Magyar Szó, 1967. január (24. évfolyam, 1-28. szám)

1967-01-19 / 16. szám

Csütörtök, 1967. jan. 19. M­AGYAR SZÓ Üdülő gyerekek nyomában A legközelebbiek jelentkeztek legkésőbb Telefonos körinterjú Henri és középiskoláink­ban véget ért az első vágta, a célszalagot átszakította — a félévi szünidő, és a gyere­kek? Vajon mit csinálnak ők? Hol üdülnek, hova ké­szülnek, hol és hogyan élve­zik a tél örömeit — erre kí­séreltünk meg választ kap­ni hat iskolával és a Tar­tományi Üdültető Szövetség­gel folytatott mintegy két­órás telefonos körinterjú so­rán. ILYEN SZÉP MÉG NEM VOLT Elsőnek a Novi Sad-i Pe­tőfi Sándor iskola jelentke­zett. A készüléknél levő igaz­gatóhelyettes elmondta, hogy náluk már egy kissé múlt időben kell beszélni a gye­rekek üdüléséről, mivel a tíz napig Kranjska Gorán tar­tózkodó 52 tagú diákcsoport éppen tegnapelőtt este­­ szerencsésen hazaérkezett. — Az üdülés körülményei­ről — folytatta — a gyere­kek egyikével is nehéz lenne beszélni, minthogy mindnyá­jan alszanak, de valamelyik felnőttel, útvezetővel eset­leg meg lehetne próbálkoz­ni... Néhányszori tárcsázás után Argyélán Istvánnak, a Novi Sad-i Gyermekrádió szer­kesztőjének a beszámolóját jegyezzük, aki mint szülő tartózkodott a gyerekekkel: — A Petőfi Iskola diákjai­nak Kranjska Gora-i téli üdülése már hagyományos. Az idén valamivel a félévi szünet előtt indult útnak a csoport, és minden jól sike­rült. A tíz nap alatt állan­dóan sütött a nap. Ilyen szép időnk még nem volt. A gye­rekekkel két sítanfolyamve­­zető, egy orvosnő és öt ne­velő foglalkozott. Ahányan voltak, mindnyájan talpukra szerelték a léceket. Aki ki­fáradt, szánkózott. Az üdü­lés, a sítanfolyam kifogásta­lanul sikerült. Még az egé­szen kezdők is bátran sik­lottak a ... kétméteres dom­bokról. Egyébként a koszt és az ellátás is kifogástalan volt. Komolyabb betegség, sérülés nem történt. SZÁNKÁZÁS, KORCSOLYÁZÁS ÉS ÚSZÁS Ha a Novi Sad-i Petőfi Sándor diákjai sok-sok vál­tozattal a tél örömeit élvez­ték, az éppen útra készülő szabadkai Kizur István Ele­mi Iskola növendékeinek az „egzotikus” üdülési lehetőség jelenti a varázst. A drót vé­géről Budai János iskola­­igazgató szavait halljuk: — Iskolánk a Kekec Gyer­meknyaraltató Szövetség szervezésében 15 diákot küld Soko Bányára. A csoport pén­teken indul, és tíz napig ma­rad. Az üdülés programjá­ban szánkázást, korcsolyá­zást­­ és úszást irányoz­tunk elő. Természetesen — nyomja meg a szót — a he­tenkénti kétszeres úszólecke korántsem a szabad ég alatt lesz, hanem a gyógyfürdő­ben. HIZLALJUK A JEGET Körinterjúnk során ezután a kishegyesi Ady Endre is­kola jelentkezett. Előbb a helyettes igazgatónőt, majd meg az éppen ott levő test­­nevelési tanárt, Kovács Ist­vánt faggattuk. Ő mondta: — Diákjaink számára má­sutt nem szervezünk téli üdü­lést. Ezt azelőtt se csinál­tuk. Ettől eltekintve azon­ban a gyerekeknek mégis lesz hol szórakozniuk. Isko­lánk sportpályáján ugyanis mintegy 250 négyzetméter területen éppen most hizlal­juk a jeget. A gyerekek rop­pant buzgalommal segédkez­nek. De érthető is: az idő igazán szép, télies, a fakor­csolyák pedig, amelyeket a Jó Pajtásban közzétett mo­dell alapján készítettek a gyerekek, most kerülnek először a lábakra. A kor­csolyapálya megnyitásában és a korcsolyatanfolyam ve­zetésében az itthon levő kö­zépiskolások is segédkeznek. NÁLUNK NEM LESZ SZERVEZETT ÜDÜLÉS — Topolyáról a Csáki La­jos — és Zomborból a Bratst­vo-Jedinstvo Elemi Iskolá­ból csaknem azonos jelentés fut be: „Nálunk nem lesz szervezett üdülés". Bátori Marjana iskolaigazgató és Papp István technikai elő­adó mondja be a pár szavas értesítést. Amikor arról ér­deklődünk, hogy miért nem gondolta­k erre, a válasz me­gint csak egybehangzó: — Iskolánkban mindeddig a nyaralást szorgalmaztuk. Tél üdülést még nem szer­veztünk. Ám erre nem is igen van idő. Kollektívánk még mindig a különféle sta­tisztikai kimutatásokkal baj­lódik. Mire pedig ezzel is el­készülünk, kezdődn­ek a sze­mináriumok. POHORJÉN, ÉS ELÉDEN A KÖZÉP­ISKOLÁSOK A középiskolások üdülésé­ről Stankov Sveta, a Tar-­­tományi Üdülhető Szövetség funkcionáriusa tájékoztat bennünket. Elmondja, hogy Novi Sad környékéről kö­rülbelül 2300 középiskolás (és egyetemista) táborozik a pohorjei, bledi, crepojkói (Szarajevó mellett) és a Srednji Mahi-i (Szlovénia) sporttelepen. A váltások tíz­naposak. A napi panzió 1400 —2400 dinár. Itt a Fruška Gorában nem szerveznek tá­borozást, mert néhány napra nem kifizetődő, és elszállá­solásra alkalmas otthon sincs elegendő. KÉT VÁLTÁSBAN A FRUSKA GORÁBAN Az Üdültető Szövetségtől kapott tájékoztatónak némi­leg ellentmond a Növi Sad­i József Attila iskola jelenté­se, akikkel seregnyi hívás után is utolsónak kaptunk összeköttetést. Az is­kola pénzügyi zárszámadási érte­kezletéről „elszipkázott” Ka­szás Károly igazgató ugyanis ezt mondja: — Iskolánkban a téli üdü­lés már egészen bejáródott. Öt év óta rendszeresen elő­irányozzuk. Táborozási he­lyünk a Paragovo—Glavica szakasz a Fruska Gorán. A Zanatlija nevű turistaott­hont béreltük ki. Az első harmincas csoport most hét­főn ment fel egy hétre. A második, ugyanennyi gyerek­kel, a következő héten indul útnak. A környék kirándu­lásra, síelésre és szánkázás­­ra is kiválóan alkalmas. — Hogy varrnak a gyere­kek? — Éppen nemrég jelen­tették, hogy nagyon jól érzik magukat... SZŰCS Imre. SZÍNHÁZ A kaktusz virága Francia típusú zenés víg­játék Piero Barillet és Jean- Pierre Grédy kétrészes da­rabja. Ezzel minden lényege­set elmondtunk A kaktusz virága című musicalről, ame­lyet jelenleg — a világváro­si színházak után — a Su­­boticai Népszínház együttese is műsorára tűzött. A darab fenti minősítése azt jelenti, hogy A kaktusz virága buborékkönnyű, ügye­sen megírt, fordulatos, szel­lemes vígjáték, amely kizá­rólag szórakoztatásra készült, s ezt a szerepét sikerrel lát­ja is el. Olyan darab, amely­re minden színháznak — évente egyszer, de azért többször semmi esetre sem — feltétlenül szüksége van. Rengeteg minden történik a színpadon, azért a végén mégis rendeződnek, szeren­csésen megoldódnak a bo­nyodalmak, elsimulnak a konfliktusok, s minden zsák megtalálja a maga foltját, minden szerelmes a maga párját. Felesleges tehát túl­ságosan izgulni, ehelyett in­kább mulassunk önfeledten a pergő ütemű, szellemes párbeszédeken, az állandóan új s lényegében mindig öt­letes fordulatokon, amelyek néha ugyan eljutnak a si­­klaimlosság innenső határáig, de a kétértelműség veszélye­sebb, örvényesebb vizeitől már a polgári erkölcsi kó­dex tanításai szerint tartóz­kodnak. Ha a darab jól meg­olajozott menetében, szerkeze­tében, pillanatnyi zavar áll be, ak­kor segítenek a dalbe­tétek, a dalok, amelyek kö­zül a Stephanie, Stephanie­­ből már sláger lett. A történet dióhéjban ez, hogy az esetleges házassági ajánlatoktól megmeneküljön, Julien, a jóképű fogorvos azt hazudja a nőknek, hogy nős, három gyermek apja. Egy­szer azonban a sok kaland után Julien is valóban sze­relmes lesz, s ekkor már a kitalált család csa­k akadá­lyozza. Bejelenti választott­jának, hogy „válni” fog. An­tónia azonban előbb beszélni szeretne a fogorvos „első fe­leségével”, s így Julien kény­telen a belé titkon szerelmes, őrmester-szigorú, kaktuszra emlékeztető mord asszisz­tensnőjét megkérni, hogy né­hány percre játssza el „fele­sége” szerepét. Ezután szá­mos mulatságos bonyoda­lommal a darab végéhez érünk, ekkor azonban már nemcsak Stephanie, az asz­­szisztensnő szerelmes Julien­­be, hanem vonzalmuk köl­csönös lesz. De Antónia sem maradhat hoppon, kéznél van Igor, a jóképű foto­modell. Még egy utolsó dal, és itt a vége, fuss el véle. Hogy két és fél órán ke­resztül jól szórakoztunk, ab­ban a mesterségüket, a siker dramaturgiájára épülő víg­játékok receptjét jól ismerő és pontosan alkalmazó szer­zők mellett az elsősorban a sziporkázón, szellemesen, öt­letesen fordító Sz. Szántó Judit, a darab zenéjét szerző Nádas Gábor és a verseket író Szenes Iván, a népszerű slágerszerző, érdeme. Virágh Mihály rendező csupán arra törekedett, hogy lépést tartson a szerzőkkel, hogy szórakoztasson. A da­rabban fellépő színészek — a szereposztás a lehető legta­lálóbb — közül mindenek­előtt a könnyedén játszó és éneklő Heck Paula (Stepha­nie) érdemel figyelmet. Ver­­seghi József Julienje, Majo­­­ros Kati Antóniája és Albert János Igorja, annak ellené­re, hogy egy árnyalattal hal­ványabb volt, jelentősen hoz­zájárult az előadás sikeréhez. Külön kell említeni Nagy István jól eltalált, mulatságos epizódalakítását és Süveges Eta nyúlfarknyi jelenését. GEROLD László A belgrádi Nemzeti Színház kamaraszínpadán bemutatták Djordje Lebovic Ezüstkötél című mai tárgyú drámáját. A darabot Bora Gligorovic­s rendezte. Képünkön az Ezüst­kötél egyik jelenete Rátonyi Róbert vendég­­szereplése Vajdaságban Elkészült a Novi Sad-i Művelődési Központ idei műsorterve A Novi Sad-i Művelődési Központban nemrég elké­szült az idei zenei rendezvé­nyek műsorterve. Az elképze­lések szerint ebben az évben többek között tizenöt komoly zenei hangversenyt rendez­nek hazai és külföldi előadó­­művészek részvételével, több mint 200 szórakoztató és né­pi zene, valamint esztrád­­műsort. Ezenkívül tíz külföl­di (magyar, csehszlovák, ro­mán stb.) művészegyüttes is fellép majd a tartományi székvárosban és Vajdaság számos más helységében. A Zenekedvelő Ifjúsággal együttműködve Nov­i Sadon 40—50 hangversenyt tartanak iskolásoknak és a munkás­­ifjúságnak. Már a közeljövőben is lesz néhány érdekesnek ígérkező zenei rendezvény. Január 26- án — mint ismeretes — a budapesti Gerencsér—Szalay cimbalomkettős vendégszere­pet a Rádió M-stúdiójában. Ezután január 30-án ugyan­csak a hangversenyteremben Aldo Ciccolini világhírű pá­rizsi zongoraművész lép a­­ közönség elé. Február elején a Zenekedvelő Ifjúság ren­dez komolyzenei hangver­senyt belgrádi művészek közreműködésével. Ebben a hónapban kerül sor egy újabb magyarorszá­gi esztrádegyüttes vajdasági vendégszereplésére is. Fó­­nay Márta, a Fővárosi Ope­rettszínház érdemes művész­nője, Majláth Jenő, Olláry Melánia és Lévay Ferenc táncdalénekesek, dr. Perényi Sándor kisegyüttesének kísé­retében a Nevess velünk! c. dalos vidám műsorral szóra­koztatja majd a közönséget. Ugyancsak februárban nép­dalestet is rendeznek Novi Sadon. Safet Isovic és még néhány népszerű szarajevói énekes lép fel a Sportcsarnok­ban. Márciusban is lesz né­hány jónak ígérkező zene­műsor, amelyek közül meg­említjük Arsen Dedić, a nép­szerű zágrábi énekes és ze­neszerző Novi Sad-i vendég­­szereplését, ezenkívül már­ciusban a Vidám Színpad együttese is újból ellátogat Vajdaságba, és sor kerül egy bratislavai esztrádegyüttes nyolcnapos körútjára is. S végül áprilisra tervezik egy magyarországi művész­­együttes vajdasági turnéját Rátonyi Róberttal az élen. Emellett — s ez nagy öröm­hír a Novi Sad-iaknak — valószínűleg április 11-én vagy 14-én Juliette Greco, a világhírű párizsi sanzonéne­kesnő is ellátogat a tartomá­nyi székvárosba. B. E. Fónay Márta, a budapesti Fővárosi Operettszínház mű­vésznője Az első fecskék a Sterija Játékokon A Sterija Játékok igazgató­sága nyilvántartásába vette az első jelentkezőket, akik arra pályáznak, hogy fellép­hessenek a május 4-én kez­dődő országos szemlén. A maribori Szlovén Nem­zeti Színház Slavko Gram Gogában történt című drámá­jával, a Belgrádi Játékszín­­pedig dr. Vojin Matic Nem kapsz csirkecombot című da­rabjával pályázik. A zágrábi Drámai Színház pedig Boris­lav Mihajlovic­ Mihiz Parancs nők című drámájával szeret­ne bemutatkozni. Várható, hogy a napokban a többi érdekelt színház is jelentkezik, mivel a határidő január 3L 9. oldal A színház a forradalomban Tavaly, a jugoszláv szín-­­házi játékok keretében, Nov A­vi Sadon megnyílt A színház a forradalomban című kiál­lítás. Ennek anyagát később bemutatták Zomborban, Ti­­togradban és Dubrovnikben. Az érdekes dokumentumok­ból, fényképekből válogatott anyagot február elsején kiál­lítják Zágrábban is. Egyesülés előtt a belgrádi képzőművészeti szalonok Fővárosunkban beszéd tár­gya, hogy egyesüljön a kép­zőművészek hagyományos Októberi Szalonja és az Ipar­művészek Szalonja. Ennek jó oldala lenne: a költség­­csökkenéssel járó közös ügy­vitel, egységes katalógus nyomtatása, kölcsönös nép­szerűsítés stb. A legnépszerűbb és legnépszerűtlenebb filmek Kanizsán Tavaly a kanizsai Kultúra filmszínháznak 77 811 látoga­tója volt. Legtöbben a Win­­netou-sorozatot nézték meg. Az Olaj királyt 1580, az Old Shatterhandot 1107, A halál labirintusát 1549, Az ezüst tó kincsét pedig 1280 ember lát­ta. A négy film látogatottsá­ga majdnem egyhavi átlagos nézőszámnak felel meg. A népszerűtlenségi listán A pórázon című csehszlovák film vezet. Mindössze 23 né­­­­zője volt.

Next