Magyar Szó, 1966. december (23. évfolyam, 328-358. szám)

1966-12-21 / 348. szám

*- «Mal A politikai funkció egyre kevésbé legyen hivatás ütést tartott a Kommu­nista Szövetség becsei községi vezetősége A választási előkészületek­ről, a demokratikus jelölés­ről és a rotáció elvének kö­vetkezetes alkalmazásáról tárgyalt hétfő esti ülésén a KSZ becsei községi vezető­sége. Az értekezletem részt vett Kelemen Mátyás, a tar­tományi vezetőség titkára is. Becsén a tavaszi válasz­tásokon a községi szkupsti­­na ötvenkét tagjának he­lyét kell újakkal betölteni, ennyinek lejár a mandátu­­ma. Azonkívül egy köztár­sasági és négy tartományi képviselőt választanak. Gondoskodni kell a jelö­lés demokratikusságáról, de nem leh­et megengedni a szervezetlenséget, és alapo­san mérlegelni kell, hogy a jelölt eddigi munkájával milyen mértékben vett részt a szocialista társadalmi vi­szonyok építésében — han­goztatták a felszólalók. A rotáció kilenc társadal­mi, politikai vagy képvise­leti tisztséget viselő vezetőt érint. Többen már előzőleg­­ kérték, tegyék lehetővé, hogy visszatérjenek szak­májukba. A vezetőkádereket egyébként Becsén eddig is úgy válogatták meg, hogy arányos legyen a kommuna lakosságának nemzetiségi összetételével, s erre a jö­vőben is ügyelnek. Az ülésen leszögezték, hogy nincsenek a hivatásos funkcionáriusok ellen, ám számukat ésszerű mértékre kell korlátozni. A kommunában felvető­dött problémák szükségessé tették, hogy a KSZ községi vezetősége négy bizottságot alakítson. A bizottságok fel­adata, hogy tanulmányozzák a helyi közösségek szerepét, a KSZ átszervezését, a kom­muna nemzetiségi kérdését. Muzsikáló likőrök újdonságok a Novi Sad-i Progres Áruházban Az újévi ünnepekre készü­lő Novi Sad-i Progres Áruház egész sor újdonsággal kedves­kedik vevőinek. Közéjük tar­toznak a hollandiai Bals li­kőr-, azaz inkább üvegkü­lönlegességek. Az egyik üveg például, fel­húzásra, muzsikál, mint a zenélő óra. Míg az aljában el­helyezett kas szerkezet, a Kék Duna keringő dallamát pengeti, felette egy fehér szoknyás balerina lejti tán­cát Az egésznek csak az a szépséghibája, hogy csaknem tizenháromezer régi dinárba kerül, de még így is vásárol­ják. A csemegeosztályon ugyancsak magukra vonják a figyelmet a hattyúnyakra em­lékeztető kétnyakú üvegek, amelyekből váltakozva kétfé­le ital tölthető. Ezeken kí­vül nagyon tetszetősek még a különféle likőrt tartalmazó függőleges rekeszű szivár­ványszínű tetszetős üvegek. Ezeket tizenkétezer-kétszáz­­nyolcvan régi dinárért árul­ják. A-t Erd­ovics János, a csemegeosztály vezetője, az üvegkülönlegességeket a muzsikáló likőr mutatja. Balra Ötnapos munkahét vagy hétórás munkanap Ma referendum a Severben A suboticai Sever villany­­motorgyár munkástanácsa hosszas alapos elemzés-­és elő­készületek után elhatározta, hogy 1967 januárjától áttér a 42 órás munkahétre. Ezzel és az önigazgatás fejlődései,­l kapcsolatban ma referendu­­(sz. g.) lmat tartanak a gyárban, hogy a legközvetlenebb formában, a munkaközösség döntse el, az ötnapos munkahetet, vagy a hétórás munkanapot tart­ja-e megfelelőbbnek. A 42 órás munkahét beve­zetésének előkészítésére ala­kított különbizottság a gyár termelési sajátosságainak, a teljesítőképesség és a mun­kaidő kihasználási fokának figyelembevételével a hétórás munkanap bevezetését látja célszerűbbnek, megfelelőbb­nek. A munkaközösségben azon­ban olyan vélemény is van, hogy a többi suboticai mun­kaközösség példájára jobb lenne az ötnapos munkahetet (havi három szabad szombat) bevezetni, mert több idő ma­radna a pihenésre, rekreáció­ra. Az összegyűjtött vélemé­nyek alapján a munkásta­nács végül úgy döntött, hogy referendumra bocsátja a kér­dést, mert elsősorban a mun­kaegységek és a munkakö­zösség tagjai illetékesek a munkaidő végleges beosztá­sáról dönteni. Közös és az egyéni szem­pontból is mindkét javaslat­nak vannak előnyei és hát­rányai. Ha megmaradnak a hatnapos munkahét mellett, a napi munkaidő hét órára csökken, s a termelés üteme és a munkafolyamat köny­­nyebben összeegyeztethető a dolgozók munkabírásával. A napi munka csökkentése elő­nyös a dolgozók egészségére. Frissebben, pihentebben dol­goznának a hétórai munkaidő alatt, s ezáltal a teljesítmé­nyük is nagyobb lenne. Az ötnapos munkahét, havi három szabad szombattal is előnyös, főképpen a dolgozó nők számára kedvező. Na­gyobb lehetőséget nyújt pihe­nésre, szórakozásra, kikap­csolódásra, kirándulásokra, egyszóval hétvégi pihenésre. A három szabad szombattal a vállalat is jelentős megtaka­rítást ér el, a fűtésen, világí­táson stb. A munkaegységek­ben a két javaslat hátrányait is megvitatták, s mielőtt a munkaközösség a szerdai re­ferendumon igennel vagy nemmel szavaz, alaposan fon­tolóra kell vennie mindkét javaslatot. Aki igennel szavaz az öt­napos munkahétre, a három szabad szombatra adta sza­vazatát, aki nemmel, az a hatnapos munkahetet válasz­totta a hétórás munkanappal. A lényeg mindkét esetben ugyanaz: január 1-étől a vá­ros legnagyobb munkaközös­sége is csökkenti a hetii mun­kaidőt. —m— MINDENÜTT KAPHATÓ A MAGYAR SZÓ JÖVŐ ÉVI NÉPNAPTÁRA GAZDAG TARTALMÁBÓL: • Kétszáz mázsa kukorica hektárjáról • Mit tud a traktor • A vajdasági kirakó vásárok és hetipiacok jegyzéke • A gyógynövények használata a két mondatban • Mi legyen a házipatikában • Mindent a mézről • Ruha több változatban • Horgolás a divat • Hasznos háztartási tudnivalók • Válogatott elbeszélések a világirodalomból • Rajzos statisztika­­ • Vidám fejtörő, humor • Mit mondanak a csillagok (tréfás horoszkóp) • Turisztikai kisszótár (a magyar és a szerbhorvát nyelven kívül német, angol, francia és olasz nyelven műszavak és kifejezések) 296 oldal. Ára 6 új dinár. MAGYAR SZÓ Szerda, 1966. december 20 . Útépítési járulék? Fizetésemelést kaptak a tanügyiek - A zombori községi szábor és a szkupstina ülése A községi költségvetés mó­dosítása és az útépítésihez szükséges pénz előteremté­sének módja szerepelt napi­renden hétfőn a zombor­i sz­áboron és a községi sz­kups­tina ülésén. A szábor javaslatára a szkupstina elfogadta a költ­ségvetés módosítását. Csak arról ala­ku­lt ki élénk vita, támogassa-e a község a Radndöki labdarúgó-egyesü­letet hétmillió dinárral, a Harcos Szövetség községi bizottságát egy­miilliónégy­­százezer és a sztapár­ bizott­ságát másfél millió dinárral, s növelje-e tízmillió dinár­ral a tejprémium összegét. Végül is megszavazták a a fenti összegeket azzal, hogy a Radnickit jövőre a lakosság véleménye alapján segélyezi a község. A szkupstina elhatározta, hogy októberig visszamenő­en bruttó 20 százalékkal nö­veli a tanügyi munkások fi­zetését. A szükséges 70174 000 dinárt a községi szkupstina bevételéből, a szomszédos kommunák Zom­­borban tanuló diákjaiért fi­zetett járulékból, s a külön­leges iskolai tagozatra ka­pott köztársasági eszközök­ből fedezik. A tanügyi munkások ké­relmével kapcsolatban Mi­ja Tud­ó, a községi szakszerve­zeti tanács elnöke figyelem keltő felszólalásában el­mondta, hogy az ország más városainak tanügyi munkásaival szemben a zom­boriak nemcsak személyi jö­vedelműik­ emelését, hanem a tanügy általános helyzeté­nek javítását kérték. Nem fordultak felsőbb fórumok­hoz, nem küldtek deputáci­­ót­ sehova, pedig mai hely­zetükben ezt sem lehetne rossznéven venni tőlük. Hi­szen so­k tanító csak havi ötvenezer dinárt keres, s csak négy tanügyi munkás személyi jövedelme haladja meg a százezer dinárt. Zori­borban viszont — a vállala­tokban és a mezőgazdasági szervezetekben 2637 dolgozó rendszeresen többet keres havi százezer dinárnál. — Tudom — mondta vé­gül az elnök —, hogy nem minden tanügyi dolgozó lesz­­megelégedve a fizetéseme­léssel, nagyobb arányú eme­lésre viszont nincs lehető­ség. Az iskolák anyagi ellá­tásának új módja azonban tartósan megoldja majd ezt a problémát is. A szkupstina a községi iskolaalapot is 65­0 millió di­nárral növelte. A szobor javaslatára a szkupstina megállapította a község útjainak korszerű­­­ítési tervét. Eszerint 1970- ig kiépül a Zomibor—Bez­­dán—Duna, Bezdán—Bački Breg—országhatár, Zombor —Bajmok, Zombor—Dor­osz­ló és Csonoplya—Kijaj­icevo országút. A Ridica—Stani­­šić—Svetozar Miletic—Cso­­noplya, Zombor—Bački Mo­nostor—Bezdán, Zombor— Gakovo—Bastina—országha­tár, Zomibor—Csonoplya és az Aleksa Šantići—Stanišić— Bezdán utat 1971—1975 kö­zött aszfaltozzák. Az építke­zés 10 milliárd 799 millió 900 ezer dinárba kerül. A pénz előteremtésének módjáról heves vita folyt a szábor­on s javaslata alapján a községi szkupstina indít­ványozza, hogy 1975-ig a földművesek és a kisiparo­sok adóalapjuk egy százalé­kát, a munkaszervezetek dolgozói jövedelmük egy szá­zalékát, a községi költség­­vetésből fenntartott intéz­mények dolgozói személyi jövedelmük 0,77 százalékát fizessék be járulékképpen útépítésre. Az útépítési já­rulék bevezetéséről a községi szkupstina referendumot ír ki. A községi szkupstina el­határozta továbbá, hogy az említett időszakba is évi öt­venmillió dinárt ad útépítés­re. A szálbor és a szkupstina is hangsúlyozta, hogy a já­rulék bevezetése az egyetlen mód az útépítéshez szüksé­ges pénz előteremtésére. So­ha nem volt kedvezőbb al­kalom arra, hogy végre asz­faltburkolatot kapjanak a zombori községi utak is. Ugyanis a költségek 70 szá­zalékát a Tartományi Útépí­­tő Alap viseli, s a község már meg is kötötte vele a szerződést. A társadalmi-politikai szer­vezetek feladata, hogy elő­készítsék a lakosságot a re­ferendumra. P-s Krisztus-képek vámmentesen Már majdnem elindul­tunk Belgrádból, amikor egy középkorú asszony, ha­talmas hátizsákkal és há­rom bőrönddel felkapasz­kodott autóbuszunkba. Mellém ült. Minden bevezető nélkül közölte velem, hogy egye­nesen Olaszországból jön, de közben, magam sem tudom, hogyan, nem értet­tem a magyarázatát, Auszt­riában is járta. — Nem tagadom, bevá­sároltam, mondta tovább kérdezés nélkül. Kerékbe törte a magyar nyelvet, de minden erővel igyekezett a kedvemben járni, mert látta, hogy magyar nyelvű újságot for­gatok a kezemben. Megkérdeztem, mi az is­ten csodája van abban a hatalmas hátizsákban és a három bőröndben. Nyíltan, őszintén és mondhatom, egészen ro­konszenvesen válaszolt: — Legalul a hátizsák al­jám­, varrnak a Krisztus­««••«М«»МН1МНМ»МНМ*МММ*Н«ММ*Н«М*Н1 képek, — mondta rossz magyarsággal. — Sok van belőle? — kérdeztem. — Rengeteg — válaszol­ta nevetve. Majd folytatta: — Ilyenkor, ünnepek előtt a Krisztus-kép a leg­jobb üzlet. Az emberek úgy veszik, mint a cukrot, mintha ingyen adnám. So­kan még az árát sem kér­dezik, olyan szépek a ké­pek. — Tetszik tudni — foly­tatta az a­sszony — nálunk nem nyomtatnak ilyen Krisztus-képeket, sem a Fórum sem a többi nyomda. — Karácsonyi képesla­pokat. A bőbeszédű asszonyka őszintén megmondta, hogy egy-egy képen 30—50 di­nárt is keres, sőt ha jól megy, még többet is, és váltig állította, hogy Olasz­országban olyan szép ké­peket nyomtatnak, hogy az embernek megáll a szívverése, ha látja őket. Később azt is közölte ve­lem, hogy két héttel előbb Lengyelországban, Krak­kóban is járt, és onnan is hozott Krisztus-képeket, de ezek nem olyan szépek, mint az olaszoké, s noha azokon is keresett, mert mind eladta egy szálig, az igazi üzletet mégiscsak az olaszországi képek jelentik. Megkérdeztem, mit mond­tak a képekre a vámvizs­gálaton. Az asszony erre a kér­désre is őszintén válaszolt: — A vámtisztek előtt le­tagadtam, illetve elhallgat­tam a Krisztus-képeket. Ezekben a napokban ná­lunk is és mindenütt az országban annyi a képes­lapárus, mint eddig soha. N nem tudom ebben a ha­talmas konkurenciában útitársnőm túladott-e már minden Krisztus-képen, melyeket, lám, vámmente­sen importált Olaszország­ból. Ssz.

Next