Magyar Szó, 1952. június (9. évfolyam, 130-155. szám)
1952-06-29 / 154. szám
AMJI A TASIKMTZSTIA — SZABADSÁG X NAPNEKI PoS. poé. u fot. IX. ÉVF. 154. (2882.) SZÁM VASÁRNAP, 1952 JUNIUS 29 Ara io dinar Fokozódik a jugoszlávellenes propaganda Bulgáriába! Szófiai követségünk személyzete visszatért hazánkba Dimitrovgrácsból jelentik: Jugoszláviába érkezve. Sztanoje Sztojkovics, Jugoszlávia volt szófiai ügyvivője a bolgár—jugoszláv határon a Tanjug munkatársának kijelentette, hogy Bulgáriában az utóbbi időben fokozódott a jugoszlávellenes soviniszta propaganda. Külön parancsban adták ki, hogy az összes gyűléseket fel kell használni jugoszlávellenes propagandára, így például elmesélte, hogy az egyik kis bolgár faluban rákbetegségben meghalt egy öregasszony. A szónok ez alkalommal sírjánál kijelentette, hogy Bulgáriában a Szovjetunió segítsége következtében a rádiumot a rák gyógyítására használják, Jugoszláviában viszont atombombához. Sztanoje Sztojkovics elmondta, hogy a jugoszláv rádióállomások révén Bulgáriában többen megtudták azt, hogy Momir Szeferovicsot a jugoszláv követség épületéből erőszakkal ragadták el. Ezért a követség az utóbbi időben számtalan levelet kapott, amelyben sajnálkozásukat fejezik ki a bolgár tájékoztatóirodások kegyetlenségei felett. Szeferovics esete a szófiai diplomáciai körökben is izgalmat keltett. Szeferovics elrablása után nagykövetségünket még szorosabb zárlat alá vették. Az állambiztonsági szervek autói állandóan arra törekedtek, hogy összszeütközést idézzenek elő a nagykövetség autójával. Ezek a közegek szemtelenül viselkedtek személyzetünk feleségeivel is. Egy alkalommal, amikor Gyúróvics követségi soffőr borotválkozni ment, megrohanták a bolgár ügynökök és szidalmazták őt is, meg a borbélyt is. Az ünnepi Játékok vasárnapi műsora Társadalmaim a közödben kiálló, cselekvő értelmiszgieket követel Az Élénk vita a magyar kulturmunkások értekezletén — Az apatíni műkedvelőegyüttes bemutatója — A horgosi népi tánccsoport fellépése ^ A Magyar Ünnepi Játékok harmadik napja ^ Ugyan smikor a palicsi amatőrszínház helyiségében irodalmi est zajlott le, este fél kilenc órai kezdettel, amelyen több fánért vajdasági író fellépett. A bevezető elő-,adást B. Szabó György tartotta, majd Laták István írói versét, Herceg János pedig »Hattyúdal« című elbeszélését olvasta fel. Gál László is versekkel működött közre, Sinkó Ervin pedig »Elítéltek« című új színdarabjából olvasott fel, egy részletet. Sz. Cseh Mária, a szuboticai Népszínház művésznője a néhány évvel ezelőtt elhunyt Thurzó Lajos két versét tolmácsolta, a távollevő Debreczeni József két versét pedig Garay Béla, a szuboticai Népszínház rendezője szavalta el. Majtényi Mihály »Garabonciás« című nemrég megjelent új regényének egy részletét, Ács Károly, a legfiatalabb nemzedék képviselője, pedig egy hosszabb költeményéből olvasott fel részleteket. A zeneiskolában hangverseny volt pénteken este, amelyen Iflilko Gora, Ulreich Inke és Bordás Lajos zongoraművészek, valamint Tóth Antal gordonkaművész léptek fel. Szombaton már a kora reggeli órákban még nagyobb tömeg látogatott ki Paicsra. Mind tömegesebben érkeznek a vidékiek is, s Szubotián és Palicson egyaránt mindenfelé idegen arcokat látni, annál is inkább, mert a jelek szerint most már az idő is jobbra fordul. A látogatók Palicson tömegesen keresik fel a kiállításokat is. A sajtó és könyvkiállításon, rendszerint a szuboticai Népszínház valamelyik magyar művésznője fogadja őket kedveskedve, feléjük lobogtatva a Magyar Szó könyveit hirdető könyvjegyzéket. Mindenki szívesen fogadja tőlük, sőt akad olyan, aki mindjárt kettőt is vesz, — tán valamelyik ismerősének — no meg, hogy egy kicsit közelebbről is szemügyre vehesse a színpadról már ismert színésznőket, Sz. Cseh Máriát, Ferenci Ibit, R. Fazekas Pirit, vagy K. Szkala Jolánt. Sok nézője akad a Magyar Szó kék szélmalom-bódéjának is, ahol beszerezhetők a legújabb könyvkiadványok, köztük Sinkó Ervin új könyve, a »Kísértet járja be Európát« s a szerb kiadásban igen nagy sikert aratott s éppen az ünnepi játékokra magyarul is megjelent új könyv, amelyben Mitatovics Mile a vizsgálóbíró írja le Andrija Hebrang esetét. Délelőtt 9 óra után már zsúfolásig megtelt a Vigadó emeleti nagyterme, ahol a kulturmunkások találkozóját tartották meg. Közben a pallosparkban igen sok nézőjük akadt a filmembereknek is, akik ezúttal a tóparton a bogojevói és doroszilói magyar néptáncosokat vették filmre. Délután az apatini színjátszók előadták Bónyi Adorján »Édes ellenség« c. vígjátékát, a horgosi néptánc-csoport és zenekar pedig énekszámokkal szórakoztatta a közönséget. Valamivel 9 óra után a pallets Vigadó félemeleti nagytermében, ahol több mint ötszáz kulturmunkás gyűlt öszsze Vajdaság minden részéről, Balla László, a szuboticai Népfront titkára megnyitotta a magyar kulturmunkások tanácskozását, üdvözölve Kora Krdzsalicsot, a tartományi közoktatásügyi tanács elnökét, Bulyovics Milutint, Szerbia KP kisebbségi bizottságának tagját, Radu Flórát, a román nemzeti kisebbség és Takács Lyubomirt, a ruszinok képviselőjét, valamint Pápa Józsefet, a horvátországi magyar kulturszövetség titkárát. Miután a munka elnökség: Olajos Mihály népképviselő, Herceg János író, B. Szabó György, a noviszádi tanárképző főiskola tanára és Tamási Mária tanítónő elfoglalták helyüket Balla László felolvasta Tito marsal táviratát, amelyet Sóti Pálhoz, a Magyar Kulturtanács elnökéhez küldött a magyar ünnepi játékok alkalmából. A tanácskozás résztvevői lelkes éljenzéssel és szűnni nem akaró tapssal adtak kifejezést Tito elvtárs és a Párt iránti szeretetüknek. Ezután Radu Flora román író üdvözölte a magyar kulturmunkások találkozóját. Azt mondotta, hogy a román kulturmunkások is érdekelve vannak a magyar kulturmunkások találkozóját illetően, náluk is megvannak azok a problémák, amelyek a magyar kulturmunkásoknál, hogy minden erővel kialakítsák annak a kulturmunkásnak arculatát, amely megfelel hazánkban a szocialista építés követelményeinek. A román író népeink testvérisége és egysége nevében sikeres munkát kívánt ennek a tanácskozásnak. Utána Takács Lyubomir, a ruszin kulturmunkások képviselője üdvözölte a megbeszélést, rámutatva arra, hogy ez a találkozó azt mutatja, hogy a magyar kulturmunkások komolyan dolgoznak az igazi, szocialista kulturmunkás arculatának kiépítésén, amit ez a tanácskozás is bizonyít. E tanácskozás eredményeit mindenképpen átviszi a ruszin kulturmunkásokra is, hogy azok is ezen az úton haladva, együtt haladva Vajdaság valamennyi népével dolgozzanak kultur- és társadalmi feladatok megvalósításán. Pápa József a horvátországi magyar kulturszövetség titkára, üdvözölve a közgyűlést, annak a kívánalmának adott kifejezést, hogy ez az összejövetel egyben elősegítette a horvátországi magyar kulturmunkásoknak a vajdaságiakkal való szorosabb együttműködést, álláspontokat, tehát helyesbítenünk közművelődési munkásaink felfogásait, tökéletesíteni arculatát és ezután elérhetjük további erők bekapcsolódását a fulturmunkába, sok eddig visszafojtott tépelődésbe fulladt erők felszabadulását, a kulturmunkások pozitív társadalmi szerepének jelentős megnövekedését. A közélettől távolmaradó értelmiségiek kérdése az elsők között szerepel, a közzétett kérdésvázlatban. Ha kisebbségiben is vannak a paszszív, népüket cserbenhagyó értelmiségiek, mégis beszélnünk kell róluk, mert a közösség iránti hálátlanság legsúlyosabb fajtái közé tart. Pénteken, mint már tegnapi számunkban is megírtuk, felélénkült a forgalom Palicson, és különösen a délután folyamán látogattak ki sokan az ünnepi játékok rendezményeire. Bár volt egy kis eső, a noviszádi rádió népdalénekeseinek hangversenyét, melynek keretében Füstös Katica, Katona Erika, Sisák István, és Bodrogi Lajos léptek fel a rádió népi zenekarának kíséretében, mégis a szabadtéri színpadon tartották meg és csak túlzott óvatosságból vitték be a zrenyaniniak esti előadását a városba, a Népszínház nagytermébe. A kulturmunkások palicsi értekezletének résztvevői Olajos Mihály beszámolója Ezután Olajos Mihály népképviselő lépett az emelvényre, hogy megtartsa azt a beszámolóját, amelynek alapvető tételeit már a Magyar Szó június 18-i száma is közölte. Éppen ezért az alábbiakban csak szemelvényeket adunk az igen tartalmas és terjedelmes beszámolóból. Olajos Mihály mindenekelőtt hangsúlyozta a kultúrmunkások politikai állásfoglalását, akinek nagy többsége hajlandó teljes erőbevetéssel dolgozni a szocialista kultúra fejlesztéséért, majd pedig vázolta az eddig elért sikereket. Hozzátette azonban, hogy ezeknek a sikereknek a tömkelegében előfordultak fogyatékosságok is. Ezután áttérve a kulturmunkások társadalmi szerepére egyebek között a következőket mondotta: — Amikor a kulturmunkás társadalmi szerepének kérdéseit tűztük mai találkozónk napirendjére, akkor közéleti embereinknek arra a szerepére gondoltunk, amelyet ténykedésükkel a társadalmi harc színterén, az új és a régi harcában töltenek be. Az alapvető szempont: milyen mértékben járultak hozzá kultúrmunkásaink a forradalmi erők reakció elleni harcához. A főkérdés: milyen elemek hiányoznak szereplésükből, mit kell még jobban kifejezésre juttatni ténykedésükben és mit kell eltávolítani belőle, hogy még hathatósabban előmozdítsák a haladást. Azért indokolt fölvetni ezeket a kérdéseket, mert sok értelmiségi emberünk tisztán szubjektív okokból nem játszik olyan pozitív és olyan nagy szerepet társadalmi életünkben, amilyent objektív adottságai lehetővé tesznek. Csak tisztáznunk kell bizonyos kérdéseket, kikristályosítanunk bizonyos határozott zik, ha nem dolgozik népe művelésén az, akinek a társadalom lehetővé tette, hogy az értelmiség soraiba emelkedjen. Mai társadalmi valóságunk nem elbuvó, hanem közéletben kiálló, cselekvő értelmiségieket követel A kulturmunka tartalmáról Olajos Mihály ezután egyes kulturmunkások passzivitásáról, okairól beszélt, majd áttért a kulturmunka tartalmára és ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: A kulturegyesület munkája nem egyetlen eleme a kultúrálétnek. A színjátszó csoporton, tánccsoporton, zenetáron, könyvtáron, népegyetemen és a különböző népművelési tanfolyamokon kívül idetartozik a falu szépítési, utcáinak rendezése, fásítása, vagy az is, hogy milyen a népbizottság épülete, irodái, az iskola, vagy a többi középület, de a lakások rendben tartása is, vagy ez, hogy mennyire civilizálódott az emberek életmódja, táplálkozása, ruházkodása, menynyire szabadultak meg a maradi szokásoktól; ide tartozik továbbá az egészségügyi felvilágosítás, az arra irányuló munka, hogy a föld dolgozói elsajátítsák és alkalmaznák a földművelés és állattenyésztés korszerű módjait, a szövetkezeti gazdálkodás előnyeinek magyarázását, stb. stb. Annyi módozata van itt a kultúrmunkának, hogy igazán megtalálhatja a maga tennivalóját a tanító, az orvos, az állatorvos, szülésznő és gyógyszerész is, éppen úgy mint az agronómus, a népbizottság tisztviselője, vagy a szünidejét otthon töltő egyetemi hallgató. Ha valaki bármit tenni tud, a falu kulturális előmozdítása terén, de nem tesz meg, az már a passzivitás jele. — Külön nagy téma kultúrproblémáink tömkelegében — mondotta a továbbiakban Olajos, — a haladó és reakciós kultúra elhatárolásának kérdése. Mert a forradalmi erők harca alapvetően megköveteli tőlünk, hogy kultúréletünkben csak olyan termékeknek adjunk helyet, amelyek nincsenek káros kihatással a közösségire, nem rombolják a fejlődésben lévő haladó gondolatot, osztálytudatot, a boldogabb jövőért folytatott harc útjainak felismerését a dolgozók szellemi világában, amelyek nem hatnak elferdítőleg erkölcsi arculatukra, nem lassítják szocialista hazaszeretetük, az egyenrangú népek Jugoszláviája iránti honszeretetük erősödését. káros jelenségektől Megemlékezett Olajos Mihály a kulturéletünkben vonatkozó több káros jelenségről is, és feltette a kérdést, hogyan kerülhetett be kulturéletünkbe ennyi káros elem. — A válasz nem vitás — mondotta — a kispolgári szellem dagálya hozta magával ezeket az elemeket. Közönségünk idősebb nemzedékeit évtizedeken át rontották limonádé darabokkal, szentimentalizmustól csöpögő termékekkel, és ki tudná felsorolni mennyiféle badarságot tartalmazó műsorokkal. Részben a mai külföldi behatás is rontja közönségünket, s az ifjúságot is, (például az amerikai filmek egy része). Sok kulturcsoportunk pedig, ahelyett, hogy nevelné a közönséget, kedvez a kispolgári igényeknek, a kassza darabokat ad, olcsó sikerekre vadászik. A következőkben vázolnám kulturmunkásaink hibáit, azok okait és egyben a tennivalókat is. Sokan azt hitték, hogy a demokrácia nevében nálunk mindent szabad, mindenfajta törekvés, irányzat, mindenfajta szellem és igény teljes jogú helyet kaphat a nap alatt. Holott a demokrácia a haladóerők harcformája (Folytatás az oldalon)