Magyar Szó, 1958. augusztus (15. évfolyam, 193-219. szám)
1958-08-15 / 205. szám
Téntek, 1958. ТШ. 15. - MAGYAR SZÓ Mi van az ösztöndíjjal? 900 millió dinár 14000 hallgatónak Nem kielégítő a gazdasági szervezetek érdeklődése A kommunális önigazgatás gyakorlatából adódik, hogy gazdasági, politikai vagy más szervezeteink illetve intézményeink önmaguk nevelik kádereiket. A lehető legrövidebb időn belül megszűnik majd a járás és a község tipikusan bürokratikus fennhatósága, ami többek között, abban is megnyilvánult, hogy a hatóság az állam nevelt és ösztöndíjazott, majd utána mindenhatóan beosztott, áthelyezett, leváltott, stb. Az utóbbi évek törvényes rendelkezései főleg a járások ilyen jellegű szerepét korlátozzák. Ezzel párhuzamosan erősödik a vállalati önigazgatás. Gazdasági szervezeteinknek és vállalatainknak mind rátermettebb intézkedéseiből ,az is kitűnik, ■többet törődnek a fejlődési távlattal. A napról-napra növekedő önrendelkezési jogokat még nagyobb társadalmi felelősség egészíti ki, noha a felelősségérzet kétségtelenül lassabban alakul ki társadalmi önkormányzatunk talaján, mint a jogok felismerése és — persze — követelése. Gyakran elfelejtjük — valljuk be —, hogy helyettünk nem gondolkodik majd a ■»hatóság«. Ilyen értelemben a hatóság »kádernevelő« funkciója is áthárul azokra, akinek szükségük van káderokra és utánpótlásra. Önigazgatási szerveinkre vár továbbá a káderpolitika irányítása, s erre kitűnő forma az ösztöndíjazás. Aki erre nem jön rá, nemcsak lemarad, hanem közvéleményünk elítélésével is számolhat Jelenleg a kádernevelés legbiztosabb útja az ösztöndíjazás. Jó ezt leszögezni, mert bár augusztus derekán járunk, csak nagyon ritkán olvashatunk ösztöndíj-pályázatokról. Pedig ösztöndíjat senki sem kaphat, ha előzőleg nem vesz részt pályázaton. A pályázat pedig általános. Részt vehet rajta hazánk minden polgára, és legalább harminc napig tart. A kerülő út a rokoni kapcsolatok, az ismeretség, az összeköttetés felhasználása annyira kompromittáló, hogy közéletünk haladó erőinek azonnal intézkednek kell, ha ilyen jelenséget vesznek észre. Remény van, hogy ösztöndíjazási rendszerünk demokratikusságát mind kevesebben szegik meg. Ez esetben sem elsősorban a törvényesség szigorú érvényesítésére kellgondolni. Inkább a szocialista demokráciánk erkölcse tisztaságára vigyázzunk. —— Hazánkban az 1956/57-es iskolaévben (az 1957/58-as iskolaévre még nincsenek hivatalos adatok) az egyetemeken, főiskolákon és akadémiákon 60 848 hallgató volt. Ebből 14 165-en illetve a beiratkozottak 23,3%-a kapott ösztöndíjat. Mindegy, hogy kitől, akár a falusi termelőszövetkezettől, vagy magától a főiskolától, s ez mindenképpen évi 900 millió dinárral terhelte meg társadalmunkat. Vehetjük úgy is, hogy nálunk minden 1200 lakosra esik egy ösztöndíjas egyetemista vagy főiskolás (a középiskolások ösztöndíjáról nincsenek hivatalos adatok). A terheket illetően pedig ez azt jelenti, hogy hazánk minden polgára évente 53 dinárt ad az egyetemisták, főiskolások ösztöndíjazására. A társadalmi teherviselés nem arányos. Az ösztöndíjak 49%-át a néphatóságok folyósítják. Pedig egyáltalában nem ilyen az arány a néphatóság és az önigazgatási szervek szerepe között. A tennivaló magától adódik. Fokozni kell a gazdasági és egyéb szervezetek, illetve intézmények kádernevelői felelősségtudatát. Ahol ezt a néphatóság illetékes tényezői, a Kommunista Szövetség és a Szocialista Szövetség időben felméri, nem késik sokat a »fordulat éve«. Nem véletlen, hogy mondjuk Topolyán 9 ösztöndíj (!) helyébe (1956/57-es iskolaév) 82 ösztöndíjat osztottak ki az 1957/58-as iskolaév kezdetén, mert időben észlelték a fogyatékosságokat. Járási viszonylatban is változás állott be. Szemben a korábbi 63 ösztöndíjjal, az elmúlt iskolaév kezdetén 186 ösztöndíjat folyósítottak. A járásban tavaly még csak minden 1700- adik lakosra jutott egy-egy ösztöndíjas diák, ezzel szemben egy év után minden 870- re jut egy-egy ösztöndíjas. Ez jóval szebb arány, mint hazánk átlaga. Az elmúlt évben a topolyai járás minden polgára évi 35 dinárjával járult hozzá az ösztöndíjazáshoz, szemben az 53 dináros jugoszláv átlaggal, ma már pedig fejenként 100 dinárt ad az ösztöndíjazási alapba. A teherviselésnél itt is baj van. Az 1956/57-es iskolaévben az ösztöndíjak 54%-át a népbizottságok adták. A következő évben pedig még jobban érvényesült a hatóság szerepe, mivel az ösztöndíjak 60%-át vállalta magára. Itt is, mint mindenütt, sok sok egyéb tennivaló mellett, minden erővel tehermentesíteni kell a hatóságot, előtérbe helyezve a gazdasági tényezők nagyobb felelősségérzetét. De nem utolsó sorban időre (legalább augusztus hó folyamán!) pályázatokat kellene hirdetni. (e.) Kedves gyerekek! " Remélem, hogy a nyári meleg időt félbeszakító párnapos lehűlés és esőzés néra szegte kedveteket, és a csapadékos, felhős idő ellenére is jól szórakoztok. Ne búsuljatok, lesz még meleg, hisz az időjósok azt ígérik, hogy még szeptember derekán is melegen fog sütni a nap. Ezen a héten elég kevés levelet kaptam, noha a rejtvény könnyű volt. Sebaj, azok akik most nem jelentkeznek, majd később pótolják a mulasztottakat és felkeresik a Napsugár postáját leveleikkel. A múlt heti rejtvény helyes megfejtéséért dicséretet érdemel: TAKÁCS László, Kikinda; MÉSZÁROS Anikó és Judit, Kula; MUHI László, Orom; TAKÁCS Árpád, Szubotia; BOROS Tibi, Szubotka; SOÓS Sarolta, Pacsér; FARAGÓ János, Zombor; TAMÁSI Anna, Csantavér; KÖRMÖCZY Nándor, Kula; BALÁZS Piroska és Péter, Temerin; GERE Viktória, Zenta; NOVOTNI Ilona, Pacsér. A rejtvényt és a rajzot megkaptam. A rejtvény megfejtését, sajnos, nem vehettem tekintetbe, mert megkésve kaptam kézhez. Úgy látszik, hogy nem adtad fel időben a postál. MUHI László, Orom. — Naplemente című rajzodat megkaptam, ám nem tudom felhasználni, mert nem lehet belőle újságképet készíteni, mégpedig azért, mert a színek egybeolvadnak. Igyekezz olyan kis festményeket készíteni, amelyeken jól látszanak a körvonalak, és a színek nem folynak egybe. CAGI bácsi Beküldte: BENKE PÉTER, Titel. Mennyit érnek? Valamoineve van, kiét szép ezüst tányérja. Az első,ne te®, 8 000 dinért, akikor az kétszer aranyit ér, mint a másik. Ha pedig a másikba tesz 8 000 dinárt, akkor az háromszor annyit ér, mint az első. Szármolnátok ká, hogy menynyit érnek a tányérok! ELLENTÉTEK öreg itt nyugat le busul filu apad A fenti szavak eljelentétteinek kezdőbetűiből Afrika legdélibb részének nevét kapjátok meg. JÁTÉK A BETŰKKEL Egy két betűből álló szóval játszadozunk. Jelentése: létezik. Ha különféle betűket inunk eléje, más és más értelmiet kap, így b-vel kenyérnek belseje, c-vel versenyzők állma, d-vel égtáj), de gyomrod is jelzi, f-vel a gyáva igéje, sz-el fomná szokott, t-vel évszak. Találjátok ki, melyik ez a kétbetűs szó. A MÚLT HETI REJTVÉNY HELYES MEGFEJTÉSE Oszloprejtvény: őszibarack. Rejtvényfejtésért könyvjutalmat kaptak: Hajnal Károly, Telecska, Bajsei út 10. és Junker Klára, Szrbobran, Laza Koszticsa 20. 31. (317.) — 1958, WTO. II. Kedves gyerekek! Pontosan két év előtt, vagyis 1958 augusztus 7-én történt meg az első utazás az északi sarki jégpáncél alatt, a Csendes- és az Atlanti-óceán között. Akkor az újságok világszenzációnak nevezték ezt az utat, míg ma, amikor a világbéke-szerződés folytán egy népnek sem kell a háborútól tartania, olyan egyszerű dolog az ilyen utazás, hogy úgyszólván senki sem beszél már róla. Ezért írom meg nektek a mi jégalatti utazásunkat, hogy valaki mégiscsak tudomást szerezzen a mi idei nyaralásunk legérdekesebb élményéről. Zinocskával, az egyik leningrádi nyolcosztályos iskola tanulójával már egy éve levelezünk, és meghívásunkra a vakáció első felét ott töltötte misünk, New Yorkban, a repülőgépen érkezett hozzánk, és két óra alatt jutott el Leningrádból New York-ba, majd szintén atomhajtású repülőgépen tért vissza otthonába. Naur Ilus beszámol Amint a képünkön is láthatjátok, mi amerikai gyerekek egyszerű atomhajtásu tengeralattjáróval látogattuk meg Zinocskát, a szovjet kislányt. A mi utunk két napig tartott, mert most már 40 „csomós" sebességgel ha- Folytatása a 2. oldalon) V. Oldal A láthatatlan színház műsora A novizádi rádió-dráma jövő évi keretterve A noviszádi rádió adásainak keretében mind jelentősebb hely illeti a rádiójátékokat. Ezért érthető, hogy gondos válogatással készült el a jövő évi műsor. Dimitrijevics Mara szerkesztő így számolt be a hangjátékok kerettervéről. — Úgyszólván teljes műsort ismertethetek — mondta. — Csak még a Jugoszláv Rádióhálózat ősszel lezáruló pályázatának eredményét várjuk, mert a pályázat keretében díjazott két legjobb művet is műsorunkba iktatjuk. Ezenkívül vajdasági írók készülő alkotásaira is számítunk. — A klasszikus és a régebbi jugoszláv — és világirodalom alkotásai közül tervbe vettük Kolezsa: Farkaskutyádját; S. Maugham: Esők; Meliere: Duda Gyuri, vagy Urhatnám polgár; Csehov: Cseresznyéskert; Molnár Ferenc: Farsang, vagy Hattyú című művét. Előadásra kerül még Shakespeare Otellója és Téli regéje; Ziektai Jenő: Néma leventéje; valamint Krudi Gyula egyik novellájának dramatizációja. A mai hazai alkotások közül tekintetbe jön: Csopics: Nikoletina Burszacs kalandjai; Mariján Matkovics: Álom vásár; Miodrag Gyurgyevics: Hármasban; Zvonimir Bajszics: Porhanyós tavaszi föld; Alekszandar Obrenovics: Táncok; Labovics: Mennyei osztag; Kolár: A testem az enyém című műve, s a rádiópályázaton díjazott két legjobb alkotás. A mai külföldi irodalomból a noviszádi rádiódráma repertőárján szerepel: Paddy Cheatosky: Nagy üzlet; Nazim Hikmet: Létezett-e Ivan Ivánovics?; Günter Erich: Fisz a vonal fölött; H. Figeiredo: Róka és szőlő; Dürrenmatt: Az idős hölgy látogatása; Richard Ness: Esőcsináló; Hochwälder: Szent kísérlet;Kohut: Ilyen nagy szerelem; Déri Tibor egyik novellájának dramatizációja; és Priestley: Atomellenes dráma című műve. A noviszádi rádió-dráma színtársulatára tehát az a felelősségteljes feladat vár, hogy ennek a komoly műsornak előadásával megállja a helyét, és még több hallgatót toborozzon a rádiójátékoknak. -csj- B. SZABÓ GYÖRGY rajza