Magyar Szó, 1959. február (16. évfolyam, 26-49. szám)

1959-02-05 / 29. szám

[ 8. oldal 1. Érdemes-e felnőtt kor­ban kivétetni mandulá­inkat? 2. Ш a »gyomor-rádió«? VÁLASZ: X. A mandulák azon szer­veink közé tartoznak, ame­lyek a korral visszafejlőd­nek, sorvadnak. Bajokat részben túltengésük, rész­ben gyakori gyulladásuk miatt többnyire csak húsz­éves korig okoznak. Ezért a legtöbb mandula-műté­tet is iskoláskorú gyerme­keken hajtják végre. Fel­nőtt korban olyankor kerül sor műtétre, amikor nagy valószínűséggel beigazol­ható, hogy a fennálló be­tegséget (rendszerint vese-, szív-, izületi baj) a geny­­nyes, idülten beteg man­dulák okozzák. Ilyenkor a mandulák kivételét nem ritkán teljes gyógyulás kö­veti. Előfordul, hogy a be­teg mandulák üregében felhalmozódó és főleg pusz­tuló sejtekből álló kocso­nyás, törmelékes, pangó anyagok kellemetlen szá­j­szagot, leheletet okoznak. Ennek időnkénti kinyomá­sa, esetleg a mandulák ecse­telése eredményes lehet. Ilyen esetekben is sor ké­­srülhet a felnőttek mandu­láinak műtéti eltávolítá­sára. 2. A gyomornedvek vizs­gálatához a jövőben nem kell már csövet engedni a beteg gyomrába, mert, mint frankfurti szakembe­rek hírül adják, olyan­ ap­ró műanyag-kapszulát dol­goztak ki, amelyben pa­rányi rádióadó működik s ezt egy száraz elem há­rom napon át üzemben tartja. A miniatűr adó je­leket sugároz a gyomorban uralkodó hőmérséklet, nyo­más és savtat­­alom válto­zásairól. Olyan apró fel­vevőgépet is kidolgoznak, amely színes felvételeket készíthet a gyomor belse­jéről. A jelenleg alkalma­zott készülék összesen 15­0 mm hosszú. A kis gyomor-­ rádió tömeggyártása után nem lesz többé szükség bizmut-kására, gumi szon­dákra és nem kell többé rettegnünk a gyomorvizs­gálatoktól. (16) Az ORIENT közleménye még a következőket tartal­mazta: «■A tegnapelőtti marseil­­lei merénylet után, amely Alekszandar jugoszláv ki­rály és Barthou külügymi­niszter életébe került, az a francia rendőrség legfőbb feladata, hogy megállapítsa milyen kapcsolat van a merénylet és a szabadkő­műves nagypáholyok kö­zött.­ A budapesti rádió 1934 november 22-iki hírszolgá­latában egy varsói jelen­tést idézi, amely szerint a marseillei merényletet a Grand Orient szabadkőmű­ves nagy­páholy szervezte, mert Alekszandar király meggátolta a Kis Antanté közeledését a Szovjetunió­hoz. 1933-ban Benes és 1934-ben Barthou azért u­­­tazott Beográdba, hogy ál­láspontjának megváltozta­tására késztesse a jugo­szláv királyt, de minden igyekezetük kárba veszett és meddő marad. Alekszan­dar kereken visszautasított minden érintkezést a Szov­jetunióval, ezzel szembe ke­rült a Grand Orient nagy­páhollyal, és a páholy tag­jai halálra ítélték. Erről egyébként a prágai és a varsói szabadkőművesek­nek is tudomásuk volt. Egy egyházi befolyás a­­latt álló párizsi folyóirat a következőket írta: «•Már megmondtuk és új­ra ismételjük, hogy a mar­seillei merénylet gyökereit a szabadkőműves páholyok­ban kell keresni. Grenoble­­ban, a Grand Orient sza­badkőműves nagypáholy székhelyén, amely tavasz­szal halálra ítélte a balká­ni uralkodókat, a rendőr­ség a napokban letartóztat­ta Luigi Vicart (egészen bi­zonyos, hogy ez csak ál­név). A zsebében talált ira­tokból arra lehet következ­tetni, hogy a szabadkőmű­vesek szoros kapcsolatban álltak a marseillei merény­lőkkel. Ezért állítjuk ismé­telten: a bűnösöket a sza­badkőművesek között kell keresni!« A közlemény még sok újságot és rádióállomást i­­déz, hogy rámutasson mi­lyen ádáz támadásokat in­téztek a szabadkőművesek ellen a Vatikán irányításá­val. A szabadkőművesek a legélesebben szembeszáll­tak ezekkel a támadások­kal mert, amint írták: «a katolikus egyház vezetői még mindig nem mondtak le arról, hogy hatalmukban tartsák az egész keresztény világot«. A svájci szabadkőműves nagypáholy folyóirata ez­zel kapcsolatban 1934 de­cemberi számában a követ­kezőket írta: «Mivel a katolikus egy­ház nem tudta megsemmi­síteni a protestantizmust, most teljes hévvel a sza­badkőművesekre vetette magát. Sok-sok országban heves küzdelem folyik a szabadkőművesek és a ka­tolikus egyház között. Bíz­zunk, hogy a szabadkőmű­vesek győzelmeskednek a római pápai egyház fö­lött i­s. A marseillei merénylet már rég feledésbe merült, de a harc váltakozó heves­séggel tovább tart a római katolikus egyház és a sza­badkőművesek között. AZ ELSŐ SZABADKŐ­MŰVES PÁHOLYOK SZERBIÁBAN A marseillei merényletet­­követő események bebizo­nyították, hogy rendkívüli szoros kapcsolat volt a ju­goszláviai és a francia sza­badkőműves szervezetek között. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy Pá­rizsban 1925-ben megala­kult a francia-jugoszláv szabadkőműves nagypá­holy. Megalapítói között volt D. Tomics, a nemzetkö­zi szellemi együttműködés párizsi szervezetének jugo­szláv delegátusa. Ugyanez a Tomics képviselte a ju­goszláv szabadkőműves nagypáholyt a nemzetközi szabadkőműves szövetség genfi végrehajtó bizottságá­ban is. A francia-jugoszláv szabadkőműves páholy i­­dőnként összeült és idősze­rű politikai kérdésekről ta­nácskozott, így például 1925 június 6-án tartott összejövetelén a Kis An­tan­te helyzetét vitatta meg és arról tárgyalt, hogy mivel segítheti elő Franciaország a balkáni, népek együttmű­ködését. A megbeszélésen a legtöbb balkáni szabadkő­műves páholy képviselője is részt vett. Tomics ezen az összejö­vetelen ismertette a fran­cia szabadkőművesek «fel­szabadító szerepét a Közép Európában és a Balkánon. Rámutatott a francia sza­badkőművesek befolyásá­nak letagadhatatlan érvé­nyesülésére a balkáni hely­zet alakulásában, egyúttal rövid áttekintést adott a szabadkőműves mozgalom jugoszláviai fejlődéséről. Szerinte jugoszláv terüle­ten 1760-ban alakultak meg az első szabadkőműves pá­holyok és a francia Grand Orient nagypáholy kereté­ben működtek. A későbbi szabadkőműves páholyok tagjai között volt Jelacsics bán, Pejacsevics horvát gróf, Sakabenda és Szte­­ván Sztratimirovics páriár­­ka is. Szerbiában 1795-ben ala­kult meg az első szabadkő­műves páholy. Tomics sze­rint alapító tagjai között volt Metodije archimandri­te, Janko Kocsics, Petar Icsak, az első szerb diplo­mata, továbbá a Csardakli­ja testvérek sőt maga Musz­tafa pasa, Beográd török parancsnoka is, akit később meggyilkoltak, mert párt­fogásába vette a szerbeket. (Folytatjuk) — Tudnia kell, hogy Bég bizalmába avatott ben­n­ünket. Sok mindent elmondott, de nem mindent. Az ember, ugyebár, nehezen jut fontosabb adatokhoz, ha kegyvesztett lett. Éppen ezért beszéltem meg Bég­gel ezt a mi találkozásunkat. Az ilyen közvetlen érint­kezés megkönnyíti a dolgok elintézését. Remélem, hogy engedékenyebb lesz, hiszen mindenkinek­ meg­van a maga gyönge pontja, hogyne lenne meg hát egy apának, akinek gyerekei vannak, három gyermeke. .­. Így szólnak az értesüléseim, é­s akinek még fele­sége is van... Hogy mennyire gondoskodik róluk, az most más kérdés... A fogoly homlokán verejtékcsöppek csillogtak. Érezte, hogyan rohanja meg a forróság. Az izzadság­­csöppek kellemetlen csiklandozással gördültek alá bőrén. Megint nagy erőfeszítésébe került, hgoy ne emelje föl a kezét, és ne törölje meg verejtékes hom­lokát. Közben Bedekovics újra telitöltötte poharát, és t­­nként szopogatta az italt. __ Ha kényszerítik az embert, mindez ostobán hangzik, — folytatta halkan, szinte rosszkedvűen. __ de ha egyszer már túl van rajta, nem olyan nagy dolog. A nők ilyenkor alaposan kisírják magukat. A múlt héten volt itt nálam egy nő, Magyarországról vagy az ördög tudja honnan, egy letartóztatott. Jó kemény mellei voltak! Igen, egyedül maradtunk, ép­pen úgy, mint most mi ketten. Csak nem ilyen távol egymástól, hanem szorosan egymás mellett, ott azon a bőrdiványon. Harapott, sikoltozott, amikor amúgy férfimódra megsimogattam. Pontosan ezt akartam... Igen, ez egész más volt, mint amikor Párizst vagy háre­met játszunk a zágrábi ringyókkal. Nos, mialatt mosa­kodtam, — tudja, minden­esetre, — ő csak sírt, sirdogált. kivettem a kezéből a zsebkendőjét, és letöröltem a könnyeit, mert hát a rendőrségen is vannak gavallérok. A kislány meg alaposan kisírta magát. Mi mást tehe­tett volna? ... Fölsóhajtott, szemmel láthatólag sajnálta, hogy ez a kihallgatás már a múlté. — így van ez az életben. A különbség csak az, hogy a férfiak — maga is — káromkodnak... Van­nak azonban csöndes, hallgatag emberek, de vannak lármásak is. Néha a mi munkatársaink, vagy hogy néven nevezzük a gyermeket: besúgóink, a leghango­sabbak. Régnek sem volt mindegy, legalább is a kez­detben nem. Könnyen úgy fordulhatott volna, hogy ma éjjel itt találkoznak. Meg vagyok róla győződve, hogy sok minden mondanivalója lenne számára, de láttam rajta, hogy mindenre kész, csak megkíméljem ettől a szembesítéstől. Viszont erősen hiszem, hogy ön okosabb. A dolog teljesen világos, ön érti a maga dolgát, mi meg tudjuk a magunkét. Kegyelem nincs. Az elmúlt télen olyan feszült lett a helyzet, mint a hegedű húrja. Tóni Slégel esete ahogy a frankisták leszámoltak a kormánynak ezzel a talpnyalójával, úgy jött nekünk, mint a mennyei manna. Legyen kérem meggyőződve róla, hogy mi, rendőrök, tudjuk, még­pedig nagyon jól tudjuk, hogy a frankisták intézték el Slégelt, de ön is tudja, hogyan játszódnak le ezek a politikai komédiák. Beográdban azon a véleményen vannak, hogy most nem ajánlatos szítani a horvát pa­razsat, hanem... Amint már mondtam, azért küldtek engem Zágrábba, hogy mindezt a kommunisták nya­kába varr­jam. És én örülök ennek. Igaz, pályafutáso­mat még Ausztria idején kezdtem, de azután magam is frankista voltam, és sajátkezűleg vertem be egy szerb pópának a száját itt a mi drága Horvátorszá­gunkban, s ezt még ma sem egészen bocsátották meg nekem... Nos hát, amint látja, a szívem még mindig a frankistákhoz húz, oda, ahova fiatal koromban áll­tam. Viszont ezt senki sem hányhatja a szememre,­ mivel hát én is horvát vagyok. Node csak szószátyár­­kodom, jár a szám. Már régen nem beszéltem ennyit, s méghozzá — úgy érzem — hiába.. Mi kettőnk között nincs szükség a megszokott rendőri formaságokra. Nincs itt holmi beismerésről szó, amit a Szerekek és Pukmajsz­­terek, vagy a Jovánovicsok és Grauerok, ezek a hírhedt glavnyacsai embernyúzók, kikényszerítenek a letartóz­tatottakból. Közöttünk, fő­leg mindazután, amit most itt tőlem megtudott, csakis együttműködés lehet. Nincs könnyebb dolog, mint meg­szökni a rendőrségről. Segí­tenénk, hogy megszökhes­sen, s ha egyszer már sike­rült elmenekülnie, s elrej­tőznie, még mindig van idő és mód arra, hogy «téve­désből« letartóztassuk/ Könnyűszerrel elintézhet­nénk. Az én embereim se­gítenék, hogy tisztára mos­hassa magát elvtársai előtt/ (Folytatjuk) Hangya András szövegrajzai MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1959. I. Sí 22. KERESZTREJTVÉNY­­ VÍZSZINTES SOROK: 1. Kes-i kény résen folydogál, 8. Lótakar­mány, 9. Vissza, kis patak, 10. Francia névelő, 11. öböl az Ad­ria mentén, 13. A lopótök népies neve 14. Pete fele, 15. Ilyen ólaj is van, 16. Főzelékféle, 17. Éne-ч k­es madár. FÜGGŐLEGES SOROK: 1 Sálét romos föld, 2. Vármegye Magyar­országon, 3. Vissza: összetételek­­ben kettőt jelent, 4. Az út men­tén húzódik, 5. Mező, 7. A spor­tolók dobóeszköze, 11. Kató ide­­genes neve, 12. Nyugatnémet gép­kocsi márka, 13/a. Napszám: 164 Vissza: egyszerű eszköz.I A 21. megfejtése '. VÍZSZINTES SOROK: 10. Sim­ai j'gat, 12. Takaros,­­ FÜGGŐLEGES SOROK: 7. Kt* I hal, 9. Ramon. 1 2 3 ff5 6 X a Г d 9 Ћ 1 0 .1 H 11 /j »Mn IS /6 11 — Nos, hogy volt Monte Carloban?

Next