Magyar Szó, 1967. április (24. évfolyam, 88-116. szám)
1967-04-23 / 110. szám
6. oldal II műszaki imperializmus Európa mind jobban lemarad az USA mögött Љ utóbbi hónapokban a nyugat-európai és az amerikai sajtóban is több cikk jelent meg arról, hogy Európa iparilag lemarad az Egyesült Államok mögött, és az amerikai tőke elárasztja Európát. Ez természetesen kihatással van Nyugat-Európa és az USA politikai kapcsolataira is. Ezzel a kérdéssel foglalkozik a New York Times cikke is, amelyet kivonatosan ismertetünk. "Az amerikai beruházások ez európai kontinensen szakadatlanul növekszenek. 1950-ben 1,7 milliárd dollárba rúgtak, 1956-ban pedig majd 14 milliárdra. Ugyanebben az időszakban az európai beruházások az Egyesült Államok területén 2,7 mlliárdról csak 6,1 milliárdra emelkedtek. Az utóbbi másfél évitized alatt mindtöbb amerikai részvénytársaság alakított leányvállalatot Európában. 1961-ben Amerika 1000 legnagyobb vállalata közül 460-nak, 1965-ben pedig már 700-nakvolt kirendeltsége az óvilágban. Európában attól félnek, hogy a kontinens orgat-Európában ezzel szemben csak 6 milliárd dollár jut ugyanerre a célra. Európa nem is érheti utol az Egyesült Államokat, de nem se nagyon erőlteti meg magát. Érdekes összehasonlítani az egyetemi hallgatók számát is. Míg az Egyesült Államokban négymillió, Franciaországban, Nagy-Britannniában, az NSZK-ban és Olaszországban egymillió diák tanul a főiskolákon és az egyetemeken. Egyedül a francia kormányról mondható el, hogy valóban sokast tesz a tudomány fejlesztéséért. Európában utat tört ugyan srágai mind függőbb helyzetbe kerülnek az amerikai ipartól, amely műszakilag gyorsabban fejlődik, különösen a bonyolult készülékek, gépek, repülőgépek, távközlő berendezések, gyártása szempontjából. Kétszer annyi tudós, mint egész Nyugat- Európában Az óvilág ipari lemaradásához jelentős mértékben hozzájárul az is, hogy évente több száz kiváló tudós, szakértő költözik át Nyugat-Európából az Egyesült Államokba. Így például csak tavaly 400 repülőgépes űrhajózási szakértő hagyta el Nagy-Britanniát és telepedett le az Atlanti-óceán túlsó partján. Az USA-nak jelenleg kétszer annyi tudósa, mérnöke és technikusa van, mint Nagy-Britanniának, az NSZK-nak, Franciaországnak, Hollandiának és Belgiumnak együttvéve, holott az Egyesült Államoknak 187, az említett országoknak pedig összesen 175 millió lakosa van. Európa csak a nagyfeszültségű áram szállítása, a kohóipar és a műanyaggyártás terén dicsekedhet előnynyel, míg a számítógépek, a lökhajtásos repülőgépek, a távközlő műbolygók és a mikroelektronikai felszerelések tekintetében az USA mögött kullog. Az Észak-Amerika és Európa közötti „műszaki szakadék” okait a munkaszervezésben, az irányításban, a szakképesítésben, a piacok közötti különbségben és a vállalatok nagyságában kell keresni. Fontos tényező az is, hogy Nyugat- Európa tizennyolc kis államra oszlik, amelyek közül egyik sem nagyobb Texasinál. Mindezekben az országokban különböző jogi rendszerek, munkaszokások uralkodnak, és más a fogyasztók ízlése is. A hazai piacok határai szűkek. Csak kevés olyan európai vállalat van, amelynek fióküzletei — mint például a Shell — behálózták az egész világot és az amerikai óriásvállalatokkal vetélkedhetnek. Európa nem hozhatja be lemaradását Az USA-ban évente 24 milliárd dollárt költenek tudományos kutatásokra, s az összeg kétharmadát a szövetségi kormány fedezi. Nyu ri/VMKd a műszaki forradalom, de igen keveset fejlődött a gazdaság irányítása és a kereskedelem tudománya. Egyesek véleménye szerint azonban a szakadék nem olyan mély, mint amilyennek egyesek azt látják. Európa például a békés célú nukleáris kutatásokban, a gépkocsiiparban és a szállításban egyenrangú az USA- val. Mégis, mit tehetnek az óvilág országai, hogy csökkentsék a fennálló különbségeket? Elsősorban is tovább kell szorgalmazni a nagy vállalatok integrációját, nemzetközi szinten is. Meg kell könnyíteni a részvénytársaságok megalakítását, fejleszteni kell a kétoldali vagy többoldali műszaki és tudományos együttműködési terveket. Tervek és intézkedések Sok szó esik erről a problémáról az európai államférfiak washingtoni látogatásakor, a NATO ülésein, valamint az európai gazdasági szakértők véleménycseréi alkalmából. Ha a nyugati-európai országok fokozottabban együttműködnének a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, a két kontinens közötti műszaki szakadékot könnyebb lenne feltölteni. Ilyen fokozott műszaki és tudományos együttműködést szorgalmazott Koszigin szovjet miniszterelnök is párizsi és londoni látogatásakor. Fanfani olasz külügyminiszter egy európai műszaki Marshal-tervet javasol, amely egyesítené az európai országok erőfeszítéseit az elektronikus számítógépek építése, az űrkutatás, a műbolygók és a nukleáris kutatások terén. Egyes országok erőfeszítései máris eredménnyel jártak, így például Nagy-Britannia szubveniálja számítógép-iparát, hogy függetlenítse magát az amerikai óriásoktól. Ugyanilyen intézkedéseket tesz Franciaország is. Az európai országok, természetesen, igyekeznek ellenállni az amerikai tőke beáramlásának, szeretnék, ha az USA megosztaná velük gazdagságát, vagy legalább ne kötné feltételekhez az együttműködést és bizonyos fokú mértéktartást mutatna. (New yorke Times) Folytatódik az amerikai titkosszolgálat, a CIA botránya; mind több, mindaddig társadalminak, nemzetinek vagy éppen jótékonynak álcázott szervezetről derül ki, hogy amerikai pénzen, az USA céljainak érdekében működik. Legutóbb a Spiegel leplezett le néhány ilyen szervezetet, például a brüsszeli úgynevezett Világifjúsági Gyülekezetet, a Genfben székelő Nemzetközi Jogász Konferenciát, az IBFG-t, vagyis a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségét, a Congress for Cultural Freedom nevű szervezetet („a Kultúra Szabadságáért Kongreszszus”) s ennek lapjait, továbbá a Szocialista Ifjúság Nemzetközi Szövetségét. A nyugatnémet hetilap megállapítása szerint a felsorolt szervezeteket, valamint néhány írót és szakszervezeti funkcionáriust évente több mint kétszázmillió márkáért (ötvenmillió dollár) vásárolja meg a CIA. Látszat és valóság A Spiegelnek ezeket a — bizonyítékokra épülő — megállapításait alátámaszthatjuk s kiegészíthetjük azokkal a tényezőkkel, amelyek a magyar emigráció életében a legutóbbi esztendőkben lezajlott viták, botrányok nyomán kerültek a nyilvánosságra. Hosszú időn keresztül például a Congress for Cultural Freedom adta ki Londonban az Irodalmi Újságot. A CCF 1950-ben Nyugat-Berlinben alakult Elsősorban ideológiai diverzióra specializálta magát a CIA, valamint a Ford és Rockefeller-alapítvány pénzéből. Az amerikai irányítók érdeklődése 1956 után érthetően a magyar kérdés felé fordult. A CCF pénzéből jött létre 1957 tavaszán Párizsban a Magyar Írók Szövetsége külföldön. Az alakuló ülésen huszonhárom „író” vett részt s azon Ignotus Pál és Pálóczi Horváth György bejelentették, hogy a CCF hajlandó anyagilag biztosítani a korábban budapesti Irodalmi Újság odakinti megjelenését Pálóczi Horváth cinikusan ki is jelentette, hogy tulajdonképpen amerikai pénzt kapnak, s az egész Kongresszus csak azért van, hogy idehaza ne vádolhassák a magyar emigrációt azzal, hogy az amerikaiak pénzelik őket. Az első időkben az Irodalmi Újság Londonban jelent meg, ahol a Magyar Írók Szövetsége külföldön is működött Közben azonban a szövetség tagjai összekaptak, mert nem mindegyikük volt hajlandó mindenben alávetni magát az amerikai főnökök kidolgozta irányvonalnak. A vita főként azon folyt, hogy a magyarországi olvasók vagy a kinti emigránsok szája íze szerint töltsék-e meg a lap hasábjait. Végül is az amerikaiak szinte teljesen kicserélték a szerkesztőséget, sőt a Congress a lapot áthelyezte Párizsba. Mivel a diszszidens írók egy része fellépett a nyílt amerikai diktatúra ellen, a Congress ezután közölte, hogy megvonja az anyagi támogatást a laptól. A valóságban azonban az Irodalmi Újság továbbra is a CIA pénzén jelenik meg. A Free Európa Commitee, a Szabad Európa Bizottság és a CIA kapcsolata megalakulásától kezdve közismert A Szabad Európa Rádió az USA-ból kapja a pénzt s az utasításokat is. A Szabad Európa Bizottságnak azonban csak egyik osztálya a SZER, a SZER ezenkívül a legkülönbözőbb emigránsszervezetek irányításával is foglalkozik. Külön történet, hogy mi minden történt 1950 óta a magát emigráns ellenkormánynak tekintő társaságnál, amely először Magyar Nemzeti Bizottmánynak, majd Magyar Bizottsángnak, jelenleg pedig Magyar Bizottságnak nevezi magát. Mindenesetre e társaság vezetői havi 800 dolláros fizetést kapnak a SZEB-től, amely ezenkívül több tucatnyi magyar emigráns-szervezetet is pénzel. A CIA pénze a SZEB közvetítésével jut el az ABN (Nemzetek Antibolsevista Blokkja) nevű nemzetközi ellenforradalmi szervezethez, amelyben magyarok is tevékenykednek, s a Kossuth Foundation nevű, Kossuth Lajos nevével visszaélő úgynevezett alapítványhoz. Amikor nincs több pénz Ha a CIA valamelyik fiókintézetének vezetői szembe fordulnak a washingtoni főnökkel, megszűnik a pénzfolyósítás, és ezzel legtöbbször maga a szervezet is. Példa erre a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egyesületei Szövetsége, amely nemrégiben megszűnt. A szövetség az úgynevezett Nemzetközi Diákkonferencia tagszervezeteként működött. A Nemzetközi Diákkonferenciát a CIA-ügynökök által a Nemzetközi Diákszövetségben végrehajtott szakadás után hozták létre. Ennek a CIA-akciónak a leleplezése nyomán tört ki az egész CIA-botrány. Metz úr, a Szabad Európa Bizottság akkori párizsi megbízottja sűrűn utalt át különböző összegeket a MEFESZ céljaira, amíg a szervezet végrehajtotta az utasításokat Ennek az összegnek a nagysága és gyakorisága aszerint változott milyen engedelmesen követték a szövetség vezetői a Metz úr közvetítette amerikai utasításokat. Amikor a vezetők egy része felismerte, hogy akarva-akaratlanul hazája ellenségeit szolgálta, a pénz csökkent, de szaporodtak a fenyegetések: ha továbbra is így viselkednek, az anyagi támogatás teljesen elmarad. Végül is a MEFESZ két vezetője, megundorodva ettől a tevékenységtől, és az egész nyugati világtól, hazatért, a sajtókonferencián leplezte le egykori megbízóit Ezek után nem maradt más hátra, mint megszüntetni a MEFESZ-t A müncheni Nemzetőr című lapot Tollas Tibor „költő” szerkeszti. Igaz, hogy 1944-ben még nem irodalmár, hanem csendőr főhadnagy volt és Kecskési Tibornak hívták, s a beregszászi üldözöttekkel való kegyetlenkedései miatt a felszabadulás után a népbíróság tízévi börtönre ítélte. Az ellenforradalom idején Kecskési kiszabadult a börtönből, Nyugatra szökött, ahol a CIA sietett alkalmazni. Nemcsak lapszerkesztéssel foglalkozik — a Nemzetőr egyike a leguszítóbb hangú, legszélsőjobboldalibb emigránslapoknak —, hanem a CIA pénzén nagy utazásokat is tesz. Útjai általában eredményteleneknek bizonyulnak, de a CIA pénzén kiadott úti beszámolók, brosúrák azért megjelennek, hogy megpróbálják megtéveszteni azt, aki még megtéveszthető. Egy másik emigránslapot, a Bécsben megjelenő Magyar Híradót, az IBFG, az úgynevezett Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége pénzeli. Ezt a disszidenslapot alapítása idején Molden, Allen Dulles egykori veje látta el anyagiakkal, majd a CIA egyik fiókszerve, a Citizen Service fedezte a meglehetősen nagy deficitet és az emigráns szerkesztők megélhetését. A Citizen Service megszűnése után sem szűnt meg a Magyar Híradó, hanem annak pénzelését — washingtoni elhatározás alapján — az IBFG vette át. Az IBFG bécsi irodáját egy Matal nevű csehszlovák származású és egy Havas Gábor nevű, magyar származású, újsütetű osztrák állampolgár vezeti. Az amerikai titkosszolgálat manőverei napfényre kerülésük után nagy felháborodást keltettek világszerte. A felháborodás nőttön-nő az újabb leleplezések hallatán, az újabb bizonyítékok láttán. A Nyugaton élő magyarság körében bizonyára nem szerez örömet, hogy tudomásul kell venniük: sokat azok közül, akik szervezeteiket vezetik, megvásárolt a CIA, s a színleg a magyarság érdekében létrehozott egyesületek tulajdonképpen a magyarság ellenségeinek szolgálatában állnak. (Népszabadság) „Magyar“ szervezetek — amerikai pénzen A CIA-botrány a magyar emigránsszervezeteket is érinti MA G'YAR SZÓ Vasárnap, 1967. ápr. 23. Tovább erősödik a felszabadító hadsereg A Pentagon adatai a dél-vietnami helyzet alakulásáról A Vietkong egységek létszáma, a súlyos veszteségek ellenére is tovább növekszik — bizonyítják az amerikai véderőminisztérium legfrissebb adatai. Ez azt jelenti, hogy a harctereken is a dél-vietnami szabadságharcosok mind szívósabb ellenállásával kell számolni. Az ellenfél erejétől közzétett legújabb adatok egyaránt meglepőek az USA és szövetségesei számára. A Vietkong csapatainak létszáma a Dél-Vietnamban harcoló észak-vietnami katonákkalegyütt a múlt évben további 50 000-rel növekedett. Ugyanakkor a számok azt mutatják, hogy az északról délre való szivárgás fokozatosan csökken, tehát a Felszabadítási Front elsősorban saját erejéből tölti fel megtizedelt sorait. A háború kezdete óta csaknem félmillió embert vesztett, mégsem mutatja a kishitűség vagy a meghátrálás jeleit. Az utóbbi hetekben az amerikai veszteségek is rekord szintet értek el. Március utolsó hetében 247 amerikai katona vérzett el a délvietnami harcmezőkön, szemben a koreai háború heti átlagos 255 főnyi amerikai áldozatával. Beszéljenek azonban a konkrét számok: A VIETKONG ÉS A DÉL-VIETNAMBAN HARCOLÓ ÉSZAK. VIETNAMI CSAPATOK LÉTSZÁMA 1966. január 238 000 Az adatok csak a harcmezőkön megszámlált halottakra vonatkoznak. A sebesültekről nincsenek hivatalos adatok, a Pentagon szakértőinek véleménye szerint azonban számuk körülbelül másfélszerrel több, mint a halottaké. Ez azt jelenti, hogy az amerikai csapatok a háború kezdete óta 450000 Vietkong és észak-vietnami harcost öltek meg vagy sebesítettek meg. Hiányoznak még a betegségek következtében elhalálozott katonák adatai. Számukat nem hivatalosan 100 000-re becsülik. Az amerikaiak március 25- éig 8 931 katonát vesztettek, 52 946 pedig megsebesült. 1869 katona a légi harcokban veszett oda vagy szerencsétlenségek áldozata lett. A saigoni kormánycsapatok sebesültjeinek száma nem ismeretes, de a Pentagon becslései szerint eddig csaknem 40 000-en veszítették életüket. (New York Herald Tribune) Még nem lehet tudni, mietnami katonák beszivárgása,lyen arányú volt a múlt év az előző hónapok számadautolsó és az idei év első hátai azonban állandóan csakrom hónapjában az észak-vikenő irányzatot mutatnak. február 239 000 március 239 000 április 250 000 május 267 000 június július 271 000 277 000 1967. augusztus 282 000 szeptember 283 000 október 282 000 november 282 000 december 282 000 január 284 000 február 284 000 március 287 000 AZ ÉSZAKRÓL TÖRTÉNŐ BESZIVÁRGÁS 1966. január 4000 július 3000 február 8000 augusztus 2000 március 10 000 szeptember 1000 április 1000 október | a számok május 6000 november , még ismejúnius 13 000 december | retlenek A FELKELŐK ÖSSZVESZTESÉGEI halott fogságba esett 1960 5 669 — 1961 12 133 — 1962 21 158 5 500 1963 20 575 4 000 1964 16 785 4 200 1965 35 436 2 926 1966 53 524 9 000 1967. (I. П. Ш.) 34 400 1000 összesen: 199 680 26 626