Magyar Szó, 1960. december (17. évfolyam, 282-307. szám)

1960-12-04 / 284. szám

0. oldal Tájékoztató közlemény 81 kommunista­ és munkáspárt Tegnapelőtt este, Moszkvá-­­ ban tájékoztató közleményt­­ hoztak nyilvánosságra a kommunista- és munkáspár­tok tanácskozásáról. miszerint a tanácskozást 1960 novembe­rében tartották meg Moszk­vában és hogy azon 81 kom­munista és munkáspárt kép­viselői vettek részt, akik je­len voltak az októberi for-i­radalo­m 43. évfordulójával kapcsolatos moszkvai ünnep­ségeken. A közlemény kiemeli, hogy 4.a tanácskozás résztvevői vé­leménycserét folytattak és megismerték egymás nézete­it és állásfoglalását, és a béke, a demokrácia, a nem­zeti függetlenség és a szo­­­­cializmus együttes céljaiért vívott közös harc szempont­jai alapján tanulmányozták a nemzetközi fejleményeket és a kommunista mozgalom időszerű problémáit, majd egyhangúlag elfogadták a kommunista- és munkáspár­tok nyilatkozatát, valamint a világ minden népéhez in­tézett kiáltványt”. ..A felmerült kérdéseket a testvérbarátság szellemében, a marxizmus-lenini­zmus megdönthetetlen elvei és a proletár nemzetköziség alap­ján tanulmányozták” -a mondja végül a közlemény.­­ A tanácskozáson az aláb­bi országok pártküldöttségei vettek részt: Ausztrália,­ Ausztria, Albánia, Algéria, Argentína, Belgium, Burma,­­ Bulgária, Bolivia, Brazília, Nagy-Britannia, Magyar­­ország, Venezuela, Vietnam, Haiti, Guadelupe, Guate­mala Nyugat- és Kelet- Németország, Honduras, Hol­landia, Görögország, Domi­nica Köztársaság, Izrael, India, Indonézia, Jordánia, Irak, Irán, Írország, Észak- Írország, Spanyolország, Olaszország, Kanada, Cip­rus, Kína, Costa Rica, Colum­bia, Korea, Kuba, Libanon, Luxemburg, Malájföld, Ma­rokkó, Martinique, Mexikó, Mongólia, Nepál, Dánia, Ni­caragua, Új-Zéland, Norvé­gia, Panama, Paraguay, Pe­­­ru, Lengyelország, Portugá­lia, Réunion, Románia, Sal­vador, San Marino, Szíria, a Szovjetunió, Szudán, Tai­­föld, Tunézia, Törökország,­­ Uruguay, Finnország, Francia­ország, Ceylon, Csehszlová­kia, Chile, Svájc, Svédország, Ecuador, a Délafrikai­ Unió, Japán és „más pártok kép­­i viselői”. MAGYAR SZÓ Feladták barikádjaikat a caracasi egyetemi hallgatók A rendőrség ellenakciókat indított Caracasból jelenti az AFP. Pénteken éjjel az egyete­misták elvonultak barikádja­ikról, amelyeket a Rendőrség­gel lefolytatott több napos vi­szály során emeltek. A tüntetők pénteken este az egyetemi város közelében felgyújtottak egy autóbuszt. Caracas központjában azon­ban fokozatosan helyreáll a rend. Pénteken éjjel az elő­városokban még hetvenkét lövöldözésre került sor. A tegnapelőtti összetűzésekben­­ két személy életét vesztette, négyen pedig megsebesültek. A katonaság pénteken meg­szállta az egyetemi város kör­nyékét és több helyen harc­kocsikat vonultatott fel. A barikádok feladása után a rendőrség és a hadsereg el­lenakciót indított a főváros­ban és vidéken. Puerto Ca­­bello városában tengerész­gyalogság fogta körül az e­­gyetemet. Több városban le­tartóztatásokat hajtottak vég­­­re az ifjúság körében. Vizes here a baltiták és az ENSZ marokkói egységei között Léopoldville-ből jelenti a Tanjug. Lumumba kongói minisz­terelnököt a tegnapra vir­radó éjjel a fővárostól mint­egy 200 kilométerre fekvő Tishville katonai börtönbe vitték. Ezt megelőzően az ej­tőernyősök kíméletlen tortú­rának vetették alán a minisz­terelnököt: az újságírók sze­me láttára hajánál fogva von szólták és bántalmazták. Megbízható forrásokból ka- FŐNYEREMÉNY: 2 000 000. 1 000 000. 800 000 valamint 1? nagyobb és 153 360 kisebb nyeremény 61 200 000 dinár összegben. ★ Egy sorsjegy éra 200 dinár. Húzós december 6-án Beográdban. /wwwvwwwwws­ ­­port hírek szerint Lumum­­bát a börtönben is kegyet­lenül megverték. Mobutu hí­vei most azért szállították el Léopoldville-ből, mert „kellemetlen volna, ha köz­­­­vetlenül az ENSZ küldöttsé­gének szeme láttára kínoz­nák.” Az ENSZ küldöttsége ed­dig nem tett kísérletet arra, hogy megmentse a törvé­nyes miniszterelnököt a fe­nyegető veszélytől. Bejelentették, hogy Ka­sza­vubu elnök pénteken este „váratlanul” eltávozott Léo­poldville-ből és hogy való­színűleg Bakongában vagy Tishville közelében tartózko­dik. Az ENSZ sajtóképviselő­je bejelentette, hogy eluta­zása miatt Kaszavubunak nem kézbesíthették azt a két táviratot, amelyet Ham­marskjöld főtitkár­a tegnap­ra virradó éjjel küldött ne­ki. Meg nem erősített hírek szerint Gizenga, a törvényes kongói kormány miniszter­­elnök helyettese — aki jelen­leg Stanleyville-ben tartóz­kodik — kérelemmel akar fordulni mindazokhoz a af­roázsiai országokhoz, ame­lyek csapatokat küldtek Kongóba, hogy egységeiket bocsássák a központi kor­mány rendelkezésére és így hozzájáruljanak a törvényes­ség és az alkotmányos intéz­mények megvédéséhez, mert Mobutu csapatainak támadá­sa veszélyezteti őket. Léopoldville-i jelentés sze­rint a baluba-törzs mintegy háromezer tagja íjakkal, dárdákkal, husángokkal és primitív lőfegyverekkel fel­fegyverezve betört a katan­­gai Luene községbe.­­ Az ENSZ léopoldville-i küldöttségének képviselője tegnap kijelentette, hogy a Lueneben állomásozó marok­kói katonák azonnal közbe­léptek és tüzet nyitottak a balubákra. Az áldozatok szá­máról még nincs jelentés. A­­ marokkói katonák körülfog­tak és foglyul ejtettek mint­egy kétezer baluba felkelőt. Az ENSZ képviselője szerint most felmerült a probléma, hogy mit tegyenek ezekkel­­ a foglyokkal. Lehetséges, hogy szabadon bocsátják­­ őket.­­ Az ENSZ csapatai az u­­tóbbi néhány nap alatt É­­szak- és Közép-Katangában állítólag önvédelemből és a rend fenntartásának érdekei miatt megöltek néhány tucat balubát. Mint ismeretes, e­­zek a törzsek fellázadtak Csőmbe rendszere ellen. Ed­dig azonban még nem érke­zett arról hír, hogy a kék­sisakos ENSZ-katonák uta­sítást kaptak volna arra, hogy fegyvereiket használ­ják Csőmbe csendőrsége el­len, amely tömeges mészár­lásokat hajt végre a baluba­­törzs tagjai között. A JUGOSZLÁV FELDERÍTŐ SZÖVETSÉG SORSJÁTÉKA UTCAI TŰZHARC PÁRIZSBAN Párizsból jelenti az AFP. Párizsban tegnap délután fegyveres összetűzésre ke­rült sor két algériai személy és két mohamedán rendőr között. Az egyik rendőr éle­tét vesztette, a két algériai súlyosan megsebesült, a má­sik rendőr könnyebb sebet kapott. A fegyveres összetűzésre akkor került sor, amikor a rendőrök igazoltatták a két algériait. Csendes birkózás Mexikói levél a Magyar Szónak Mexico City, november Nemrégiben, amikor a me­xikói forradalom 50. évfordu­lójának ünnepségein Adolfo Lopez Mateos köztársasági elnök díszőrséget állott Ma­dera, a forradalom zászlóhor­dozójának sírjánál, hat volt mexikói köztársaság­, elnök állott mellette. — Portes Hil, Ortiz Rubio, Rodriguez tábor­nok, Miguel Aleman, Ruiz Cortinez és Lazaro Cardenas tábornok. Impozáns látvány volt ez. És a véletlen éppen úgy hozta magával, hogy a ritka elnöki diszőrség bal­szárnyán Cardenas tábornok állott, aki államosította a me­xikói kőolajipart és legtöbb földet osztott a parasztoknak, jobboldalon pedig, szemben vele, Aleman volt köztársa­sági elnök, a mexikói, jobbol­dal vezetője. Lopez Mateos mint jelenlegi köztársasági elnök ott állt a középen. Az emberek ebben is valami jel­képest láttak és feltették a kérdést: Mexikó jelenlegi el­ső polgára az arany középút politikáját folytatja-e, vagy pedig valamelyik oldalhoz húz és ha igen, akkor kihez, Cardenashoz, vagy Aleman­­hoz? Egyáltalán nem akadémi­kus kérdés ez, mert Mateos politikájától Mexikó tovább­fejlődése függ. És amikor er­ről a kérdésről elmélkedünk, szem előtt kell tartanunk azt is, hogy két évvel ezelőtt a jelenlegi köztársasági elnök megszerezte a nép szinte psz­tatlan bizalmát, mert haladó, liberális programmal lépett a választók elé. Igaz, hogy a forradalom győzelme óta Me­xikóban a választások kérdé­se többé-kevésbé előre eldől, mert egypártrendszer van, uralkodó párt a „Partido re­­volusionar institusional” (PRI), úgyhogy a PRI jelölt­jét automatikusan megvá­lasztják. Mégis mindenki egyetért abban, hogy Lopez Mateos esetében nem volt puszta véletlen. Választási kampányával, liberális és ha­ladó programjával sikerült megmozgatni a tömegeket és megnyerni bizalmukat. U­­gyanakkor azonban pártján belül kénytelen volt kompro­misszumra lépni, engedménye­ket tenni a jobbszárnynak és kormányába bevette a jobb­szárny több képviselőjét is. Éppen ezért Mateos két­éves uralmát a mexikóiak külön mércével mérik — az elnök gyakorlati­ lépéseiből napi politikájából próbálják kihámozni, hogy kihez áll kö­zelebb, a párt balszárnyához­­­ vagy jobbszárnyához, Carde­nashoz-e, vagy Alemanhoz? Bár tudják, hogy a helyzet napról napra változik, és hogy Lopez Mateos az az em­ber, aki önállóan hozza dön­téseit, de tudják azt is, hogy a PRI-n belül szakadatlanul tart a különböző áramlatok huzavonája és ez nem marad­hat hatástalanul az elnökre sem. Valójában ő áll a huza­vona központjában — ez ha­tással van lépéseire és dön­téseire —, de ugyanakkor álláspontja és politikája is visszahat a helyzetre. Érdekes megemlíteni, hogy Mateos uralmának első évé­ben a jobboldal elégedetten dörzsölte kezét a „Cardena­­sisták”, tehát a baloldal, p­e­dig nemcsak magában dörmö­gött, hanem néha nyilváno­san is kifejezést adott elége­detlenségének. így például megtörtént, hogy amikor el­­nökösködése első évének vé­ge felé Mateos ellátogatott Micio Acan államba, Carde­nas gócpontjába, ahol még mindig csorbidetten tekintély­nek örvend, Cardenas el sem ment az állam fővárosába, pe­dig al­e harminc kilométerre volt. Miért? Egyszerűen a­­zért, mert a baloldal azt hitte, hogy Mateos feladta válasz­tási ígéreteit: társadalmi té­ren, külön az agrárreform kérdésében nem tett semmit, külpolitikai téren pedig túl sokat tett annak érdekében, hogy javítsa kapcsolatait az USA-val. Ebben az időben ugyanis Matelos azon dolgozott, hogy amerikai pénzügyi segélyt kap­jon. Arra összpontosította u­­gyanis erőfeszítéseit, hogy visszaállítsa a mexikói pezos tekintélyét és rendezze az or­szág egész pénzügyi helyze­tét. Ehhez pedig dollárok kel­lettek. Még politikájának leg­­megrögzöttebb bírálói is el­­­ismerik, hogy törekvését siker koronázta: az ország dollár­­tartalékai növekedtek, a pe­­res megszilárdult, kölcsönöket és hitelt kapott, pedig nem tett egyetlen nagyobb enged­ményt sem, semmi olyat, ami ellentétben állott volna a ha­gyományos mexikói független politikával. Ez az akció azon­ban nem tudta semlegesíteni az országon belül fokozódó nyomást. A társadalmi helyzet romlott, az elégedetlenség rob­banásig fokozódott, a dörmö­­gés mind hangosabb lett és a kubai események is visszhang­ra találtak Mexikóban. Ekkor Mateos rászánta magát a már régóta tervezett óvatos fordu­latra: egyrészt csapást mért a szélső baloldalra, elsősorban a kommunistákra, börtönbe vet­­­tette Sid­eros ismert festőt, a­­ Mexikói EP elnökét, de ugyan­­­akkor határozott lépéseket tett­­ választási ígéreteinek beváltá­sára is. Először is folytatta az ag­rárreformot. Tudnunk kell, hogy Zapata „földet és sza­badságot” jelszava a mexikói forradalom központi tartalmát adta, mégis egész Cardenasig ez a jelszó többé-kevésbé igé­­s rét maradt. Cardinas aztán kö­zel tízmillió hektár földet osz­­­­tott szét a szegényparasztok­­ és a mexikói szövetkezetek kö­­­zött, Cardinas után azonban az agrárreformot ismét félre­tették és csak jelképesen osz­tottak földet. Ebből a szem­pontból könnyebben megért­hetjük, milyen jelentősége volt Mateos döntésének, hogy eré­lyesen meggyorsítja a földkér­dés megoldását. Emlékeztet­nünk kell arra is, hogy az or­szágban több mint hárommil­lió paraszt egyetlen talpalat­nyi földet sem mondott ma­gáénak, így aztán megérthet­jük a földreform jelentőségét. Mateos mintegy négymillió hektár földet osztott szét és érzékeny csapást mért a kül­földi nagybirtokosokra. A me­xikói nagybirtokosokat ugyan eddig még megkímélte, de ez nem csökkenti a földkérdés megoldása meggyorsításának jelentőségét. Mindenesetre ez az intézkedés az öntözési mun­kálatokkal együtt nagy nép­szerűséget szerzett neki a sze­gény és elmaradott mexikói falvakban. Sőt már azt mond­ják, hogy Mateos meg akarja dönteni Cardenas földosztási rekordját. Ezzel párhuzamosan még egy merész lépésre szánta ma­gát — „mexikanizálta” az ad­dig amerikai kézben lévő vil­lanyáramot. Nem államosított, hogy elkerülje az összeütközé­seket, hanem egyszerűen meg­vásárolta azt a két amerikai társaságot, amely kezében tar­totta Mexikó egész villany­áram-termelését, így aztán a Cardenas idejében államosí­tott vasutak és kőolajipar mellett, a harmadik alapvető iparág, a villanyáram is ál­lami kézbe került. Mexikóban mind többször felteszik a kér­­dést, mikor kerül sor a ban­­kokra és bányákra, mert meg­­győződésük, hogy Mateos ál­lamkapitalizmust akar és egy napon sorra veszi a bankokat és bányákat is. Mindenesetre jelentősen megszilárdította az állam pozícióit a mexikói iparban és ez ugródeszka le­het a további fejlődés felé. Ha mindehhez még hozzá­tesszük, hogy óvatosan ugyan, de határozottan támogatást nyújt a kubai forradalomnak, akkor megértjük, miért válto­zott meg egyszerre a kép. A PRI baloldala dicséri és támo­gatja, a jobboldal pedig mind hangosabban dünnyög. A két áramlat közötti huzavona te­hát folytatódik. És Mateos helyzete nem valami könnyű, mert mindezzel számolnia kell. Mégis, az alulról jövő nyo­más, az országon belüli han­gulat és Mexikó objektív szük­ségletei megkövetelik, hogy Mateos ilyen mérsékelten ha­ladó politikát folytasson. Va­jon tévednek-e azok, akik azt mesélik: Látták, amikor Cardi­nal elmosolyodott, amíg Ma­­teossal együtt díszőrséget állt Madera sírjánál. JÁNOSI Gyula Mexico City FELROBBANT a harmadik szovjet űrhajó Elvégezte feladatait Moszkvából jelenti a TASZSZ. A harmadik szovjet világűr­hajó tegnap moszkvai időszá­mítás szerint 12 órakor felrob­bant. A TASZSZ közleménye szerint az űrhajó teljesen el­végezte feladatát, adatokat szolgáltatott a világűrről, a benne lévő állatok viselkedé­séről és életműködéséről A tudósok a Földre akarták irá­nyítani az űrhajót, rossz szá­mítások miatt azonban hirte­len zuhanni kezdett és a sűrű légrétegekbe érve felrobbant. A rakéta harmadik fokoza­ta eredeti pályáján kering. IVAN MESTROVICSOT az Amerikai Tudományos Akadémia tagjává választották New Yorkból jelenti a Tanjug. Az Amerikai Tudományos és Művészeti Akadémia nagy elismerésben részesítette I­­van Mestrovicsot, a világhí­rű jugoszláv szobrászmű­vészt. Peter Bloom ismert amerikai festőművésszel e­­gyütt beválasztotta tagjai so­rába. Az Amerikai Tudományos Akadémiának 50 tagja van. Az amerikai lapok kiemel­kedő helyen foglalkoztak Bloom és Mestrovics bevá­lasztásával. A New York He­rald Tribune emlékeztet ar­ra, hogy a híres szobrászmű­vész egyik legnagyobb alko­tása a chicagói parkban fel­állított indián szobor. Vasárnap, 1960. XII. 4.

Next