Magyar Szó, 1965. március (22. évfolyam, 58-88. szám)
1965-03-01 / 58. szám
oldal A JUGOSZLÁV TELEVÍZIÓ MŰSORA Tonka egyetlen szerelme, tv-tráma Belgrádi stúdió 17.40 Francia nyelvlecke Zágrábi stúdió 18.10 Rajzfilmek Belgrádi stúdió 18.25 Műsorismertetés 18.30 Hírek 18.45 Nagy feltalálók: Isaac Newton élete és munkássága 19.15 Heti sportszerető 19.57 Pontos időjelzés 20.00 Képhíradó Zágrábi studió 20.30 Milivoje Bičanovic énekel — a szarajevói stúdió zenés műsora 20.40 August Cesarec: Ton ka egyetlen szerelme, tv-dráma. Televízióra alkalmazta Krešo Növését. Szereplők: Marija Kohn, Davor Antonie, Ivo Subić és mások. Rendező Ivan Hetrich. Belgrádi stúdió 21.40 Filmriport egy sporteseményről 22.30 Hírek A ROMÁN TELEVÍZIÓ MŰSORA 18.00 Hírek 18.10 Tudtok-e számolni? — gyermekműsor 19.00 Közismert melódiák dalfüzére 19.50 Revüelőadások 20.45 Tv-sport A MAGYAR TELEVÍZIÓ MA NEM SUGÁROZ MŰSORT MAGYAR SZÓ ive Maria és kényszermunka a bányákban E portugál gyarmatosítók közoktatási politikái. A Nemzetközi Egyetemista Szövetség Strident című folyóirata legutóbbi számában cikket közölt a Mogambique-ban. Portugália gyarmati területén gyakorolt közoktatási politikáról. Az alábbiakban kivonatosan közöljük e cikket. A bennszülött afrikaiaknak az úgynevezett elemi iskolákba kell járniuk, ahol gyerekkoruk nagy részének eltöltésével igyekeznek megtanulni az ábécét. Az oktatást nem szakképzett tanítók végzik, a tanítókká kinevezett személyek csak arra tanítják a gyerekeket, hogy helyesen elszavalják, elmondják az Ave Mariát, és valamennyire tudjanak olvasni. Az afrikai gyerekek negyedrésze jár ezekbe az iskolákba. A hatéves elemi szintű oktatás után a diákok szeretnének beiratkozni az ország valamelyik középiskolájába, de rendszerint csak annyit érnek el, hogy vagy portugál kézben levő ültetvényeken, vagy dél-afrikai bányákban kapnak munkát. A közoktatási politika erre is irányul, és egyelőre még nincs terv a helyzet megváltoztatására. A hatóságok olyan közoktatási rendszert alakítottak ki, melynek célja megtanítani a népet a gyarmati hatóságok kiszolgálására. A Dél- Afrikával kötött egyezmény szerint Portugália bizonyos százalékot kap a mocambique-i afrikaiak dél-afrikai munkája által megvalósított jövedelemből. A mocambique-i afrikaiak hattól tizenegy hónapig terjedő időre kötnek munkaszerződést. A hatóságok csak két-három hónapra engedélyezik nekik családjuk meglátogatását. A gyerekekről tehát kizárólag a nők gondoskodnak. A gyerekek felnőnek anélkül, hogy tud■ nának apjukról, az igazi csa- lád életről és szeretőiről. Az afrikaiak fizetésének nagy része rámegy a kötel lező illetékekre. Ha az afri-kainak nincs pénze, mehet utat építeni. A portugál propagandagépezet külföldön új reformokat híresztel. Elméletben mindenki egyenjogú, a gyakorlatban azonban az afrikaiakat kényszermunkára hajtják alacsony bérért. Ezenkívül politikai megtorló intézkedéseket alkalmaznak velük szemben. Nemrég az afrikai munkások sztrájkot kezdtek, a portugál hatóságoktól minimális béremelést követeltek a megrörtekedett létfenntartási kiadások fedezésére. A portugál kormány egyszerűen azt válaszolta, hogy nem óhajtja megvitatni ezt a követelést, majd erőszakkal saját elgondolásét alkalmazta. A közelmúltban újabb csapaterősítéseket küldtek Jlocambique-ba. A portugál rádió szerint a katonákat a rend helyreállítására küldik e tengerentúli területre. Mozambique népe azonban mind gyakrabban hallat magáról. Külföldön emigráns pártok alakultak. 1962-ben e pártok nagy része közös szervezetet alakított. Ez a szervezet a tagság katonai kiképzésével foglalkozik, hogy — ha majd elérkezik az idő — részt vegyenek Mocambique felszabadításában. A szervezet külön gondoskodik az egyetemisták számára, hogy idegen nyelveket tanuljanak, szakképesítésben részesüljenek. Bonni gondok tórái?! látogatások miatt Hol lesz az angol királyi pár rezidenciája? Tavaly nyáron Bonnban, és Londonban hivatalosan, közölték, hogy az angol királynő férjével és kíséretével májusban látogatást tesz. Nyugat-Németországban. Bonnban rögtön azután a, nyugatnémet és az angol szervezők föltették a kérdést, hogy hol lesz majd a látogatás ideje alatt a királyi vendégek rezidenciája. E szervezők feladata ugyanis gondoskodni,a magas rangú vendégek nyugat-németországi, tartózkodásának minden apró részletéről. A kérdés nagyon is helyénvaló, mert Bonn, ez a híres egyetemi város csak ideiglenesen lett az ország fővárosa. Királyi, uralkodói méltóságok fogadásában nincs valami nagy tapasztalata. Bonnban az eddig legjelentősebb vendég De Gaulle tábornok volt, aki 1962-ben tett látogatást Nyugat-Németországban. Több városba is ellátogatott, de bonni tartózkodása idején a francia nagykövet rezidenciájában volt, a nyugatnémet fővárostól mintegy 15 kilométerre délre. Kísérete nem volt valami nagy számú, ezért az elhelyezés nem okozott különösebb gondot. Az angol királynőt és az edinburghi herceget azonban látogatásuk idején udvari hivatalnokok, udvarhölgyek, szobalányok, komornak, inasak, komornyikok, titkárok kísérik. Ez azt jelenti, hogy legalább 39—40 személyt kell megfelelő kényelemben és tekintélyének megfelelően elhelyezni, ami pedig túlnő a nyugatnémet főváros aránylag vidékies szokásain. A látogatás előkészítésével megbízott szakértők különféle lehetőségekkel foglalkoztak. Egy nyugatnémet arisztokrata felajánlotta szép várkastélyát. Az ajánlatot a szervezők nem fogadhatták el, mert a kastély kissé távol van a várostól, és mivel a látogatás minden részletét percnyi pontossággal kidolgozták, nem lenne idő a kastélyba menni, onnan pedig naponta akár többször is rendezvényekre, fogadásokra eljutni. A Bonn és Köln közt félúton levő Brühl várkastély talán kielégítené a követelményeket. Viktória angol királynő a porosz király vendégeként 1845-ben ebben a kastélyban szállt meg. Csak az a baj, hogy a fenséges látványt nyújtó kastély majdnem üres. Kevés és kifogásolható a bútorzat ahhoz, hogy akár szerény kényelmet is nyújtson. Volt aki azt tanácsolta, hogy a Rajna túloldalán levő Petersberg szálloda legyen az angol királyi vendégek rezidenciája. Korábban itt volt a szövetségesek főparancsnoksága. Ezt az ajánlatot is elutasították, mert a kastély megközelítése és a Bonnba való visszatérés legalább fél órát igényel. Bonn nem fővárosnak épült. Münchenihez, Hamburghoz vagy akár Hannoverhez hasonlítva nincsenek széles utcái, amelyeken felvonulásokat, díszmeneteket lehetne tartani. Itt nincsenek diadalkapuk, díszes épületek, szép festményekkel, mozaikokkal díszített termek, ahol ünnepélyes fogadást, díszvacsorát stb. lehetne rendezni. A nyugatnémet elnök napközben egy gazdag iparmágnás Italianate nevű villájában tartózkodik, ebéden legföljebb 36 személyt láthat vendégül. A szövetségi kancellár a Schaumburg- Lippe család restaurált rezidenciájában dolgozik és fogadja vendégeit. Ez az épület aligha érdemli meg a palota elnevezést. Ha a kancellárnak ebédre vagy vacsorára több mint 64 vendége van, a vendégek egy részét a szomszédos teremben, a minisztertanács üléstermében ültetik asztalhoz. A már említett Brühl kastélyt a közelmúltban részben restaurálták, de még így is csak nyáron használható nagyobb fogadásokra, mert szobáit, csarnokait nem fűtik, nincs központi fűtése. A nyugatnémet kormány télen a jellegzetes, nemrég épült Beethoven hangversenyteremben végzi tevékenységét. A helyzetet súlyosbítja az a körülmény, hogy a nyugatnémet szövetségi kormány egy hozomány nélküli menyasszonyhoz hasonlítható. Az egyes tartományoknak ugyanis vannak saját reprezentációs épületeik, megfelelő bútorzattal, készlettel stb. Ha például a Brühl kastélyban rendeznek fogadást, vagy bankettet, a szőnyegtől kezdve az evőkészletig mindent valahonnan kölcsönözni kell. Nemrég még az ezüst dísztárgyakat is egy külön cégtől kölcsönözték. Ilyen körülmények között a magas rangú vendégek fogadásához Bonn-nak szinte szemfényvesztésre, bűvészkedésre van szüksége. Legtöbbször virágdíszítésekkel igyekeznek feledtetni a híres festmények, dísztárgyak hiányát. A nyugatnémet kormány beismerte, hogy akár De Gaulle, akár az angol királynő fogadásában Bonn nem vetekedhet London vagy Párizs pompájával és adottságaival. A nyugatnémet főváros most már kevésbé vidékies, mint korábban volt, de még mindig sok minden hiányzik belőle. (Times) Kísérleti hadifoglyok A lelki kínzás legújabb formái Az Egyesült Államok Alaszkában állomásozó hadseregének Fort Groely-i kaszárnyáról az utóbbi időben nagyon sokat beszélnek Amerika-szerte. A kaszárnyában egy különleges kiképző- és kutatóközpontot helyeztek el, ahol az amerikai katonák mellett kanadaiak is tevékenykednek. A kiképző központnak az a feladata, hogy olyan feltételeket teremtsen, amilyenekben az amerikai katonák találhatják magukat, ha hadifogságba esnek. Ennek a központnak keretében aztán van egy külön kutatóközpont is, amely csak a kihallgatások módjával foglalkozik. A kiképző- és kutatóközpont szóvivője legutóbbi sajtóértekezletén például bejelentette, hogy egy teljesen újfajta vállalási módszert dolgoztak ki, amelynek segítségével bármelyik hadifogoly 24 óra alatt elmondja akár egész élete történetét is, mindent, amit csak tud az esetleges hadititkokról, anélkül, hogy a kihallgatást végző hivatalos közeg egy ujjal is hozzányúlna. „A kihallgatás a lelki manifesztációkat használja ki, erőszak alkalmazása egyáltalán nem szükséges” — mondta az amerikai hadsereg szóvivője. A szóvivő ismertette, hogy háború esetén hogyan fognak bánni a hadifoglyokkal. A foglyokat megérkezésükkor a táborban kedvesen fogadják. A hadifogollyal közlik a háború célját és ismertetik vele jogait. Először meleg szobába kísérik, hogy felvegyék személyi adatait és különféle kérdőíveket töltessenek ki vele. Ujjlenyomatot vesznek tőle, és névaláírást vesznek tőle. Rendkívül udvariasan bánnak vele, ha megfelelő alanynak mutatkozik, aki esetleg tudhat is valamit A meleg szobán kívül azonban más a helyzet A folyosókon és táborudvarban hangszórók bömbölnek, rekedt hangú bemondók propagandaanyagot olvasnak be, vagy idegesítő zenét sugároznak. A folyosókon vannak még kisebb hangszórók is, ahonnan időnként gyermeksírás hangját sugároznak. A megállapítás szerint a foglyok rendkívül érzékenyek a gyemeksírásra. Az élelem szintén nincs összhangban a fogadtatással. Az ételek ízetlenek, hidegek, különféle színű főzelékfélék étvágyrontó keverékéből állnak. Az ételeket festékkel színezik. Még a kenyér is színes, zöld és piros színű. Mivel a foglyoknak nincs kése és villája, kénytelenek kézzel enni. A foglyokat sátorokban tartják, amelyeknek nincs padlózata. A sátrakat fával fűthető kályhákkal melegítik. Ha hajlandók beszélni a kihallgatás alkalmával, akkor több fát kapnak tüzelésre. Ha viszont visszautasítják az „együttműködést”, akkor csökkentik faadagjukat. Ilyen körülményeik között, amikor kint a hőmérséklet mélyen a fagypont alatt van, és a fogoly nem tudja, menynyi ideig lesz kénytelen olyan kényelmetlen körülmények között élni, sok mindenre hajlandó. A táborból a menekülés lehetetlen. Szögesdrót-kerítés több részre osztja fel. Emellett a foglyokat állandóan figyelik az őrtornyokból. A tábor szögesdrót-kerítésén kívül aknamező van, hogy még a külső segítségnyújtást is megnehezítsék. A táborőrség főleg négerekből áll, mindegyik hatalmas termetű. Ki vannak oktatva arra, hogy hogyan kell viselkedniük, ha a foglyok esetleg megkísérlik a lázadást. A tábor szóvivője az összegyűlt újságíróknak gyakorlatilag is bemutatta, mi vár a menekülést megkísérlő foglyokra. Mindegyik őr pontosan tudta feladatát, hogy melyik kerítésszakaszt kell védenie. Az őrök csak térdmagasságban lövöldöztek. A „hadifoglyokat” önként jelentkező katonákból toborozták. A kísérleti tábor kettős feladatot tölt be, tanulmányozza a vallatásmódokat, emellett rámutat azokra a körülményekre, amelyek a katonára várhatnak fogságba kerülése alkalmával. (The Times) Cövekszik a fiai düntés előzőinek szánó az Egyesült Kaieian A Gallup intézet megállapítása Az utóbbi 17 évben jelentősen növekszik azoknak az amerikaiaknak a száma, akik ellenzik a halálbüntetést. 1953-ban a megkérdezett amerikaiaknak 68 százaléka támogatta a halálbüntetés bevezetését. Csupán 25 százaléka ellenezte. Manapság ez az arány sokkal kisebb, 45 százaléka van a halálbüntetés mellett, 43 százaléka pedig ellenzi. A halálbüntetésről már sokat vitáztak az Egyesült Ál-lamokban. Mind több ame-rikai szövetségi államban szüntetik meg e legsúlyosabb büntetést, 9 amerikai akamban már eltörölték. A halálra ítéltek száma mégis növekszik. A Gallup intézet, hogy megállapítsa az amerikai polgárok véleményét, a következő kérdést teszi fel már évek óta: „Helyesli-e a halálbüntetés kimondását olyan személyekre, akik gyilkosságot követtek el?” A válaszok 1953 óta a következők: Érdekes az az adat, hogy a halálbüntetést főleg a férfiak támogatják. Ma 1960-1953-ban ban igen 45®/« 51®/» 68% nem 43% 3«*/» 25«/« nincs véleménye 12°/* 13*/» 7 % férfi nő igen 54«/« 37*/« nem 31% 49°,fz nincs véleménye 9*» 14% Mao Ce-tung elképzelése a világról Hétfő* 1965. március 1. köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk hálás köszönetet mindazoknak a rokonoknak és ismerősöknek, valamint jó barátoknak, akik felejthetetlen drága halottunk Sás Ignác borbély mester temetésén részt vettek, koszorú és virágadományaikkal nagy fájdalmankon enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család Novi Sad, 1965. II. 23. 56