Magyar Szó, 1967. január (24. évfolyam, 1-28. szám)
1967-01-29 / 26. szám
(' HALÁL A FASIZMUSRA — SZABADSÁG A NÉPNEK ARA 50 FARA (50 RÉGI DINÁR) Magyar Szó •11 о11Н11(111Ц1а|1 т1И1 а11 Н111 тм 1Н||^иХ|иNoтам!н 1 ти|0|тшЛц Külpolitika sok vágányol EGY HÍR: külügyi bizotságot alakított Adán a Szocialista Szövetség községszervezete. MÁSIK HÍR: dr. Mladj Ivekovic Zágrábban kijelentette, hogy a köztársaságoknak és társadalompolitika szervezeteinek nemcsak joguk, hanem kötelességük társszerzőként részt venni nemzetközi ügyek intézésében, a külpolitika kialakításában. HARMADIK HÍR: Mark Nikezic külügyi államtitka képviselőházi expozéjában jelentette, hogy a jugoszlá külpolitika kialakításába külön szerep hárul az egye köztársaságokra, mindenek előtt a velük szomszédos országokkal való gazdaság kulturális és egyéb kapcsolatok fejlesztése, továbbá a kis határforgalom és a nemzetiségi ügyek terén. Az első pillanatra ijesztően hat a gondolat: ki-k megjátszhatja a maga ki diplomáciáját, belekotnyeleskedhet apró cselekedeteivé a nagy politika boszorkány konyhájába. Ijesztően hat a külpoltik decentralizálásának a gondolata már csak azért is, mert közvélemény megszokta hogy a nemzetközi viszonyok alakításának főszereplője az állam és az állam a megszemélyesítő külügy. Mi sem bizonyítja jobbára kérdés horderejét, mint hosszú hetek óta folyó nagy vita: kik lehetnek a jugoszláv külpolitika kialakításának cselekvő részesei. S amennyire zavart keltett ez a vita az első pillanatban — zavart, de csak bizonyos körökben — olyan megnyugtatóan vagy még megnyugtatóbban hatott a higgadt körültekintő okfejtés. Az okfejtés lényege pedig a következő: kimondtuk, valljuk, s a gyakorlatban is életre kelteni igyekszünk a gondolatot, hogy a jugoszláv közélet elemi cselekvő tényezője a dolgozó ember és társadalompolitikai szervezetei (a munkaközösség, a község, a köztársaság, a szövetség, továbbá apolitikai szervezetek). A dolgozó ember önigazgatási funkciójának gyakorlásával hangolja egybe és valósítja meg jól felfogott érdekeit, tehát az ország határain túlra vonatkozó érdekeit is. Ilyeténképpen nem hat ijesztően a felismerés, hogy például a szabadkai műtrágyagyár tartós gazdasági (nemzetközi) együttműködés létrehozásán fáradozik egy magyarországi üzletféllel; hogy például Szabadkán a hatósági szervek és a politikai szervezetek községközi (nemzetközi) együttműködést teremtettek Szegeddel; hogy a Noia Sadi Matica srpska és a Budapesti Széchenyi könyvtár hasznos tudományos (nemzetközi) kapcsolatot teremtett; hogy... Ezek itt élő, körünkben úgyszólván már hétköznapinak számító események. Hétköznapinak számítanak, mert, munkaközösségek és intézmények-jól felfogott érdekei és érdekeltségei válnak valóra bennük már úgyszólván intézményessé tett egyszerűséggel. Ezeket és az itt még nem említett, de szerfölött érdekel A vonatból kilépő köztársasági elnököt és feleségét először Leonyid Brezsnyev,s az SZKP KB főtitkára és felesége, majd Alekszej Koszigin, a szovjet kormány elnöke, az SZKP KB politikai bizottságának tagja, Kiril Mazurov, a minisztertanács elnökeinek első helyettese, a politikai bizottság tagja, Jurij Andropov, az SZKP KB titkára, Andrej Groimikov külügyminiszter, Grecsikov marsall, a véderőminiszter " ,első helyettese, Jegoricsov, a moszkvai városi pártbizottság első titkára, valamint Iljicsov külügyminisztert helyettes üdvözöltek. A fogadáson jelen volt Feliks Gorsiki, a moszkvai jugoszláv nagykövetség ügyvivője és felesége is. A szovjet államférfiak Mijaliko Todorovicot, a JKSZ KV végrehajtó bizottságának titkárát, Halkija Pozderacs szövetségi kereskedelmi és iparügyi titkárt és Mišo Pavičević külügyi államtitkár • ■ helyettest — Tito elnök kíséretének tagjait — is szívé■lyesen köszöntötték. ~ ■" ' kés körülményeket számbavéve, már nem is hat olyan '■ ijesztően a gondolat, hogy az ország nemzetközi szereplésének a külügyi államtitkárságon, tehát a hivatásos diplomácián kívül megannyi cselekvő és fűzzük hozzá hasznos részese van munkaközösségekben, községekben, közitézményekben és politikai szervezetekben. Mindezt pedig teszik föl felfogott és az önigazgatás mechanizmusában egybehangolt érdekeik alapján. Az egybehangolás a másik kulcskérdés, amely az eddigi viták folyamán megannyiszor felvetődött. Ennek kapcsán elég talán ељгondani azt, hogy az ország egységének alappillére minden megfontolásunk szerint ismét csak a dolgozó ember, ennek társadalmi és gazdasági helyzete meg érdeke. Ez a helyzet és a jól felfogott érdek már megalkotott egy közismert és nagyon népszerű külpolitikát, amelynek alappillére az el nem kötelezettség, a tömbpolitika elleni kiállás, a vitás ügyek békés úton való rendezése és nem utolsósorban az egyenrangúság és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása. Az országnak így megalapozott nemzetközi orientációját azután a hivatásos diplomácián kívül az önigazgatási funkcióját végző dolgozó ember kisezer ponton és helyen befolyásolhatja és realizálja. Mégpedig úgy, hogy ezáltal cselekvő részesévé válik a nemzetközi viszonyok alakításának is. A szovjet határtól Titóval együtt utaztak Dzecenidze, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnökhelyettese, Bjernov, az SZKP KB osztályvezetője, valamint Dobrivoje Vidic, hazánk moszkvai nagykövete és felesége. Alekszandr Puzanov belgrádi szovjet nagykövet és felesége is a külön vonaton érkezett Moszkvába. A kölcsönös üdvözlés után, elnökünk a fogadására megjelent jugoszlávokhoz , a nagykövetség munkatársaihoz, a KGST mellé kirendelt jugoszláv küldöttség tagjaihoz, a jugoszláv vállalatok moszkvai képviselőihez és a jugoszláv újságok, a rádióés televízió tudósítóihoz lépett, akik szintén kellemes tartózkodást kívántak neki. Ezután Tito elnök Brezsnyevel és Kosziginnal a Kremlbe hajtatott, ahol moszkvai tartózkodásának idején rezidenciája lesz. Tito elnök megérkezése után a szovjet vezetők ebédet adtak tiszteletére. Jelen voltak Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára és felesége, Alekszej Koszigin miniszterelnök, Jurij Andropov, az SZKP KB titkára, Andrej Gromiko külügyminiszter és felesége, Grecsiko marsall és Alekszandr Pozanov belgrádi szovjet nagykövet és felesége, jugoszláv részről pedig Tito elnökön és feleségén kívül Mijalko Todorovic, Hakija Pozderac, Mišo Savičević és Dobrivoje Voldić. Az ebéd után, egy óra tájban, Tiltó elnök és munkatársai, valamint a szovjet vezetők a Moszkva környéki Zradovóba utaztak, a szombat délutánt és a vasárnapot tárgyalásokkal és vadászattal töltik. ЈШ ■ | ■ Tito Moszkvában Brezsnyev és Koszigin üdvözölte elnökünket Szombaton már meg is kezdődtek a megbeszélések Josip Broz Tito, a JSZSZK és a Jugoszláv Kommunista Szövetség elnöke szombaton délelőtt, helyi időszámítás szerint tíz órakor, feleségével együtt Moszkvába érkezett. Elnökünk Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának meghívására utazott a Szovjetunióba, négynapos baráti látogatásra. A szovjet és jugoszláv záidókkal feldíszített Kijevszka vasútállomáson Tito elnököt, feleségét és kíséretének tagjait a legmagasabb rangú szovjet párt- és államvezetők meleg és szívélyes fogadtatásban részesítették. Ш» és Brezsnyev találkozója ■ * Szénné égett három amerikai űrhajós Vasszimleg elhalasztják az ApoHe-1 kiövését Cape Kennedyből jelenti a Reuter. Az amerikai űrkutatási intézet Cape Kennedy-iépén pénteken este 6 óra 31 perckor, illetve középeurópai időszámítás szerint hajnali fél egykor, egy kísérlet során robbanás történt, és tűz ütött ki a Secarnus rakétán, amelynek az Apollo–1 űrhajót kellett volna február 21-én a világűrbe röpítenie. A tűzben három űírpilóta: Edward White alezredes, Virgil Grisson alezredes és Roger Chaffee navigátor halálát lelte. A három űrpilóta a robbanás pillanatában az űrhajó utasfülkéjében volt, mintegy 66 méter magasságban a kilövőállványon. A kilövőberendezés közelében több száz ember tartózkodott. A sűrű füst miatt a mentőosztagoknak azonban nem sikerült kinyitniuk az utasfülke ajtaját. Az amerikai űrkutatási intézet — A NASA — képviselője kijelentette, hogy az űrpilótákat nem lehetett megmenteni. A halál már a robbanás pillanatában beállt. A NASA szóvivője hozzáfűzte, hogy az utasfülke legénysége valószínűleg megfulladt a füstben és a gázban. A kísérlet közben az űrhajósok közvetlen rádióösszeköttetésben álltak az irányítóosztaggal. A hirtelen tűz és robbanás miatt azonban nem volt idejük segítséget kérni. A kilövéspróba három órával a szerencsétlenség előtt kezdődött. Az űrpilótáik az egész idő alatt az utasfülkében tartózkodtak. A kísérlet befejezéséig mindössze tíz perc volt még hátra. Az űrpilóták a próba idejealatt panaszkodtak, hogy a szellőztető berendezés nem működik tökéletesen és hogy a rádióösszeköttetés sem zavartalan. Ezután szövethett be a katasztrófa. A három űrpilóta a nénné égett holttestét csak hét órával a tűz kiütése után emelték ki az utasfülkéből. Ez az amerikai űrkutatás első emberágozatot követelő katasztrófája. Három űrhajós már korábban életét vesztette ugyan, haláluk azonban nem volt kapcsolatban az űrkutatással, repülőszerencsétlenség áldozatai lettek. Az elhunyt Edward White az első amerikai, aki 1964 júniusában sétát tett a világűrben. A Gemini–4 utasaként 21 percet töltött az űrhajón kívül, és megdöntötte Alekszej Leonov szovjet űrpilóta rekordját, aki tíz percet lebegett a világűrben A szerencsétlenül járt pilóta 35 éves volt, két gyermek apja, Virgil Grisson volt az első ember a világon, aki kétszer is repült a világűrben. Részt vettt a koreai háborúban, mintegy száz harci repülést végzett. 1961. július 21-én volt először a világűrben. Űrhajója a visszatéréskor az Atlanti-óceániba esett, és súlyesedni kezdett. Helikopterek mentették ki. Negyvenéves volt, szintén két gyermek apja. Roger Chaffee alezredes volt a legfiatalabb a háromamerikai űrpilóta közül, akiknek az Apollón kellett volna a világűrbe repülniük. Ez lett volna első űrutazása. Chaffeet 1963 októberében jelölték űrpilótává, korábban a léglökéses repülőgépek pilótájaként jeleskedett. A hírközlő és ellenőrző rendszer szakértője volt. Harmincegy éves volt, ő is két árvát hagyott maga után. (Folytatása a 8. oldalon) újabb árvízveszély Brazíliában Talán sohasem tudják megállapítani az áldozatok szántód Rio de Janeiróból jelenti a Tanjug. A katasztrofális brazíliai árvíz pusztításának mérlege — úgy látszik — örökre titok marad. A legutóbbi hivatalos jelentések már elismerik, hogy az áldozatok száma eléri a nyolcszázat. Úgy vélik azonban, hogy ezren is az árban lelték halálukat. Az újabb esőzések további áradásokkal fenyegetnek. A mentőosztagok megfeszített erővel dolgoznak. Nyolcezer hajléktalant már sikerült elhelyezni. Még mindig vannak azonban olyan helységek, amelyek el vannak vágva a külvilágtól, ezek lakosságát helikopteren mentik. A sebesültek száma is körülbelül ezerre rúg. Itagua városka kórházában kétszázötven embert ápolnak. A szövetségi és a tartományi kormány — mint megírtuk tizenhárommilliárd cruseiro segélyt utalt ki az árvízkárosultaknak. Általános vélemény szerint hónapok telnek el, míg az árvíz sújtotta vidékeken rendeződik az élet