva folyó vízrendészetének egyoldalű meghatározásával, kifejezett nemzetközi kötelezettségeivel ellentétben. A Dráva folyó vízrerdészetének ilyen jogellenes és egyoldalú megszegése következtében több ízben tiltakoznunk kellett az osztrák kormánynál. A Zsvidekben és Labodban lévő osztrák vízierőművekamelyek a háború folyamán épültek Szlovén-Karintia területén, komolyan zavarják a Dráván épült villanytelepeink munkáját, amelyeknek ennek következtében csupán 27 hónap alatt több mint 28 millió kilowatt veszteségük volt termelésükben. Másrészt, Ausztriában olyan berendezések épülnek, amelyek leapasztják a Dráva vízmenynyiségét, s ezáltal értékét is, mint gazdaságunk céljaira szolgáló energiaforrást. Az osztrák kormány ezekben a kérdésekben, a jugoszláv kormány tiltakozása ellenére sem mutatott a legkisebb jóindulatot sem, és semmit sem tett azért, hogy pótolja a már elkövetett kárt, sem pedig, hogy a jövőben megakadályozza az ilyen károkat. Ami a JSzNK és Ausztria közötti viszony többi kérdését illeti, kormányunk arra törekedett, hogy e viszony minél jobban rendeződjön. Jugoszlávia ezévi október 25-én kereskedelmi szerződést kötött Ausztriával, amely jelentősen kiszélesíti a két ország közötti kereskedelmi viszony alapját. A jugoszláv kormány azzal is kinyilváníttatta azt a kívánságát, hogy rendeződjön ezzel az országgal való viszonya, hogy elhatározta még az Ausztriával megkötendő békeszerződés előtt hazaengedni az osztrák hadifoglyokat, akik közül csupán ennek a hónapnak a folyamán többezer tért vissza hazájába. A DUNA ÉRTEKEZLET Zr.- en, júliusában és augusztusában Beográdban értekezlet volt a dunai hajózás rendezésének kérdésében. A nyugati, nem dunai államok megkísérelték, hogy minden áron irányozzák elő a dunai hajózás rendszerének új konvenciójában az ő részvételüket is a jövendő Dunabizottságban, hogy továbbrate biztosíthassák régebbi pozícióikat a Dunán, amelyeket annak köszönhetően szereztek, hogy a dunai államok régebben függő helyzetben voltak. A dunai államok az újonnan meghozott konvencióval határozottan megvédték kizárólagos jogaikat, hogy a jövőben maguk döntsenek a dunai hajózás rendszerének további sorsáról. A Duna egész hajózható szakaszára illetékes egységes Duna-bizottságba, az új konvenció szerint, kizárólag a dunai államok kerülnek be. Az új konvenció a parti államok szuverén jogai tiszteletben tartásának szellemében, valamint a folyami jog helyesen értelmezett nemzetközi rendelkezéseinek szellemében, tehát a népek egyenjogúsága alapján való együttműködés értelmében oldotta meg a dunai szabad hajózás és az egyenlő eljárás kérdéseit. Le kell szögezni, hogy ez a megoldás hatalmas sikert jelent népeink számára a minden lehető elnyomótól való évszázados függőségük maradványai felszámolásának vonalán. A külföldi vagyon felzámolása hazánkban Néhány szót kívánok szólni a kormány politikájáról a hazánk iani külföldi vagyonok felszámolása tekintetében. Kétségtelen, hogy ez a politika komoly hasznot hozott hazánknak, habár egyúttal meghatározott kötelezettségeket is magunkra vállaltunk. A külföldi vagyon felszámolásának kérdését egyezmény alapján oldottuk meg, amelyet kereskedelmi szerződések és hosszúlejáratú beruházási egyezmények megkötésével kapcsoltunk össze. Ezek szerint az egyezmények szerint beleegyeztünk abba, hogy bizonyos átalány-összegben kártalanítást fizessünk az államosított vagyon után, amit hosszabb határidőkben fizetünk ki, részben az illető országba szállított javaink értékével ily módon — a mellett, hogy az államosított vagyon utáni káártalanítást az életmondásról szóló törvényünk is előirányozza, s sikerült felélénkítenünk kereskedelmi kapcsolatainkat egész sor országital, s ipari termékeket és kapitális javakat szerezhetünk be tőlük, amelyek megkönnyítik ötéves tervünk megvalósítását s magát a kártalanítással kapcsolatos kötelezettségek teljesítését Ily módon rendeztük az államosított vagyon kérdését Svédországgal Svájccal, Belgiummal, ami nagyon kedvezően hatott egymás közötti gazdasági kapcsolataink fejlődésére, a legutóbbi napokban pedig megoldódott ez a kérdés Angliával is Az Angliával kötött egyezményben egyúttal megoldottuk Angliában lévő vagyontárgyaink zárlata feloldásának kérdésit is. Francaországgal és Csehszlovákiával most vannak fővarataiban a tárgyalások Csupán az ISA-val kellett más módon megoldani ezt a kérdést Az USA kormánya semmiképpen sem (folytatot az ötödik oldalon)