Magyar Szó, 1961. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1961-06-11 / 135. szám

». 4 M (32) — A feleségem ... már előre utazott új lakóhe­lyünkre. Christie ezután teával kínálja, majd utána k­ikísé­­ri Ninát és Bakert. — Nem sokáig várha­tunk a lakásra — mondja Nina. — Háziasszonyunk már napok óta azzal fenye­get, hogy kidob. — Ha valami bajuk tá­mad háziasszonyukkal, for­duljanak csak bizalommal hozzám. Szükség estén ná­lam is meghúzódhatnak. Még ugyanazon az éjsza­kán igénybe veszik Christie vendégszeretetét. Hajnali fél kettőkor kopogtatnak be. Háziasszonyuk egyszerűen kizárta őket. Csak egy kis koffer van velük, a legszük­ségesebb holmival. Christie még ébren van, amikor bekopogtatnak, mert újra álmatlanság gyötri. Bebocsátja őket. — De csak erre az éjsza­kára jegyzi meg. Egy éjszakából három lesz. Az első éjjel mindhár­man a kicsi konyhában al­szanak, ha ugyan­ezt al­vásnak lehet nevezni. Backer egy zsámolyon ül, N'na a nyugágyban fek­szik, Christie pedig egy deszkán nyúlik el, aminek egyik végét a szemetes­vödörre, a másikat pedig a szenesládára tette. Egész éjszaka nem al­szik, mind erősebb benne a gyilkolási vágy. Március 6-án reggel Alex Baker — mint min­dennap — elmegy a mun­kaügyi hivatalba, hogy ál­lás után nézzen. Nina is elkíséri. A hivatalban hosz­szú sorban állnak a munka­nélküliek. Nina a kapu előtt, az utcán várja barát­ját. Miközben ott áll és vá­rakozik, hirtelen Christie bukkan fel. — Rögtön beszélnem kell magával. Nagyon fontos mindkettőjük számára. — Mi történt? — Itt nem mondhatom el. Legjobb, ha később el­jön hozzám, de kérem, jöjjön egyedül. — Miért ne kisérjen el Alex? — Kérem, hagyja őt ki a játékból. Az ügy mindket­tőjük számára fontos, de én csakis magával beszél­hetem meg, érti?! Nina nem érti ugyan a dolgot, de megígéri, hogy elmegy hozzá. Amikor fél órával ké­sőbb Baker kijön a munka­ügyi hivatalból, Nina el­mondja, hogy később ellá­togat Christie-hez, mert fontos mondanivalója van. — Rendben van. Nekem úgyis még el kell mennem a munkanélküli segélyért Biztosan ott is sokáig kell sorban állnom. Délután háromkor találkozunk, az Uxbridge vendéglőben. Nina még egyszer int barátja felé, aztán apró ti­pegő lépéseivel eltűnik a tömegben. Alex Baker soha többé nem látta. Néhány perccel később Nina már Christie lakásán van. Christien kívül senki sem tudja mi történt a la­kásban. A történtekről sok­féleképpen vallott, ellent­mondásokba keveredett.­­ Első vallomásában, letar­tóztatása napján, erről az esetről a következőket mondta: Nina kétségbeesetten vé­dekezett. Ruhái cafatokban lógtak le róla. Egyik pilla­natban élettelenül a föld­re zuhant. Azt hiszem, hogy sálja a nyaka köré csavarodott, és ettől fulladt meg. A konyhába cipeltem, a nyugágyra fektettem, és kitapogattam érvelését. Szíve már nem dobogott. Félre húztam a konyhaszek­rényt, kinyitottam a fali­szekrény ajtaját, betettem a holttestet, rácsuktam az ajtót és visszatoltam a szek­rényt a helyére. Christie egyetlen szóval sem említi meg, hogy Ni­nát előzőleg éppen úgy el­­kábította gázzal, mint töb­bi áldozatát, és erőszakot is követett el rajta. Chris­tie ezt mindvégig tagadta, mindaddig, amíg Griffin főfelügyelő letagadhatatlan bizonyítékokat nem tár e­­lébe. Akkor beismerte, hogy a gázcsapot is igény­be vette, mielőtt áldozatát megfojtotta ... Cristienek nem sok ide­je van, hogy eltüntesse ál­dozatának holttestét, mert számított arra, hogy Alex Baker bármelyik pil­lanatban beállíthat. Ezért a holttestet, addigi szoká­sától eltérően, nem is csa­varta lepedőbe, hanem meztelenül fektette a fali­szekrénybe. Fél hat óra tájban csen­getnek. Alex Baker áll az ajtó előtt. Christie természetesen számított erre a látogatás­ra. — Mi újság, Alex? — kérdezi halkan. — Nem látta Ninát? — Nem. — Érthetetlen. Megbe­széltük, hogy három óra­kor találkozunk egy ven­déglőben, de nem jött el. — A nők gyakran kiszá­míthatatlanok. Talán meg­feledkezett a megbeszélt ta­nálkéról. No, majd csak előkerül. Baker még mindig nek­i­mozdult a küszöbről. — Nina azt mondta, hogy ide jön. Christie halkan károm­kodik, hogy Nina kifecseg­te találkájukat, de nem veszti el lélekjelenlétét, hanem, kereken letagad mindent. — Ide? Csakugyan ... Szó volt róla, de sajnos, nem jött el. — Biztos ez? — Kérem, ha nem hiszi el, jöjjön, győződjön meg. Bebocsátja Bakert a la­kásba. Megmutatja neki a lakószobát, a hálszobát, a konyhát. Minden helyiség üres. Nina nincs sehol. — Sajnálom Mr. Christie, hogy kénytelen voltam nyugalmában megzavarni... Most már elmegyek, talán valahol megtalálom Ninát. — De kérem, kedves Alex egyáltalán nem zavar — mondja Christie kedve­sen és udvariasan. — Ké­rem, foglaljon helyet egy pillanatra. Megkínálhatom egy teával ! — Nagyon köszönöm, igazán jól esne egy csészé­vel. Christie elkészíti a teát, Baker helyet foglal a zsá­molyon, félméternyire a faliszekrénytől, amely mö­gött barátnőjének, Niná­­nak holtteste van. Két má­sik nő holttestével együtt. Miután megitták a teát, Baker a következő szavak­kal búcsúzik: — Most megyek és addig nem nyugszom, amíg nem találtam meg Ninát. — Várjon egy pillanatra, én is jövök. Négy szem töb­bet lát, — mondja Christie, miközben elrakja a teás­csészéket. (Folytatjuk) Lepedőkbe burkolt holtestek Christie konyhájának fali­­szekré­nyében (29) — Mi? — Ha velem jössz, és engeded, hogy valamit csi­náljak veled, neked adom. Ha nem kiabálsz. Ne félj, nem lesz semmi bajod. — Nem értem, mit akarsz. — Nem baj, csak gyere. Majd meglátod. Filoména a pénzt nézte, meg Mizsó arcát. Szeplős volt, vörös haja göndör, foga szép, fehér. Ha nevetett nem is volt csúnya. — De mondd meg előbb! — Mondom, hogy meglátod. De add becsszavadat, hogy nem szólsz senkinek! Filoména kérdő pillantással nézegette, szemében már nem volt semmi gyermeki. — Jó, — bólintott —, nem szólok. — No, akkor gyere — fogta meg a kezét Mizsó. Kimentek a Gradascsicára. Nyár­ volt. A viz meg­apadt, a bokrok zölden hajoltak föléje. Mizsó fürgén a bokrok közé vezette Filoménát. Senki sem látta meg őket.­­—No, feküdj le! — És hol a pénz? Az izzadtságtól nyirkos bankjegy Filoména kezébe került. — De most feküdj le! Filoména lefeküdt. Érezte, milyen langyos a föld. A föléje boruló zöld boltívek meleg, bódító illatot árasztottak. Valahol a közelben lármásan csiripeltek a verebek. Mizsó melléje feküdt és kigombolta a blú­zát. Filoména nem ellenkezett. Érezte, hogy a fiú forró ujjai a mellén motoznak. Szégyelte magát, hogy nem teltebb a melle. Hiszen nem is olyan régen kezdett gömbölyödni, s azóta is türelmetlenül leste, várta, mikor lesz már olyan, akkora, amilyet szeretett volna. — Igazán nem fogsz kiabálni? — lihegte Mizsó. — Nem. A fiú ujjai lázasan gyengéden simogatták a keb­lét. Jól esett neki. Hálás is volt érte. A kellemes ér­zéstől elbágyadva lehunyta a szemét és arra gondolt, hogy valóban nem szabad kiabálni. Különben sem lehet olyan szörnyű, amit Mizsó akar vele csinálni. A fiú éppen ebben a pillanatban húzta ki kezét a blúz­ból és egyetlen mozdulattal fölemelte Filoména szok­nyáját. Filoména fölhúzta a lábát és összeszorította a combját. — Nincs bugyid? — kérdezte meglepetten Mizsó. — Nincs. Hiszen már meleg van. Mizsó egész Filoména derekáig gyűrte föl a szok­nyát — Jé, hát még jóformán csupasz vagy! Filoménán forróság áradt el. Érezte Mizsó kezét, amint a combja közé fura­­kodik, hallotta izgatott lihegését és maga is lihegni kezdett. Úgy érezte, mindjárt sírva fakad. Azután fáj­dalmat érzett. Mekkora körme van ennek a maszat­­királynak! — gondolta magában. — Szét akarja feszí­teni a combomat.­­— No!. — Mizsó már csak lihegni tudott . Filoména elkapta a kezét, és Határozottan eltolta magától­. — Nem mondtad, hogy szeretsz! — Mi? — bámult rá Mizsó ostobán. — Hát nem neked adtam a tíz dinárt? — Elveszel, ha megnövök? Nem volna jobb, ha várnál még egy kicsit, míg nagyobb leszek? — Ó, te liba! — mérgelődött Mizsó. — Elég nagy, vagy már! Különben is becsületszavadat adtad. En­gedj! — Nem — ellenkezett belevörösödve Filoména. Mondd, hogy feleségül veszel, ha megnövök! — Te marha! — türelmetlenkedett Mizsó. — Be­szélgetünk, vagy... Becsületszavadat adtad — ismé­telgette. — Hát tényleg nem akarsz feleségül venni, ha nagy leszek? — Nem hát! — dühöngött most már Mizsó. — Pont téged! Akinek ilyen családja van! — Milyen családja? — Olyan, hogy nem lehet tudni, kinek kicsoda az apja! — Mit mondtál? Fölemelkedett, térdére húzta a szoknyát és a fiúra nézett. Mizsónak zöldessárga szeme volt, olyan mint Emánuelnek, apám macskájának. — Hallottad! Mondjam még egyszer? — Te bitang! — Az én öregem is nem egyszer hált az anyád­dal! — Bitang! — De nem csak hált. Azt csinált vele amit akart! Ha éppen akarod tudni, láttam is őket együtt, te tet­ves alak! Filoména talpraugrott, pofonvágta Mizsót, és fu­tásnak eredt. Szaladás közben összegyűrte a tizdiná­­rost és vízbe dobta. Később, amikor hátrafordult, lát­ta, hogy Mizsó a parton áll, és a vizet facsarja ki nadrágja szárából. (Folytatjuk) MAGYAR Vasárnap, 5:61 TI. ÍL 1 ZVEZDA: A JUHASZ, amerikai széles, színes film (4, 6, 8). — Délelőtt 10 órakor mattié: A JUHASZ, amerikai széles, szí­nes film. — HÉTFŐN: A JUHASZ, ame­rikai széles, Somes Jini (4, 6, 8). HADSEREGOTTHON: FORTU­NELLA, olasz film (4, 6, 8,15). — HÉTFŐN: VÖRÖS TINTA, magyar film (4, 6, 8,15) — Dél­előtt 10 órakor matiné: VÖRÖS TINTA, magyar film. NÉPMOZI: AKASZTÓFA, ameri­kai színes film (4, 6,15 fél 9). — Délelőtt 10 órakor matiné: ÉLŐ SIVATAG, amerikai színes do­­kumentáris film. — HÉTFŐN: AKASZTÓFA, a­­merikai színes film. (4, 6,15 fél JADRAN: HÍV AZ ÉGBOLT szovjet színes film (fél 4, fél 6, fél 8). — HÉTFŐN: NYÁRI MESÉK, olasz széles, színes film (fél 4, fél 6, fél 8). BÁCSKA: RÉS A MENNY­ORSZÁGON (4, 6, 8). — Dél­előtt 10 órakor matiné: HÍV AZ ÉGBOLT, szovjet színes film. — HÉTFŐN: DIÁKHERCEG, a­­merikai széles, színes film (6, 8). SZUTJESZKA: ÉLŐ SIVATAG, amerikai színes, dokumentáris film (6, 8). — HÉTFŐN: Nincs előadás, DUNA (Pétervárad): AKI TŰZ, SOKAT TUDOTT, amerikai szé­les, szines film (6, 8). — HÉTFŐN: Nincs előadás, BÁBSZÍNHÁZ Ma délután 5 órakor bemutatják Ježik Bežik i družina című me­sejátékot. RENDEZVÉNYEK Ma délután 5 órakor a Györ­gye Natojevics elemi iskolában a diákok munkáiból kiállítás nyí­­l. GYÓGYSZERTÁR SZABADSÁG TÉR, Szabadság tér 2. HÉTFŐN: LENIN TÉR, Lenin tér 2.

Next