Magyar Szó, 1966. november (23. évfolyam, 300-327. szám)

1966-11-22 / 321. szám

4. (Mal Talpra áll a vrdniki szénbánya Rét­ével meghosszabbítja életét és versenyképes lesz Minden jel arra vall, hogy a vrdni­ki szénbánya kilábal nehézségeiből. Sőt, áthúzza azokat a számításo­kat is, amelyek szerint 1970- ben be kell csuknia kapuit, mert készletei kimerülnek. Tervei szerint legalább 1972- ig üzemben marad. Néhány nappal ezelőtt a tartományi kamara és a tar­tományi iparügyi titkárság szakemberei ellátogattak a bánya igazgatóságába. A rendelkezésükre álló adatok szerint ugyanis a bányának nem sok reménye volt arra, hogy megállja helyét a szigo­rú gazdálkodási feltételek kö­zött. A vrdniki barnaszén je­lenleg drágább, mint a többi­­ bányáé, nem versenyképes,­­ a bánya széntartaléka leg­később 1970-ig kimerül. Ezért mindannyian úgy indultak a megbeszélésre, hogy más­­ nem marad hátra, mint a munka megszüntetését java­solni. A bánya ifja Tcritzsáffában azonban egészen kai, tervekkel Eszerint jövőre nem drágább, mint a többi bányáé. Az évi össztermelés az ed­digi 100 000 tonna helyett 80 000 tonna lesz, s a szén­készlet csak 1972-ben merül ki. A bánya igazgatóságában úgy vélik, hogy eddigi ve­vőik — téglagyárak és ki­sebb üzemek, távfűtőüze­mek — továbbra is ordni­­szerzik majd be a szén a kitermelést a félreeső tár­nákban, s csak a legjobban kiépített tárnákban, a leg­gazdagabb rétegekben bá­nyásznak. 208 munkás és tisztviselő megválik a szén­bányától, 150 átmegy a bá­nyaépítő részlegbe, néhány nyugdíjba vonul, s körülbe­lül harminc-negyven elhagy _ __ __ __ _____ __ __ ja a vállalatot. Jövőre a bá­­­nya jobban megszervezi a !■»• «. "a el sz®n szállítását, a termelé-IU VOKt 0 OYÜZte­f­ékenység tehát növekszik, a ® * I kitermelési és a szállítási net. A vrd­niki szén ugyanis nagy hőtartalmú és kevés ként tartalmaz. A nagy kén­tartalmú szén nem használ­ható a központi és távfűtés­ben, s a gyári kazánokat is tönkreteszi. A bánya tehát jövőre a ki­­fizetődőség határán dolgo­zik majd, azaz nyereség nél­kül, de vesztesége sem lesz. Jövedelmét a szénkitermelés melléktermékének, a ben­­tonitnak eladásából valósít­ja meg. (A bentonit a vegy­iparban használt agyagfaj­­ta: igen keresett anyag.) A bánya tehát, úgy látszik, egyelőre mégis kilábal a baj lesz tonnánként azaz­ból. P. GY. ___. ., I költségek pedig csökkennek. M A ЗГ, ré‘^raé”,yb'l * rr feledve minden hon­­­szen ~ amelynek tonnája is hút, tapsol honleányunk | jelenleg 8500—14 000 régi di­­londoni győzelmének — a , nár — jövőre 8000—13 000 második helyezést érte el I dinár a világszépe bajnokságon­­ —, engem kétségek gyötör- ' ••....... nek itt egy könyv felett,­­ ■ mert mint mindig, a nagy . • kérdésekben most sem tud­j­­­dok dönteni: melyik a­­ : szebSL, melyik az igazi győz­tes. Sk a félkarú-e itt a könyvben, avagy az az in­diai vagy a mi honleá­nyunk? Persze közben izgatnak más kérdések is, de azért ezek is a fő témához kap­csolódnak. Mindenekelőtt izgatja fantáziámat az, mit követhetett el szóban for­gó honleányunk London­ban? Mert mielőtt eluta­zott volna a szépségbajnok­ságra, kijelentette: Min­dent el fogok követni, hogy méltóképpen képviseljem hazámat. Nekem nem tetszik ez a szépségbajnokság. A régi görögök és a rómaiak ezt másképp csinálták. Ők leg­szebb nőjeiket kőbe farag­ták Vagy inkább legszebb nő ideáljaikat. És hogy: (ni) MAGYAR SZÓ­КеМ, 1966. november 22. Harkály a villanykarón Az elégedetlenség hangjai ütötték meg a fülem pár nappal ezelőtt a szomszéd­ságomban, ahova azért men­tem át, hogy megkérdezzem, náluk van-e áram. Áram! — kacagott fel kísértetiesen a szomszéd, akinek arcát a te­levízió tetejére helyezett gyertyacsonk halvány fénye világította meg. Áram! Nincs már másfél órája, és nem is lesz. Nem lesz azért, előre megmondom, mert szétesett a rendszer ... Aztán hazatérve, a sötét szobában elképzeltem egy be­szélgetést az illetékes áram­elosztó szakemberrel. Na­gyon tanulságos beszélgetés volt. A suboticai gazdasági bí­róság bűnösnek mondta ki a zombori földművesszövetke­­zetet, Vasilije Roknic igaz­gatót, Vojislav Vujadinović számvevőségi főnököt, vala­mint Dušan Zekavica, Alek­­sandar Beljamski és Dragán Franic leltározó bizottsági tagokat, mert leltározás köz­ben több mint kétmillió di­nár értékű műtrágyát nem mértek meg, hanem a köny­­velőség adatai szerint vettek leltárba. A szövetkezetet 1500, a felsorolt személye­ket pedig fejenként 50 új di­nár büntetéssel sújtotta a bí­róság. Mindannyian fellebentek. Roknié szerint a leltározásért a számvevőségi főnök felelős, ő köteles azt megszervezni és ellenőrizni. A többiek beis­merték, hogy a műtrágyát valóban a könyvelőségi adó-Arról van szó ugyanis, mondta az illetékes szakem­ber, hogy az idén éppen elég eső esett, tehát fölösle­gesnek látszik áramkorláto­zást bevezetni. Mert, ugye, miért vonjuk meg fogyasz­tóinktól, akiknek pénzéből élünk, esténként a világossá­got, a szórakozást és a me­leg vacsorát. Tudjuk mi jól, nem elég kapni, adni is kell. Mondom, ezért is álltunk el az áramkorlátozástól. Köz­ben, korábbi tapasztalatain­kon okulva, néhány komoly problémát is megoldottunk. Azelőtt például bajunk volt az áram folyásával. Sík te­repen még folyik valahogy az áram, de hegynek föl, tok alapján vették leltárba, de a társadalmi könyvitel el­lenőrének utasítására később megmérték. Mint kiderült, mindössze 200 kg volt a hi­ány, 50 új dinár értékben. A mulasztás tehát szerintük je­lentéktelen, s ezért felmenté­sükért kérték. A felső gazdasági bíróság helyt adott Rokic fellebbezé­sének, a többieket azonban elutasította. Ugyanis a leg­szigorúbban tilos a könyve­­lőségi adatokat a leltárba foglalni, hanem minden anya­got meg kell mérni, hiszen éppen a pontos hely­zett meg­állapítása a leltározás célja. Nem az a fontos, hogy az adott esetben volt-e eltérés a tényleges helyzet és a köny­­velőség adatai között, ha­nem az, hogy a leltározó bi­zottság nem úgy végezte mun­káját, ahogy a törvény elő­írja. It­t akár a víz, nagyon nehezen. Semmiféle fáradságtól visz­­sza nem riadtunk, és meg is csináltuk azt, hogy az áram most már nem folyik vissza a vezetéken a vízi erőmű­vekbe. Az illetékes szakember na­gyot sóhajtott, majd zakójá­ról lesöpörte az időközben kihullott hajszálait. Sajnos, folytatta magyarázatát, min­dent mi sem tudunk előre látni. Nem gondolhatunk ar­ra, hogy egy vezeték nem elég. Erről most győződtünk meg, amikor a távvezeték egy oszlopát egy nyavalyás harkály szétkopogtatta, s mi­után a karó ledőlt, a drót elszakadt. Ilyen esetben kö­vetkezik be az előre nem látott nehézség: szétesik az áramelosztás rendszere. Nem állítom, dőlt hátra a fotelban az illetékes szakem­ber, hogy ez a legjobb meg­oldás, az azonban biztos, hogy velünk szemben az em­berek nagyon részrehajlók. Senki sem zúgolódott példá­ul akkor, amikor New York fél napon át áram nélkül volt. Azt mondták, arról mi nem tehettünk. Mintha er­ről tehetnénk. Hát elvár­nák tőlünk, hogy minden osz­lop mellé egy-egy vadászt állítsunk? Mennyibe kerülne az nekünk, vagyis a fogyasz­tóknak? Persze, nem ülünk a ba­bérjainkon, mondja a szak­ember. Nekünk igenis szív­ügyünk, hogy tegyünk vala­mit a jobb ellátás érdeké­ben. Szép számú munkacso­port máris hozzáfogott a harkályirtás legeredménye­sebb módjának felkutatásá­hoz. Továbbá, kísérleti mű­sorunk lejártával, akár a te­levízió, kettős vezetéket ál­lítunk majd fel. No, ez nem olyan egyszerű dolog. A te­levíziónak könnyű volt, mert nincs szüksége drótra meg ilyesmire. Hallom, egyébként, foly­tatta rövid gondolkodás után az illetékes szakember, hogy egy különleges szerkezet nagyszerűen világít fűtőolaj­jal. Vagy ha ez nem igaz, nem ártana kitalálni. Sok idegeskedéstől mentené meg az embereket, kezdeti ne­hézségeink következő húsz évében. PILCZ Nándor Könyvelési adatokat leltároztak Nem mérték le az árut a zombori földművesszövetkezetben A távvezeték egy oszlopát egy nyavalyás harkály szét­kopogtatta A csavarhúzó és a többi : : • • a • j i kisírt szemű asszony ment ki első- belőle semmit. Két kezem munkáját dicséri •­­ nek, utána a férfi, majd a két ügy­ az! • véd. Az esküdtek közömbös arccal Így szorult az asszony végül is gyerme­­j •vették kalapjukat, felöltőjüket, s igyekez-­ket gondoskodására.­i­ttek, hogy a késő ős­zi napsütésből legalább — Tessék csak rámnézni — mondja a­ :félórányit elcsípjenek még a park rozsda- kisírt szemű teremtés —, élő bizonyítéka:­j vörös fái között. A bíró ráharította a ház- vagyok, hogy életem nem múlt­ el tétlen- i­­­zadó iratkötegre a zöld borítólapot, s jégben. — [naptárába jegyezte, hogy­ két hét múlva igazat beszél. A munkában eltelt évek­ : lesz a következő tárgyalás, súlya alatt meggörnyedt, megviselte az­t . Két hét múlva ismét megjelenik a ki- ezernyi gond. : sirt szemű asszony, hogy immár ki tudja Cséplőgépünk volt, s nyaranta, amer-: •hányadszor, előadja nagy panaszát, s mi­­re az alPeres (*8) nevezi volt férjét) ment: : előbbi bírósági döntést sürgessen, így megy a munkásokkal, mindenhová követtem.: tez már hosszú idő óta. De a bíróság tehe- Főztem rájuk, gondjukat viseltem. Rab­: :tetten, mert az ilyen ügyek többnyire fok szolgaként dolgoztam mellette, gyermeket, •­káig elhúzódnak, hacsak a felek közben neveltem. A vagyont együtt szereztük. : ■ki nem egyeznek. Ez azonban ritkán törté- A férfi hallgat, csak a fejet ingatja. Fe-: • nik meg, jelen esetben pedig úgyszólván lette is eljárt az idő, őt sem kímélte az: : lehetetlen élet. Később megjegyzi, hogy a vagyon: I I A két főszereplő helyesebben fel- és al- értéke jóval kisebb, mint amennyit a fel-: A­­két főszereplő, helyesebben fel- és al- feltüntetett, s az egyedül őt illeti: I . peres története — amely az esküdtek sza- : j mára mindennapinak tűnik, « bizonyára /г ass ügyvédje több mint száz té-j hogy nem azok még min- I :maS°k ^axa sem egyedülálló - negyed telbe, áUÓ jegy/éket nyújt át a bírónak.: dTálim'a verseIt. Akár | I£u"aki^r ZteVr Különféle rendeltetésű tárgyak hosszú lis-j törött karral is mint itt a !­a re fiatal ftazas volt amikor pontosan feltüntetve, mi hol ta­: éveshő.»,.. |­iÄSÄftStaSwÄÄS, Nem mondom, azok a • :a fÁrf, „wmdtaar, asswuw- motorkerékpár, húzoszekreny, tuteok, szak ivem mondom, azon a ■ : n,mn menet a ar asszony­ : 5SÄ&ÄS21 i­ÄÄ i^JJ józan«. SS nsSÄÄ sebb­­terjedelmeket válta­nak ki belőlünk. Konkurrál­hat velük ez a félkarú hölgy hideg, dacos kőtekin­tetével? Ez a milói Vénu­­szocska? Nyilvánvaló, hogy nem. Sőt ő már nyilatkoza­tot se adhat, hogy mir­emit megtesz hazája jó híréért.­­ ,, kéri a felsorolt tárgyak sürgős összeírását,: tveles. Hajthatatlan maradt, mert az alperes egy részüket már eladogatta.. . Ha már így van, törődött bele az asza­g a tájre, ahogy így átgondolja a tárgya- •­sszony, nehéz szívvel elmegy valamelyik lóteremben történteket, azon kapja magát, e­j gyem­ekéhez, de viszi a huszonöt év min- hogy izgatottan szurkol. Mindkét ember­ i­­ kajának gyümölcsét is. A közös szerzet­­nek egyszerre. Mert titkon azt reméli, hogy: :­m­ény értéke pedig több tízmillióra tehető, a két öreg egyszer mégis szót ért egy­ i­­ A fele őt illeti.­­ — Hah — csapott az asztalra dühösen • a férfi —, ki volt a családfenntartó? Ami • a háziban van, az itt marad. Ki nem vihetsz mással, hiszen már nem gyerekek... Vagy éppen ezért fog csalódni? ERDÉLYI Károly

Next