Magyar Szó, 1959. március (16. évfolyam, 50-75. szám)

1959-03-19 / 65. szám

10. oldal Hány éves a Föld? VÁLASZ: Az embereket, a legré­gibb idők óta érdekli, hogy mikor keletkezett és mi­lyen idős a Föld. Galilei, a XVIII. századbeli neves olasz csillagász kísérelte meg először megtalálni er­re a kérdésre a választ. Azt indítványozta, hogy az óceánokban felhalmozódott sók alapján állapítsák meg a Föld korát. De nem ren­­­delkezett elég tárgyi adat­tal. Meddő kísérletek után a rádióaktivitás felfedezé­sével megbízható tudomá­nyos módszer kínálkozott a Föld korának lemérésére. A rádióaktív elemek bom­lási sebessége különböző, tehát átlagos „életkoruk” sem azonos, egyeseké év­billiók, másoké mindössze a másodperc milliárdnyi ré­sze. A Föld korának kiszá­mítását a leghosszabb élet­tartamú rádióaktív elemek természetes bomlási folya­matának segítségével vég­zik. Ezek adott időpontban, kiszámítható mennyiség­ben alakulnak át az ólom valamelyik izotópjává (206, 207, 208 atomsulyu elem­mé). Ez a jelenség a követ­kezőképpen zajlik le: A 238-as atomsulyú uránium­­atom például bomlás köz­ben 8 Alfa-részecskét bo­csát ki, a bomlás eredmé­nye az ólom 206-os atom­súlyú izotópja (válfaja). Hasonló folyamat játszódik le a többi rádióaktív elem­ben is. Mivel egyazon elem bomlási sebessége állandó, ki lehet számítani, hogy adott időben, például egy év alatt, mennyi uránium­atom alakul át ólommá. Az idők folyamán felhal­mozódott ólom mennyisé­gét el kell osztani az egy év alatt felhalmozódott ólom mennyiségével és meg­kapjuk azt az időt, amely az illető lelet bomlásának kezdetétől eltelt. Ezen az alapon 1926-ban Nenatko­­vics szovjet akadémikus Ka­réliában 1 milliárd 800 ezer évre becsülte az ott fellelt legrégibb kőzetek ko­rát. Azóta találtak már 3 milliárd éves kőzeteket is. (34) Még ezzel sem elégedett meg, hanem utána a hosszú pengéjű zsebkéssel is több­ször a nyakába szúrt. Pin­tér egy ideig hörgött, majd elcsendesedett. Grizer ek­kor pokróccal lebontotta az ablakot, zsebéből elővett egy cédulát és a halott mel­lére tette és mindketten ki­osontak a házból. Két hónappal később a bírósági tárgyaláson Asza­­novics visszavonta beisme­rését és azt állította, hogy sem neki, sem Grizernek nem volt köze Pintér meg­gyilkolásához. A halálos ítélet megsem­misítése és a perújrafelvé­tel elrendelése után mind a ketten újra a bíróság elé kerültek. Aszanovics a má­sodik tárgyaláson is min­dent tagadott. — De hiszen a vizsgálat a­latt bevallottad a gyilkossá­got és részletesen leírtad, hogyan hajtottátok végre, — figyelmeztette a tárgya­lást vezető elnök. — Csak azért vallottam be, mert vertek, — vála­szolta. — Hogy lehet az, hogy Grizer nem vallott, pedig azt állítjátok, hogy őt is megverték? — Nem tudom. Lehetsé­ges, hogy őt nem verték annyira mint engem, vagy­­pedig jobban bírja a verést. — A gyilkosság kideríté­se után megállapították, hogy a nadrágod véres. Ak­kor azzal védekeztél, hogy disznóvágás közben vérező­dött be, de kiderült, hogy amikor Grizerék disznót vágtak nem is voltál, ott. Erre megmásítottad vallo­másodat és azt mondtad, kiütések, kelések voltak a testeden, ezek kifakadtak és igy lett véres a nadrá­god. Melyik állítás igaz? — Már magam sem tu­dom, hogy mi mindent val­lottam akkoriban, annyira meg voltam zavarodva. — Miért mosattad ki a nadrágodat Grizer nénjé­­vel éppen a gyilkosság utá­ni napon? — Azért, mert már ré­gebb óta unszolt, nagyon piszkos volt. — Mivel foglalkoztál C­servenkán? — Kártyából jósoltam? — Fizettek ezért az em­berek? — Mindenki adott vala­mit. Néha pénzt kaptam, máskor élelmet, viselt ruha­neműt. Mindent elfogad­tam. — Mit fizettél Ginzerék­­nek a lakásért? — Nem fizettem, hanem a lakás fejében házkörüli munkát végeztem. Felsö­pörtem az udvart, fát ap­rítottam, stb. — Jósoltál-e Pintérnek is? — Egyetlen egyszer. — Mit fizetett a jövendő­mondásért? — Húsz dinárt adott és azt mondta, dohányt is ka­pok tőle. — Megkaptad a dohányt? — Nem, mert amikor el akartam menni hozzá és há­za felől érdeklődtem, meg­tudtam, hogy meggyilkol­ták. —­ Jártál-e Pintér házá­ban a gyilkosság előtt? — Egyetlen egyszer sem voltam nála. Nem is tud­tam, hogy hol lakik. — Grizer azt állítja, több­ször azt mesélted, hogy Pin­térnél jártál. — Ez nem igaz. — Korábban azt állítot­tad, hogy írástudatlan vagy, közben kiderült, hogy bosz­niai szülőfaludban két ele­mit végeztél. — Most is írástudatlan vagyok, mert mindent elfe­lejtettem, amit annak ide­jén az iskolában tanultam. — Korábbi beismerő val­lomásodban részletesen le­írtad, hol hagyta Grizer a konyhakést és a bicskát, hogyan takarta le pokróc­cal az ablakot és pontosan hova tette a halott Pintér mellére a cédulát. Amikor először jártál a helyszínen, a pokróc már nem volt az ablakon, a halott melléről is levették a cédulát és a késeket is más helyre tet­ték. Hogyan tudtad mégis pontosan leírni a szoba ké­pét? — A nyomozók pontosan megmondták, hogy mit kell vallanom és aszerint is val­lottam. — Szóval csak azért tet­tél beismerő vallomást, mert bántalmaztak? — Persze. Azért vallot­tam be mindent, mert ver­tek. — A vizsgálóbíró is meg­vert? — Nem. Ő nem bántal­mazott. — Hogyan bánt veled a vizsgálóbíró? — Semmi panaszom sem lehet ellene. Gyakran ciga­­retát is kaptam tőle. — És a járási közvádló? — Ő is jól bánt velem, ép­pen úgy mint a vizsgálóbí­ró. — Szóval sem a vizsgáló­bíró sem a közvádló nem bántalmazott. .. Akkor mi­ért ismerted be előttük is a gyilkosságot? A tanúk is azt állítják, hogy minden kényszer nélkül nyugod­tan bevallottál mindent... (Folytatjuk) Ártatlanul elítélve (52) Brkics az osztrák területen lévő sziklát vizsgál­­gatta, majd Gyurovicshoz fordult: — Szeretnél oda... a túlsó partra jutni? Mind a két fogoly, Gyurovics is, Szelimovics is, hallgatott. Brkicsnek sem volt kedve, hogy tovább faggassa őket. Gyurovics látta a patakot, tudta, hogy a határon van, ebben a völgy­katlanban azonban, így, megkö­tözve, kimerülten, a világ végét érezte és az esze sem működött. Szelimovics reszketni kezdett, annyira, hogy a kettőjüket összefűző lánc szemei csörömpölni kezdtek. Brkics egy vad ugrással eltávolodott tőlük és rá­juk kiáltott: — Szökjetek! Szökjetek meg, az anyátok istenit! A két összekötözött fogoly meg sem moccant. Nyu­godtan mozdulatlanul álltak, csak a láncuk csörgött. — Én nem szököm! — felelt később Gyurovics, és a csendőr felé fordult. Szembenézett a fegyverrel, és fölemelte összekötözött karjait, mintha mögéjük akarna rejtőzni. Az őrmester ebben a pillanatban tü­zelt, ugyanakkor Aralicára kiáltott: — Lőj! Lőj, káplár! Miért nem lősz, te gyáva kutya? Gyurovics összeesett. Szelimovics egy ideig még­ tartotta magát, azután Gyurovics mellé zuhant. Ara­­lk­a is lövöldözött ekkor már, kiürítette revolvere tör­­ténytárát. A két csendőr ezután visszahúzódott. Hátrálva tá­voztak áldozataiktól, mintha attól félnének, hogy a két ember még talpra áll. Néhány lépésnyi távolság­ban megtorpantak. Vártak. Arra vártak, hogy a két test elcsöndesedjék. Szelimovics azonban még ránga­tózott. A csendőrök nem bírták már idegekkel, Brkics odalépett a még meleg holttestek mellé és levette ró­luk a láncot. Először Gyurovicsot, azután Szelimovi­­csot oldotta el. A láncokat táskájukba gyömöszölték, s Aralica — az őrmester parancsára — a patakhoz vonszolta Szelimovics testét, és átlökte a túlsó partra. — Azt a látszatot kell kelteni, hogy szökni akar­tak ... Úgy, úgy , s j­ó— bólogatott Brkics, és nézte, hogyan végzi dolgát alárendeltje. Aztán avart kapar­tak a véres földre, s eltakarták Szelimovics testének nyomait. Néhány lépést hátráltak, majd öt-tíz perc múltán visszatértek. A két test már teljesen merev volt. Gyu­rovics kinyújtott, ökölbe szorított kézzel feküdt, Sze­limovics a hátán hevert, keze, tenyerében a selyem­kendővel, a mellén, a még mindig vérző seben nyu­godott. Aralkca meg­­akarta lökni, hogy lássa, él-e még, de meggondolta magát, hátat fordított, elindult és többé vissza sem nézett. A csendőrök az erdő szélén várták, hogy beeste­ledjék. Amikor bealkonyodott, útnak indultak. Úgy eltűntek, hogy senki a környéken­ nem tudja meg­mondani, merre, hova mentek. Kerülték az embereket.. * Vége CYUI­Ö QYAKOVICS UTOLSÓ.NAPJAI Hangya András szövegrajzai______ MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1959. III. 10. 52. KERESZTREJTVÉNY Vízszintes sorok: 1. Adás ellen­téte, 6. Garderób, csak magya­rul, 8. Egészséges, nem érte sem­mi baj, 9. Helyhatározó rag, 10. Hím állat, 12. Ilyen alkalmatos­ság a szék is, 13. Mezőgazdasági eszköz, 14. Szörnyeteg, 16. Erdé­lyi Károly, 17. Vissza­­feszítő eszköz, 18. Nagy, 21. Villanydrót. Függőleges sorok: 1. Mértani test, 2. Indulatszó, 3. Rétegekre választható anyag, 4. Keresztül, 5. Rendszerint vendégmarasztaló­nak titulálják, 6. Nagy ijedtség, 7. Az anyag leggyakoribb sérülé­se, 10. Szabályos görbe, 11. Ta­gadószó, 15. Idegvégződéseivel észlel, 16/a. Lóbetegség, 19. Tá­­pászkodik, 19. Te, latinul, 20. A mai nap. AZ 51. MEGFEJTÉSE Vízszintes sorok: 1. Kalap, II. Eretnek, 21. Origó. Függőleges sorok: 5. Közepes, 7. Rokkant, 9. Titok. *— Nagyon szép az öltönyöd. Kinél varrattad?

Next