Magyar Szó, 1960. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1960-01-01 / 1. szám
BALAD X FASIZMUSBA - SZABAD SAC! X WBPNHtl Magyar Sió >-■ , ' y. , /• \ XVII. évf. 1. (4607.) sz. 1960. január, 1, 2, 3. XBAN DINAR Mit láttam a Vajdaságban Ünnepi interjú Milos Mrasiccsel Szerbia végrehajtó tanácsának elnökével TELJES SIKER Tito elnök újévi üdvözlete hazánk minden polgárának Tág fogalom ez a „Boldog Újévet." A boldogság jelentése amellett korszakok szerint is változik, amennyiben egyáltalán van kollektív álom. Hogy ne menjünk távolabb a múltba, a megszállás alatt fajüldözött barátom legszebb újévi kívánsága nyilván az volt, hogy megérjen legalább még egy, egyetlen egy esztendőt. Az ellenséges hadseregbe sorozott vajdasági fiatalok ezrei álmodoztak arról, a részletek részletéig eltervezgették, hej, hogy is lenne végigsétálni civilben csak egyetlen egyszer a szülőfalu főutcáján, akkor ez volt a legeslegboldogabb újévi kívánság. A háború utáni feldúlt nincstelenségben lakomákról, angol szövetről, szeretteink visszatértéről, bőségről szóltak az újévi tesztok, ezt kívánták boldogságul egymásnak a textil- és egyéb pontokkal vásárló emberek. Csak ne legyen háború — erre ittunk nem sokkal később újévváráskor, csak még egy kicsit ne legyen! Meleg puha ágy, terített asztal, tiszta lakás, nyugodt munka a szabad országban, gyermeknevelés békében, szebbet akkor kívánni sem lehetett ennél. Észre sem vettük talán, de néhány évvel később már arról beszélgettünk a dús szilveszteri asztalnál, hogy mit is vásárolunk majd az új esztendőben, bútort, villany-hűtőszekrényt, esetleg motorkerékpárt vagy lakást, kis házat talán — és kívántunk egymásnak szerencsés vételt. És most? Fogalmazza meg, ha tudja valaki, mi volt az újévi kívánságok szintézise az elmúlt éjszakán. A létkérdések nagyjából lekerültek a napirendről, a háború veszélye távolodik, hogyan összegezhető a felöltözött, jóllakott szabad polgár boldogságvágya? Mondjuk azt, hogy az igények a kulturálódás felé terelődnek? Igaz. Tegyük fel, hogy az emberi méltóság kultuszának további lehetőségeiről beszélgetnek sokfelé? Ez is igaz. Állítsuk, hogy a férfi-nő-gyermek-társadalom viszony raffinált és változó kérdései foglalkoztatnak bennünket egyre többször távlatban is? Ez sem cáfolható. Írjuk ide, hogy a civilizált, gépesített, sőt önműködővé tett világtermelés is újévi téma, hisz ehhez kötődik az autós és egyebes életszínvonal-óhaj. Ez is álom. Aztán az úgynevezett egészen magánemberi vágyak: szerelem, alkotás, passzió, érvényesülés, stb. stb. Vagy hiábavaló napjaink Гan a próbálkozás, hogy fölbontsuk ezt a frázist: Boldog Újesztendőt? Hogy részletezzük majd összefoglaljuk, kikiáltva korunk kívánalmává. Vagy csináljunk ebből elméletet és szögezi Jugoszlávia polgárai, a tizenötödik újévet ünnepeljük a szocialista közösségünk valóban egyesült népeinek alkotó lendületével teljesen átalakult szabad Jugoszláviában. Rövid időszak ez egy ország életében, de vajmi kevés nép járt meg olyan kínos, keserves utat, ebben az időszakban, mint a mi népeink. Valóban büszkélkedhetünk az ezen az úton állandóan feltornyosuló óriási nehézségek ellenére a mai napig elért eredményeinkkel. Hazánk népei társadalmi és gazdasági tevékenységünk valamennyi ágazatában szerzett óriási tapasztalatokkal lépnek az új évbe. Rendkívül nagy eredményekkel hagyjuk magunk mögött a múlt évet, miután teljes siker koronázta ipari és mezőgazdasági dolgozóink erőfeszítéseit és alkotó munkáját. Nem kívánom fárasztani a hallgatókat mindazzal, amit tavaly elértünk, mert ez többé-kevésbé köztudomású, de hangsúlyozni szeretném, hogy a tavaly szerzett tapasztalatok és a tavaly elért eredmények igazolhatják és szavatolhatják a legjobban, hogy helyes úton járunk és ezért az utón tovább haladva jövőre még nagyobb eredményeket érünk el és ezzel lezükt le: kollektív álmaink mindig akkor voltak, amikor keményen kellett küzdenünk sarkunkban bajjal, szívünkben félelemmel, és nagyon távoliak voltak a reményeink. Viszont a magára talált, biztonságban lévő egyéniséggé fejlődhetett lény ideáljai komplikáltabbak, szerteágazók és többfélék, amint annak a társadalomnak a problémáit, amely lhetőséget teremtünk dolgozóink és általában polgáraink életszintjének gyorsabb emelésére. Társadalmi és gazdasági tevékenységünkben tavaly némi fogyatékosságok és hibák voltak, és ezeket a következő évben következetesen ki kell küszöbölnünk, hogy még gyorsabban haladhassunk egész társadalmi életünk fejlődésében. Külön gondot kell fordítani az em-berekre, az emberre; ez a gondoskodás nincs meg mindig kellő mértékben az alsófokú szervek, a különféle bizottságok és kommunák munkájában. Nem is annyira anyagi nehézségek miatt, hanem főleg meg nem értés, és nemtörődömség miatt, márpedig éppen az emberekről való gondoskodás a legfontosabb a szocializmusban. Munkaközösségeink előtt a következő évben rendkívül nagy feladatok állnak. Még jobban tökéletesíteni kell igazgatási rendszerünket, tökéletesíteni kell a javadalmazási rendszert, növelni kell a munkatermelékenységet, úgyhogy ebből elsősorban maguknak a termelőknek legyen hasznuk. Ebből a szempontból sok vállalatban, már rendkívüli kimagasló eredményeket értek el, de ennek ki kell terjednie ben élnek, és amelyet ők maguk visznek előre. Kívánjuk tehát, hogy legyenek méginkább azok? Kívánjuk, s mondjuk ezúttal is úgy, mint eddig, évszázados jól bevált módon, de sok mindenre gondolva és kinek-kinek a maga álmai szerint. Boldog, nagyon boldog új esztendőt! VÉBEL, Lajos minden vállalatra és minden munkaközösségre. A munkaközösségeknek a szakszervezet segítségével természetesen gondosan elő kell készíteniük az új javadalmazási rendszer bevezetését, felhasználva azoknak a munkaközösségeknek a tapasztalatait, amelyek rövid idő alatt rendkívül jó eredményeket értek el. Ugyanez érvényes a mezőgazdaságra is. Tavaly rendkívül jó eredményeket értünk el a mezőgazdaságban, 1960-ban pedig még inkább előre kell haladnunk a mezőgazdasági termelésben és ezzel bebizonyítanunk a foganatosított, új intézkedések teljes értékét. A magas színvonalú ipari és különösen mezőgazdasági termelés természetesen parancsolóan megköveteli a szűk garat kiküszöbölését a szállításból és a termények tárolásából. A felelős vezetők a jövő évben erre a problémára fordítják a legnagyobb figyelmet, 1960-ban az eddig legnagyobb eszközöket ruházzuk gazdaságunkba. Törekedjünk arra, hogy ezeket az eszközöket minél okosabban használjuk fel azokra a célokra, amelyekre szántuk őket. Bármily tékozlás vagy a beruházások terven kívüli fokozása csak újabb nehézségeket okozhat és hátrányos hatással lesz a dolgozók és általában polgáraink életszínvonalára. Ami a nemzetközi helyzetet illeti, azt hiszem, több bizakodással tekinthetünk a jövőbe, és nyugodtan a szocialista hazánkat építő alkotó munkának szentelhetjük magunkat. A világszerte vi(Folytatása a 2. oldalon) KÉRDÉS: Néhány vajdasági látogatása után milyen benyomásokat szerzett a mezőgazdaság fejlődéséről és az új vi-szonyok kialakulásáról falvainkban. ’[ VÁLASZ: Néhány megállapítást tehetek. Elsősorban mezőgazdaságunknak külterjeiből belterjessé váló átalakulási folyamata és ennek . alapján a mezőgazdasági ftermelés és a mezőgazdaság tő ből eredő nemzeti jövedelem növekedésének üteme éppen a Vajdaságban a leggyorsabb. Ezt több mozzanattal lehet megmagyarázni. Először ez a gazdasági társadalmi és politikai szervezetek, a kommunák, politikai, gazdasági, tudományos és szakkáderünk rendkívüli igyekvésének eredménye. Másodszor, ennek a fejlődésnek az az alapja, hogy a legutóbbi három-négy évben igen gyorsan ruháztunk be társadalmi eszközöket ezen a területen a mezőgazdasági szervezetek (mezőgazdasági birtokok, termelő parasztszövetkezetek és földművesszövetkezetek) alapeszközeibe és forgalmi eszközeibe, és átfogó széleskörű intézkedéseket alkalmaztunk a mezőgazdasági termelés fejlesztésének ösztönzésére. Harmadszor, ennek a fejlődésnek egyik fő tényezője az, hogy a mezőgazdasági szervezetekben megfelelő díjazási rendszerrel érvényesül az elosztásban a munkások, a szakértők és a tisztviselők anyagi ösztönzésének elve. Hasonlóképpen a földműves szövetkezetek és a magánparasztok között kötött társastermelési szerződések is érvényre juttatják az anyagi ösztönző erőt, kielégítve a szövetkezeti szervezetek és a velük társastermelő magánparasztok érdekeit egyaránt. Véleményem szerint 1959- ben a társastermelés teljes mértékben bevált. 1959 őszén bebizonyult, hogy a magánparasztok tömegesen társastermelésre lépnek a szövetkezetekkel. Úgy látszik, hogy most inkább anyagi tényezőkben (szövetkezeti gépekben, felszerelésben, reprodukciós anyagban, stb.) lesz hiány, mint a magánparaszt készségében, hogy még szélesebb körben elfogadja a korszerű belterjes, szocialista mezőgazdasági nagytermelést. Kétségtelenül eljutottünk addig, hogy most már anyagi tényezők korlátozzák a szocialista mezőgazdasági , nagytermelés továbbterjedését. Továbbá, 1959 a fordulat esztendeje a mezőgazdasági termelés irányvonalában: a növénytermesztéstől — amelyre eddig úgyszólván minden figyelmünket szenteltük —a jószágtenyésztés felé, a belterjes jószágtenyésztés gyorsított fejlesztése felé fordultunk. Nem sok idő szükséges, hogy mindannyian belássuk, milyen óriási jelentőségű ez a fordulat mezőgazdaságunk és egész közgazdaságunk továbbfejlődése szempontjából. Hiszem, hogy már 1960-ban feljegyezhetjük a mezőgazdasági fejlesztés ez új irányvonalának komolyabb eredményeit. Végül nem hallgathatjuk el, hogy nem találjuk kielégítőnek a mezőgazdasággal kapcsolatos ágazatok fejlődését, vagyis az úgynevezett kisérő ágazatokét. (feldolgozó üzemek, termény tárolók és raktárak, szállítás, úthálózati stb.) Ezek az ágazatok lassan fejlődnek, nem követik a mezőgazdaság gyors fejlődési ütemét különösen a Vajdaságban. Ez sokféle és nagy nehézségeket okoz. Közvetlen feladatunk, hogy kellő feltételeket teremtsünk ez ágazatok fejlődésének meggyorsítására, és ezzel biztosítsuk mezőgazdaságunk további fellendülését. KÉRDÉS: Vajdasági látogatásai alatt különösen érdeklődött a feldolgozóipar iránt. Meg vane elégedve a feldolgozó ipar fejlődésével? VALASZ: Legutóbbi vajdasági utam alkalmat nyújtott, hogy meglátogassak néhány iparvállalatot. Megismertem e vállalatok munkaközösségeinek eredményeit és nehézségeit. Ezenkívül az utóbbi időben részletesen tájékozódtam az ipar fejlődési problémáiról Vajdaságban és az egész Szerb Népköztársaságban. E rövid nyilatkozatban nem szólhatok erről részletesebben, csak néhány szóval kifejthetem általános benyomásaimat. Véleményem szerint már eddig is nem csekély erőfeszítést tettek és nem kis eredményeket értek el, demég sok mindent kell tenni a vajdasági ipar fejlesztésére. Ebben az értelemben az elavult iparvállalatok megújításából eredő rendkívül nagy feladatok mellett teljes figyelmet kell szentelni új feldolgozóipari üzemek létesítésének. Csak azt említeném meg, hogy teljesen ki kell építeni az élelmezési ipart, mert a jövőben kétségtelenül ez lesz az egyik legerősebb iparág ezen a területen, továbbá megemlíteném, hogy lehetőség van a vegyipar, a papíripar, bőripar, fafeldolgozó ipar és villamossági ipar, stb. fejlesztésére. Véleményem szerint objektív szükség van és az objektív feltételek is megvannak a feldolgozóipar ilyen beható és sokoldalú fejlődésére Vajdaság területén. E cél megvalósítására minden tényező, különösen pedig a helyi szervek és a gazdasági szervezetek még szélesebb körű kezdeményezésére van szükség; gazdaságpolitikánk céljainak és gazdasági rendszerünk elemeinek egyaránt ebben az irányban kell ösztönözniük mindezeket a tényezőket. (Folytatása a 6. oldalon) A Magyar Szó szerkesztősége felkérte Milos Minicset, Szerbia végrehajtó tanácsának elnökét, hogy az újévi Magyar Szó számára válaszoljon néhány időszerű kérdésre. Minics elvtárs készségesen teljesítette a szerkesztőség kérését, és a hozzá intézett kérdésekre a következőkben válaszolt: Tito köztársasági elnök dolgozószobájában MA: 32 OLDALAS ÜNNEPI SZÁM, AJÁNDÉK NAPTÁRMELLÉKLETTEL ♦ ARA 20 DINAR ♦ A Magyar Szó legközelebb kedden reggel jelenik meg ♦ Lapunk munkaközössége boldog új évet kíván minden olvasónknak