Magyar Szó, 1959. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1959-01-29 / 23. szám

________ 1. Egyes kikötőkben susűrített levegővel harcolnak a jegesedés ellen. 2. Vakbélmetét ultrahang-pisztollyal. VATIASZ: 1. Sok nagyforgalmú kikötő életét félidőben teljesenmegbénítja a jegesedés. Úgy látszik, hogy egy új találmánnyal a fontosabb víziutakon meg tudják akadályozni a jegesedést. Kanada északi vidékének hajózható csatornáiban csőhálózatot helyeztek el, amelynek lyukacsain sűrített levegőt nyomnak a vízbe. A légbuborékok anynyira felkavarják a vizet, hogy a csatorna fenekére süllyedt melegebb víz a felszínre emelkedik és megakadályozza a jegesedést. A svédországi Vaesterna kiikötőjében már korábban issikerrel alkalmazták ezt arendszert. Egyetlen nehézsége volt ezideig, hogy a víz hamarosan tönkretette a csőhálózatot. Ellenálló anyagú csövek készítésével most lehetővé tették a jégmentes kikötői forgalmat. 2. Dániel professzor, amerikai orvos nemrégiben csúcseredményt ért el a vakbéloperálás terén: egy óra leforgása alatt 14 betegéből távolította el a felesleges vakbelet. Ezt új különleges műszerének, az úgynevezett ultrahang-pisztolynak köszönheti. A műtét előtt a pisztoly segítségével elszigeteli a megbetegedett vakbelet a szervezet többi részétől. Ezután a sebész egészen kis vágást ejt a hasfalon, az ultrahang pisztolyt a nyílásba illeszti és levágja a megbetegedett vakbelet. Valószínű, hogy ezzel a módszerrel a jövőben a rendkívül bonyolult vese, más húgyhólyag operációkat is végre lehet hajtani. Egy ilyen egyházi röpiratból másoltuk ki az alábbi esetet is: Egy franciaországi szabadkőműves páholy egyik régi tagja kilépett a szervezetből. A páholy mestere figyelmeztette lépésének következményére és a Hallgatás Törvényének megszegésével járó veszélyekre. Mindez nem hatott, az egykori tag mégis kilépett és igyekezett megszabadulni a szabadkőművesek minden hatásától. Emiatt kivándorolt Amerikába — az eset a múlt század végén történt — mert azt hitte, hogy ott nyugta lesz a francia szabadkőművesektől. Azonban súlyosan tévedett és csalódott, mert a szabadkőművesek ott sem hagyták békében. Ha belépett valamelyik étterembe, hogy megebédeljen, tányérja mellett gyakran talált egy cédulát a következő figyelmeztetéssel: „Nem szöktél meg! Mindenhová követünk! Ha vétsz a Hallgatás Törvénye ellen, kíméletlenül megsemmisítünk!” Az üldözött pénzzé tette mindenét és mindig utazgatott. Végigutazta az Egyesült Államokat, Mexikót,, Közép- és Dél Amerikát, de sehol sem volt biztonságban, üldözői mindenütt a nyomában voltak és a fenyegetések sem maradtak el. A szerencsétlen ember testileg és lelkileg megtörve Algériába utazott. Arra számított, hogy Sidi Bel Abesben nem akadnak nyomára és majd csak megfeledkeznek róla. Egy hónapig valóban nyugton volt és amikor már-már arra számított, hogy megszabadult üldözőitől, egy nap levelet kapott. Aláírás helyett a három rettegett pont volt rajta A levél így hangzott: „Eleget pihentél. Már csak néhány napod van hátra!” Két nap múlva újabb levelet kapott: „Holnap!” Másnap Sidi Bel Abes egyik zugszállodájának egy ágyas szobájában holtan találtak egy embert. Külsérelmi nyomok nem látszottak rajta. A Hallgatás Törvénye lesújtott megszegőjére! Egészen bizonyos, hogy a katolikus egyház eltúlozta ezt a történetet, de azért van benne egy szemernyi igazság is. Érdekes, hogy ezt a példát sok szabadkőműves páholy összejövetelén idézték, mégpedig kettős céllal. Egyrészt azért, hogy megmutassák, milyen eszközöket alkalmaz a katolikus egyház a szabadkőművesek elleni támadásaiban, másrészt, hogy bebizonyítsák a »szabadkőműves testvéreknek«, hogy a páholyok készek harcolni a Hallgatás Törvénye elveinek tiszteletben tartásáért és sok-sok eszközük van arra, hogy volt tagjaikat hűségre kényszerítsék Harpokrates isten parancsai iránt. A fent ismertetett esetre több szabadkőműves páholy jelentésében is rábukkantam, de meghatározott okokból semmilyen magyarázatot sem fűztek hozzá, hanem teljesen tagjaik tetszésére bízták, hogy elhiszik-e vagy sem. Egy alkalommal, amikor Párisban szabadkőművesekkel beszélgettem, ezt az esetet is megemlítettem. Nagyon határozatlan, de mégis célzatos választ adtak: — Nagyon nehéz megállapítani, hogy mennyi ebből az igazság. Viszont nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Hallgatás Törvényét minden körülmények között tisztelni kell. Az esetet már csak azért is érdemes volt feljegyezni, mert világosan rámutat a szabadkőművesek és a szabadkőműves mozgalom módszereire. A NEMZETKÖZI SZABADKŐMŰVES SZÖVETSÉG Az elmondott eset kétségtelenül arról tanúskodik, hogy a szabadkőművesek nemzetközi arányokban is együttműködnek, mert nehéz elképzelni, hogy a párizsi páholy egyik embere követte és üldözte három világrészen keresztül a »hitehagyott« szabadkőművest. Ezért legalább futólagosan ismertetni kell a szabadkőművesek nemzetközi együttműködését, hogy megérthessük ennek a szervezetnek a hatalmát. A szabadkőműves páholyok majd minden országban más szertartást követnek. Minden páholynak van neve (Franciaországban például a Grand Orient, a Nagypáholy a Vegyes Nagypáholy, a Nagy Nemzeti Páholy, Angliában a Nagypáholyok Szövetsége, stb). (Folytatjuk) Mégsem tudott egészen megnyugodni. A május elsejei előkészületek nem elégítették ki, s a letartóztatások egymást követték. Bedekovics újra visszatérta rendőrség élére, s vele együtt jöttek a régi, hétpróbás hóhérok is, s utána — amint tegnap megtudta — megérkeztek Glavnyacsa-beli cinkosai is. Vragovicsot és egész rendőrszemélyzetét félreállították tehát, mert még mindig dühöngtek Schlegel miatt és féltek május elsejétől. Minden jel arra mutatott, hogy a párt újra vérrel fizeti meg a burzsoá és frankista orgiákat. Ugyanakkor azonban mindent meg kellett tenni, hogy fölnyissák a nép szemét, hadd lássa tisztán, miről van szó. Napirenden voltak a letartóztatások, bebörtönözések, nem lehetett tehát tétlenkedni, mindent, mindent el kellett követni... És Gyurovics, mint már többször, hasonló helyzetben, érezte, hogy akaratereje növekszik, erősbödik, sziklaszilárddá válik, dac lesz úrrá rajta, s ez az érzés minden porcikáját át meg átjárja. Ha a többiek el is veszítik a fejüket, vele ez sohasem történhet meg, legkevésbé ilyen helyzetben, amikor lassan, de biztosan, kitartóan, szüntelenül munkálkodni terjeszkedni kell, minél több embert bevonni a mozgalomba. Ezek a gondolatok lefoglalták egy ideig, aztán lépéseket hallott az utcán, lassú, szinte megfontolt léptek zaját. Mintha az a valaki nagyon is ráérne, egyáltalán nem sietne. Újra úgy érezte — ma már harmadszor —, hogy valami ismerős, már megtörtént dolog játszódik le körülötte, de nem tudott hinni ennek az érzésnek. Ha Bég lépéseit hallja, akkor Bég volt az is, akit megpillantott, amikor a Tkalcsics utcai kocsmából kilépett, és Bég volt az is, aki délután, inkább már estefelé, megfigyelte, hogy betér a »Szép molnárnéhoz« címzett vendéglőbe. Mindkét esetben ugyanazt a sapkát látta messze maga előtt, az utca végén, mint valami látomást — éppen úgy, ahogy most ezek a léptek vissza-visszatérnek. Mindegy, akár így van, akár nem, a harag, ami a legutóbbi összejövetelen elöntötte, az a váratlanul, robbanásszerűen föllobbanó, leküzdhetetlen düh most lassan egy határozott ember alakja köré tüzesedett, egy ember körül izott, aki kémkedik utánuk. Rég tudott a Novákovics utcai házról, s ha valaki szimatolt utána, akkor ezek csak az ő lépései lehettek. Gyurovics elővette óráját, és látta, hogy még öt hoszszú perc választja el a nyolc órától. Szelimovics rendszerint percnyi pontossággal érkezett, ezek a léptek azonban, amelyekről úgy érezte, hogy még lépései, megfosztották higgadtságától és türelmétől. Ösztönösen megtapintotta a zsebét, s némileg megnyugodott, amikor megérezte, a revolver kemény körvonalait. Behúzódott a folyosóra és fölment a lépcsőn. Az éjszaka lassanként elborította a gesztenyefákat, belakacsinozta a néma utcát, és az érseki kert falán át a Kaptol lábánál csillogó város központja felé húzódott. A léptek most már nem hallatszottak, de fönn, az utca felső végén, az imént még kopogó léptekkel járó ember megfordult és fütyörészni kezdett. Egy ház előtt állt meg, tekintete lépcsőzetesen haladt emeletről emeletre. Azután fölharsant a kiáltása: — Kata! Katica! Többször kiáltott, hosszú szüneteket tartva, mintha egyáltalán nem lett volna számára sürgős, hogy Katica kijöjjön. Rekedt színtelen volt ez a hang. Gyurovics lélegzetét visszafojtva hallgatózott, hogy dobhártyája minél több hangot fogjon föl, minél többet halljon meg abból, ami az utcán történik, a férfi azonban sarkon fordult, és eltávozott. — Az ember sokszor mindentől megriad — mormogta magában Gyurovics, amikor a vadgesztenyefák alá ért, és a fal mellé húzódott. Óraütések hallatszottak a város felől, s nyomban ezután megrendült a Márk-templom órájának kondulása is a Kaptol felől. Gyurovics számolni kezdte az óraütéseket, mielőtt azonban a végére ért volna, a váíros felől megjelent Szelimovics siető alakja. Mint mindig, mosollyal köszönt és a gyors járástól lihegve szó-lalt meg: ■—Már féltem, hogy elkések. Vannak az embernek napjai, amikor semmi sem sikerül. Elindultak a gesztenyefák alatt, Gyurovics mend,közben hirtelen megállt és kísérőjéhez fordult. — Meleg helyzet! És ki tudja, még meddig tart. Már három napja, hogy bucsúzkodom attól a lánytól... Már csak azért is, hogy megnyugtassam a lelkiismeretemet. Csak azért nem sírt, mert nem akarja, hogy lássam a könnyeit. Úgy tesz, mintha örökre elválnánk. .. — Nem először válsz el tőle, és nem is utoljára. Majd megszokja. A nők mindent megszoknak. Gyurovics arca megkeményedett, csaknem elutasítóvá vált, mint mindig, ha magánügyeiről esett szó. Nem szeretett a maga dolgairól beszélni. A zsebébe nyúlt, elővett egy kulcscsomót, és Szelimovics felé nyújtotta. Szelimovics szó nélkül átvette, majd mintha rá nem is vonatkozna, így szólt: — Nem tudom, a detektíveknek van-e olyan szerencséjük, vagy engem üldöz a balszerencse, a lényeg az, hogy nincs a városnak utcája, ahol beléjük ne ütköznék. Az utóbbi napokban két izben utaztam együtt a villamoson azzal a vaksival, tudod, azzal a politikai osztályról. Úgy látszik, kénytelenek leszünk gyalog járni. Szelimovics még folytatta volna, de egy ablak fényénél megpillantotta Gyurovics szigorú, csaknem zord arckifejezését, s ettől elhallgatott. A megkeményedett ajkak lassan szétnyíltak, s a szavaknak, amelyeket Gyurovics kimondott, szinte kézzelfogható súlyúk volt. — Ez azt jelenti, hogy a nyomunkban vannak... Tehát mégis még, az a bitang! Mindig gyanús volt, régóta érzem... Eltávolodtak az érseki kert falától, mert túl erős volt a világítás, és visszatértek a gesztenyefák árnyékos lombjai alá. El akartak válni egymástól, hogy a város másik részén találkozzanak, valahol a Ribnyák túloldalán, Gyurovicsnak azonban az este még egy találkozón kellett megjelennie, erről azonban nem akart beszélni. (Folytatjuk) GYURO GYAROVICS UTOLSÓ MAPAI (10) Hangya András szövegrajzai MAGYAR Sitre . csütörtök,- KsajES&’ --------------------------------— 17. KERESZTREJTVÉN* VÍZSZINTES SOROK 1. Ittasullik a Tisza a Dunába, 5. Igavo* nó állat, 6. Forma, 8. E kétélett 9. A tatárok hires kánja, KL AŽ ellenállás egysége a villamosságban (fonetikusan), 12. A nátrium vegyjele, 14. Erősen óhajt, 15* Eredet, közkeletű idegen szóval, 17. Biztosan, csak indulat* szóval. 18. Kiejtett betű, 19., Rés** FÜGGŐLEGES SOROK: L -511$. viz, 2. Tilos, 3. Helyhatározó* szó, 4. Aki valahol lakik, 5.Közelkeleti ország, 7. Franciagyarmat Afrikában, 8. Becézett női név, 11. Pontosan 56 liter, EUL-Itfc, végezték ki a magyar szabadságharc vezéreit, 14. Kutyafajtáidé* Izemkötője, 18. Kutya. A 16. megfejtése VÍZSZINTES SOROK: 10. But** rék, 12. Hóvirág. FÜGGŐLEGES SOROK:^A* mór* 9. Jégár. Szöveg nélkül