Magyar Szó, 1958. október (15. évfolyam, 245-271. szám)
1958-10-23 / 264. szám
*. *oldal hogy a Föld légkörében 28 600 000 tonna kozmikus por lebeg. Apró meteor-részecskék ezek, amelyek fokozatosan ülepednek le a Földre. Általános vélemény szerint a Föld felületére évente 14 300 000 tonna kozmikus por rakódik le, így tehát kétévenként az atmoszféra kozmikus portartalma teljesen kicserélődik. A tudósok mikroszkopikus szűrőit, segítségével megállapították, hogy a kozmikus por vasat, nikkelt és kobaltot tartalmaz, a s hogy a hollandiai,Leeuwarden rendőrségéinek eredeti ötlete támadt: a talált gyermekeket ezentúl nem kérdezik ki, hol laknak, kik a szüleik, hanem elhelyezik őket egy nagy szobában, ahol játszanak. A szoba utcai falai nagy kirakatüveg helyettesíti. A gyereküket kereső szülők egyszerűen elmennek a gyermekboltba és kikeresik saját csemetéjüket. A rendszer kitűnően bevált, s ahogy Richard Stillwell, a princetoni egyetem művészeti és régészeti osztályának professzora Szicíliában egy ősi görög város romjai között több mint kétezeréves tárgyakra lelt. A feltárt műtárgyak az időszámításunk előtti VI. századból származnak. A legérdekesebb lelet egy nagyméretű díszes edény, amely bor és víz összekeverésére szolgál. De találtak emberi mellszobrokat, kőből készült templomi perselyt s egyéb apró műtárgyakat is. A legutóbbi munkálatokat a tavaly felfedezett Demeter-szentélyben folytatták. Demeter a termékenység istennője volt. Kitlt hónapban a szentélyben két oltár romjaira búk Tümlák és görög asszonyok diadémokkal ékesített mell szobrait találták. A borkeveréshez használt edényeket valószínűleg az i. e. VI. században élt mester, Euthymides formázta. 1 (40) Indulás előtt Tito azt tanácsolta nekik, hogy tegyenek meg mindent a politikai sikerek megőrzéséért. Külön megparancsolta nekik, hogy tartsanak kapcsolatokat Szerbiával. Szolakova Goránál a kis csoport elvált Titotól és elindult Lehovicsi felé. A főparancsnok szabad kezet adott nekik arra az esetre, ha nem tudják magukat tartani Kelet-Boszniában. — A végső esetben verekedjetek át magatokat tmihozzánk. VI. Ez idő alatt az északboszniai brigád Lehovicsiban tartózkodott. Tempo és Tesa magukkal vitték Tito jóváhagyását is, amely szerint a brigád megkapja a hatodik rohambrigád nevet. Nagy volt az öröm! Lehovicsi közelében egy szántóföldön 1942 augusztus 2-án felsorakozott mind a három zászlóalji: a romanijai, a majevicai, és az uj zászlóalj a zenicai, ozreni és a Zvijezda egység harcosaival. Az új brigád szemlélte komoly győzelmet jelentett a reakció fölött, amely 1941 telén és 1942 tavaszán azon volt, hogy megsemmisítse a kelet-boszniai partizán egységeket. A magára hagyott brigád augusztus közepén elindult a Konyuh hegységre. Olyan vidékeken kellett átjutnia, ahol régóta nem tartózkodtak nagyobb partizán egységek. Néhány napig nehéz menetelés és harc után azonban ismét vissza kellett térnie Lehovicsba. Nagyobb ellenséges állatmlatokkal találták magukat szemben, s ezek megakadályozták északra hatolásukat. Mintegy tízezer ellenséges katona aknavetőkkel és könynyű tüzérséggel felszerelve igyekezett bekeríteni a hatodik brigádot. Szálka volt a szemükben, jelentős német és usztasa erőket kötött le, amelyekre pedig abbanaz időben nagy szükség lett volna Nyugat-Boszniában. A partizánok ügyes hadmozdulatokkal elkerülték a bekerítést, Pjenovácnál megtámadtak egy ellenséges támpontot és a nevacskai vasútállomást. Ezután elhatározták, hogy azonnal elhagyják a Romaniját. Gyorsított menetben érkeztek a Kustrovita hegységre. A harcosok már nagyon fáradtak voltak az állandó meneteléstől és újabb megpróbáltatások vártak rájuk. A refmanijai partizánok szülőfalvaik közelében összetalálkoztak rokonaikkal. A partizán családok szenvedtek legtöbbet a tavaszon. A németek is, az usztasák is, a csetnikek is a fegyvertelen embereken álltak boszszul, a védtelen családokon, amelyeknek fiai, vagy apái távol a brigádokban voltak. Egyesek azt javasolták, hogy a brigád ne hagyja el a Romaniját, ha pedig tovább megy, a romanijai partizánok marad járnak itt és itt harcoljanak tovább. Amikor ezek a hangok eljutottak a főparancsnokságra, felsorakoztatták a brigádot. A harcedzett rohambrigád harcosai lábhoz tett fegyverrel álltak a fennsíkon. Nagyobb részük nem is tudta, mi történik a romanijai harcosok körében. Tempo az alábbi szavakkal kezdte beszédét: — Szégyen, gyalázat hatodik brigád! A brigád megremegett. A harcosok tekintetükkel azokat keresték, akik a brigád elhagyásáról suttogtak. Tempo megmagyarázta nekik, hogy a brigád elhagyása árulás lenne. Kelet Bosznia, a felkelés bölcsője a legjobb egységek nélkül maradna. Végül ezt mondta: — Aki gyáva, elmehet. Nincs rá szükségünk. Senki sem jelentkezett, senki sem lépett ki a sorból. A brigád ezután továbbindult Majevica felé. Megpróbáltak ismét áttörni Boszanszika Krajinába, mert azt hallották, hogy a proletárok Priyavor környékén vannak. Tempo akkoriban egy kísérővel két-három kilométerre a brigád előtt járt. Egy ízben bőrig ázva, egy csetnik faluhoz érve, betért az első házba. Kokárdás csetnikekkel találkozott össze. Kavarodás támadt. • — Ki vagy? — kérdezte a csetnikparancsnok. — Tempo! —• válaszolta egyszerűen. Mindenki hallgatott. Tempo nyugodtan kényelembe helyezte magát, tudta, hogy a csetnikek félnek tőle. Egyszer csak ész■Tevette, hogy egyenkéntkiszállingóznak a szobából. Az ő kísérője is kiment. (Folytatjuk) Aki gyáva, elmehet A szomszédos kis asztalnál Arbuthnot ezredes ült — egyedül. A tekintete szinte odarögződött Mary Dehenham tarkójára. — Miért nem ül ez a két ember együtt? Nagyon könnyen elintézhették volna! Miért?__ — Talán — gondolta Poirot — Marynak volt kifogása ellene. Az ilyen nevelőkisasszony hamar megtanulja, hogy mindenre vigyázzon és még a látszatot is kerülje. Még a legparányibb külsőség is fontos lehet az olyan leánynak, aki maga keresi a kenyerét. Hercule tekintete átvándorolt a kocsi másik oldalára, ahol, a kocsi leghátsó sarkában, idősebb nő ült, egyszerű fekete ruhában. — Német, vagy skandináv — vélekedett Poirot. — Valószínűleg német komorna... Aztán egy férfi és egy nő együtt, nyilván összetartoznak és élénken beszélgetnek. A férfin kényelmes angol tweedruha, de ő maga nem angol. Bár Poirot csak hátulról láthatta, megállapíthatta ezt fejformájáról és a vállának vonaláról. A férfi egy pillanatra félrefordult s így megmutatta a profilját is. Nagyon szép férfi volt. Körülbelül harmincéves. Sűrű bajusza szőke volt. A hölgy, vele szemben, akár leány is lehetett volna. Legföljebb, ha húszesztendős. Talán még annyi sem. Fekete köpönyege és szoknyája, fehér krepszatén blúza, fekete sapkája, amely kissé ferdén ékeskedett a fején — mind legutolsó divatról és elegánsáról beszélt. Szép és idegenszerű arca volt, hófehér bőre, nagy, barna szeme, szénfekete haja. Hosszú szipkából cigarettázott. Manikűrözött kezének körme élénkpiros, balkezét platinába foglalt nagy smaragdgyűrű díszíti. — Elle est jolie et chic — dörmögte Poirot. — Házaspár, ugye? Mr. Bouc bólintott. — Azt hiszem, a magyar követ és neje — magyarázta. Mindezeken kívül még két vendég ült ott: Poirot szakasztársa, MacQueen és kenyéradó gazdája, Mr. Ráteheti.. Az utóbbi szemben ült Poirotval és a kis belga újból tanulmányozhatta ezt a kevéssé megnyerő arcot: a homlok megvesztegető jóságát és a kis, kegyetlen szemeket. Mr. Bouc nyilván észrevette a hirtelen változást barátja arcán. — Amint látom, összetalálkozott a maga vadállatával? — érdeklődött. Hercule Poirot bólintott. Mr. Bouc fölkelt, amint az utolsó korty kávét lenyelte. Mivel még Poirot előtt kezdett ebédelni, előbb is készült el — Visszamegyek a fülkémbe. Jöjjön utánam aztán, kedves barátom, hogy zavartalanul beszélgethessünk. — Késte örömmel. Poirot lassan itta a kávéját és még likőrt is rendelt hozzá. A fizetőpincér már sorra járta az asztalokat, hogy beszedje az ebédek árát és az idősebb amerikai hölgy élesen és panaszosan hangoskodott: — A leányom azt mondta: »Vigy magaddal bérletfüzetet az étkezésekhez. Akkor nincs semmire gondod« . .. most pedig még tíz százalék borravalót is fizessek. Aztán ez az üveg ásványvíz. Különben is, milyen utálatos víz ez. Miért nem tartattak Vichy-i vizet?« — Mert mindig csak annak az országnak az ásványvizeit szolgálhatják föl, ahol éppen utazunk — avatkozott bele a bárányarcú hölgy. — Úgy?... Hát ez elég különös. — Megvetően vizsgálhatta a fölháborodott hölgy az aprópénzt, amit a főpincér visszaadott s amely kis halomban ott feküdt az abroszon. — Nézze csak, miket adott itt vissza. A leányom azt mondja... Mary Debenham visszatolta székét és fejbólintással otthagyta két asztaltársát. Arbuthnot ezredes is fölkelt és követte. A megvetett aprópénzt összekotorva, az amerikai hölgy is fölszedelőzködött a bárányképűvel együtt. A magyar házaspár már eltávozott , úgy, hogy végül Poirot, MacQueen és Ratchett egyedül maradtak az étkezőkocsiban. Ratchett valamit mondott fiatal kísérőjének, mire az fölkelt és eltávozott. Aztán ő maga is fölállt, de ahelyet, hogy MacQueen után ment volna, váratlanul szinte leejtette magát az üres székre, Poirot asztalánál. — Ki segíthetne egy szál gyufával? — kérdezte. — A nevem: Ratchett. Poirot alig észrevehető bólintással vette tudomásul a bemutatkozást. Belenyúlt a kabátzsebébe és gyufáskatulyát szedett ki, amelyet odanyújtott az idegennek. Az átvette, de úgy látszik, nem volt szándéka, hogy rá is gyújtson. — Azt hiszem, Poirot Hercule úrhoz van szerencsém? — folytatta. Poirot mintha ismét bólintott volna. (Folytatjuk) (7) 1 Csütörtök, 1958. X' 2Љ^ 220. KERESZTREJTVÉNY VÍZSZINTES SOROK: 1. Gyógyszerész, 6. Nem az, 7. Bizalmas megszólítás, 8. Fehéj, 11. Latin köszöntés, 12. Afféle, 14. Nagy szoba, 16. Az aládirás hitelességét igazolja, 18. Skálahang, 19. Látszerész. FÜGGŐLEGES SOROK: 1. Korunk nagy festője, 2. Elhantol, 3. Zamatja, 4. A forgalmat szolgálja, 5. Puha, lágy, 9. A kör része, 10. Kisázsiai nép, 13. Irányjelző szó, 15. Vissza, erre a helyre, 17. Készpénz. A 219. megfejtése VÍZSZINTES SOROK: 8. Zsuga, 19. Amatol. FÜGGŐLEGES SOROK: 5. Pro Domo, 7. Taktika. — Úgy látszik hazaérkezett a fiunk az iskoláiból!