Magyar Szó, 1966. november (23. évfolyam, 300-327. szám)

1966-11-27 / 326. szám

Vasárnap, 1966. nov. 27. MAGYAR SZÓ Göröngyös úton a Partizán kerékpárgyár Ki hogyan látja a sztrájk okát Nemcsak a forgó eszközök hiánya okozta a bajt Bonyolult feladatra vállalkoztunk, amikor elhatároztuk, hogy a kedélyek lecsillapodása után a gyár dolgozóival közösen megpróbáljuk tárgyilagosan felmérni, mi okozta a suboticai Partizán kerékpárgyárban az október 12-i sztráj­kot. A gyár tizenkét dolgozójával beszélgettünk erről. Kissé leegyszerűsítve a dolgot bizonyos, hogy a mun­kaszervezetek helyzetét nagymértékben, sőt sokszor dön­tően befolyásolják a gazdálkodás általános feltételei, amelyeket vállalaton kívül álló tényezők szabnak meg, például a hitel- és árpolitika, a kiviteli feltételek, a ható­eszközök változtatása stb. Ezek az úgynevezett objektív gazdálkodási feltételek. A másik, mindenképpen döntő tényező, maga a mun­kaszervezet. Rátermettségén, találékonyságán áll (ez leg­­gyobb részt a szakvezetőségre vonatkozik) hogy s mint tudják a rendelkezésükre bocsátott társadalmi eszközöket felhasználni, hogy az adott helyzetben minél nagyobb jövedelmet valósítsanak meg, biztosítva ezzel a vállalat továbbfejlődését és a dolgozók személyi jövedelmét. Ezek a szubjektív feltételek. Mindezt előre kellett bocsátani, mert a beszélgetés fo­lyamán állandóan átszövődött a tárgyi és a szubjektív okok befolyása. A GYÁR KAPUIN KÍVÜL ÁLLÓ TÉNYEZŐK HATÁSA Négy évvel ezelőtt a Par­tizán gépállománya annyira elhasználódott, hogy eredeti értékének mindössze 8 száza­lékára zsugorodott. Nem volt más választás, mint korsze­rűsíteni a termelést. Éveken át minden rendelkezésükre álló pénzükön és hitelből új gépeket, felszerelést vá­sároltak. Huszonöt különle­ges félautomata és automa­ta géppel, 2 speciális csiszo­lóval gyarapodott állomá­nyuk, elektrostatikus auto­mata festőberendezést sze­reztek be. Megvalósított jövedelmük­ből alig futotta a rekonstruk­cióra, forgótőkére nem ma­radt pénz. 1965-ben 4,5 mil­liárdos össztermeléshez mind­össze 680 millió forgóeszkö­zük volt, pedig a zavartalan termeléshez 1,4 milliárdra volt szükségük. A különbsé­get rövid lejáratú hitelekkel pótolták. Múlt év márciusá­ban a reform előszeleként az illetékesek elzárták a rövid lejáratú kölcsönök csapját. A meglevőket vissza kellett fi­zetni, újakat nem kaptak, ez aztán végül is a gyár folyó­számlájának zárolására ve­zetett. A Partizán folyószámlája másfél évig zárolva volt, és e hó 19-én szabadult fel! ELÚSZOTT 350 MILLIÓ DINÁR• A szállítók és a hitelezők követeléseiket bíróság útján hajtották be. Ennek folytán a büntető kamatok és per­költségek csupán ez év ki­lenc hónapjában a Partizán­nak 104 millió dinárjába ke­rültek. A társadalmi könyv­vitel adatai szerint a gyár­nak emiatt másfél év alatt csaknem 350 millió dinárja úszott el. Hogy teljesebb legyen a kép a forgóeszközök hiányá­ról, tudni kell az alábbiakat Ilyen helyzetben kezük meg volt kötve. A nyers­anyagért sokkal többet fi­zettek, de a kerékpárt nem adhatták drágábban. Vagy vegyük a vám prob­lémáját. A behozatali nyers­anyagot (csövek, henge­relt szalagok és lemez) a vám mintegy 25 százalékkal megdrágítja. Ezzel szemben a Partizán a Nyugat-Német­­országba szállított kerék­párt a vám miatt kénytelen 17 márkával olcsóbban adni. Kiviteli prémiumként vi­szont mindössze 12 százalé­kot kap, ami azt jelenti, hogy a dollárért nem 1250 dinárt, hanem 1400 dinárt kapnak. A Partizán tavaly 24 500 kerékpárt szállított külföld­re, főleg Nyugat-Németor­­szágba. Az idén 21 000-et exportál, jövőre 30 000-re­­kötött szerződést. Felvetődik a kérdés, ho­gyan tarthatták fent magu­kat ilyen „mostoha feltételek­ben”? Tíz évvel ezelőtt 750 mun­kás 25 000 kerékpárt gyár­tott. Az idén még csak nem is: raktárkészletük nyers­anyagban és újratermelési anyagokban a normális 400 millió helyett mintegy 700 millió dinár volt. Készáru­ban pedig két és fél havi ter­melés, ami hozzávetőleges számítás szerint meghaladja a félmilliárd dinárt! A fizetésképtelenség miatt nehezen jutottak nyers­anyaghoz. Ott és azt vettek, ahol és amit kaptak. Kény­telenek voltak eltérni a meg­felelő méretektől, a kelleté­nél több nyersanyagot vet­tek, mert: „Ki tudja, holnap adnak-e hitelre”. Számottevően befolyásolta helyzetüket az is, hogy a kerékpár árát a múlt év no­vemberéig a kilenc évvel ez­előtt megállapított áron tar­tották. Az árhivatal ugyanis csak novemberben engedé­lyezte árának 12 százalékos növelését. A nyersanyag vi­szont ez idő alatt jelentősen drágult. A hengerelt áru pél­dául a 100—120 dinárról 220 —300 dinárra ugrott, ugyanilyen létszámmal 120 000 darabot. Más szóval a kerékpár előállítási ideje 38 óráról 6 órára csökkent. Ez a korszerűsítés, a termelé­kenység, a munka szakosítá­sa, a sorozatgyártás eredmé­nye. Csökkent az anyagfogyasz­tás is. Erről azonban nem kaphattunk pontos adatokat, úgy látszik, ezen a téren az eredmények kevésbé muta­tósak. Vagy nincs kellő nyil­vántartás? Ezekről a tárgyi feltételek­ről Milan Stanačev vezér­­igazgató tájékoztatott ben­nünket Antun Basic mér­nök a termelést előkészítő osztály vezetője jelenlété­ben, aki a KSZ gyári szer­vezetének titkára is. NEMCSAK A FORGÓ­ESZKÖZÖK HIÁNYA ÉS A KÜLSŐ TÉNYEZŐK OKOZTÁK A NEHÉZSÉGET Beszélgetésünk alkalmával a Partizán kerékpárgyár tíz dolgozójának tettük fel a kérdést: Miért sztrájkoltak? Egységes vélemény alakult ki arról, hogy: — a munkamegszakítást a bizonytalanság, az alacsony személyi jövedelem okozta; — nemcsak a „forgótőke” hiánya és a nehéz gazdasági feltételek miatt jutott a gyár ebbe a helyzetbe. A beszélgetésben részt vet­tek: Milan Copić, a géposztály üzemvezetője, a gyár szak­­szervezeti csoportjának el­nöke. Veselin Tubic, anyag­tervező, a KSZ gyári szerve­zete titkársági tagja. Sári István, anyagellenőr, a gyár munkástanácsának elnöke. Remete Ferenc, munkás, a gyár munkástanácsának és igazgató bizottságának tagja. Marija Vojnic, munkásnő, a KSZ gyári szervezete titkár­sági tagja. Tóth Mária, a nikkelező osztály munkás­nője, aki 22 éve dolgozik a Partizánban. Nagykanász Ferenc, ellen­őr, a gyár munkástanácsának tagja. Vitéz Géza, magas képzettségű szerszámkészí­tő, a KSZ szervezete egyik aktívájának titkára. Gradimir Vučić, közgaz­dász, és Braun József üzemi pszichológus. A Partizán dolgozóival folytatott beszélgetést más alkalommal közöljük. SZABÓ Gábor MOSTOHA FELTÉTELEK A köztársaság napja alkalmából tegnap a Novi Sad-i árumintavásár 10. pavilonjában nemzetközi fajgalamb-kiállítás nyílt. A 183 hazai galambtenyésztőn kívül Csehszlovákia, Magyarország, Len­gyelország és Románia képviselő is részt vesznek. A bemutatón több mint 1000 különféle fajta galamb látható. A kiállítás érdekessége, hogy két galambtenyésztőnő is részt vesz rajta: Éva Ga­­chowska Lengyelországból, aki egyébként 3 galambfajtával mutatkozott be, és Jana Vitkova CSA-kiállítása november 29-éig lesz nyitva, mindennap reggel 8-tól este 7-ig. Felvételünkön a két külföldi galambtenyésztőnő kedvenceikkel (“d­e-” 5. oldal Gyárat építettek a suboticai Pionír dolgozói Megnyitó ünnepség a köztársaság napja alkalmá­ból • Egy évvel előbb megvalósulnak a termelési tervek Ragyogó tisztaság! A láto­gató önkéntelenül is a mese­beli csodák, csokoládéházi­kók korszerű változatára gondol, amikor belép a su­boticai Pionír csokoládé- és cukorkagyár munkacsarno­kába. November 23-án kez­dődött a rendes termelés. A kísérleti időszak és a próba­­üzemeltetés eredményei be­igazolódtak, hogy az új gyár építésére a majd egymilliárd dinár beruházás indokolt volt. Az összeg felét a Pionír dolgozói munkájukkal terem­tették elő, és ennek biztosí­tékaként a másik felét köl­csönként kapták. Az új gyár­nak cukorka-, csokoládé- és desszertáru termelési részle­ge van. Az elmúlt tíz hónap ered­ményeit összehasonlítva a tavalyi hasonló időszakkal, megállapítható, hogy a ter­melési érték kétmilliárd régi dinárról majd hárommilli­­árdra növekedett. Ebben az édességipari gyárban 410 dolgozó az idén eddig 5500 tonna árut termelt. Év végé­re pedig elérik a 6000 tonna termelést. Az idén megvaló­sított tiszta jövedelemből újabb gépeket vásárolnak. Ezzel lehetővé válik, hogy nem 1968-ban, ahogy tervez­ték, hanem már jövőre, 1967- ben megvalósítják a 7000 ton­na termelési mennyiséget. Az eddigi termelési ered­mények alapján az idén a tiszta jövedelemből 550—600 millió régi dinár kerül az alapokba. Ugyanennyi jut személyi jövedelmekre is. Az alapokba kerülő összegből 180 milló dinárt kellene tör­leszteni a kölcsönökbe, de erre a célra 200 milliót tar­talékolnak. 120 millió régi dinárért újabb gépeket vásá­rolnak, 50 milliót juttatnak a közös fogyasztási alapba az­zal, hogy ebből az összegből 30 millió dinárral segítik a dolgozók lakásépítési és vá­sárlási törekvését. Külön gondot fordítanak a munka­­közösség tagjainak egészség­­védelmére, a szabad idő cél­szerű felhasználására. A gyár dolgozói éveken át nagyon szerény személyi jö­vedelmet kaptak. Tehát tu­datosan a jövedelem nagy részét az alapokba helyez­ték, hogy aztán 1961-ben megkezdődjön elsősorban a gépek vásárlása. A régi gyárépületben az új gépek jövedelmeztek, és ahogy pén­zük volt, építették az új gyá­rat. A takarékosságnak meg­van az eredménye. Most a személyi jövedelmek átlaga 75 000 dinár, de év végéig szeretnék elérni a havi 90 000 dináros átlagjövedelmet. Az elmondottak arról ta­núskodnak, hogy a suboticai Pionír gyár a község gazda­sági életében a legjobb munkaközösségek közé tar­tozik. M. J. minp koktélokról Konyak- és vin­jak-koktélok A Stari vinjakkal számtalan változatban készíthető koktél Robert Delamain ismert francia szakértő a konyak történetéről írt könyvében megjegyzi, hogy a konyaknak a franciák nemcsak feltalálói, hanem ők teremtették meg fogyasztásának immár az egész világon elterjedt kultuszát. A konyak népsze­rűsége egyrészt azzal is magyarázható, hogy ezt az egykor körülményes és drága előállítási módszerekkel készített italt ma korszerű technológiai eljárások alkalma­zásával nagy mennyiségben, mindenki számára hozzáférhető áron lehet piacra jut­tatni. Fogyasztásának elterjedéséhez nem utolsó sorban hozzájárult az, hogy minden időben, minden alkalomkor felszolgálható. A konyakkedvelők önérzetes komoly­sággal, de nem egészen alaptalanul azt állítják, hogy még orvosságként is használ­ható. A KONYAK ILLETVE A STARI VINJAK FOGYASZTÁSI MÓDJAI őshazájában ebéd előtt is, de főleg ebéd után isszák, sok helyen feketekávé mellé. Másutt hideg vízzel vagy szódavízzel keverik. Mindenütt elterjedtek azonban a konyak és más italok keverése által nyert úgynevezett koktélok. Ez alkalomból néhány ilyen koktélrecepttel szolgálunk olvasóinknak: STARI VINJAK- ÉS ALPINI-VERMUTKOKTÉL: Hét deci vermut és 3 deciliter Stari vinjak keverékéből áll. Citromszelettel és jéggel isszák. MOKKAKOKTÉL: Egy rész vinjak és három rész kávé. A vinjak ugyanilyen keverési arányban fogyasztható teával is. GYÜMÖLCSKOKTÉL: Egy rész Stari vinjak, egy rész Alpini-vermut és egy rész narancsszörp. Ké­szítéséhez tetszés szerint más szörpöt is használhatunk. Kizárólag hidegen, jégkoc­kával szolgálják fel. STARI VINJAK­ ÉS HIDEGKÁVÉ-KOKTÉL: Egy deciliter vin­jakból és (tetszés szerinti) kávéból áll. Adhatunk hozzá még cukrot és jégkockát. (Kánikulában üdítően hat.) STARI VINJAK GYÜMÖLCSSALÁTÁVAL: Fél kilogramm többféle fölszeletelt gyümölcshöz egy deciliter Stari vinjakot és egy deciliter Alpini-vermutot adunk, s egy napig hűtőszekrényben állni hagyjuk. Hidegen tálaljuk. A Stari vinjakból a felsoroltakon kívül még számtalan keverési eljárással készíthetünk koktélt. Ismertek még a Stari vinjak és különféle keserű likőrök, valamint más töményitalok és a Stara srpska šljivovica keveréke is. Koktélt tulaj­donképpen mindenki készíthet tetszése és ízlése szerint. Holnapi számunkban: AZ ARANYAT TARTALMAZÓ KULACS.

Next