Magyar Szó, 1960. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1960-03-26 / 72. szám

Szombat, 1960. 12. 26. 97 jelölt közül 45-öt választanak a termelők tanácsába Kanizsán A jelöltek ismertették a gazdasági problémákat Szombaton az ipar, a keres­kedelem és a közlekedési vál­lalat, vasárnap pedig a mező­­gazdasági munkások választ­ják meg képviselőiket a köz­ségi népbizottság termelők ta­nácsába. A szakszervezeti szakcsopor­tok évi közgyűlései éppen ka­póra jöttek a mostani válasz­tás­ előtti hetekben, mert eze­ken a gazdasági szervezetek dolgozói ugyancsak megvitat­ták az üzemek problémáit, mér­legre tették azt is, ami jó volt és ugyanígy a kifogásolni va­lókat is. Munkában és tényke­désben tényleg gazdag volt Kanizsán a választás előtti program.­­ Minden üzemben, gazdasági szervezetben széles körű megbeszélést tartottak az üzem belső problémáiról, szem előtt tartva mindenekelőtt a munkatermelékenységet és a dolgozókról való gondosko­dást. A község 97 jelöltje fárad­hatatlanul magyarázta, ismer­tette a község, a kommuna gazdasági problémáit, a fejlő­dés távlatait, a beruházások és rekonstrukciók jelentőségét. Az üzemekben és a község­ben szervezett választás előtti értekezleteken maguk a jelöl­tek ismertették a kommuna gazdasági problémáit, és ezt azért tették így, hogy a válasz­tók lássák: a jelöltek igenis is­merik, és igyekszenek megis­merni a község gazdasági fej­lődésének kérdéseit. Ily módon a jelöltek majdhogynem „vizs­gát” tettek választóik előtt gaz­dasági ismereteikről. Legfőkép­pen a kommuna és a vállala­tok egymás közötti viszonyáról, a lakásépítésről és a község kommunális problémáiról be­széltek a választóknak. A szombati és vasárnapi vá­lasztásokra most már minden készen áll. Ma reggel hét óra­kor az üzemekben megnyílnak a szavazóhelyek, hogy a kilenc­venhét jelölt közül megválasz­szák azt a negyvenöt dolgozót, akik majd a termelők tanácsá­­­­ban képviselik a dolgozók ér­dekeit. SZTÁRA PAZOVA TERMELŐINEK GYŰLÉSÉN a tartományi szakszervezeti tanács titkára Hazánk gazdaság­politikájáról és a termelők tanácsa munkájáról beszélt Perica Vladiszavljevics, a tartományi szakszervezeti ta­nács titkára tegnap délután Sztára Pazován a termelők nagygyűlésén beszélt hazánk gazdaság­politikájáról, az el­múlt évek gazdasági eredmé­nyeiről, a termelők tanácsa ed­digi sikeres munkájáról és so­­ron következő feladatairól. Az egybegyűltek érdeklődés­sel hallgatták a tartományi szakszervezeti tanács titkárá­nak fejtegetését és számos kér­dést intéztek hozzá. MAGYAR SZÓ Elhamarkulás nélkül Milenko Botanics mezőgazdasági titkár az új mezőgazdasági törvényekről A köztársasági szkupstina szerdai ülésén többek kö­zött négy mezőgazdasági vo­natkozású törvényt fogadtak el, éspedig a termőföld ki­használását szabályozó tör­vény végrehajtásáról szóló törvényt, a legelők kihasz­nálását szabályozó törvényt, az öntözőművek építését és kihasználását szabályozó tör­vényt és az erdőgazdasági törvényt. A négy nagy jelentőségű törvényjavaslatot Milenko Bojanics, a köztársasági vég­rehajtó tanács tagja és me­zőgazdasági titkára okolta meg. A termőföld kihasználását szabályozó törvény a most beterjesztett új törvényja­vaslattal együtt a termelő­erők fejlődésének és a mező­gazdaság fejlesztésében kö­vetett szocialista politika si­keres végrehajtásának az eredménye. Mindezek a tör­vények új szabályozó eszkö­zei politikánknak, amely semmiben sem változott, és amelynek célja a mezőgazda­ság újjáépítése szocialista módon megszervezett terme­lési formák révén a termő­terület fokozatos egyesítésé­vel. A beterjesztett törvény­­javaslatok lehetőséget nyúj­tanak arra, hogy még gyor­sabban megszüntessük a megnövekedett termelőerőt, és a termelésben megnyilvá­nuló maradi felfogások és szokások közti ellentmondá­sokat. Ezenkívül a törvé­nyek végrehajtása elősegíti a termőföld korszerű meg­művelését és kihasználását mindenütt, ahol erre meg­vannak a feltételek. NÉGY ÉV ALATT 163 MILLIÁRD DINÁR MEZŐGAZDASÁGI BERUHÁZÁSRA A továbbiakban megemlí­tette, hogy a négy törvény­­javaslatot a végrehajtó ta­nács akkor terjesztette a Szkupstina elé, amikor már, jóllehet csak kezdeti, de mégis nagy eredményeket értünk el a mezőgazdaság fellendítésében. Csak a leg­utóbbi négy év alatt 163 milliárd dinárt fordítottak mezőgazdasági beruházások­ra a Szerb Népköztársaság­ban. Ma csaknem 20 000 trak­tor, több mint 1600 kombájn és mintegy százezer kapcsol­ható gép és eszköz van Szer­biában. A mezőgazdaságban jóval több nemesített vető­magot és műtrágyát használ­nak. Az 1956/57. gazdasági évben 188 000 tonna műtrá­gyát használtak el a Szerb­­Népköztársaságban, 1958-ban pedig 700 000 tonnát. Az idén több min­t négyszázezer hek­táron vetettek magasfiozamú búzafajtát, és a tervek sze­rint több mint 400 000 hektá­ron termesztenek az idén hibridkukoricát. Ezenkívül elvárható, hogy a társadal­milag megszervezett terme­lés, vagyis a társastermelés az idén több mint egymillió hektár termőföldre terjed ki. A nagyarányú beruházások és más intézkedések lehető­séget teremtettek arra, hogy mezőgazdaságunk már 1959- ben 11,2 százalékkal túlszár­nyalja az 1957-től 1961-ig ter­vezett terméseredményeket. Jószágtenyésztésünk tavaly olyan eredményeket ért el, amelyek kétségtelenül azt bizonyítják, ho­gy túljutot­tunk a félévtizedes pangá­som ebben a gazdasági ága­zatban. Az elért eredmények kellő alapul szolgálnak arra, hogy még gyorsabban tért hódítsanak a korszerű föld­­művelési módszerek. Ebben a folyamatban és ezekben az erőfeszítésekben a beter­jesztett törvényjavaslatok politikánk legfontosabb ható eszközei közé tartoznak. Az új törvényes rendelke­zések elveiről szólva Milenko Bojanics hangsúlyozta, hogy a termőterület kihasználását szabályozó törvény előírja, hogyan kell elkészíteni a gaz-­­dasági-műszaki dokumentá­ciót, és hogyan kell megálla­pítani az agrotechnikai és ta- i­­ajjavítási intézkedésket,­ ho­gyan kell kidolgozni a társa­dalmi tulajdonban lévő ter­mőterület kihasználásának a­­laptervét, stb. A legelők ki­használását szabályozó tör- I vény abból az elvből indul ki, hogy mindenütt, ahol nö­velni lehet a fahozamot, meg kell változtatni az ed­digi legelőkihasználási mód­szereket, és majdnem teljes egészében azokat az intézke­déseket kell foganatosítani, mint a többi termőterületen. A KÖZSÉGEK FELADATA A MEZŐGAZDASÁGI TÖR­VÉNYEK végrehajtá­sában Már tavaly októberben megkezdődtek a politikai és szakszerű előkészületek, és bízvást elmondhatjuk, hogy termelőink minden szük­séges magyarázatot megkap­tak a szövetségi törvényről. Bizonyos meg nem értés és el­lenséges tevékenység is­ volt észlelhető, de ma úgy ítélhet­jük meg a helyzetet, hogy a falvakban kifejtett élénk és beható politikai tevékenység után sehol sincsenek jelentő­sebb politikai problémáink. Milenko Bojanics ezután hangsúlyozta, hogy a mező­­gazdasági törvények végre­hajtásával kapcsolatban a községi népbizottságokra há­rul a legtöbb és a legfonto­sabb feladat. Nem minden vidékünkön alakultak ki egyenlő anyagi és társadalmi feltételek és emiatt az in­tézkedések előírásában és al­­l­kalmazásában mindenkor az adott körülményekből kell ki­indulni és nem szabad sab­lonszerűen eljárni. A termő­föld kihasználására vonatko­zó előírások végrehajtása nem lehet kampányszerű, ha­nem ez hosszantartó folya­mat. Nem szabad megenged­nünk, hogy bárhol is idege­sen elhamarkodják a dolgot, hanem teljes valóságérzékre van szükség az egyes agro­technikai és talaj­javítási in­tézkedések megszabásában. A tavaszi vetésben fokozatosan és kisebb területekre csak e­­gyes intézkedéseket kell elő­írni, az új gazdasági évig pedig alaposan tanulmá­nyozni kell a helyzetet, elő kell készíteni a szükséges gé­peket és reprodukciós anya­got, ki kell dolgozni a gazda­sági-műszaki dokumentációt és az alapvető terveket, és ezek alapján idejekorán elő­írni a követendő intézkedé­seket az őszi vetés előtt. Beszéde végén Milenko Bo­janics hangsúlyozta, hogy a termőföld kihasználását sza­bályozó szövetségi törvény és a most elfogadásra beterjesz­tett törvényjavaslatokat nem szabad a nyomás eszközéül felhaszálni, hogy a magán­termelők társastermelési szer­ződéseket kössenek. Bizonyos időnek el kell telnie, hogy a termelők megszokják a kor­szerű földművelési módszere­ket, hogy meggyőződjenek arról, hogy a föld jobb meg­művelése és tökéletesebb ki­használása nem kíván áldo­zatot részükről és nem kény­szereszköz szokásaiknak meg­változtatására, hanem ezek minden szempontból igazolt és az ő érdeküket szolgáló intézkedések. Ezért feltét­lenül el kell kerülni, hogy elhamarkodottan agrotechni­kai intézkedéseket írjanak elő és kényszerintézkedéseket alkalmazzanak. Sokkal fonto­sabb, hogy a népbizottságok erősbítsék szakszolgálataikat, új szakszolgálatot létesítsenek­­és elősegítsék, hogy a mezőgaz­dasági szervezetek még fel­szereltebbek legyenek. Bojanics Milenko Takarmány és terelékenység Tizenhatmilliót megtakarítana a szántai birtok, ha zöldtakarmánnyal etetné a jószágot A zombori járás távlatter­ve szerint a mezőgazdasági jövedelem 70 százalékát a jószágtenyésztésből kell meg­valósítani, 30 százalékát pe­dig a földművelésből. Ez a mezőgazdasági szervezeteket jószágtenyésztés fejlesztésé­re készteti. A jószágállomány­­ növelésében már jelentős eredményt értek el, de kevés figyelmet fordítottak a takar­mányozás javítására és a jószág megfelelő elhelyezésé­re. Az olcsó takarmányozás egyik alapfeltétele a kifizető­dő jószágtenyésztésnek. A mezőgazdasági szerveze­tek nagy része nem fordított kellő gondot zöldtakarmány termesztésére. Idei tervük szerint például kétszer keve­sebb takarmányt vetnek, mint amennyi szükséges, a jószágállomány helyes takar­mányozásához. Egyes mező­gazdasági szervezetek, pél­dául az Aleksza Santics-i mezőgazdasági kombinátus túlméretezett hozamot irány­zott elő, hogy a takarmány­termesztést összhangba hoz­za a jószágállománnyal. A takarmányozást főleg kuko­­ricaszárra alapozzák és ki­sebb adag abrakot irányoz­nak elő a jószágnak, mint amennyi szükséges. A járási jószágtenyésztési állomás a helyes és olcsó ta­karmányozásra jószág sze­rint kevert-, zöld-, szálas- és silótakarmány táblázatot dol­gozott ki, meghatározva a ta­karmány összetételét és ter­mesztési módját. Szálastakar­mányt csak úgy termeszthe­tünk kifizetődően, ha ugyan­arról a földről évente két ter­mést takarítunk be. Ez eset­ben a jószág évente 175 nap friss zöldtakarmányt kap a többi napon pedig, a téli időszakot is beszámítva, silótakarmányt. A jószágte­nyésztő állomás ezért javasla­tot adott a mezőgazdasági szervezeteknek, hogy milyen szálas- és tarlótakarmányt kell termeszteni, és etetési napok szerint meghatározta, hogy melyik időszakban mi­lyen zöldtakarmányt kell a jószágnak adni. Például ápri­lis 16-ától 25-éig őszi repcé­vel kell takarmányozni. A repceföldbe salótakarmányt­­kell vetni és ezzel a zöld­takarmánnyal szeptembertől kezdve kell a jószágot etetni. A mezőgazdasági szervezetek­nek kötelezően csalamádét kellene vetniök. A korszerű jószágtenyész­tés szerint a jószágnak annyi takarmányt kell adni, amely biztosítja a kifizetődő jószág­­tartást. Az egyforma etetés, különösen a szarvasmarha­tenyésztésben jár negatív kö­vetkezménnyel ezért indivi­duálisan kell megszabni a ta­karmányt a jószágnak. A tö­ménytakarmányt a tejelés szerint kell adagolni. Arra kell törekedni, hogy a tej­hozamnöveléssel a tejterme­lés olcsóbbá váljék. A szán­tai mezőgazdasági kombiná­tus a 700 tehenének a szálas­takarmány mellett naponta 3 kilogramm erőtakarmányt is ad, jóllehet gyenge tejelők, és silótakarmányon is meg­lehetnének. Ha nem kapnák a drága erőtakarmányt, a birtok évente több mint 16 millió dinárt megtakarítana. A járási jószágtenyésztő állomás véleménye szerint a mezőgazdasági szervezetek azért nem szorgalmazzák a zöldtakarmányozást, mert nem ismerik kifizetődő terme­lési folyamatát és mert tech­nikailag könnyebb tömény takarmánnyal etetni, mint zöldtakarmánnyal. A termék­egység szerinti díjazás beveze­tésével a gazdaságosabb mun­kát vállalják majd a birtok munkásai, így az idén bizo­nyára elsajátítják a korszerű és olcsó takarmányozást is, mert különben a jószág fel­éli a jövedelmet. A mezőgaz­dasági szervezeteknek ezért több takarmányt kell ter­meszteniük és a jószág­tenyésztő állomás más utasí­tásait is végre kell hajtaniuk. V. 3. HASZNOS MUNKA A közjogvédő hivatalok fontos szerepet kaptak társadalmi-politikai rendszerünkben Beográdból jelenti a Tan­­jug. Milos Radovics, szövetségi közjogvédő a szombati sajtó­­értekezleten hangsúlyozta, hogy a közjogvédő hivatalok országszerte beváltak, mint fontos és jelentős jogi intéz­mények. A gyakorlat bebizo­nyította, hogy a közjogvédő hivatalok munkája nagyon hasznos, és fontos helyet és szerepet kaptak társadalmi­politikai rendszerünkben. A közjogvédő hivatalok ta­valy 420 000 ügyben jártak el, ezek közül 145 600 peres ügy volt, és a peresített ösz­­szeg meghaladta a 26 470 millió dinárt. Ezenkívül a közjogvédő hivatalok több mint 73 000 végrehajtási ügy­­gyel, 7120 közigazgatási eljá­rással foglalkoztak, letárgyal­tak 33 000 panaszt az államo­sítással kapcsolatban, stb. Nyilatkozatában rámutatott arra, hogy meglehetősen sok járási közjogvédő hivatal nem hajtja végre a szövetsé­gi közjogvédő hivatal utasítá­sait, és nem kezdeményezi a legszorosabb együttműködést a bíróságokkal és a közvádló­ságokkal. Ezenfelül a közjog­védő hivatalok hathatósabb sietséget nyújthatnak az állam­­szerveknek és intézmé­nyeknek, és jogtanáccsal szol­gálhatóak vagyonjogi ügyle­tek és szerződések megköté­sében, stb. Új piacok Sajtóértekezlet külkereskedel­münk alaku­lásáról Beográdból jelenti a Tan­jug. Tom­a Granfil, a Jugoszláv Külkereskedelmi Bank vezér­igazgatója pénteken délelőtt sajtóértekezletet tartott kül­kereskedelmünk egyes jelleg­zetességeiről. Megemlítette, hogy tavaly nyolc százalékkal több árut szállítottunk külföldre, mint 1958-ban, az árubehozatal csak minimálisan emelkedett, és ennek folytán külkereske­delmi fizetési mérlegünk hiá­nya az 1958. évi 73,1 milliárd dinárról tavaly 63,2 milliárd dinárra csökkent. Külön hang­súlyozta, hogy ipari árukivi­telünk folyamatosan és erő­teljesen növekszik. Különö­sen a hajóépítő vállalatok, a fémfeldolgozó villamossági, élelmiszer és bőripar szállí­tott több árut külföldre. Tavaly nem mindig volt kedvező a helyzet a külkeres­kedelmi árucsere forgalom­ban, és más államok erős ver­senye nagy erőfeszítéseket kí­vánt az áru értékesítésében. Árukivitelünk további növe­kedése és szerkezeti változá­sai megkövetelik, hogy ha­gyományos külkereskedelmi üzletfeleink mellett új piaco­kat is keressünk ipari árunk számára. 3. oldal

Next