Magyar Szó, 1967. március (24. évfolyam, 57-87. szám)

1967-03-10 / 66. szám

Péntek, 1967. március 10. MAGYAR SZÓ Harc a nőkért Apróságok a francia választási küzdelemből (2) Kiküldött munkatársunk levele Párizs, március 7 Lassanként felsorakoznak a frontok a francia választási kampány második menetére, miközben teljes lendülettel folyik a hírverés, a krónikás pedig tovább jegyzi a nagy hadjárat fonákságait. MI LESZ A PIRULÁKKAL? A statisztikai adatok szerint a francia választópolgároknak több mint fele nő, 28,3 millió szavazó közül több mint 15 millió nőnemű. Ez azonban nem látszik meg a parlament összetételén. Nemcsak hogy általában kevés a képviselőnő, ráadásul még kevesebb, mint közvetlenül a háború után volt. 1946-ban 39 nő került a parlamentbe, 1962-ben viszont mindössze 8 képviselőnőt választottak meg. A jelek szerint a jelenlegi választások sem hozzák meg valami sok nő győzelmét, annál kevésbé, mert mindössze 60 nőt jelölteik. A nők szavazatának megnyeréséért azonban mindent elkövetnek a politikusok. Ezzel magyarázható, hogy — noha a televízió ideje rendkívül szűkre szabott — a De Gaulle-isták és a kommunisták is megszólaltattak egy-egy képviselőjelölt nőt is. A De Gaulle-ista jelölt arra emlékeztette az ország nőit, hogy De Gaulle adott nekik szavazati jogot, a kommunista pedig arra, hogy a havi 600 franknál kevesebbet kereső 4 millió francia közül 3 millió nő. A nők iránt megnyilvánuló gondoskodás egyik jele az is, hogy a választási küzdelemben rendkívül fontos helyet kapott a fogamzásgátló szerek kérdése. A parlamentben ugyanis nemrégen javasolták annak az 1920-ban hozott törvénynek a módosítását, vagy teljes érvénytelenítését, amely szerint az országban tilos fogamzásgátló szereket árusítani. Mivel azonban a pápa ebben a kérdésben a meglevő állapot mellett nyilatkozott, a kormány — a katolikus többségre való tekintettel — jobbnak látta a döntést a választások utánra halasztani. Most azonban a jelöltek egymás után követelik a törvény megváltoztatását. A Paris Jour című napilap például bemutatta és megszólaltatta a főváros környékének minden képviselőjelöltjét. A következő kérdéseket tette fel: — Mit tart körzete első számú problémájának? Mi az ország legsürgősebb kérdése? A pirulák szabad árusítására vagy MONSIEUR MINISZTER SEGÍTSEN , ellene szavaz? Támogatja-e azt a törvényjavaslatot, hogy minden lakásban engedélyezzék háziállatok tartását? A kérdésekre meglehetősen ellentmondó válaszok érkeztek, abban azonban egyetértenek a jelöltek, hogy a fogamzásgátló szerek árusítását engedélyezni kell. Az eltérés legfeljebb csak abban nyilvánult meg, hogy a jelöltek mekkora határozottsággal vallották ezt a nézetet. A De Gaulle-ista jelöltek gyakran emlegették a választási propaganda hadjárat-iban: 1970-ben Franciaország-nak 40 megatonna erejű atomfegyvere lesz, vagyis annyi robbanóanyaga, amenynyit a második világháborúban 1939-től 1945-ig — a világ valamennyi hadserege együttvéve használt. Ezzel kapcsolatban a rossz nyelvek Párizsban azt mesélik, hogy De Gaulle az atomkísérletekhez szükséges öszszeg egy részét Tutenkámen fáraótól kapja. Az egyiptomiak ugyanis egy kiállításra ingyenesen átengedték a franciáknak a fáraó sírjában talált tárgyakat. Még a szállítási költségeket is magukra vállalták. Most aztán a franciák februártól júliusig 5 frankért (1250 régi dinárért) mutogatnak egy aranymaszkot és néhány vázát. A délelőtt 10 órakor nyitó kiállítás előtt már 9 órakor olyan hosszú sor áll, hogy a belépőjegyekből összejön néhány atombombára való. Frey belügyminiszter, a XI. kerület képviselőjelöltje, a propaganda új formáit ápolja: sétát tett választói között, minden üzletbe benézett, hogy hallja kinek mi a kívánsága. Az egyik helyen aránylag könnyű dolga volt. — Itt a környéken gyenge a világítás. Én már öreg vagyok, és attól félek, hogy egyszer a nyakamat töröm — mondta neki egy nénike. A miniszter habozás nélkül azt válaszolta, hogy személyesen utána néz az ügynek. De mit mondhatott, amikor egy másik helyen a következőt szavakkal fogadták: — Beteg a nagyanyám, kénytelenek voltunk kórházba szállítani. Szeretném, ha többet törődnének vele, és egy kényelmes szobába helyeznék el. Tegyen valamit az érdekében! MÉG JÓ, HOGY SZERÉNYEK Marseille VII. kerületének De Gaulle-ista képviselőjelöltje nagy büszkén kijelentette, hogy az ötödik Köztársaság kilenc esztendeje alatt több telefont vezettek be, mint a telefon feltalálásától az ötödik Köztársaság kezdetéig, tehát 69 év alatt összesen. Mire a Le Canard enchante című vicclap epésen megjegyezte: Még jó, hogy szerények, hisz mondhatnánk azt is, hogy több telefont vezettek be, mint Krisztus születésétől az ötödik Köztársaság kezdetéig, vagy összesen 1958 év alatt. BÁLINT István! TUTENKAMEN ÉS AZ ATOMBOMBA A Le Canard enchoné fotomontázsa. A De Gaulle-feták leggyakoribb falragasza „Franciaországért De Gaulle elnökkel” és fölötte hatalmas betűkkel egy másik pinkát: „Csőd, likvidáció”. Íl szocialista és a kapitalista országok gazdasági kapcsolatai Évről évre javul a helyzet A szocialista és az iparilag fejlett kapitalista államok között szüntelenül fejlődik a kereskedelem — különösen az utóbbi időben javult örvendetesen a helyzet —, és mind jelentősebb tényezője lesz gazdasági életünknek. A keleti és a nyugati országok között lebonyolított árucsere értéke 1965-ben haladta meg először a 11 milliárd dollárt. A világkereskedelem évente átlag 6,9 százalékkal növekedik, a Kelet—Nyugat közti pedig 11,8 százalékkal, tehát ezen minden fejlődés ellenére a helyzet még ma sem kielégítő. A szocialista és a kapitalista államok ipara a legfejlettebb a világon, jóval nagyobb lehetne köztük az áruforgalom. Az elégtelen fejlődésért elsősorban a hidegháború okolljájó. Az amerikaiak például bojkottálják a szocialista országokból jövő termékeket, és megkövetelik ezt szövetségeseiktől is. Európában fejlődnek a legjobban a kereskedelmi kapcsolatok Kelet és Nyua vonalon a legdinamikusabb a fejlődés. Az alábbi táblázat bemutatja, milyen arányban nőtt a szocialista országok árucseréje a kapitalista országokkal az utóbbi néhány évben (Dollármilliókban): gaz között. 1965-ben például Olaszország külkereskedelmében a szocialista országok 8,5 százalékkal, Nyugat-Németországéban 6,6 százalékkal, Franciaországéban 3,4 százalékkal, Nagy-Britanniáéban 4,7 százalékkal, Finnországéban 18,9 százalékkal, Ausztria külkereskedelmében pedig 12,4 százalékkal vettek részt. Ugyanekkor a szocialista országok árucseréjük 21,1 százalékát Finnországgal, 19,9 százalékát Ausztriával, 7,3 százalékát Olaszországgal, 6,2 százalékát Nyugat-Németországgal, 4,3 százalékát Franciaországgal bonyolították le. A fenti adatokat értélkelve nem szabad szem elől téveszteni, hogy a nyugat-európai országok számára a külkereskedelem a nemzetgazdaság legfontosabb jövedelemforrása. 1964-ben Nyugat-Európa 40 százalékkal vette ki részét a világkereskedelemből, ebből Nyugat- Németország 9,4 százalékkal, Anglia 7,2 százalékkal, Franciaország 5,2 százalékkal, Olaszország 3,5 százalékkal. A nyugat-európai országok jelentős vásárlói e szocialista államok termékeinek. 1964-ben például Románia kivitelének 25 százalékát, Magyarország 21, a Szovjetunió pedig kivitelének 18 százalékait irányította Nyugatra. Az európai kapitalista országok jelentős menynyiségű árut szállítanak a szocialista államokba: Románia importjában 23 százalékkal, Lengyelországéban 20, Magyarországéban 20, a Szovjetunióéban 15 százalékkal vettek részt. A szocialista országok Nyugatról főleg iparcikkeket, korszerű gépeket, üzemi berendezéseket importálnak. A két táborhoz tartozó európai országok gazdasági együttműködését főleg az lendítette fel, hogy egyes kapitalista államok eltekintettek az úgynevezett berni megállapodás betartásaitól. Nyugat a hitelügyi egyezmény, amely arra kötelezi az aláírókat, hogy a szocialista országoknak a szokásosnál rövidebb határidővel nyújtsanak hiteleket.) Először Nagy-Britannia szegte meg az egyezményt 1964-ben: 15 éves, tehát hoszszú lejáratú kölcsönt folyósított a Szovjetuniónak. Angla példáját hamarosan Olaszország (12 éves kölcsönt adott Csehszlovákiának), Franciaország (a Szovjetuniónak nyújtott hitelt 7 évi lefizetésre), és Nyugat- Németország követte. (Kormánya tavaly elhatározta, hogy 8 évre szóló kölcsönt is ad a szocialista államoknak.) A keleti országok legnagyobbrészt még mindig nyersanyagot szállítanak Nyugatra. Az 1964-ben lebonyolított árucserében csak 10 százalék a gép, és csak 20 százalék a készáru, amelyet Keletről Nyugatra szállítottak. Ezen a helyzeten sürgősen változtatni kellene. Egy új mozzanat, amely a két tábor gazdasági viszonyának javítását szolgálja, fokozódik a tudományos - technikai együttműködés. . Kölcsönösen megveszik egy■ mástól a legújabb technikai eljárások, találmányok szabadalmát. A két fél szakemberei cserelátogatásokon vesznek részt, és megismerkednek a vendéglátók tudományos kiadványaival is. Több szocialista állam ipara összedolgozik a nyugati cégekkel. A kapitalista államok, hogy új piacokhoz jussanak, arra kényszerülnek, hogy gazdasági téren szorosan együttműködjenek a szocialista országokkal. A nyugatnémet Grundig cég például megállapodott a lengyel kormánnyal, egy lengyel területen létesítendő üzemről, amely százezer magnetofont gyárt majd évente. Angol cégek Csehszlovákiában építenek hasonló egyezmény alapján szövőgyárakat. A gépekbe csehszlovák alkatrészeket is beépítenek. Érdekes együttműködési forma a nyugati államok területén alapított kereskedelmi vállalat, amely a szocialista államokból jövő árut forgalmazza. Ezen a téren Bulgária érte el a legjobb eredményt A Kelet és a Nyugat gazdasági kapcsolatairól lévén szó, meg kell említeni a nemrégen kötött, nagy jelentőségű egyezményt a Fiat gyár és a Szovjetunió, illetve más szocialista államok között. A két táborhoz tartozó országok kereskedelmének fellendülése természetesen mindkét fél javát szolgálja, és megkönnyíti az együttműködést más téren is. (Mezsdunarodnaja Zsizny) 1963 1964 1965 Bevitel a szoc. államokba: 4 511 5 428 5 610 Kivitel a szoc. államokból: 4 320 4 782 5 464 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------összesen: 8 831 10 210 11 074 Garrison ügyész kiterjeszti tevékenységét Munkatársai Dallasban kihallgattak egy taxisofőrt Dallasból jelenti az AFP. Jim Garrison New Orleans-i körzeti ügyész — mint ismeretes — azt igyekszik bebizonyítani, hogy Kennedy elnök összeesküvés áldozata lett, a vizsgálatot kiterjesztette Dallasra, a merénylet színhelyére is. Munkatársai kihallgattak egy dallasi lakost, akiről eddig sehol sem történt említés. A tanú, a 35 éves Ramon Cummings volt dallasi taxisofőr elmondotta, hogy 1963 elején három embert vitt el gépkocsiján Jack Ruby lakásáról Ruby bárjába. A három utas közül az egyik Lee Harvey Oswald volt, a másik pedig David Ferrie, akit két héttel ezelőtt holtan találtak New Orleansban. Az utóbbiról állítja Garrison, hogy része volt az összeesküvésben. A sofőr a harmadik utasról csak annyit tudott mondani, hogy idősebb ember volt. Megjegyezte, hogy Oswaldot később is fuvarozta Dallasban, a város központjából az Irving városnegyedbe vitte. Ramon Cummings kijelentette, hogy eddig sem tett említést Oswalddal kapcsolatos élményeiről, most is csak azért szólalt meg, mert értesült Garrison ügyész tevékenységéről. Ferrie-t fényképről ismerte. Azt nem állítja, hogy a harmadik utas Clay Shaw volt, akit Garrison a múlt héten kihallgatásra beidézett. Garrison — mint ismeretes —, az összeesküvésről egy besúgó útján értesült, aki részt vett azon a tanácskozáson, amelyen Oswald, Ferrie és Shaw az elnökgyilkosságot előkészítették. Nincs kizárva, hogy a harmadik utas nevét kedden hozzák nyilvánosságra, amikor megkezdik Clay Shaw bírósági kihallgatását Shaw ügyvédei időközben kérvényt adtak be, hogy függesszék fel a bírósági eljárást Shaw ellen, kérelmüket azzal indokolják, hogy a Kennedy-gyilkosság Dallasban történt, tehát a New Orleans-i bíróságok nem illetékesek az ügyben. A bíróság elutasította a kérelmet. Bagert, a bíróság elnöke kimondta, hogy Garrison nem szegte meg a perrendtartást. Közölte Shaw ügyvédeivel, hogy beadványukat, március 1-én, Shaw kihallgatásának napján megismételhetik. Jim Garrisont a hét elején váratlan támadás érte a Polgárjogok Védelmi Uniójának részéről. Az Unió nem a vizsgálat ellen, hanem Garrison módszerei miatt tiltakozik. Nehezményezi, hogy az ügyész cirkuszi látványossággá zülleszti a vizsgálatot, s a gyanúsítottakat nem a bíróságon, hanem az újságokban ítéli el. Az Unió több hivatali titoktartást és felelősségérzetet követel tőle, azt azonban nem vonja kétségbe, hogy Garrison vizsgálata helyes irányban halad. Figyelmeztető, hogy a mértéktelen hírveréssel önmaga munkáját nehezíti meg és a bűnösöket segíti. Az ügyésznek először a bizonyító anyagokat kell öszszegyűjtenie, és csak azután verheti nagydobra a vizsgálat eredményét. 7. oldal Angol műszaki kiállítás Zágrábban Jeremy Bray, Nagy-Britannia műszaki ügyekkel megbízott minisztere, szerdán este Zágrábban megnyitotta az angol ipari formatervezési kiállítását. A bemutató megnyitásán részt vett Boris Brač, a szábor köztársasági tanácsának elnöke, Hasan Siljak szövetségi iparügyi titkárhelyettes, Pero Djetelic köztársasági közoktatásügyi titkár és Duncan Wilson, Nagy- Britannia belgrádi nagykövete. A kiállítást a brit formatervezési intézet és a Jugoszláv Szövetségi Gazdasági Kamara kezdeményezte.