Magyar Szó, 1955. augusztus (12. évfolyam, 207-237. szám)

1955-08-31 / 237. szám

8. oldalMAGYAR SZÓ Tűzhelykészítés harmonikaszerű Szerbia felderítő szövetsége kamenicai szemléjének színhe­lyén csütörtök óta 18 csapat mintegy 150 felderítője dolgozik. Diadalkapukat készít, „középü­leteket“, kórházat, elsősegély­nyújtó sátort, ebédlőt, konyhát, és a tábor­városhoz szükséges egyéb objetumot épít, hogy el­sejére, mire a többiek megér­keznek, kész sátorváros várja őket. Minden csapat felveri sa­ját sátrát, táborát és szeptem­ber 3-án ünnepélyesen megnyíl­hat a nagyszabású szemle. Éppen dél volt, amikor meg­érkeztünk a kamenicai­­parkba, a készülő sátorvárosba. Egy ki­sebb csoport közeledett az ebéd­lő felé, kezükben a szükséges felszereléssel. LADÁNYI KÁ­ROLY, a zentai felderítők csa­­patparancsnoka vezette őket e­­bédre. Vele volt még néhány szervező. Amikor megtudták, hogy az előkészületekről akarok írni, megörültek, és megje­gyezték, hogy éppen jókor jöt­tem. Itt vannak a zentaiak, ró­luk írjak, mert mindenben a legjobbak. — Már versenyeznek? — kér­deztem. — Az első naptól kezdve, — vol a Fegyelemben, ügyességben, gyorsaságban az Itt lévők kö­zött a zentai „Sztevan Szremac“ felderítő csapat tagjai a leg­jobbak. 22-en jöttek a szemlére. — Nem szeretek dicsekedni — mondja ebéd közben Ladányi —, de meg kell mondanom, hogy már az előkészületeken el­nyertük a szervezők rokonszen­­vét. Önként ajánlkoztunk, hogy segítünk az előkészületekben, s mondhatom, hogy a legnehe­zebb feladatot miránk bízták. Felépítettük az ebédlőt és dél­előtt megkezdtük a konyha ké­szítését is. Az első hivatalos di­cséretet ma reggel a napipa­­rancskiosztáskor kaptuk — az ebédlő felépítéséért. A mi fel­­derítőink­­bizonyultak eddig a legfegyelmezettebbeknek és a leggyorsabbaknak. Egyébként ez nem az én véleményem, hanem az ottlévő vezetőké. Közben a fiatalok jóizűen ka­nalazták a még gőzölgő borjú­­paprikást. Jó étvágyuk van. A le­vegőváltozás megteszi a magá­ét. Jó nagy adagot kaptak, azt mondják, nincs szükség „repe­tára“. És hogy ne csak ők bi­zonygassák az élelem minősé­gét, megkínáltál­, hiába tiltkoz­­tam, el kellett fogyasztanom az adagot. Valóban ízletes borjú­paprikás volt káposztával. Szó nélkül ebédeltek, meglehetősen gyorsan befejezték, s szép sor­ban kivonultak a teremből, hogy átadják talpaikét a töb­bieknek. Ebéd után körülsétáltuk az é­­pülő sátorvárost. A főbejáratot nagy diadalkapu disziti. A fá­kon jelzőtáblák mutatják a főbb objektumok irányát. Balról van a mosdó. Egész ügyesen megszer­vezték. A Dunából motorral szi­vattyúzzák a vizet tartályba. Eb­ből szerteágazó csöveken leve­zetik a vizet, és ha szükség van rá, csak megcsavarják a csa­pot. A főbejárathoz közel van a zentai csapat tábora. A sátra­kat koraiakban állították fel és kötéllel körülkerítették. Az ebéd utáni pihenőt egye­sek újságot olvasva, mások a sátorban heverészve, a többjeit pedig nótaszóval töltik. Négy lány van köztük, ők külön sá­torban laknak. Az egyes örsök tagjai vannak együtt. A legki­sebbek „Mókus“ őrsbe tartoz­nak. Legkisebb közöttük Gyet­­vai Imre (Kubi), most megy majd II. gimnáziumba. Nagyon örül, hogy eljuthatott a szem­lére. Szorgalmasan válaszol a kérdésekre, többek között el­mondja, hogy négyes tanuló volt az iskolában, hogy mi min­dent hozott magával a táborba, stb., stb. Itt van Szloboda Tibi is, Zenta egyik legtehetségesebb pionír birkózója. — Birkóztál-e már Tibi a tá­borban —, kérdeztem. — Persze, hogy birkóztam, oda vágtam eddig mindenkit, pedig voltak vagy 60 kilós ellenfele­im is. De azért az én vénám­ról is lement a bőr, s félrehúz­za az ingét, hogy megmutassa a horzsolást. Bodor Anikó, most is előhoz­ta harmonikáját a sátorból. A vidám gyermeksereg mindjárt nótázásba kezdett, öröm volt hallgatni őket. Maguk kompo­nálta dalokat énekeltek. Nemrégen a Zenta melletti Keresztesben voltak táborozásán s ott aztán mindent megzenésí­tettek. Meghívtak oda is né­hány noviszádlt s azok nagyon megszerették a dióstésztát. Más napra már nóta született a „két adag dióstésztáról“. De nótába foglalták a kozmás babot is, mert hogyhogy nem, egyszer megtörtént, hogy lekozmáso­dott a bab. Karcsi bácsiról, a pa­rancsnokról is nótáztak, mert a táborozás első napjaiban hi­deg volt és két pokrócot húzott magára. Majdnem mindenkit, minden eseményt nótába foglal­tak és jókedvűen dalolják. Nem is csoda, hogy az ő táboruk lett a legnépszerűbb, esténként ott gyűlnek össze a többiek is. Úgy látom, ez a legvidámabb társaság. A különféle felderítő indulók­ból, dalokból sehogy sem akar­tak kifogyni, pedig az idő már múlt, menni kellett volna. Még­sem tudtam ott hagyni egy­könnyen a társaságot. Mutogat­ták zászlóikat, minden őrsnek külön zászlója van a sátor előtt. A legkisebbeké a „Mókus“, a na­gyobbaké a „Fecske“, a lányok őrse pedig a „Havasi gyopár“ elnevezést kapta. Van csapat­­zászlójuk is, egyelőre a sátor­ban, majd csak az ünnepélyes megnyitó alkalmával húzhatják fel. Ezt Zen­tán a városi veze­tőségtől kapták jó munkájuk el­ismeréséért. Ilyen zászlóval nem sok csapat dicsekedhet, — mond­ja büszkén Ladányi csapatpa­rancsnok. Megnéztük az ebédlőt és az épülőfélben lévő konyhát is. Mindkettő építését a zentadak­­ra bízták. Szinte hihetetlen, ho­gyan tudták ezek a fiatal gye­rekek így felépíteni. Bizony egy felderítőnek mindent meg kell tanulnia. — Túl kemény ez a kamenk­­­ai föld — mondogatták a gye­rekek délelőtt, miközben a tűz­helynek ásták a helyet. Délben azt számolgatták, hogy kinek hány hólyag van a kezén. Bo­dor Anikó magával hozta har­monikáját is, s az volt a fel­adata, hogy a többieket szóra­koztassa, amíg dolgoznak. Zene szóra könnyebben megy a mun­ka is. Ő azonban nem szívesen harmoniikázott. Jobb szeretett volna a többivel dolgozni. De a parancs, az parancs. Végül neki is megengedték, hogy se­gítsen, és csakhamar hólyagot tört az ő kezén is a csákány nyele. PISZAR­­. Ingyen bor szegények­nek és öregeknek les. A francia pénzügymi­nisztérium és mezőgazdasági minisztérium legutóbb jóné­­hány új intézkedést tett a túltermelés megakadályozá­sára illetve a tartalékok, el­helyezésére. Elhatározták, hogy a tartalék egy jórészét desztillálják, a jövő évi ter­mésből is 3 millió hektoli­tert rögtön pároknak. Elhatá­rozták azt is, hogy ez év no­vemberétől kezdve jövő év áprilisáig a „szegény népré­tegeknek" (nyugdíjasok és egyéb alacsony jövedelműek­nek) hetente egy liter bort osztanak ki ingyen, ezenkí­vül emelik a katonaság napi borporcióját, ami eddig fél­liter volt naponta. Köztudomású,­­hogy a fran­cia kormánynak igen nagy gondot okoz a bor-túlterme­ sí kék Véssem Válik Vízzé Egész Angla érteklődéssel tekintett ma itt vasárnap elé. Bausttial azonban nem a der­by, valami nagy futball vagy nag­y-mért­őzés volt az érdeklődés középpontjá­ban, hanem Erzsébet király­­nő hugának, Margit főher­cegnőnek a születése napja. A flashercegnő ugyanis vasár­nap ünnepelte 25vik szüle­tése napját. Ez magában v­é­­ve nem volna olyan nagy e-pamftiji, — még a főherceg­nők te­ttesnek ezen előbíb­­utöbte, —­ sokkal érdekesebb az, hogy a királyi ház tör­vényei szerint ezzel válik nagykörűvé, azaz határozhat maga jövenicő ecmsa felől." S nagyon könnyen meglehet, hogy a főhercegnő ezt­i jo­gát olyasmire használja föl, azad a legnagyobb mértékben kellemetlen a királyi házra és avult tradícióira éppúgy, mint a még arvultabb angli­kán egyházi előírásokra. A főhercegnő nevét ugyanis k­ét esztendeje egy egész kö­zönséges halandóval hozzák összefüggésbe, akinek sem­mi címe, se rangja, se kiék vére, egy egyszerű repülő­­kapitányéval, Peter Town­send nevével, aki ezen felül, még elvált ember­­e. A romantikus história ak­kor pattant ki, amikor 1953 júliusában Townsend kapi­tányt, — aki addig előbb a néhai­ király, majd a király­nő személyzetéhez tartozott, valami f­őlovászmester­féle volt, azután pedig az anya­­királynő háztartás-vezetője Clarence-kastályban, ahol Margit főhercegnő is élt, — hirtelen minden indok nél­kül elküld­ték Belgium­ba re­pülő­ attasénak, Margit fő­hercegnőt pedig elküldték egy rhodéziai utazásra, majd a Karibbi szigetekre. Akikor tájban sokat rebesgették, hogy a királynő nyúlt bele egy szövődő szerelembe. Úgy tűnt, hogy a ramanitatous kaland véget is ért ezzel, a főhercegnő hajlandó szemé­lyi boldogságát feláldozná a dinasztia avult hagyományai­nak, s lemondani szívszerel­­m­éről. Rossz nyelvek azon­ban azt suttogták és néhány lap is szellőztette, hogy a kék vér azért nem vált víz­zé, s a szerelmesek titok­ban leveleztek, s van is bizo­nyos megállapodás közöttük. Ezt a hírt megerősítettnek vélik azáltal is, hogy Town­send kapitány augusztus 14- ére bejelentett Vicihy-i lóver­seny-áruiztatását, lefújták. Margit főhercegnő Skóciá­­­ben egy megközelíthetetlen régi kastélyban tartózkodik jelenleg az anyai királynővel, s az hírlik, hogy a Scotland Yard emberei állandóan ott cirkálnak a kastély körül. Hogy a főhercegnőt féltik-e vagy a dinasztia avult ha­gyományait, nem tudni. A főhercegnő születése napja előtt a skóciai kas­tély környékét ellepték az újságírók, fotóriporterek, rá­dió és televíziós riporterek százai s várják a főhercegnő szenzációs bejelentéseit. Tény az, hogy Margit fő­hercegnő a napokban nagy­körű lesz s nyilatkozhat ked­ve szerint. Ennek a romantikus szere­lemnek nem csak a rangon aluli házasság az akadálya. Hiszen ezen még valahogy lehetne segíteni, nem egy pél­da volt rá a királyi család múltjában. Nagyobb baj az, hogy Townsend kapitány el­vált em­ber s az angl­ik­án egy­ház, s feje, Erzsébet király­nő a legnagyobb botrány­nak, a dinasztia és az egy­ház előírásai lábbal tiprásá­­nak­ tartanák, ha Margit fő­hercegnő egyszerűen hajla­mainak engedelmeskedve hozzámennie a kapitányhoz. M­ég bonyolultabbá teszi a dolgot az, hogy a főherceg­nőnek, ha erre a végzetes lépésire szánná magát, az an­gol trón örölké­éről is le kellene mondania, ő ugyanis a harmadik várományos az angol trónra Erzsébet két gyermeke után. Ezenkívül le kellene mondania évi 6000 font jövedelméről és házas­sága után őt megillető még 9000 font évi járandóságá­ról. Van ugyan „némi“ pri­vát vagyona is, amit az a­­nyakirálynő adogatott neki, úgyhogy nem igen lennének anyagi gondjai. De így sem könnyű dolog határozni, mert nagybátyja a windsori herceg példája mutatja, hogy a királyi család nem bocsátja meg az ilyen fellife­llépést , ■ ugyanis, miután lemondott a trónról és elvet­te szerelmét egy elvált asz­­szonyt, kénytelen volt olá­­hagyni Angliát és önkéntes Száműzetésbe menni. Ha Margit főhercegnő 25. születése napján elnyert jogával élne, s kijelentené, hogy a királynő akarata el­lenére férjhez megy Town­send kapitányhoz, a parla-­ ment kfát háza a királynő kérésére kijárhatná húgát és leendő gyermekeit a trón­­öneklé­ss­ől, tehát a királyi családból. Ezt a parlamenti döntést azután éppen Eden miniszterelnöknek kellene szentesítenie, akinek tudva­levőleg ebből a szempontból szintén vaj van a fején. Az ő házasságát is — Churchill imokahúgával, egy elvált asszonnyal, — igen rosszné­ven vette az anglikán klé­rus. Ez lesz, ha Margit főher­cegnő nem gondolja meg a dolgot és hajtja meg derekát a­­ királyi család és az egy­ház középkori törvényei e­­lőtt, a második „botrány“ a királyi háziban ez elmúlt két évtizedben. A szigetvilág fel­ső tízezre izgul, s aggódva­­dugja össze hervadt fejét: a jó polgári társadalom a monarchia és az egyház alap­piléreit félti, az alsóbb nép­osztályok pedig kérdve kér­dezik, ugyan a mi különbség Margit és Péter szerelme meg egy pincér és varró­­leány naponta megismétlődő kis szerelmi bonyodalma kö­zött, hogy ilyen nagy hű­hót csapnak neki, s parla­mentet, követségeket, Scot­land yardot mozgósítanak miatta. . . Margit főhercegnő Peter Townsend A foglalkoz­­tatottság az USA-ban Az elmúlt hónapot, jú­liust, az Egyesült Államok gazdaságában rekordhónap­­nak mondják a foglalkozta­tottság­ tekintetében. A mun­kanélküliek száma 200.000 alá süllyedt, az összes fog­lalkoztatottak száma elérte a 65 milliót. Ez természete­sen kivételes állapot, s sok­ban annak köszönhető, hogy a nyári szabadság idején igen sok diák ideiglenes al­kalmazást talált. Topolyai felderítők között A Zobnotíca mezőgazdasá­gi birtok épületei mögött, lenn a dombok között — a­­hogyan a topolyaiak útba i­­gazítottaik, a „Rózsa Sándor" barlangnál­ — sátortábor áll. A topolyai felderítők tábora ez. Nemrégen állították fel a sátrakat — közben a kis két személyesek, mögöttük pedig a nagy nappali sátor. Korán leptem meg őket a­ minap, járnál az ébresztő e­­lőtt. Bár a tábornak most kevés lakója van, mindösz­­sze 7, ügyeletes őr mindig van. — Jó reggeli — köszöntöt­tem az ügyeletes leánykára. (Később tudtam meg, hogy a hajnali ügyeletes Angyal Ve­ronka szveticsevói tanítónő volt). — Melyik a tábor ve­zetőjének a sátra? — Az ott a középen — iga­zit útba az őr. • • • Sokáig beszélgettünk Kis­­ferenc Józseffel, a topolyai felderít­ők vezetőjével. A tá­bor lakói is felkeltek már, amikor elbúcsúztam a tábor­­tól. Szívesen maradtam vol­na még, hogy a gyakorlatban is lássam a felderítő szerve­zet új vezetőinek kiképzését. Mert mindaz, amit Kisferenc József mesélt a topolyai csa­pat nyári nagytáboráról, ap­ró, de mégis nehézséget oko­zó akadályokról, a szép em­lékek gazdagodó tájából — érdekes és arra mutattt, hogy már a következő iskolaévben kiterjesszék a szervezetet az egész járás területére. A já­rási népbizottság anyagi tá­mogatással járult hozzá e tá­bor létesítéséhez. Egy-egy tanító van Kishegyesről, Lov­tyenácról, Pacsirról, Moravi­­cáról, Csantavérről és Szveti­csávóról, ők lesznek majd a csapat megalkotói községük­ben. Topolyán a tűzoltó lakta­nyával szemben vám a felde­­rítők otthona. A csapat nyá­ri munkája azonban a tábor­ban folyik. Az otthonnak most csak annyi szerep jut, hogy ott tartják a felszerelés egy részét és onnan indul a sátortáborba a csapat gyalo­gos, vagy kerékpáros csoport­ja. Mert naponta van láto­gatója a csapatvezető-képző­­folyamnak. A Teszterán töltött 21 nap és a tábor i­s egy nagy csa­láddá kovácsolta a csapatot. Nemcsak az az 56 tag lett sokkal szorgalmasabb és fe­gyelmezettebb tagja a csa­patnak, akik a nyári tábor­­ban voltak, hanem a többiek is. Sok szépet hallottak a fruskagórai táborról. Mind­annyian örülnek, hogy tag­jai a­­Petőfi Sándort felde­rítő csapatnak. • •• Ott lesznek a topolyaiak a kamenicai nagy szemlén is. Húszan jelentkeztek. A szü­lőknek komoly kiadást je­lenített az elmúlt hónapok­ban a gyerekek felszerelésé­nek beszerzése. A tábori kel­lékek, az egyenruha és az egyéb kisebb-nagyobb kiadá­sok bizony sokra rúgtak. E­­zért nem nagyobb a szemlére utazók csoportja. A "Petőfi Sándor- csapat azonban alaposan hozzájá­rult a kamenicai szemle sike­réhez. Hetekig dolgoztak az 59 kézimunkán, ami a btil­­citásra küldtek, toddf A feledékeny debelyacsaiak Alighogy megkezdődött a labdarúgó bajnokság, a labdarúgó vezetőségnek máris kellemetlen ügyben kell döntenie, vasár­nap játszották a pancsevai alszövetség első fordulóját. Debe­­lyacsán is volt mérkőzés és a hazaiak nem tudták elviselni, hogy a valamikor vajdasági ligában játszó Spartacus, egy kis falusi csapattól, a Jabukal Jugoszláviától kikapjon. Egyszóval megverték Tom­a Lazics játékvezetőt. Úgy látszik, a debelyacsaiak mér elfelejtették, hogy nem is olyan régen pályájuk le volt tiltva — hasonló okok miatt. Várjon jobb lesz-e, ha esetleg néhány hónapig idegint nem lesz bajnoki mérkőzés Debelya­­csán? A Partizánhoz nem méltó Vasárnap Zrenyaninbae volt a Partizán testedző egyesületek vajdasági versenye hálólabdában és kézilabdában. Az apatini és a zrenyanini csapat mérkőzésén olyan volt a hangulat és a viselkedés — a játékosok és nézők részéről egyaránt , mint a ligabajnokságok klubszellem­től fűtött rangadóin szokott lenni, mondjuk, ökölvívásban, vagy labdarúgásban. Szidalmaz­ták, fenyegették a játékvezetőket, a torna vezetőit. A testedző szervezet tartományi vezetőségében szerzett értesülések sze­rint ez azért történt meg, mert mind gyakoribb az a jelenség, hogy ilyen versenyekre egyes csapatok olyan versenyzőket is visznek, akiknek semmi közük a testedző egyesülethez. Hogy minél jobb csapatuk legyen, magukkal viszik a legjobb játé­­kosokat falujukból, városukból és ezek viszik a Partizán test­edző szervezet rendezményeire a nem kívánatos klubszellemet. Büntetés helyett jutalom Az országos női atlétikai bajnokság utolsó futószámát jelen­tette a zentai közönségnek a bemondó. A zácrebi Mijutacrt » melyet Kladivár és a Zenta váll­­ó­ja rajtolt? Ew* márhrtVü­­kön álltak, amikor a bemondó közölte: ^ “ ,y° — Rajtol a noviszádi Vojvodina váltója is ♦zlffűeIí,es „ar , “fVr1it›?LCI A novlszádl klub‘bejelentette vál­tóját. Egyik legjobb vágtázó­ja azonban megbetegedett és el sem utazott Zentára. A versenyszabályzat szerint minden be­nevezett versenyző fel nem lépéséért 306 dinár büntetést kell fizetni. Ha a váltó nem rajtol, 1200 dinár büntetést kell fizet­­ni­e, mivel 4 versenyzőről van szó. A„ n^f^,-Íáyy0kAÍÍ£ “7 JS m­at“ * klub el­őt­erem­te­­ni az útiköltséget, ezért mindenáron el akarták kerülni a bün­tetést A váltó negyedik tagjaként végül is Dagda Jorgovics, a klub egyik edzője futott. A noviszádiak ebben a felállítás­­ib­an, ,ne­m számíthattak helyezésre és alapos késéssel utolsónak is értek célba. A zentaiak váltója azonban hibásan váltott e­­^«^vaHf­kálták őket, így a Vojvodk­a hSJTtt ’ is Jutalmat is kapott. |G­d) Szerda, 1955, TOL­­L Kelet- és Nyugat Németország együtt szerepel az Olimpiai Játékokon BONNI TUDÓSÍTÓNK JELENTI Kelet- és Nyugatnémetország olimpiai bizottságának képvise­­lői vasárnap értekezletet tartot­tak Hintergrartenban. Megegyez­tek, hogy sportolóik együtt sze­repelnek a jövő évi Olimpiai Já­tékokon. Egyes kérdéseket már végleg meg is oldották. Megha­tározták a csapatok vezetőit, (az illető országrész vezetője fe­lel a versenyzőért), a himnusz kérdésében úgy döntöttek, hogy azt a himnuszt játsszák, ahova az illető első helyezett való, a zászló színe: fekete, piros, sár­ga, megbeszélték az anyagi kér­déseket stb. O. M.

Next