Magyar Szó, 1966. december (23. évfolyam, 328-358. szám)
1966-12-21 / 348. szám
Szerda, 1966. december 21. MAGYAR SZÓ Adatok , vélemények Visszaérkezett a Szovjetunióból a Szerb Népszínház együttese . 69 tagú trupp (65 művészeti vezető, színész, technikus és 4 újságíró), ф 15 napi vendégszereplés, 97 előadás két városban: Kijevben és Minszkben, (3-szor ment Đorđe Lebovic Hallelujája és 4-szer R. Domanovic Kínlédiája). ф 6000 kilométernyi út — 5 nap vonaton, autóbuszon. Ezek a Novi Sad-i Szerb Népszínház kéthetes szovjetunióbeli látogatásának adatai — dióhéjban. Az igen eredményesnek elkönyvelhető turnéról pedig a következő véleményeket hallottuk Kijev és Pest között. MILOS HADŽIC FŐIGAZGATÓ: — Kellemesen meglepődtem, hogy egy fiatal közönséggel találkoztunk, amely a mi modern játékstílusunkra is elevenen reagált. A festők, színészek,költők és más értelmiségiek élénken figyelték sajátos előadásmódunkat, és finom ösztönnel megérezték, hogy valójában a színpadi humanizmus újszerű tolmácsolói vagyunk, noha látszatra „elvontan” , szolgáljuk a‘ humanizmus ' ügyét. Olyan dicséreteket kaptunk, hogy csak a világ legjobb színházai érdemesek rá, nem is merem idézni őket, mégis jólesett az elismerés. Biztatás számunkra, hogy újabb vállalkozásokba kezdjünk. • Mindenesetre a siker minden várakozást felülmúlt. I DIMITRIJE ĐURKOVIC, FŐRENDEZŐ: — Legérdekesebb volt számomra, hogy minden előadáson igen sokrétű közönség jelent meg. A nézőtéren valóságos drámai harc folyt a látogatók velünk rokonszenvező és ún. konzervattív része között. Emiatt aztán inkább figyeltem a nézőteret, az emberek magatartását, mintsem a színpadot. A visszhang is sokféle volt, amilyen sokrétű maga a közönség is. A számomra a legnagyobb elégtétel, hogy senki sem maradt közömbös. Volt, aki előadás közben felállt és távozott, nem azért, mert nem értette a színészek beszédét, hanem mert nem tetszett neki a játékmód, más meg lelkesen bravózott. A vendégszereplés maradandó élmény, s persze további ösztönzés, hogy fejlesszük, gazdagítsuk játékmódunkat. ĐORĐE LEBOVIC, A HALLELUJA SZERZŐJE: — Lenyűgözött az, hogy milyen sok színház van a Szovjetunióban, a közönség odaadó, s tárgyilagos. Az ilyen közönségtől okkal tartani kell, mert mérvadó , ítélőszék. Úgy hiszem, a közönség felettem kedvezően ítélkezett. Nagyon elégedett vagyok, hogy ilyen nézőtábor körében értem el sikert. DRAGOLJUB MILOSAVLJEVIC-GULA, A HALLELUJA ÉS A KÍNLÓDIA EGYIK FŐSZEREPLŐJE: — Még egyszer meggyőződtem külföldön, hogy a vaj A VISZONTLÁTÁS ÖRÖME (Brezsán Gyula felvétele) Régen várták ennyien a reggeli nemzetközi gyors érkezését a Novi Sad-i vasútállomáson, mint tegnap reggel. -„ Családtagok, barátok, ismerősök, kollégák, újságírók, fényképészek, színházbarátok — vártak a Szerb Népszínház Szovjetunióból hazaérkező hetvenfőnyi különítményének tagjaira. — Milyennek látta a vendégszereplést? — kérdeztük az elsőnek földre lépő Miloš Hadžić igazgatótól. — Minden várakozáson felülinek — válaszolta. Többet nem mondhatott, mert őt is, akár a többieket, körülfogták a mindenre kíváncsi, a viszontlátás örömén fellelkesült itthoniak, akik a találkozást, az üdvözlést követő percekben már a legnagyobb megértéssel azon igyekeztek, hogy a fáradt utasokat minél előbb hazaszállítsák, mert a pihenésre nagyon is rászolgáltak. A fényképezőgép lencséje a találkozás pillanatát örökítette meg. Húsz év alatt csak egy tornaterem épült Suboticán Beszélgetés Benedek Ernő tanügyi tanácsossal A suboticai községben lesújtó adatokat hozott nyilvánosságra az iskolás gyermekek orvosi rendelője, melyek szerint a diákok 56 százalékának valamilyen testi fogyatékossága van; gerincferdülés, bokasüllyedés, rossz testtartás stb. A 33000 diák négy százaléka fel van mentve a testnevelési órákról, egészségi állapota miatt. • A suboticai Pedagógiai Intézetben elbeszélgettünk Benedek Ernő testnevelés szakos tanügyi tanácsossal a testnevelés problémáiról. Milyen fokon áll jelenleg a testnevelés a suboticai község iskoláiban? Az utóbbi tíz éviben rengeteget tárgyaltunk mindenszinten a testnevelés kérdéséről, skülön arról, hogy jobb feltételeket kell teremteni az iskolákban, s hogy ez a tantárgyat nem szabad elhanyagolni. Eddig azonban jobbára papíron maradtak a tervek, elgondolások, nem épültek tornatermek, habár építésük többször helyet kapott a társadalmi tervben, de a végén sohasem jutott erre pénz. A testnevelést még mindig sokan kevésbé fontos tantárgynaktekintik, s ez a helytelen felfogás is sokban hozzájárult ahhoz, hogy Suboticán húsz év alatt mindössze egy iskolakapott új tornatermet. Harminchárom iskola közül mindössze hétnek van megfelelő tornaterme, 17-ben pedig tantermet alakítottak át erre a célra. Felszerelésük persze hiányos, de ha volna, azt sem tudnák hol elhelyezni. Érthető, hogy ilyen körülmények között az iskolákban nem tudják megvalósítani a tantervet, s ez azután kihatással van a diákok fejlődésére, egészségi állapotára. Az iskolák kihasználtak-e minden lehetőséget a testnevelés fejlesztésére? — A tornaterem-hiány nagy probléma, azonban az iskolák is egy kicsit félvállról kezelték a testnevelést — ez az érem egyik oldala. A másik pedig az, hogy a diákokat túlterhelték elméleti oktatással, s ha valamiképpen lazítani akarnak a zsúfoltságon, akkor azt a testnevelés rovására teszik. A sportegyesületek nem ápolják a tömegsportot, s ezért, mivel az iskolás fiatalok még az iskolában sem sportolhatnak, nem kell csodálkozni azon, hogy olyan sok fiatal gyengén fejlett, minden évben többet marasztalnak el közülük a katonai sorozáson. A Pedagógiai Intézet tanácsosai rendszeresen látogatják a környező község iskoláit is, milyen a helyzet ezekben a testnevelés terén? — El kell ismerni, hogy Zentán, Adán, Moholon, Bácstopolyán az iskolákban sokkal több gondot fordítottak a testnevelésre. Topolyán például Vajdaságban egyedülálló eset történt. Az új iskola építését a tornateremmel kezdték! Természetesen még ezekben a helységekben is sok tennivaló akad, azonban ami a legfontosabb, helyes nézet alakult ki a tornatermek építésével kapcsolatban. A diákok egészségi állapota jóval kedvezőbb, mint a suboticai iskolákban. A Pedagógiai Intézet, a községi tanügyi tanács és a Sportszövetség, melyeknek ön is tagja, többször foglalkozott ezzel a kérdéssel, milyen eredménnyel? — Végre úgy látszik, hogy figyelembe veszik majd a költségvetésben a legilletékesebb szervek javaslatait is, s több pénz jut a tornatermek építésére. Sajnos, eddig hiába írtunk beszámolókat aziskolai testnevelés helyzetéről, hogy rámutassunk, milyen komoly problémát kell megoldani — nem vették figyelembe javaslatainkat. A hétéves tervben most három tornaterem építését irányozták elő, de szerintem ez is kevés, mert ha mielőbb meg akarjuk oldani ezt a kérdést, évente legalább két új tornatermet kellene építenünk. NAGY Ernő dasági közönség értékelése, mércéje határainkon túl is igazolást nyer. (Moise megszemélyesítéséért a Hallelujában két, a Kínlódia miniszter szerepéért pedig egy hazai díjat kaptam). Elégedetten térek haza, mert egy nagy hagyományú get sikerült többször is színi tapsra nem”. Egyébként a nézők őszinték voltak, nemtetszésüknek éppúgy tanújelét ad ták, mint rokonszenvüknek. STANOJE DUSANOVIC, A SZÍNHÁZ RANGIDŐS MŰVÉSZE: — Úgy vélem, minden igazi művész boldog, ha idegen nyelven, idegen közegben sikert arat. Főleg, ha ez a közeg a hozzáértő, lelkes színházért rajongó szovjet nézősereg. A sikerről beszéljenek mások, csak azt szögezném le érdemes volt ellátogatni a Szovjetunióba. VUKOVICS Géza Louis Jourdan kalandorfilmben játszik Louis Jourdan egy nyilatkozatában kijelentette, hogy évenként egy-két filmszereplésnél többet nem vállal. Edouard Molinarónak azonban sikerült az idei harmadikra, egy kalandorfilmben való részvételre is rábeszélnie. Jourdan partnernője Sonia Berger lesz. Jourdan legutóbb a Ies Surtans-ban aratott nagy sikert. Az új kalandorfilm szerzője, Jacques Robert bejelentette, hogy a most készülő film egy egész sorozat kezdő filmje. 11. oldal FILM CASANOVA 70 Mario Monicelli műve, a Casanova 70 csipkelődő humorával, enyhén ironikus hangvételével külön színfoltot jelent moziműsorunkban. A nagy nőbarát fiatalember története a komikus helyzetek mellett különféle asszociációkra is alkalmat ad. A szoknyavadász egy szép napon beállít a pszichiáterhez férfiúi tehetetlenségére panaszkodván, az orvos azonban megállapítja, hogy erről szó sincs, hanem állati jellegű nemiségről, mely abban nyilvánul meg, hogy szüksége van a hódításra, a nyers birtoklásra s az ezzel járó nemegyszer halálos veszedelemre. A fiatalember kalandjai azonban nemcsak mulatságosak, hanem a szexről alkotott felszabadult felfogást szembeállítják a maradi puritán erkölcsi nézetekkel: a könynyen elérhető szerelmet a fetisizált „tisztasággal”, melyről, ha alaposabban megvizsgáljuk, kiderül, hogy csupán külső máz. Másrészt, ha figyelembe vesszük, hogy a főhős NATO őrnagy (ezt néhányszor szinte hangsúlyozzák is) és azt, hogy a filmben néhány katonai jellegű epizód (köztük egy NATO hadgyakorlat) is található, elkerülhetetlenné válik a képzettársítás: a fiatalember története nem csupán korunk szexuális problémáira vonatkozik, hanem a katonai tömbök jellegére is. A pszichiáter megállapítása nem csupán a főhősre, hanem a NATO-ra is szinte hajszálpontosan illik. A rendező által szuggerált asszociáció egészen más dimenziót ad a filmnek: előtérbe kerül a szatíra. E kettős értelmezhetőség azonban nem bontja meg a film egységét. Sőt annyira javára válik, hogy a Casanova 70 kiemelkedik a csipkelődő, ironikus, finom erotikával átszőtt vígjátékok közül. Monicelli neorealizmus iránti vonzalma több jelenetben is kiütközik. Ez azonban megszelídült formában jelentkezik, ugyanúgy, mint a szatirikus hangvétel is. A filmnek nincs határozott éle, csupán utalások a pezsgő humorú nevetséges kalandok során. Az igénytelen néző jól szórakozik a könnyed hangvételű történeten, az igényes pedig azon, ami mögötte rejlik. Monicelli gyakorlatilag tehát két legyet üt egy csapásra ebben a filmben, mely kiemelkedik az átlagból, de azért mégsem éri el a kiváló színvonalat. Marcello Mastroianni ezúttal is lenyűgöző, bár nem múlta felül önmagát, a női szereplők (jó néhány van belőlük) bájosak, alakításaik azonban megszokott színvonalúak. (I) HANGJÁTÉK Szökések éjszakája A Gyermekrádió bemutatta Milivoj Matošec: Szökések éjszakája című hangjátékát. Fordította Fehér Ferenc. A szerepeket Aladics Elemér (Mungos), Horváth József (Nagy Tom) és Sántha Sándor (Búbánat herceg) tolmácsolták. Rendezte Szilágyi László. Valóság és mese, egyszerű hétköznapi történet és költészet keveredik Matošec hangjátékában. Mondanivalója az, hogy jó emberek között sem elveszett, sem boldogtalan nem lehet, nem maradhat senki. Ez a kissé didaktikus tanulság finom okfejtéssel, a cselekmények érdekes végigvezetésével jut kifejezésre a Szökések éjszakájában, úgyhogy holmi erőszakoltságról szó sincs. Ellenkezőleg. A szülői házból megszökött kisdiák (Mungos) és idős barátainak (Nagy Tom, Búbánat herceg) kapcsolata, különössége ellenére is végtelenül közvetlenül, természetesen hat, mivel a gyermekkor és vele együtt a felnőttek világa is hitelesen, avatott tolmácsolásban tárul elénk. Matošec és a hangjátékot megjelenítő együttes érdeme, hogy a Szökések éjszakája a gyermek és a felnőtt hallgatók számára is egyaránt élményt jelentett. Bizonyára nem tévedünk, amikor azt mondjuk: a bemutató elsősorban mély emberségével hatott. Persze nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a kedves, szívhez szóló történet igen életszerű volt. A színészek egytől egyig ritkaszép alakítást nyújtottak, s külön dicséretükre válik, hogy a felnőttekhez éppúgy szólni tudtak, mint a gyerekekhez. Szilágyi László rendezése tökéletes, kidolgozott, élvezetes volt. Egy mondatban így összegezhetnénk: eleven képét mutatta be a világnak. Ez pedig, mint tudjuk, csöppet sem könnyű. A bemutató töretlen sikeréért, tökéletes összhatásáért mindenkit elismerés illet (Sz) .