Magyar Szó, 1958. augusztus (15. évfolyam, 193-219. szám)

1958-08-15 / 205. szám

Téntek, 1958. ТШ. 15. - MAGYAR SZÓ Mi van az ösztöndíjjal? 900 millió dinár 14000 hallgatónak Nem kielégítő a gazdasági szervezetek érdeklődése A kommunális önigazgatás gyakorlatából adódik, hogy gazdasági, politikai vagy más szervezeteink illetve intéz­ményeink önmaguk nevelik kádereiket. A lehető legrövi­debb időn belül megszűnik majd a járás és a község ti­pikusan bürokratikus fenn­hatósága, ami többek között, abban is megnyilvánult, hogy a hatóság az állam ne­velt­ és ösztöndíj­azott, majd utána mindenhatóan beosz­tott, áthelyezett, leváltott, stb. Az utóbbi évek törvé­nyes rendelkezései főleg a járások ilyen jellegű szere­pét korlátozzák. Ezzel pár­huzamosan erősödik a válla­lati önigazgatás. Gazdasági szervezeteinknek és vállala­tainknak mind rátermettebb intézkedéseiből ,az is kitűnik, ■többet törődnek a fejlődési távlattal. A napról-napra növekedő önrendelkezési jogokat még nagyobb társadalmi felelős­ség egészíti ki, noha a fele­lősségérzet kétségtelenül las­sabban alakul ki társadalmi önkormányzatunk talaján, mint a jogok felismerése és — persze — követelése. Gyakran elfelejtjük — vall­juk be —, hogy helyettünk nem gondolkodik majd a ■»hatóság«. Ilyen értelemben a hatóság »kádernevelő« funkciója is áthárul azokra, akinek szükségük van káde­rokra és utánpótlásra. Önigazgatási szerveinkre vár továbbá a káderpolitika irányítása, s erre kitűnő forma az ösztöndíj­azás. Aki erre nem jön rá, nemcsak le­marad, hanem közvélemé­nyünk elítélésével is számol­hat Jelenleg a kádernevelés legbiztosabb útja az ösztön­­díjazás. Jó ezt leszögezni, mert bár augusztus derekán járunk, csak nagyon ritkán olvashatunk ösztöndíj-pályá­­zatokról. Pedig ösztöndíjat senki sem kaphat, ha előző­leg nem vesz részt pályáza­ton. A pályázat pedig általá­nos. Részt vehet rajta hazánk minden polgára, és legalább harminc napig tart. A kerülő út a rokoni kapcsolatok, az is­meretség, az összeköttetés fel­használása annyira kompro­mittáló, hogy közéletünk ha­ladó erőinek azonnal intéz­kednek kell, ha ilyen jelen­séget vesznek észre. Remény van, hogy ösztöndíjazási rendszerünk demokratikus­­ságát mind kevesebben sze­gik meg. Ez esetben sem első­sorban a törvényesség szigo­rú érvényesítésére kell­­gon­dolni. Inkább a szocialista demokráciánk erkölcse tisz­taságára vigyázzunk. —­— Hazánkban az 1956/57-es iskola­évben (az 1957/58-as iskola­évre még nincsenek hivatalos adatok) az egyete­meken, főiskolákon és aka­démiákon 60 848 hallgató volt. Ebből 14 165-en illetve a beiratkozottak 23,3%-a ka­pott ösztöndíjat. Mindegy, hogy kitől, akár a falusi ter­melőszövetkezettől, vagy ma­gától a főiskolától, s ez min­den­képpen évi 900 millió di­nárral terhelte meg társa­dalmunkat. Vehetjük úgy is, hogy ná­lunk minden 1200 lakosra esik egy ösztöndíjas egyete­mista vagy főiskolás (a kö­zépiskolások ösztöndíjáról nincsenek hivatalos adatok). A terheket illetően pedig ez azt jelenti, hogy hazánk min­den polgára évente 53 dinárt ad az egyetemisták, főiskolá­sok ösztöndíjazására. A társadalmi teherviselés nem arányos. Az ösztöndíjak 49%-át a néphatóságok folyó­sítják. Pedig egyáltalában nem ilyen az arány a népha­tóság és az önigazgatási szer­vek szerepe között. A tennivaló magától adó­dik. Fokozni kell a gazdasági és egyéb szervezetek, illetve intézmények kádernevelői fe­lelősségtudatát. Ahol ezt a néphatóság illetékes ténye­zői, a Kommunista Szövetség és a Szocialista Szövetség időben felméri, nem késik so­kat a »fordulat éve«. Nem véletlen, hogy mond­juk Topolyán 9 ösztöndíj (!) helyébe (1956/57-es iskolaév) 82 ösztöndíjat osztottak ki az 1957/58-as iskolaév kezdetén, mert időben észlelték a fo­gyatékosságokat. Járási vi­szonylatban is változás állott be. Szemben a korábbi 63 ösztöndíjjal, az elmúlt isko­laév kezdetén 186 ösztöndíjat folyósítottak. A járásban ta­valy még csak minden 1700- adik­ lakosra jutott egy-egy ösz­töndíjas diák, ezzel szem­ben egy év után minden 870- re jut egy-egy ösztöndíjas. Ez jóval szebb arány, mint hazánk átlaga. Az elmúlt év­ben a topolyai járás minden polgára évi 35 dinárjával já­rult hozzá az ösztöndíjazás­­hoz, szemben az 53 dináros jugoszláv átlaggal,­­ ma már pedig fejenként 100 di­nárt ad az ösztöndíjazási alapba. A teherviselésnél itt is baj van. Az 1956/57-es iskolaév­ben az ösztöndíjak 54%-át a népbizottságok adták. A kö­vetkező évben pedig még job­ban érvényesült a hatóság szerepe, mivel az ösztöndíjak 60%-át vállalta magára. Itt is, mint mindenütt, sok sok egyéb tennivaló mellett, minden erővel tehermentesí­teni kell a hatóságot, előtér­be helyezve a gazdasági té­nyezők nagyobb felelősségér­zetét. De nem utolsó sorban időre (legalább augusztus hó folyamán!) pályázatokat kel­lene hirdetni. (e.) Kedves gyerekek! " Remélem, hogy a nyári meleg időt félbeszakító pár­napos lehűlés és esőzés néra szegte kedveteket, és a csapadékos, felhős idő ellenére is jól szórakoztok. Ne búsuljatok, lesz még meleg, h­isz az időjósok azt ígé­rik, hogy még szeptember derekán is melegen fog sütni a nap. Ezen a héten elég kevés levelet kaptam, noha a rejtvény könnyű volt. Sebaj, azok akik most nem je­lentkeznek, majd később pótolják a mulasztottakat és felkeresik a Napsugár postáját leveleikkel. A múlt heti rejtvény helyes megfejtéséért dicsér­e­­tet érdemel: TAKÁCS László, Kikinda; MÉSZÁROS­­ Anikó és Judit, Kula; MUHI László, Orom; TAKÁCS­­ Árpád, Szuboti­a; BOROS Tibi, Szubotk­a; SOÓS Sa­rolta, Pacsér; FARAGÓ János, Zombor; TAMÁSI Anna, Csantavér; KÖRMÖCZY Nándor, Kula; BALÁZS Pi­roska és Péter, Temerin; GERE Viktória, Zenta; NOVOTNI Ilona, Pacsér.­­ A rejtvényt és a rajzot megkaptam. A rejtvény megfejtését, sajnos, nem ve­hettem tekintetbe, mert megkésve kaptam kézhez. Úgy látszik, hogy nem adtad fel időben a postál. MUHI László, Orom. — Naplemente című rajzodat megkap­tam, ám nem tudom felhasználni, mert nem lehet be­lőle újságképet készíteni, mégpedig azért, mert a szí­nek egybeolvadnak. Igyekezz olyan kis festményeket készíteni, amelyeken jól látszanak a körvonalak, és a színek nem folynak egybe. CAGI bácsi Beküldte: BENKE PÉTER, Titel. Mennyit érnek? Valamoineve van, kiét szép ezüst tányérja. Az első,ne te®, 8 000 dinért, akikor az kétszer aranyit ér, mint a másik. Ha pedig a másikba tesz 8 000 dinárt, akkor az háromszor annyit ér, mint az első. Szármo­ln­átok ká, hogy meny­nyit érnek a tányérok! ELLENTÉTEK öreg itt nyugat le busul filu apad A fenti szavak eljelentéttei­­nek kezdőbetűiből Afrika leg­délibb részének­ nevét kapjá­tok meg. JÁTÉK A BETŰKKEL Egy két betűből álló szóval játszadozunk. Jelentése: lé­tezik. Ha különféle betűket inunk eléje, más és más ér­telmiet kap, így b-vel ke­nyérnek belseje, c-vel ver­senyzők állma, d-vel égtáj), de gyomrod is jelzi, f-vel a gyáva igéje, sz-el fom­ná szo­kott, t-vel évszak. Találjá­tok ki, melyik ez a kétbetűs szó. A MÚLT HETI REJTVÉNY HELYES MEGFEJTÉSE Oszloprejtvény: ősziba­rack. Rejtvényfe­jtésért könyv­jutalmat kaptak: Hajnal Ká­roly, Telecska, Bajsei út 10. és Junker Klára, Szrbobran, Laza Koszticsa 20. 31. (317.) — 1958, WTO. II. Kedves gyerekek! Pontosan két év előtt, vagyis 1958 augusztus 7-én történt meg az első utazás az északi sarki jégpáncél alatt, a Csendes- és az Atlanti-óceán között. Akkor az újságok világszenzációnak nevezték ezt az utat, míg ma, amikor a világbéke-szerződés folytán egy népnek sem kell a háborútól tartania, olyan egyszerű dolog az ilyen utazás, hogy úgyszólván senki sem beszél már róla. Ezért írom meg nektek a mi jégalatti utazásunkat, hogy va­laki mégiscsak tudomást szerezzen a mi idei nyaralásunk leg­érdekesebb élményéről. Zinocskával, az egyik leningrádi nyolcosztályos iskola tanu­lójával már egy éve levelezünk, és meghívásunkra a vakáció első felét ott töltötte misünk, New Yorkban, a repülőgépen érkezett hozzánk, és két óra alatt jutott el Leningrádból New York-ba, majd szintén a­­tomhajtású re­pülőgépen tért vissza otthoná­ba. Naur Ilus beszámol Amint a képün­kön is láthatjá­tok, mi amerikai gyerekek egy­szerű atomhaj­­tásu tengeralatt­járóval látogat­tuk meg Zinocs­­kát, a szovj­et kislányt. A mi utunk két napig tartott, mert most már 40 „csomós" sebességgel ha- Folytatása a 2. oldalon) V. Oldal A láthatatlan színház műsora A novizádi rádió-dráma jövő évi keretterve A noviszádi rádió adásai­nak keretében mind jelentő­sebb hely illeti a rádiójáté­kokat. Ezért érthető, hogy gondos válogatással készült el a jövő évi műsor. Dimitri­­jevics Mara szerkesztő így számolt be a hangjátékok ke­rettervéről. — Úgyszólván teljes mű­sort ismertethetek — mondta. — Csak még a Jugoszláv Rá­dióhálózat ősszel lezáruló pá­lyázatának eredményét vár­juk, mert a pályázat kereté­ben díjazott két legjobb mű­vet is műsorunkba iktatjuk. Ezenkívül vajdasági írók ké­szülő alkotásaira is számí­tunk. — A klasszikus és a régeb­bi jugoszláv — és világiroda­lom alkotásai közül tervbe vettük Kolezsa: Farkaskutyád­ját; S. Maugham: Esők; Me­liere: Duda Gyuri, vagy Ur­­hatnám polgár; Csehov: Cse­­resznyéskert; Molnár Ferenc: Farsang, vagy Hattyú című művét. Előadásra kerül még Shakespeare Otellója és Téli regéje; Ziektai Jenő: Néma le­ventéje; valamint Krudi Gyu­la egyik novellájának drama­tizációja. A mai hazai alkotások köz­­ül tekintetbe jön: Csopics: Nikoletina Burszacs kaland­­jai; Mariján Matkovics: Álom vásár; Miodrag Gyurgyevics: Hármasban; Zvonimir Baj­­szics: Porhanyós tavaszi föld; Alekszandar Obrenovics: Tán­cok; Labovics: Mennyei osz­tag; Kolár: A testem az e­­nyém című műve, s a rádió­­pályázaton díjazott két leg­jobb alkotás. A mai külföldi irodalomból a noviszádi rádiódráma reper­tőárján szerepel: Paddy Cheatosky: Nagy üzlet; Na­zim Hikmet: Létezett-e Ivan Ivánovics?; Günter Erich: Fisz a vonal fölött; H. Figei­­redo: Róka és szőlő; Dürren­matt: Az idős hölgy látogatá­sa; Richard Ness: Esőcsináló; Hochwälder: Szent kísérlet;­­Kohut: Ilyen nagy szerelem; Déri Tibor egyik novellájá­nak dramatizációja; és Priest­ley: Atomellenes dráma című műve. A noviszádi rádió-dráma színtársulatára tehát az a fe­lelősségteljes feladat vár, hogy ennek a komoly műsor­nak előadásával megállja a helyét, és még több hallgatót toborozzon a rádiójátékok­nak. -csj- B. SZABÓ GYÖRGY rajza

Next