Magyar Szó, 1963. augusztus (20. évfolyam, 209-239. szám)

1963-08-02 / 210. szám

HALAT, A FASIZMUSRA — SZABADSÁG A NÉPNEK! fauTAR SIÓ XX. évf 210. (5808.) szám Péntek, 1963. aug. 2. újabb részvéttáviratok Titóhoz Josip Broz Tito köztársa­sági elnök a szkopjei föld­rengéskatasztrófa alkalmá­ból részvéttáviratot kapott Francisco Orlic Costa Rica-i köztársasági elnöktől, Erzsé­bet belga anyakirálynőtől, Sekou Touré guineai köztár­sasági elnöktől, Leonidit Vali és Telio Montironi San Marino-i régensektől és a Londonban ülésező Dél-afri­kai Nemzeti Kongresszustól. Edvard Kardelj, a Szövet­ségi Szkupstina elnöke csü­törtökön részvéttáviratot ka­pott a chilei szenátus alel­­nökétől. Koca Popovic kül­ügyi államtitkárnak távirat­ban fejezte ki részvétét a kambodzsai külügyminiszter, a kongói külügyminiszter­helyettes és a nemzetközi jo­gászegyesület elnöke. ARA 20 ШАВ Moszkva tanulmányozza a legújabb pekingi támadásokat Állandó tudósítónk telefonjelentése Szervezett segítség Sikerült a legelemibb életfeltételeket kialakítani intézkedések a fertőző betegségek megakadályozására Blagoje Popovnak, a Szkopjei Városi Szkupstina elnökének tájékoztatója Blagoje Popov, a Szkopjei Városi Szkupstina elnöke csütörtökön tájékoztatta a hazai és külföldi újságírókat a macedón főváros helyze­tével és állapotával, és a sú­lyos tragédia következmé­nyeinek elhárítására eddig tett és előirányzott intézke­désekről. Hangsúlyozta, hogy a ka­tasztrofális földrengés után most már szervezettebb az élet Szkopjéban. A lakosság mind nagyobb számban ak­tívan bekapcsolódik a ka­tasztrófa következményeinek kiküszöbölésére irányuló ak­ciókba. Nem mulaszthatom el hangsúlyozni — mondot­ta Blagoje Popov —, hogy a lakosság a katasztrófa első pillanatától kezdve igen ma­gas erkölcsi szinten volt, és ez megkönnyítette az élet megszervezésére tett erőfe­szítéseket. Blagoje Popov ezután há­lás köszönetet mondott a Ju­goszláv Néphadsereg tagjai­nak, a belügyi szerveknek, a bányászoknak és a többi pol­gárnak a katasztrófát köve­tő első napokban kifejtett önfeláldozó munkájukért. Kijelentette, hogy a kataszt­rófa áldozatainak kiásása a romok alól még mindig tart. Eddig 816 halálos áldozat ke­rült elő, ezekről 670 halott kilétét sikerült megállapíta­ni. A jelek szerint a halot­tak száma jóval nagyobb, a sebesültek száma pedig már ismeretes, és előreláthatólag nem fog növekedni, mert vajmi nehezen képzelhető el, hogy a romok alatt még van­nak élő emberek. A lakosság szervezett el­helyezése napról napra ja­vul, a legfőbb problémát to­vábbra is az okozza, hogy nincs elegendő sátor és ba­rakk körülbelül még száz­ezer ember elhelyezésére. A lakosság nagy részének ru­haneműre is szüksége van. Számítanunk kell arra — mondotta ezután a Szkopjei Városi Szkupstina elnöke —, hogy a lakosságnak meglehe­tősen hosszú ideig sátor alatt kell élnie. Sátrak alatt pe­dig csak akkor maradhat meg, ha kellőképpen el van látva ágyneművel és ruhá­zattal. Az ideiglenes szkopjei la­kótelepek egy részében már felszerelték a vízvezetéket, és gondoskodtak minden más feltételről az esetleges járvá­nyok és fertőző betegségek elhárítására. Az egészségügyi különítmények áldozatos munkája, az országból és külföldről érkező hathatós segítség folytán eddig még nincsenek nagyobb számban fertőző megbetegedések. Meg kell jegyeznem — mondotta ezután Blagoje Popov —, hogy sajtónk írá­saiból és bizonyos nyilatko­zatokból közvéleményünk nem képes eléggé hű képet alkotni magának a szkopjei lakosság tényleges helyzeté­ről. Amikor mi azt mond­­juk,­ hogy normalizálódik az élet, ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy visszaállí­tottuk a normális életkorü­ményeket, hanem csak azt, hogy sikerült a legelemibb körülményeket és létfeltéte­ket kialakítani, hogy az em­berek képesek legyenek to­vábbi erőfeszítéseket tenni a katasztrófa következményei­nek elhárítására. A helyzet rendezésére tett erőfeszítéseket megkönnyí­tette a gazdaságilag nem ak­tív lakosság gyors kiüríté­­­­se. A katasztrófa utáni első­­ napokat jellemző általános felbuzdulást és segítőkész­séget most mindinkább szer­vezett segítség váltja fel. A következő napokban tovább kell folytatni a lakosság ki­ürítését az ország legtávolab­bi vidékeire is, mert a kör­­nyékben helységek már túl­zsúfoltak szkopjei károsultak­kal. Sok szkopjei polgár min­den vagyonát, utolsó ruha­darabját is elvesztette a ka­tasztrófában. A városi szkupa­tina elhatározta, hogy ezek­­nek a családoknak a család­tagok és az elszenvedett kár arányában 80 000-től 150 000 dinár segélyt utal ki. A romeltakarítás program­szerűen tovább folyik. Szkop­jét néhány övezetre osztot­ták. A néhány nappal ezelőtt érkezett szakcsoportok rövi­desen befejezik az épületek állapotának felülvizsgálását, és utána még szervezetteb­ben és még nagyobb lendü­let­tel megindul a romok el­takarítása. A kisebb-nagyobb javításokkal helyreállítható lakóépületek a jelek szerint a Szkopjéban maradt lakosság­nak egy­negyedét sem fogad­hatják be. Ezért még a tél be­állta előtt montázs­házakat kell építeni. A montázshá­zakban körülbelül százezer szkopjei dolgozót kell elhe­lyezni. A Szlovén és a Horvát Szocialista Köztársaság Vég­rehajtó Tanácsának képvise­lői a napokban Szkopjéban jártak, és Végrehajtó Taná­csuk nevében elvállalták a montázsháztelepek egy ré­­szének felépítését, és Belgrád is részt vállalt ebből az épít­kezésből. Egyúttal megtörténtek az előkészületek az új Szkopje urbanisztikai tervének elké­szítésére. A macedón főváros ebben a tekintetben elvárja a legkiválóbb hazai és kül­földi urbanisztikai szakértők segítségét. Popov Blagoje azzal fejez­te be nyilatkozatát, hogy a szkopjei földrengésnek ka­tasztrofális mérete volt, de a néphadsereg tagjainak, a bel­ügyi szerveknek, társadalmi­­politikai szervezeteknek és a polgároknak erőfeszítéseivel az országból és a külföldről érkező gyors és hatékony se­gítséggel sikerülni fog a ka­tasztrófa következményeit enyhíteni. Moszkva, augusztus 1. Szerdán, július 24-én tör­tént. Az újságírók hada ki­tartóan várakozott a Szpiri­­donovka-palota előtt. Jó hírt várta­k, azt hitték, hogy az­nap parafálják az atomkí­­sérletek részleges betiltására vonatkozó egyezményt. A nagy esemény csak más­nap történt meg, a tudósítók többségének azonban nem­csak a hiábavaló várakozás és a megingott remények mi­att marad emlékezetében az a nap, hanem egy kellemet­len intermezzo miatt is, a­­melytől sokuknak keserű lett a szája íze. Minden úgy játszódott le, mint a rossz hollywoodi gengszterfilmekben. Körülbe­lül 50 fáradt ember álldo­gált az utcán. Szavuk már el­apadt a bizonytalanságtól és a két és fél órás várakozás­tól. S akkor, öt perccel fél hét előtt, az Alekszej Tolsz­toj utcán fekete gépkocsi ro­bogott végig. A Szpiridonov­­ka-palota hatalmas vaskapu­ja előtt lefékezett, s lépésben haladt tova. A kíváncsisko­dók, gondolván, hogy új szak­értők újabb híreket hoznak, odafutottak és bekukkantot­tak a kocsiba. Két merev ar­cot láttak, két rideg tekin­tetű szempárt. A gépkocsi ve­zetője gázt adott, s az autó néhány pillanat alatt eltűnt az első sarok mögött. Minden­ki az iránt érdeklődött, hogy kié a titokzlatos kocsi, kik volta­k utasai. A legvalószí­nűbb az volt, hogy a T jel­zésű kocsi a kínai nagykő­(Folytatása az 5. oldalon) Piros jel a megrepedezett ház falán azt jelenti, hogy lakhatatlan és lebontják őket. Szkopjéban most a szakemberek sorra megvizsgálják a házakat, különféle műszerek segítségével megállapítják, hogy lakhatók-e vagy sem. Összeállították a nyugati küldöttségeket az atomcsönd-eg­yezmény ünnepélyes aláírására Rush és Home a két küldöttség élén Washingtonban kinevez­ték a háromhatalmi tárgyalá­sokra és az atomcsönd-egyez­mény aláírására ma Moszk­vába utazó 11 tagú küldött­séget. A Fehér Ház közlemé­nye szerint a küldöttséget Bush külügyminiszter veze­ti, tagjai között pedig ott van Fulbright, Humphrey és Pastore demokrata, vala­mint Saltonstall és Aiken re­publikánus szenátor. A kül­döttség tagjai még: William Foster, az USA leszerelési főszakértője, Seaborg, az atomerő-bizottság elnöke, Stevenson ENSZ-küldött, Thompson, a Kelet és Nyu­gat közötti viszony kormány tanácsosa, valamint Arthur Dean, a leszerelési tárgyalá­sok volt amerikai küldötte. Salinger, a Fehér Ház saj­tóképviselője a küldöttség összetételét azzal indokolta, hogy a Moszkvába utazó sze­nátorok a külpolitikai vagy honvédelmi tanács tagjai. Közölte azt is, hogy az atom­csend-egyezményt minden valószínűség szerint hétfőn írják alá. Saltenstall és Aiken re­publikánus szenátorok kije­lentették, hogy Moszkvába utazásuk még nem jelenti azt, hogy a szenátusban az egyezmény becikkelyezésére szavaznak majd. Ezzel egyidőben London­ban kinevezték a Moszkvá­ba utazó angol küldöttséget. A küldöttséget Lord Home külügyminiszter vezeti, tag­jai pedig Caccia, a külügy­minisztérium főtitkára, Wil­son külügyi államtitkár-he­lyettes, valamint Barners és Hadow külügyi főtisztvise­lők. Az angol kormány külön­ben tegnapi ülésén jóvá­hagyta Lord Home külügy­miniszter jelentését a moszk­vai tárgyalásokról, és a há­romhatalmi külügyi megbe­szélésekre készített angol programról. Az angol kül­ügyminiszternek el kellett volna kísérnie Macmillant hi­vatalos finnországi és svéd­országi látogatására. A moszkvai út miatt azonban a külügyminiszter csak a finnországi látogatás utolsó napján csatlakozik Macmil­­lanhoz. NAGY-BRITANNIA NEM SZÁNDÉKOZIK FÖLD ALATTI ROBBANTÁSOKAT FOLYTATNI Londonból jelenti az AFP. Freeth, a tudományos ügyekkel foglalkozó angol minisztérium parlamenti tit­kára kijelentette, hogy Nagy-Britannia nem szándé­kozik föld alatti atomrobban­tásokat végezni. Ezt a vá­laszt adta az egyik laburista képviselő kérdésére, hogy az angol atomerő-bizottság az amerikai atomerő-bizott­­sággal együttműködve ter­­vez-e föld alatti robbantáso­kat atomfegyvereinek tökéle­tesítésére. (Folytatása az 5. oldalon)

Next