Magyar Szó, 1959. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1959-02-05 / 29. szám
[ 8. oldal 1. Érdemes-e felnőtt korban kivétetni manduláinkat? 2. Ш a »gyomor-rádió«? VÁLASZ: X. A mandulák azon szerveink közé tartoznak, amelyek a korral visszafejlődnek, sorvadnak. Bajokat részben túltengésük, részben gyakori gyulladásuk miatt többnyire csak húszéves korig okoznak. Ezért a legtöbb mandula-műtétet is iskoláskorú gyermekeken hajtják végre. Felnőtt korban olyankor kerül sor műtétre, amikor nagy valószínűséggel beigazolható, hogy a fennálló betegséget (rendszerint vese-, szív-, izületi baj) a genynyes, idülten beteg mandulák okozzák. Ilyenkor a mandulák kivételét nem ritkán teljes gyógyulás követi. Előfordul, hogy a beteg mandulák üregében felhalmozódó és főleg pusztuló sejtekből álló kocsonyás, törmelékes, pangó anyagok kellemetlen szájszagot, leheletet okoznak. Ennek időnkénti kinyomása, esetleg a mandulák ecsetelése eredményes lehet. Ilyen esetekben is sor késrülhet a felnőttek manduláinak műtéti eltávolítására. 2. A gyomornedvek vizsgálatához a jövőben nem kell már csövet engedni a beteg gyomrába, mert, mint frankfurti szakemberek hírül adják, olyan apró műanyag-kapszulát dolgoztak ki, amelyben parányi rádióadó működik s ezt egy száraz elem három napon át üzemben tartja. A miniatűr adó jeleket sugároz a gyomorban uralkodó hőmérséklet, nyomás és savtatalom változásairól. Olyan apró felvevőgépet is kidolgoznak, amely színes felvételeket készíthet a gyomor belsejéről. A jelenleg alkalmazott készülék összesen 150 mm hosszú. A kis gyomor- rádió tömeggyártása után nem lesz többé szükség bizmut-kására, gumi szondákra és nem kell többé rettegnünk a gyomorvizsgálatoktól. (16) Az ORIENT közleménye még a következőket tartalmazta: «■A tegnapelőtti marseillei merénylet után, amely Alekszandar jugoszláv király és Barthou külügyminiszter életébe került, az a francia rendőrség legfőbb feladata, hogy megállapítsa milyen kapcsolat van a merénylet és a szabadkőműves nagypáholyok között. A budapesti rádió 1934 november 22-iki hírszolgálatában egy varsói jelentést idézi, amely szerint a marseillei merényletet a Grand Orient szabadkőműves nagypáholy szervezte, mert Alekszandar király meggátolta a Kis Antanté közeledését a Szovjetunióhoz. 1933-ban Benes és 1934-ben Barthou azért utazott Beográdba, hogy álláspontjának megváltoztatására késztesse a jugoszláv királyt, de minden igyekezetük kárba veszett és meddő marad. Alekszandar kereken visszautasított minden érintkezést a Szovjetunióval, ezzel szembe került a Grand Orient nagypáhollyal, és a páholy tagjai halálra ítélték. Erről egyébként a prágai és a varsói szabadkőműveseknek is tudomásuk volt. Egy egyházi befolyás alatt álló párizsi folyóirat a következőket írta: «•Már megmondtuk és újra ismételjük, hogy a marseillei merénylet gyökereit a szabadkőműves páholyokban kell keresni. Grenobleban, a Grand Orient szabadkőműves nagypáholy székhelyén, amely tavaszszal halálra ítélte a balkáni uralkodókat, a rendőrség a napokban letartóztatta Luigi Vicart (egészen bizonyos, hogy ez csak álnév). A zsebében talált iratokból arra lehet következtetni, hogy a szabadkőművesek szoros kapcsolatban álltak a marseillei merénylőkkel. Ezért állítjuk ismételten: a bűnösöket a szabadkőművesek között kell keresni!« A közlemény még sok újságot és rádióállomást idéz, hogy rámutasson milyen ádáz támadásokat intéztek a szabadkőművesek ellen a Vatikán irányításával. A szabadkőművesek a legélesebben szembeszálltak ezekkel a támadásokkal mert, amint írták: «a katolikus egyház vezetői még mindig nem mondtak le arról, hogy hatalmukban tartsák az egész keresztény világot«. A svájci szabadkőműves nagypáholy folyóirata ezzel kapcsolatban 1934 decemberi számában a következőket írta: «Mivel a katolikus egyház nem tudta megsemmisíteni a protestantizmust, most teljes hévvel a szabadkőművesekre vetette magát. Sok-sok országban heves küzdelem folyik a szabadkőművesek és a katolikus egyház között. Bízzunk, hogy a szabadkőművesek győzelmeskednek a római pápai egyház fölött is. A marseillei merénylet már rég feledésbe merült, de a harc váltakozó hevességgel tovább tart a római katolikus egyház és a szabadkőművesek között. AZ ELSŐ SZABADKŐMŰVES PÁHOLYOK SZERBIÁBAN A marseillei merényletetkövető események bebizonyították, hogy rendkívüli szoros kapcsolat volt a jugoszláviai és a francia szabadkőműves szervezetek között. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy Párizsban 1925-ben megalakult a francia-jugoszláv szabadkőműves nagypáholy. Megalapítói között volt D. Tomics, a nemzetközi szellemi együttműködés párizsi szervezetének jugoszláv delegátusa. Ugyanez a Tomics képviselte a jugoszláv szabadkőműves nagypáholyt a nemzetközi szabadkőműves szövetség genfi végrehajtó bizottságában is. A francia-jugoszláv szabadkőműves páholy időnként összeült és időszerű politikai kérdésekről tanácskozott, így például 1925 június 6-án tartott összejövetelén a Kis Antante helyzetét vitatta meg és arról tárgyalt, hogy mivel segítheti elő Franciaország a balkáni, népek együttműködését. A megbeszélésen a legtöbb balkáni szabadkőműves páholy képviselője is részt vett. Tomics ezen az összejövetelen ismertette a francia szabadkőművesek «felszabadító szerepét a Közép Európában és a Balkánon. Rámutatott a francia szabadkőművesek befolyásának letagadhatatlan érvényesülésére a balkáni helyzet alakulásában, egyúttal rövid áttekintést adott a szabadkőműves mozgalom jugoszláviai fejlődéséről. Szerinte jugoszláv területen 1760-ban alakultak meg az első szabadkőműves páholyok és a francia Grand Orient nagypáholy keretében működtek. A későbbi szabadkőműves páholyok tagjai között volt Jelacsics bán, Pejacsevics horvát gróf, Sakabenda és Szteván Sztratimirovics páriárka is. Szerbiában 1795-ben alakult meg az első szabadkőműves páholy. Tomics szerint alapító tagjai között volt Metodije archimandrite, Janko Kocsics, Petar Icsak, az első szerb diplomata, továbbá a Csardaklija testvérek sőt maga Musztafa pasa, Beográd török parancsnoka is, akit később meggyilkoltak, mert pártfogásába vette a szerbeket. (Folytatjuk) — Tudnia kell, hogy Bég bizalmába avatott bennünket. Sok mindent elmondott, de nem mindent. Az ember, ugyebár, nehezen jut fontosabb adatokhoz, ha kegyvesztett lett. Éppen ezért beszéltem meg Béggel ezt a mi találkozásunkat. Az ilyen közvetlen érintkezés megkönnyíti a dolgok elintézését. Remélem, hogy engedékenyebb lesz, hiszen mindenkinek megvan a maga gyönge pontja, hogyne lenne meg hát egy apának, akinek gyerekei vannak, három gyermeke. .. Így szólnak az értesüléseim, és akinek még felesége is van... Hogy mennyire gondoskodik róluk, az most más kérdés... A fogoly homlokán verejtékcsöppek csillogtak. Érezte, hogyan rohanja meg a forróság. Az izzadságcsöppek kellemetlen csiklandozással gördültek alá bőrén. Megint nagy erőfeszítésébe került, hgoy ne emelje föl a kezét, és ne törölje meg verejtékes homlokát. Közben Bedekovics újra telitöltötte poharát, és tnként szopogatta az italt. __ Ha kényszerítik az embert, mindez ostobán hangzik, — folytatta halkan, szinte rosszkedvűen. __ de ha egyszer már túl van rajta, nem olyan nagy dolog. A nők ilyenkor alaposan kisírják magukat. A múlt héten volt itt nálam egy nő, Magyarországról vagy az ördög tudja honnan, egy letartóztatott. Jó kemény mellei voltak! Igen, egyedül maradtunk, éppen úgy, mint most mi ketten. Csak nem ilyen távol egymástól, hanem szorosan egymás mellett, ott azon a bőrdiványon. Harapott, sikoltozott, amikor amúgy férfimódra megsimogattam. Pontosan ezt akartam... Igen, ez egész más volt, mint amikor Párizst vagy háremet játszunk a zágrábi ringyókkal. Nos, mialatt mosakodtam, — tudja, mindenesetre, — ő csak sírt, sirdogált. kivettem a kezéből a zsebkendőjét, és letöröltem a könnyeit, mert hát a rendőrségen is vannak gavallérok. A kislány meg alaposan kisírta magát. Mi mást tehetett volna? ... Fölsóhajtott, szemmel láthatólag sajnálta, hogy ez a kihallgatás már a múlté. — így van ez az életben. A különbség csak az, hogy a férfiak — maga is — káromkodnak... Vannak azonban csöndes, hallgatag emberek, de vannak lármásak is. Néha a mi munkatársaink, vagy hogy néven nevezzük a gyermeket: besúgóink, a leghangosabbak. Régnek sem volt mindegy, legalább is a kezdetben nem. Könnyen úgy fordulhatott volna, hogy ma éjjel itt találkoznak. Meg vagyok róla győződve, hogy sok minden mondanivalója lenne számára, de láttam rajta, hogy mindenre kész, csak megkíméljem ettől a szembesítéstől. Viszont erősen hiszem, hogy ön okosabb. A dolog teljesen világos, ön érti a maga dolgát, mi meg tudjuk a magunkét. Kegyelem nincs. Az elmúlt télen olyan feszült lett a helyzet, mint a hegedű húrja. Tóni Slégel esete ahogy a frankisták leszámoltak a kormánynak ezzel a talpnyalójával, úgy jött nekünk, mint a mennyei manna. Legyen kérem meggyőződve róla, hogy mi, rendőrök, tudjuk, mégpedig nagyon jól tudjuk, hogy a frankisták intézték el Slégelt, de ön is tudja, hogyan játszódnak le ezek a politikai komédiák. Beográdban azon a véleményen vannak, hogy most nem ajánlatos szítani a horvát parazsat, hanem... Amint már mondtam, azért küldtek engem Zágrábba, hogy mindezt a kommunisták nyakába varrjam. És én örülök ennek. Igaz, pályafutásomat még Ausztria idején kezdtem, de azután magam is frankista voltam, és sajátkezűleg vertem be egy szerb pópának a száját itt a mi drága Horvátországunkban, s ezt még ma sem egészen bocsátották meg nekem... Nos hát, amint látja, a szívem még mindig a frankistákhoz húz, oda, ahova fiatal koromban álltam. Viszont ezt senki sem hányhatja a szememre, mivel hát én is horvát vagyok. Node csak szószátyárkodom, jár a szám. Már régen nem beszéltem ennyit, s méghozzá — úgy érzem — hiába.. Mi kettőnk között nincs szükség a megszokott rendőri formaságokra. Nincs itt holmi beismerésről szó, amit a Szerekek és Pukmajszterek, vagy a Jovánovicsok és Grauerok, ezek a hírhedt glavnyacsai embernyúzók, kikényszerítenek a letartóztatottakból. Közöttünk, főleg mindazután, amit most itt tőlem megtudott, csakis együttműködés lehet. Nincs könnyebb dolog, mint megszökni a rendőrségről. Segítenénk, hogy megszökhessen, s ha egyszer már sikerült elmenekülnie, s elrejtőznie, még mindig van idő és mód arra, hogy «tévedésből« letartóztassuk/ Könnyűszerrel elintézhetnénk. Az én embereim segítenék, hogy tisztára moshassa magát elvtársai előtt/ (Folytatjuk) Hangya András szövegrajzai MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1959. I. Sí 22. KERESZTREJTVÉNY VÍZSZINTES SOROK: 1. Kes-i kény résen folydogál, 8. Lótakarmány, 9. Vissza, kis patak, 10. Francia névelő, 11. öböl az Adria mentén, 13. A lopótök népies neve 14. Pete fele, 15. Ilyen ólaj is van, 16. Főzelékféle, 17. Éne-ч kes madár. FÜGGŐLEGES SOROK: 1 Sálét romos föld, 2. Vármegye Magyarországon, 3. Vissza: összetételekben kettőt jelent, 4. Az út mentén húzódik, 5. Mező, 7. A sportolók dobóeszköze, 11. Kató idegenes neve, 12. Nyugatnémet gépkocsi márka, 13/a. Napszám: 164 Vissza: egyszerű eszköz.I A 21. megfejtése '. VÍZSZINTES SOROK: 10. Simai j'gat, 12. Takaros, FÜGGŐLEGES SOROK: 7. Kt* I hal, 9. Ramon. 1 2 3 ff5 6 X a Г d 9 Ћ 1 0 .1 H 11 /j »Mn IS /6 11 — Nos, hogy volt Monte Carloban?