Magyar Szó, 1958. október (15. évfolyam, 245-271. szám)

1958-10-25 / 266. szám

No­ sen éppen arra a napra esett, amikor a pozsareváci brigád indult az­­autóútra. A szerze­tes-jelölt egyszerűen kiosont, megszökött a kolostorból, ki­ment az állomásra, felka­pasz­kodott a vonatra és­­ csatla­kozott a brigádhoz. A véletlen műve volt, hogy az autóútra került. Misika apja brigádparancs­nok helyettes volt, az anyja torna­művezető. A szarajevói Partizán­ testnevelő egyesület brigádjával jöttek az autó­útra. Miskó is velük jött. Miskó volt az autóút legfia­talabb építője. Trebnyén a Tone Tomsics településen voltak elhelyezve, délelőtt dolgoztak, délután pe Nem oda indult, nem is tudta, hogy van autóul a vi­di® szemle-gyakorlatokat ta- tágon. Csak menekülni akart,­nultak be. A négyéves Miskó az egész település kedvence volt. Út­építői formaruhát varrtak ne­ki, éppen olyant, mint a töb­bieknek, lapátot is csináltak neki, és talicskát is, persze hozzáillőt. Miskóról még ma is min­denki tud az autóúton. Mesé­lik, milyen önfeláldozó szor­galommal dolgozott ő is, kis talicskáján éppen úgy hordta a földet, mint a nagyobbak, mint a felnőtt ifjak, és az u­­zsonnáért is éppen úgy sor­ba állt. Még a brigádfegyel­met is betartotta, amikor so­rakozó volt, mindig ott állt a sor­ végén, és mindenben lé­pést tartott a többiekkel. Egy­szer sem maradt ki a mun­káról, még gyengélkedő sem volt. A tréfát nem tűrte, nem szerette, ha valaki munka köz­ben valamiért megszólta vagy csipkelődött vele. Bora Sm­idt, a település pa­rancsnoka mesélte, hogy egy alkalommal éppen jelen volt amikor az uzsonnát osztották. Miskó elsőnek fogyasztotta el a szalámit, és mihelyt kész volt, még kissé serpítve fel­kiáltott: - Eleget pihentünk, gye­rünk dolgozni! Az erélyes gyermekszót hangos kacaj követte, az if­jak és lányok jóízűen nevet­tek, fogták a szerszámot és Miskót követve hozzáláttak a munkához. A váltás végén, amikor a brigád utoljára felsorakozott,­­ a brigádparancsnok felolvas­ta a roham­munkások és a megdicsértek névsorát, Miskó is köztük volt. Miskó, a négyéves útépí­tő is dicsérő oklevéllel tért haza Szarajevóba, megszökni abból az életből, melyre szülei még gyermek- Az alábbi esetről is min­,­denki tud a betonúton: A pozsareváci ifjúsági bri­gáddal jött az autóútra. Ami­kor elindultak, azt sem tud­ta hova mennek, úgyszólván nem is hallott még az autó­­útról, hogy az autóutat ifjú­sági brigádok építik. Ő „fe­ketén” jött a brigáddal, min­den kérdezés nélkül csatla­kozott a brigádhoz, és csak azután fogadták be, amikor a robogó vonatban már nem találtak más kiutat. Szülei még gyermekkorá­ban kolostorba adták, ott ne­velkedett, távol mindentől és mindenkitől. A kinti életről alig tudott valamit. Tizennyolc éves korában nagy ceremóniák közepette szerzetessé akarták avatni. Az avatási ünnepség története­korában rákén­yszerítették. A szerzetes­jelölt a brigád legjobb útépítője volt. Ro­hammunkásként tért vissza az akcióról, zsebében trak­torvezető igazolvánnyal. A valamikori szerzetes­jelölt, most, traktorvezető if­jú önként két váltást dolgo­zott a betonúton. Vagy itt van a következő eset: A titoveloszi brigáddal egy Dimcsovszki nevezetű if­jú is eljött az autóútra. A többiek azt mesélték " róla, hogy utcagyerek, hogy haj­lamos kisebb lopásokra, hogy fegyelmezetlen, hogy munka­kerülő, hogy nem kívánatos a brigádban. Az első három-négy nap alatt bebizonyosodott, hogy a fiataloknak igazuk van. Dimcsovszki már az első nap beteget jelentett és lopott is. A negyedik napon a brigád­­konferencián Dimcsovszkit kidobták, elbocsátották a bri­gádból. A parancsnok más vélemé­nyen volt. Még aznap este magához hivatta ,a fiút, és hosszan elbeszélgetett vele. Azon az éjszakán Dimcsov­szki a brigádparancsnok u­­gyan aludt. Másnap reggel, amikor a brigád felsorako­zott munkára, kiállt a bri­gád el: — Elvtársak, ígérem nek­tek, hogy mától kezdve más ember leszek. Csak ennyit mondott, aztán beállt a sorba. És azután minden nap be­állt a sorba. Dimcsovszki is rohammun­kásként tért vissza a beton­útról. Szs. Részlet az épülő autóútról Mimmis Mi&ze léskraerő az első helyet Vajdaság 1­9 havi kivitele Kezdjük számokkal. Vajda­ság kivitele az elmúlt 9 hó­nap alatt 66,4 százalékban valósult meg, a mezőgazda­­sági termény kivitele 60,5, az ipari cikkeké pedig 75,9 százalékban. A gyáripari termékek ki­vitele természetesen egyen­letesebb volt, a terménykivi­tel az idényhez képest hul­lámzott. Hogy a kivitel tel­jesítése terven alul maradt, ez a jelenlegi gazdasági kö­rülmények között indokolha­tó. Az árak meglehetős inga­dozása, a vevők tartózkodá­sa nagyobb üzletek kötésé­től, a politikai feszültség, mind megnehezítette a ki­vitelt. A világpiac meglehe­tősen ingadozó volt, az érté­kesítési lehetőség gyorsan változott, s nem sikerült min­dig lépést tartani vele, úgy­hogy egyes cikkek kivitelé­ben meglehetős nehézségek merültek fel. Mindezeken felül a hazai piac ellátása is komolyan be­folyásolta a kivitelt. Elsősor­ban saját szükségleteinket kellett fedeznünk különösen textiláruban és lábbeliben, de más ipari cikkekben is. A gyáripari cikkek kivite­lében első helyen továbbra­ is a húskonzerv áll, mintegy 700 millió dinár forgalom­mal. E cikkek forgalmá­ban további emelkedés vár­ható. A második helyet a vil­lamossági és kábelipar termé­kei foglalják el, a forgalom mintegy félmilliárd dinár volt. Emelkedett az ipari ke­ményítő kivitele is, ennek összege a 9 hónap után elér­te a 385 millió dinárt. Eze­ket ilyeti a fémipari termé­kek 195 millió, a bőr- és szőr­meipar termékei 176 millió, a bútoriparé 111 millió, s az építkezési anyag pedig 104 millió dinár kivitellel. A tex­tilanyag kivitele, a korláto­zások miatt, mintegy negye­dére csökkent, alig érte el az 59 millió dinárt. Hasonló a helyzet a lábbelivel is. A mezőgazdasági termé­nyek kivitele is változott. Vá­gójószágból az idén mintegy 70 milió, a friss húsból pe­dig 100 millió dinárral csök­kent a kivitel, elsősorban a nyugatnémetországi értékesí­tési nehézségek miatt. Ezt más országokban sem tud­tuk pótolni, csupán Olaszor­szágba és Görögországba vol­tak jelentősebb jószágkiállí­­tásaink. Sajnos a minőség sem javította helyzetünket. Ezzel szemben tojáskivite­­lünk mintegy 50 millió di­nárral emelkedett, habár nem sikerült elérni az 1956. év rekordját. Baromfifarm­jaink létesítésével és a ter­melékenyebb fajták szorgal­mazásával további kedvező eredményeket lehetne e téren elérni. A kivitel nem okoz ne­hézségeket, s nincs is na­gyobb hullámzásoknak ki­téve. Az ipari növények export­­­ja nagyjából a tavalyi szín­vonalon mozog, csupán az egyes cikkekben mutatkozik szembeötlő eltérés.­­Kender­kivitelünk például az idén lényegesen javult, ,120 millió dinárral mkreásabb, a cirok­szalmáé pedig mintegy 10 millió dinárral. Az őrölt pap­rika kivitele viszont mint­egy 150 millió dinárral ki­sebb. Az okot elsősorban a kiviteli prémium elégtelensé­gében kell keresni. Komló­ból az idén rekord-kivi­tel­re számíthatunk, legalább 1 millió dollár értékűre. A­­ toll kivitele, jóllehet mintegy 50 millió dinárral e­­melkedett, még mindig nem kielégítő. Termelési és érté­kesítési lehetőségeink ked­vezők, mégsem használjuk ki teljesen. A többi mezőgazdasági ter­mények kivitelében nincsen számottevő eltérés, csupán a vetőmagvaké növekedett. A mezőgazdasági termé­nyek kivitele a negyedik év­negyedben emelkedni szo­kott, tehát várható, hogy Vajdaság kiviteli mérlege ja­vul és sikerül a tervet meg­valósítani. Dr. Gy. Dr. A „csoda­ mozi“S­ okféle mozink van: legtöbb a „ná­­rodni bioszkópunk”, de van előke­lőbb hangzású „Boulevard”, „Cent­ral”, „City” is... Nisben egy „Kekec”, Sza­rajevóban egy „Teszla”, Rijekában egy „Garibaldi”, s nálunk Vajdaságban nyilván van a „Dózsa György”-mozi is. Miért ne lehetne? Egyik középbácskai, különben igen derék nép lakta falunkban temetke­zési vállalat viseli a nagy parasztvezér ne­vét ... De most nem a sorvadó népi jóizlésről és az effajta túlkapásokról, hanem a mo­ziról mesélünk. Mégpedig a csoda­moziról. Akinek még nem adatott meg, hogy lássa válogatott művész­filmjeit, és élvezze em­berhez méltó civilizáltságát,­­ az egyelőre álmodozzék róla, e sorok írójával együtt. Különös egy mozi ez. Még elképzelni is furcsa. Homlokzatán ott az egyedülálló felírás: „Nem használjuk ki a nyerészke­dési lehetőségeket; a mi mozink nem piac, nem tőzsde­színtér, hanem a kispénzűek színháza és operája.” Zárójelek közt: „Es­télyi ruha azért nálunk sem kötelező ...” Szóval így ... Odaáll az ember jó későn a jegypénztárhoz, mert későn szabadult a gyárból, a mezőről vagy az iskolából, s va­lami csodában bízva, jegyet kér. Kitűnő helyet kap! Nem érti a dolgot. Jön a mo­­solyos magyarázat: „Mi azoknak is tarta­lékolunk jegyet, elvtársam, akiknek nin­csen házi telefonjuk, becsicseregni, hogy X. Y. igazgató családjának öt jegyet a nyolcasb­a ...” Azt hiszed, ugratnak. De kezedben ott a jegy. S az előcsarnokban — mozilátogató életedben először — lesegítik a kabátodat. Utána kapsz, de lefékezi ijedt mozdulatodat a kedves hang: „Csak a ru­határba viszem...” S diszkréten hozzáte­szi: „Ingyenes...” Csak bámulsz. Egy fiatal házaspár apró gyerekkel a karjára készül belépni. A szülő elvégre nem rabja gyerekének. De te sem a más gye­reke óbégatásának!... Barátságosan köz­ük hát velük a moziajtóban: „Máskor ne feledjék: mozinknak megbízható gyermek­­őrző szolgálata van...”­A moziteremben kellemes, friss levegő. Az egyes előadások között legalább félórai szellőztetés... A mozivászon alatt cserepes virágok üde színfoltja. A hangszóróból, mondjuk, Grieg andalító, vigasztaló muzsi­kája hallatszik a „Papa, vegyél egy Fiat 600-ast” kezdetű, számodra szivfárdítóan reménytelen dal helyett... A mozi­reklámok — csodák csodája — itt nem csábítanak arra, hogy vegyél ma­gadnak, mondjuk, turbinát vagy kombájn aratógépet. S te is rádöbbensz, hogy való­ban: a nehézipari üzleteket aligha a mo­zikban, s nem a mozi közönségével kötik. De egyebekre is rádöbbensz. Például arra, hogy ez egy tiszta mozi, mert itt na­ponként, sőt, előadásonként takarítanak, porszívóznak. Észre sem veszi az ember, hogy ezrek és ezrek szívják napjában a le­vegőjét. Olyannyira tiszta, hogy fölkuncog­nál, mint valami rossz viccen, ha ilyen népi modorban megszövegezett fölirat fe­nyegetne rád itt is: „Ne köpj a padlóra!” Már miért is cselekednéd? Hisz a mennye-­­zetet sem használod eme célra... A tökmagtörögetők szimfóniájától sem kell rettegned. Egyszerűen azért, mert tök-­ mag helyett prospektusokat, érdekes mozi-­ kalauzokat árulnak a bejáratnál. S ha valaki mindezek ellenére, vagy épp emiatt, csalódottan távozna, fenntarthatná magának azt a polgári jogot, hogy ő egy ilyen moziba többé el nem megy, hisz itt évről évre nem lövöldöznek banditák, nem megy férjhez bankárhoz gépirókisasszony, s nincsenek valamirevaló meztelenségek ... A csoda-mozi gazdái nem sírnának utána. Hisz mondtuk már, hogy nem kereskednek sem pénzével, sem — egyelőre — silány iz-ü­lésével. Őket úgy hívják: jövendő társa-­­dalmunk mozija. Tudom: álom-moziról beszéltem. Pedig, ha valóra váltanánk, nem lenne már frivol cégér homlokzatán az sem, ha Dózsa György nevét írnák oda! FEHÉR Ferenc um Ö­sszeült a Kongovics-tiriseszséget előkészítő bizottság állítása kötet csak egyik megnyilvánulása az idén megrendezendő jubileumnak, amely a nagyhírű vajdasági festőművész 40 éves munkás­ságát méltatja. Ez alkalommal megrendel­­ik a Matica Szrpszka kép-l­tárában műveinek retrospek­tív kiállítását is. A kiállítás érdekes keresztmetszete lesz a művész gazdag pevre-jé­­nek, amelyben a XX. század majd valamennyi művészi irányzata beleszűrődött. A 40 éves jubileumról előz­­ször a bácskatopolyai műi vésztelepen emlékeztek meg­ abban a környezetben, amely amellett hogy légkörével is tökéletesen megfelel egy mű­vészi életmű megünneplésé-« nek a legjellegzetesebb Ko-« nyovics festészetének leg­­utóbbi korszakára. A festő munkásságáról va­»­ló megemlékezéssel kapcso­latban tegnap délután 18 óra­kor a végrehajtó tanács he­lyiségeiben összeült a jubi­leumot szervező bizottság. Rövid idővel ezelőtt meg­jelent a Fórum könyvkiadó vállalat kiadásában egy mo­nográfia Miodrag Protics elő­szavával Milan Konyovics festőművészről. A pazar ki- Milan Konyovic­s: Mulatozás (olaj) INDEX I. Megjelen­t az Index a novi­­szádi egyetemi hallga­tóik lap­jának első száma. A vezércikket d­r. Brani­­szlav Brtgojevics, a beoszádi egyetem rektora írta. Az e­­gyyeteme­k problémái ma az egész társa,hajlma problémái címmel. Az egyetem négyé­ves munkájának nagyvonalú áttekintését tah­italimazzia Dras­ko Re­gyep írása. Milos Bje­­lics beszámol a Nemzetközi Egyetemi Szövetség V. kong­resszusáról,­ amelyet az idén szeptemberiben Pekingiben tar­totta­k meg. A Fordin­ta Bainik cim­ű rovat keretében megjelent Tadeusz Rozevicz lengyel költő és író Szomj című novellája­ Bosko Zekomics fordításalba­n, vala­mint három beliga költő ver­sei Michelle Bernijeim útiköl­­tésében. Az Index e­bben a számá­ban napvilágot láttak Gojko Janyusevics, Parvle Popovics és Dusán Makszimovics köl­teményei. Radtomir Szubotics párizsi levele Egyetemisták és Párizs címmel; Olga Kolyo- Ucs karcolata. Ezenkívül To­misakra Ketig, Milan Topolo­­vacs’ki, és mások cikkei és riportjai. Megfelelő garázshelyisé­get keres tehergépkocsik számára a DETALJ kereskedelmi vállalat Szubotica, Agiia 8. Ugyanott raktárhelyi­séget is keresnek. 4678 k­lAsz termelőszövetkezet KEVIN TORNYOS pályázatot hirdet egy állandó állatorvosi állás betöltésére. Feltételek: állatorvosi diploma, legalább kétévi gyakorlattal. Fizetés a vállalat illet­ményszabályzata szerint. Pályázati­­ határidő: 1958. november 15­, 6494-3

Next