Magyar Szó, 1962. október (19. évfolyam, 272-301. szám)
1962-10-12 / 282. szám
»..oldal A paprika jövője mmÖntözés, átvétel minőség szerint Háromszoros hozam — összeegyeztethető-e mindenki érdeke — Az ügyviteli szervezet terve — Régi kevert fajtájú fűszerpaprikát legfeljebb már csak kofák árulnak a piacon és a zugkereskedelemben lehet kapni. Ma, minőségi árat követel a nagypiac és a kivitel. Meg kellett tehát teremteni — mondotta dr. Szpaszojevics Tihomir, a beográdi növénytani intézet tudományos tanácsosa — az új fajtát, amelynek tulajdonságai megfelelnek a világpiac igényeinek. Természetesen nem elegendő új fajtát kitermelni, hanem a termelésiben is biztosítani kell a megfelelő kedvező feltételeket. S itt jut szerephez a magántermelő is. A paprikatermelő intézet a szövetkezet útján csakis fajtiszta, az igényeknek teljesen megfelelő vetőmagot ad a termelőknek. Más fajta vetőmagot nem is osztanak ki. Szó van arról is, hogy a szövetkezet a jövőben bizonyos segítséget nyújt a termelőnek a föld megmunkálásában, természetesen ha fajtiszta vetőmagot vet. De a hangsúly továbbra is a termelő igyekezetein van; hogyan készíti elő a földet, bekapcsolódik-e az öntözésbe, és miként kezeli a leszedett paprikát. Vannak persze panaszok a szövetkezetre is, hogy túlsok jutalékot számít fel, amit nem juttat vissza teljes egészében a termelésbe. Panaszok vannak a többi paprikafeldolgozó szervezetre is, például a futaki paprikamalomra, amely titokban vásárol a határban. Vagy a zugörlökre, akik kétes minőségű árut visznek a piacra, s jogtalan hasznot vágnak zsebre. vív.horgosi paprikaüzem idei kiviteli tervét már teljesítette, s — mivel érdeklődés van a világpiacon — a jelek szerint az idén jóval többet fog kiszállítani. Persze ez attól is függ, mennyi nyersanyag kerül a gyárba, mikor és milyen minőség. Ezért is fizetnek 40 dináros árat a nyerspaprikáért, s a termelőnek is jobban kifizetődik nyersen bevinni a paprikát, mint száritgatni a füzérben. Megalakult az ügyviteli szervezet is , de csak a szuboticai járásra. A knezseváci paprikaüzem nem csatlakozott hozzá, a maga után akar járni. Az ügyviteli szervezet már lefektette jövő évi munkatervét, át akarja szervezni a termelést és korszerűsíteni a feldolgozást. A korszerű öntözéses termeléssel Horgos, Martanos, Kámizsa határában (és a bánáti oldalon is) meg lehet szervezni a rendszeres öntözést, s holdanként legalább három-négyszer aranyi termésre lehet számítani, mint a tízéves átlag. A közeljövőben gyökeresen megváltozik a paprikatermesztés, felvásárlás és feldolgozás rendszere. Elsősorban azt kell kiemelni — mondtotta Dr. Szpaszojevics —, hogy a fogyasztó a paprika fűszeranyagát keresi, a nyers paprikát tehát a feldolgozóiparnak is MINŐSÉG szerint kell átvennie és fizetnie. Ahogyan ezt már teszik a cukorgyárak, amikor nem a répát fizetik meg, hanem a cukortartalmat A borszőlőt is cukortartalom alapján számolják el, a búzát is hektolitersúly szerint veszik át. Persze a szövetkezetnek, sőt a paprikafeldolgozó üzemnek is, támogatni kell a termelőt, hogy megoldhassa a felmerülő kérdéseket. Természetesen mindez csak akkor valósítható meg, ha a társastermelés feltételeit mindkét fél becsületesen betartja, a termelő nem adja el paprikahozamának javát a zugőrlőknek vagy más paprikamajoknak, a szövetkezet valóban eleget tesz a vállalt kötelezettségeknek, a paprikaüzem pedig a való minőségnek megfelelő alapon számolja el az átvett nyerspaprikát. Az ügyviteli szervezet munkaterve szerint ily módon évente legalább 20—25 millió dinárt juttathatnának a paprikatermelés fejlesztésére. Kedvezőbb feltételekkel lehet majd árusítani a világpiacon a horgosi fűszerpaprikát. A paprikatermeléssel kapcsolatban elsősorban az öntözést kell megszervezni. A tervek szerint a bácskai oldalon mintegy 1800 holdat lehetne öntözni, éspedig Horgos határában 600, Martonos környékén ugyanennyit, Kanizsa körzetében 500, a kispiaci határban pedig mintegy 100 holdat. Természetesen ez jelentős előmunkálatokkal jár, amilyen részt kell vállalni a népbizottságnak, szövetkezetnek, az ügyviteli szervezetnek, sőt a végső érdekeltnek, a paprikafeldolgozó üzemnek is. Meg kell állapítani a megfelelő termelési körzetet, az agrominimumot, megkötni a mindkét félre egyformán kötelező szerződést, biztosítani a beruházást és a termelőnek a szükséges előleget. Az ügyviteli szervezet terve szerint öntözéssel és egyéb korszerű megmunkálással egy holdról, könnyen betakaríthatunk majd 70—75 mázsa nyerspaprikát. Ily módon tehát, a földterület növelése nélkül nagyobb paprikahozamot érhetünk el, a gyárak több nyersanyagot kapnak, s a termelőnek emelkedik a jövedelme. Mindkét fél tehát minden bonyolultabb feltétel és számítgatás nélkül megtalálja számadását. MAGYAR SZÓ Péntek, 1962. október 12. Több a bor,mint a víz Verseci mozaik: az ivóvízről, a földgázról, az új kórházról és a villamosításról — Ha annyi ivóvizünk volna, mint borunk — mondta verseci népbizottság titkára Gergecs elvtárs tréfásan —, akkor a fejünk sem fájna. De sajnos, fordítva van: Versecnek kevesebb vize van, mintbora! A vizet kell felborozni, ha eleget akarunk inni. Pedig valamikor, nem is olyan régen, még 74 ártézi kút csobogott a verseci hegy alatt, ma azonban mindössze három csordogál. A kutak hír telen kiszáradtak, mintha valaki kiszívta volna belőlük a vizet. A földtani vizsgálatok nem hoztak semmilyen biztos eredményt: egyes szakemberek azt állítják, hogy a vízhiányt a földrétegek elmozdulása okozta, mert Versec egy kihűlt tűzhányón fekszik, míg mások a kőolajat és a földgázt okolják. Ahol kőolaj és földgáz van, ott leginkább nincs víz és fordítva — mondják. — A lakosság vízellátását csak úgy oldhatjuk meg, ha a vízvezetékhálózatot az egész városra kiterjesztjük — mondotta Bugarcsics elvtárs, a népbizottság alelnöke. —A vízvezetékhálózat nálunk nem fényűzés, sőt még magasabb életszínvonalat sem jelent, hanem életszükségletet. Ezért elhatároztuk, hogy minél előbb hozzálátunk kiépítéséhez. A munkálatok már nagyban folynak. A vizet a Versectől három kilométerre lévő pavicsi réten fúrt kutak adják, amit a városba vezetnek. Eddig a tervezett hat kútiból, amennyi Versec teljes vízellátásához szükséges, már kettő el is készült, továbbá 5700 méter főcsővezetéket és 6800 méter városi mellékvezetéket fektettek le. November 29-ére, a köztársaság napjára 35 csapból folyik majd Versecen a víz. Végre megvalósul a polgárok álma, nem bor, hanem víz folyik majd minden sarkon. De ez csak a vízvezetékhálózat kiépítésének első szakasza lesz. Jövőre hozzáfognak a 125 000 köbméter vizet befogadó tartály építéséhez és négy forráskút fúrásához. A munkálatok hétszázmillió dinárba kerülnek, egyik részét a kommuna teremti elő, a másikat pedig kölcsönből biztosítják. Erre a célra községi pótadót szavaztak meg a polgárok, a földmunkálatokat és a szállítást pedig maguk a verseciek önkéntes munkával végzik. Ha teljesen befejezik a vízvezetékhálózat lefektetését, akkor minden lakos havonta húsz litert fogyaszthat, ami nem messze van az európai átlagtól. A vízvezetékhálózat kiépítésével párhuzamosan azonban egy másik probléma merül fel: a szennyvízlevezető csatornák építése. Lényegében a csatornázás együtt kellene, hogy haladjon a vízvezetékkel, de az anyagi eszközök ezt nem engedik meg. Víz híján földgázban dúskálnak a verseciek. Gépek meghajtására, sütésre, főzésre és melegítésre nagyon alkalmas és olcsó. Jóval olcsóbb, mint a szén és a fa. Még a szüreti mulatságon is földgázzal sütötték a nyársra húzott ökröt. A Plinovod gázelosztó vállalat munkája minden elismerést megérdemel, mert saját eszközeiből vezette el Velika Gredától Versecig a földgázt. Először csak a gyárakat és az üzemeket látta el ezzel az olcsó üzemanyaggal, de most már számos verseci háztartásba is bekerült. Az érdeklődés nagy, különösen a háziasszonyok körében. A további terv az, hogy a fővezetékek a város legtávolabbi utcáiba is eljussanak, hogy minden ház bevezethesse a gázt, ha akarja. Egyetlen probléma talán az, hogy a földgáz fogyasztásért átalányban fizetik, holott megfelelő gázórák ellenőrzésével jóval olcsóbb lenne. Új kórház is épül Verzsecem. Itt is volt már az ideje, mert eddig a betegágyak több kis épületben, házakban voltak szétszórva, amelyeket erre a célra alakítottak át. Azonban ezek a kórháziak egészségügyi szempontból sem voltak megfelelők, s az orvosoknak nemegyszer kellett rohanni az egyik épületből a másikba, ha valamilyen sürgős esetről volt szó. Az új kórház két részben épül fel. Az idén a tervek szerint a sebészeti, a szülészeti és a gyermekosztálynak kellene elkészülnie összesen 200 ággyal. Mivel azonban nem kapták meg a várt kölcsönöket, egy kicsit késtek az építkezési munkálatok. Jövőre a belgyógyászati, orr, fül, gége, a szemészet, a bőr és az idegosztályt építik föl, 350 fekvőhellyel, úgyhogy az új gyógyintézménynek összesen 550 betegágya lesz. Az új kórház különben Versec legszebb részén, a hegy lábánál, az országos hírű városi park tőszomszédságában épül. —0— Az eddigiekből talán az tűnt ki, hogy a verseci kommunában egyedül csak a városban építkeznek és újulnak, a községhez tartozó falvakkal pedig senki sem törődik. Pedig ez nem így van. A verseci kommunához 13, főleg románlakta helység tartozik, amelyek közül hétben eddig nem volt villany. A hétből az idén öt faluba: Vojvodincibe, Kuszilyba, Malizsanba, Maloszpedistébe és Mesicsbe vezetik be a villanyt. Eddig már két helységbe értek el a vezetékek, és gyulladtak ki a villanylámpák. A román földművesek régi álma valóra vált, a petróleumlámpa kikerült az istállóba. Mésicsben és Kaszilyban most folynak a szerelési munkálatok. Az alacsony feszültségű vezetéket a falvak lakói saját hozzájárulásukból, a magasfeszültségűeket és a trafóállomások építését pedig a kommuna kasszájából pénzelik.A Mesics falu villamosításával egyidőben kivilágítják a verseci hegy legszebb részét, a turisták által sokat látogatott Sirokobilot is, mert a falu felé itt vezet keresztül a villanyhálózat, így a verseci hegymászók és a vadászok otthona is világosabb lesz nemsokára. Ezért egyedül talán csak a verseci vadászok sírják majd vissza a régi hizlaló és nagyító félhomályt, mert a vadászzsákmányok nagyobbaknak látszanak a sötétben, mint a villanynál. Vadásztörténeteket is könnyebb sötétben mesélni, mert a mesélő nem látja a hallgatók kaján mosolygásait. SZERDA. Közlekedési hónap Anyuka, bocsáss meg, ha tudtam volna. .. Nem, nem akartam megtenni, tudod, milyen félős vagyok. Tudod, egészen kicsi koromban, hogy az inamba szállt a bátorság, ha este át kellett menni a másik szobába. Anyuka, bocsáss meg, jaj, nagyon megbántam, amit tettem! Ezt mondja a kisfiú bent a kórházban. Ezt mondja édesanyjának, s mindenkinek. Mert nagyon szereti édesanyját. Tudják ezt róla a tanárok is, mert amikor egyszer valami rossz fát tett a tűzre, az osztályfőnöknő be akarta hivatni a fiú mamáját. — Ne, csak azt ne, tanárnő kérem. Fogadom, nagyon jó leszek. Nem szeretném, ha anyukám sima, szomorkodna miattam. Anyuka pedig nagyon szomorú. Szomorú volt már a múltkoriban is, amikor figyelmeztette kisfiát, hogy azt nem szabad csinálni, ne csináljon ilyesmit. A kisfiú megfogadta, többé nem játszik veszélyes dolgokkal... De amikor olyan izgató! Még akkor is, ha félős a gyerek, még, akkor is, ha remeg a cimborák keze. Oh, s milyen félős is ő! Majdnem sírva fakadt, amikor először ereszkedtek le játszani a vár alagutjába. Akkor is nagyon félt, de ő ment. S most ott fekszik a kórházi ágyon, fogadja a látogatókat. Jönnek az ismerősök, a tanárok, a pajtások. S jön anyuka! Jaj, csak anyukának ne fájna. Az nem számít, hogy őneki fáj, most már mindenbe beletörődött, mert járhatott volna rosszabbul is. Meg nemcsak ő, hanem mások is... Egy délelőtt történt az iskolában. Az egyik fiú mondta a másiknak: — Holnap elhozod, gilt? — Jó, de már kettéfűrészeltem. — És? — kérdezte amaz elsápadva. — Semmi — legyintett emez —, holnap hozom. Másnap az egyik fiú behelyezett a másik táskájába valamit. A tanítás után a fiú hazament. Anyuka éppen a gyárba készülődött. A házban nem volt senki., A fiú leült az asztalhoz, ollót vett elő, s elővette azt a valamit a táskából, a villanyt is felgyújtotta, hogy jobban lásson. Megpiszkálta egyszer, kétszer, majd harmadszor is azt a valamit, amikor hatalmas villanás, robbanás történt Leszakadt a csillár, a fiú szeme előtt elsötétült minden. Arra eszmélt fel, hogy vérzik a keze, a melle. Fröcsköl a vér. Akkorra már a szomszédok is összeszaladtak, s a fiú elkötötte vérző kezét egy törülközővel. Mentőkocsi nem jött. Mind foglalt volt. A fiú gyalog indult a kórházba, útközben egy tehergépkocsi vezetője vette fel és bevitte a kórházba. Anyukának jóval később szóltak. Anyuka sírva szaladt a kórházba, s azóta nagyon bánatos. A kisfiúnak legjobban anyuka bánata fájt. Mert neki még a kórházban is jó, minden jó most már úgy, ahogy van. Nem bánt semmit, csak anyuka bocsásson meg. Ott a Duna-kanyarban, ahol most egészen visszahúzódott a víz, csak meg kellett piszkálni a homokot. A második világégés gyilkos lőszereit rejti ott a homok. A gyerekek, ha félnek is, de kiemelik a lövedékeket. Játszanak vele. Izgatja őket az ismeretlen. A szerencsétlenül járt kisfiú cimborája egyet ketté is fűrészelt. De ő ollóval piszkálta a gyutacsot. Felrobbant. Az egyik keze gipszben, szeméről most vették le a kötést. Szerencsére nem lett baja a szemének. Hunyorogva fogadja a látogatókat. Most már mindent bán, mindent elmondott osztályfőnökének. Többé ilyet nem tesz... ő nem, de a Duna kanyarjában, a homokban még biztos van lőszer, s meglehet, másutt is a városban. Talán nincs olyan hét, hogy ne jelenne meg egy hír a napilapokban, hogy valahol avatatlan érdeklődő, izgalmat kereső gyerekek kezében felrobbant egy bomba. Anyukám, ha tudtam volna... Soha többé, édes anyukám! Bocsáss meg, és ne légy szomorú mert én nagyon szeretlek téged, téged szeretlek alegjobbal? a világon Csak te ne sírj... KÁNTOR Oszkár Anyuka, bocsáss meg