Magyar Szó, 1967. április (24. évfolyam, 88-116. szám)

1967-04-18 / 105. szám

Kedd, 1967. április 18. Díszoklevél a Jó Pajtás küső munkatársainak Sóti Pál a Fórumban rendezett ünnepségen . Húsz esztendeje már, hogy a Jó Pajtás minden héten hűségesen bekopogtat az iskolákba, a családi otthonokba, s neveli, szórakoztatja a gyerekeket. Aköltők és az írók szép versei, jó szavai meleg sugárzással áradnak szét változatos lapjain. Tegnap délután egy órakor a Fórum klubhelyiségében hangzottak el ezek a méltató szavak, ahol a Fórum kiadói tanácsa és a Jó Pajtás szerkesztősége elismerésben részesítette azokat a költőket, írókat, újságírókat, pedagógusokat és tantestületeket, akik az elmúlt húsz évben a legtöbb támogatást nyújtották a lapnak. A Fórum kiadói tanácsa és a lap szerkesztősége nevében Sóti Pál, a kiadói tanács elnöke szerény ünnepség keretében nyújtotta át a díszokleveleket, név szerint: Gál László költőnek, Majtényi Mihály írónak, Fehér Ferenc költőnek, Bogdánfi Sándor írónak, Molnár Géza iskolaigazgatónak, Kis Jovák Magda tanítónőnek, Serpes Ferenc közoktatásügyi tanácsosnak, Kovács Sztrikó Zoltán tanárnak, Fábri Nándor tanárnak, Bartha Ilona tanítónőnek, Argyelán Istvánnak, a Rádió szerkesztőjének, Fodor Pál újságírónak, Sárosi Károlynak, a Tankönyvkiadó munkatársának és Girizd Lászlónak, a lap volt főszerkesztőjének. A többi húsz díszoklevelet a Jó Pajtás jubileumi versenyein az iskolákban adják át Az alkalmi ünnepségen a Novi Sadd József Attila Elemi Iskola önképzőkörének tagjai rövid műsorral emlékeztek meg kedvenc lapjukról. Az ünnepségen a testvérszerkesztőségek képviselőin kívül számos közéleti munkás is részt vett, köztük Miladin Gvozdenov, a Tartományi Szkupstina Közoktatási-Művelődési tanácsának elnöke, Katarina Sokolović, tartományi művelődésügyi titkár és Dusan Draginčić, a Dnevnik Lapkiadó Vállalat vezérigazgatója. ,Sz-cs) A huszadik évfordulóját ünneplő Jó Pajtás szerkesztőségének díszokleveleit Sóti Pál adta át .MAGYAR SZÓ A múlt műkincsei Ada földjében Mi van a föld mélyében? Milyen titkokat rajt a föld Adánál, a Tisza jobb partján. A pénztelen világ gyér kutatásai mellett a választ a föld titkáról a véletlenek adják. Elég egy utat egyengető traktorekre, hogy nyomában a XV. és a XVII. századokat átölelő időszak műkincse a felszínre kerüljön. Adán 1889 óta többször is feltártak olyan leleteket, amelyek azt igazolják, hogy itt valamikor szarmata és más települések voltak. Két évvel ezelőtt és nemrégiben két szarmata kútra bukkantak. Aida északi részén a valamikori Komlós-féle, a Zapletán-féle, a déli részen a volt Horvát-Meller-, a Mrksic- és a Hammer-féle téglagyárak és a Gunarasi téglagyár mind lelőhelyeknek bizonyultak. Ezek a gyártelepek ma is megvannak. Jelenleg az Ofonova építővállalat keretében működnek. A régészek számon tartják a vasútállomás környékét, a kompjárashoz vezető utat, az Adriapartot, a Sárgapartot, az Orompartot és a Csanalas völgyi határrészeket, a legújabb leletek alapján pedig az úgynevezett , Nagy utat és közvetlen az Orompart alatt északra eső részt is ide sorolják. A messzi múltban itt élő emberek életéről vallanak a temetkezési helyek. Ezen a környéken eddig felszínre került 200 különböző helyzetben levő csontváz, agyag- és üveggyöngyök, ezüstkarikák, csengők, ezüst karperecek, bronzlánc, bronzkarika, színes gyöngyök. Találtak itt lándzsákat, kőgolyót és parittyatöredéket, görbe markolatú vaskést, lándzsahegyet, vaskardot, pengemaradványokat, karós lábszárvédők maradványait stb. Továbbá hatalmas szarvasagancs, vadkanagyar, ökör-, kos-, őzszarv került felszínre. Felsorolható még az itt talált csészék, karmák, bögrék, korong alakú tálak, fazekaik, orsó, karika, fedők, tányérok, tömkelegé. Van egy papír vékonyságú cserépfazék, kétkövű kéziőrlő és rengeteg durva kivitelezésű cserépedény, durván faragott csontár, orsókövek, csillámpalából dörzsölőkő, zsírnemű égetésére való agyagedény. Előkerült egy forradások nyomát viselő szokatlanul hatalmas koponya is. Valamikor Tömörkény István, Móra Ferenc, Reizner János járták ezt a vidéket, hogy az egykori adai tanító, Nagy Lajos segítségével megmentsék a leleteket és a szegedi múzeumban elhelyezzék őket. Az utóbbi évtizedekben a zentai, újvidéki és a szabadkai múzeumok viselik gondját a régészeti anyagnak, vagy tanulmányozzákk az olykor három méter mélységbőlnapvilágra került tárgyakat. Ada lakossága eddig még mindig felmérte a régészeti lelet értékét és jelentőségét. Az idén március közepén Tormás István traktorvezető egyengette ekéjével a hepehupás Nagy utat, amikor az eke kifordított egy összecinezett rézedényt. Az adai munkásegyetemre vitte az értékes leletet, ahonnan értesítették Tripolszky Gézát, a zentai múzeum igazgatóját, s az ő vezetésével megkezdték tanulmányozását. Szekeres László, a szabadkai múzeum igazgatója körültekintő tanulmányozás után megállapította, hogy az Adán elrejtett és most talált művészi kidolgozású hajtűk, gombok, gyűrűk, brossok, csatok, fülbevalók rendkívül értékes leletek. Anyagi értéküket felülmúlja a művészi kivitelezés. A tárgyaik a középkori ötvösművészetről, stílusokról és egymásra hatásról nyújtanak felmérhetetlenül értékes adatot. Hasonló műkincsekre bukkantak Dubrovacon, Tomiaševacon, továbbá Bánfihunyadon, Nagybányán. Az ide vonatkozó forrásanyagok szerint az ilyen ékszereket valamikor Kassán készítették. Miként kerültek tehát akkor ezek a műkincsek Adára? Apáról fiúra öröklődő vagyon lehet? A vándorlás, a menekülés világában, a XVII. században a 200 éven át összegyűjtött és megőrzött ékszereket valaki vagy valakik elrejtették itt Adán az úton. Vissza mér nem jöhettek és nem is jöttek a kincsért. A valamikori települési folytonosságban a mai Ada területén Asszonyfalva, Bánfalva, Kisad, Részér, Tatarsika-Ada lakossága közül valaki vagyonának egy töredékét az egykori élet igazolásaként ránk hagyta. A műkincseket április 17-én délelőtt 11 órakor tették közszemlére a zentai múzeumban. Ebből az alkalomból Szekeres László régész tartott ismertető előadást. URBAN János ifjúzíoNIMT -kapható .DÉLIRE A KÖRÖMLAKK Ab, az a közönséges tyúk Az országos hangjátékszemle bemutatói Tegnapelőtt: Вд | a XI. országos hangjátéki szemle ШјИКчф első , napján a ЧнН| fi a Novi Sadú Rá* 1S» ' dió Tomislavice; Lig Traianus csá- ШШ ] szár kecskefülü, i W I a szarajevói Rá- ÍJ јИб | dió Andelko Vuletic Óraütés és 1Шш ' kakukkszó, a |n Belgrádi Rádió W 1 pedig Radomir , Konstantinovic Hu,,,, Ah, az a közönséges tyúk című alkotását mutatta be. Témája és hangvétele szerint a három mű eléggé elütött egymástól. Az első, a hatalomgyakorlás buktatóira és fonákságaira fegyelmeztettett bohózat formájában, a második a valóság és az álomképek ügyes egymásba játszásával a szépre vágyó idealista ember tragédiájáról szólt, a harmadik egy rop- Dant banális történet keretében a báránybőrbe bújt farkasokról, a gyilkosokról rántotta le a leplet. A vendéglátó Novi Sadiak Traianusa valamivel jobb volt, mint a február 14-én éterbe sugárzott ősbemutató, de a mű még az átdolgozás után is elég sok kívánni valót hagyott maga után. Tömören ezt mondhatnánk: nem elégítette ki a műfaj — a rádiióbohózat — követelményeit, minthogy a gúnyos, a szatirikus hang erőteljesebben csak itt-ott csendült ki belőle. ■■ Valetié műve valamivel magkapóbb volt. Kár azonban, hogy a magára maradtt az életben helyét kereső ember vajúdását többé-kevésbé idegen minták alapján tolmácsolta. Az első nap legjobb, legkiegyensúlyozottabb műve Radomir Konstantinović Ah, az a közönséges tyúk című drámája volt. Ebben a tulajdonképpen kisszerű, de nagy feszültségű, kontrasztokra épített alkotásban a szerző, a rendező és a színészek is bebizonyították, hogy még a legparányibb, legparlagibb téma is értékké nemesedhet, eleven képét nyújthatja a világnak, az embernek. SZŰCS Imre Ružica Sokić kiugró alakítást nyújtott Radomir Konstantinovic AH, AZ A KÖZÖNSÉGES TYÚK című alkotásában 9. oldal A gyermekszereplőké az érdem A Légy jó mindhalálig bemutatója a telepi Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben A telepi Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben két hét alatt két bemutató volt. Kopeczky rémvígjátékát, Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényének színpadi változata követte. Két hét alatt két bemutató még egy profi színháznak is becsületére válik, és ha tudjuk, hogy a regény színpadi változatának mintegy negyven szereplője van, akkor csakis elismeréssel nyilatkozhatunk erről az amatőr színjátszó társulatról. Elismeréssel és dicsérettel kell szólnunk róluk, e zökkenőket azonban elhallgatni mégsem szabad. A teremből kijövet a nézőnek az volt a benyomása, hogy a gyermekszereplők sokkal otthonosabban, feszélytelenebbül mozognak a színpadon, mint a felnőtt, tapasztalt amatőrszínészek. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy sokan nem tudták jól a szerepüket. Néha másodperceket, sőt ennél hosszabb időt is kellett várni a párbeszédek folytatására, vagy pedig egy-egy színész megjelenésére. Fűzhetnénk hozzá magyarázatot, hiszen tudjuk, hogy az amatőrszínészi munka mellett ezeregy elfoglaltsága van ezeknek az embereknek. Talán eredményesebb lenne igyekezetük, ha hosszabb időt szánnának egy-egy bemutató elkészítésére. Móricz Zsigmond e regényének színpadi változatát minden magyar színházlátogató ismeri. A két rendezőnek, Ubornyi Sándornak és Úri Ferencnek, akik különben mint színészek is szerepeltek, nem volt könyyű dolguk, de a munkát rendkívüli lelkesedéssel végezték. Kaszper Dezső Nyilas Misi szerepében jó volt, s még jobb lesz, ha elmúlik lámpalázai A gyermekszereplők közül Giizer Péter (Böszörményi) és Siker István (Orczy) emlekedett ki. A felnőttszereplők közül a piperkőegyenes tanárt alakító Szivák József, a vak Pósalakit megjelenítő Siklósi János, Skriván Katica (Bella), Skriván István (Török János) tűnt ki. A bemutató utáni társasesten hallottuk, hogy aPetőfi Sándor Művelődési Egyesülettől még várható bemutató ebben a színházi idényben. Érdeklődéssel várjuk, és még egyszer dicsérettel nyugtázzuk ennek az amatőr egyesületnek munkaszeretetét. VARGA Géza ф Sinbudu. CACAK NE FELEDJE • a tisztaság fél egészség! Háztartását szerelje fel KORSZERŰ PORSZÍVÓVAL ÉS MOSÓGÉPPEL.