Magyar Szó, 1967. április (24. évfolyam, 88-116. szám)

1967-04-23 / 110. szám

6. oldal II műszaki imperializmus Európa mind jobban lemarad az USA mögött Љ utóbbi hónapokban a nyug­at-európai és az ame­rikai sajtóban is több cikk jelent meg arról, hogy Európa iparilag lemarad az Egyesült Államok mö­gött, és az amerikai tőke elárasztja Európát. Ez ter­mészetesen kihatással van Nyugat-Európa és az USA politikai kapcsolataira is. Ezzel a kérdéssel foglalko­zik a New York Times cikke is, amelyet kivonato­san ismertetünk. "Az amerikai beruházások ez európai kontinensen sza­kadatlanul növekszenek. 1950-ben 1,7 milliárd dollár­ba rúgtak, 1956-ban pedig majd 14 milliárdra. Ugyan­ebben az időszakban az eu­rópai beruházások az Egye­sült Államok területén 2,7 m­­lliárdról csak 6,1 milliárd­ra emelkedtek. Az utóbbi másfél évitized alatt mind­­több amerikai részvénytár­saság alakított leányvállala­tot Európában. 1961-ben Amerika 1000 legnagyobb vállalata közül 460-nak, 1965-ben pedig már 700-nak­­volt kirendeltsége az óvi­lágban. Európában attól fél­nek, hogy a kontinens or­gat-Európá­ban ezzel szem­ben csak 6 milliárd dollár jut ugyanerre a célra. Euró­pa nem is érheti utol az Egyesült Államokat, de nem se­ nagyon erőlteti meg ma­gát. Érdekes összehasonlítani az egyetemi hallgatók szá­mát is. Míg az Egyesült Ál­lamokban négymillió, Fran­ciaországban, Nagy-Britannniá­ban, az NSZK-ban és Olaszországban egymillió diák tanul a főiskolákon és az egyetemeken. Egyedül a francia kormányról mondha­tó el, hogy valóban sokast tesz a tudomány fejleszté­séért. Európá­ban utat tört ugyan srágai mind függőbb hely­zetbe kerülnek az amerikai ipartól, amely műszakilag gyorsabban fejlődik, külö­nösen a bonyolult készülé­kek, gépek, repülőgépek, távközlő berendezések, gyár­tása szempontjából. Kétszer annyi tudós, mint egész Nyugat- Európában Az óvilág ipari lemaradá­sához jelentős mértékben hozzájárul az is, hogy éven­te több száz kiváló tudós, szakértő költözik át Nyu­­gat-Európából az Egyesült Államokba. Így például csak tavaly 400 repülőgép­es űrhajózási szakértő hagy­ta el Nagy-Britanniát és te­lepedett le az Atlanti-óceán túlsó partján. Az USA-nak jelenleg kétszer annyi tudó­sa, mérnöke és technikusa van, mint Nagy-Britanniá­­nak, az NSZK-nak, Fran­ciaországnak, Hollandiának és Belgiumnak együttvéve, holott az Egyesült Államok­nak 187, az említett orszá­goknak pedig összesen 175 millió lakosa van. Európa csak a nagyfe­szültségű áram szállítása, a kohóipar és a műanyaggyár­tás terén dicsekedhet előny­nyel, míg a számítógépek, a lökhajtásos repülőgépek, a távközlő műbolygók és a mikroelektronikai felszere­lések tekintetében az USA mög­ött kullog. Az Észak-Amerika és Európa közötti „műszaki szakadék” okait a munka­­szervezésben, az irányítás­ban, a szakképesítésben, a piacok közötti különbség­ben és a vállalatok nagysá­gában kell keresni. Fontos tényező az is, hogy Nyugat- Európa tizennyolc kis ál­lamra oszlik, amelyek kö­zül egyik sem nagyobb Texasinál. Mindezekben az országokban különböző jogi rendszerek, munka­szokások uralkodnak, és más a fo­gyasztók ízlése is. A hazai piacok határai szűkek. Csak kevés olyan európai válla­lat van, amelynek fióküzle­tei — mint például a Shell — behálózták az egész vilá­got és az amerikai óriásvál­lalatokkal vetélkedhetnek. Európa nem hozhatja be lemaradását Az USA-ban évente 24 milliárd dollárt költenek tu­dományos kutatásokra, s az összeg kétharmadát a szö­vetségi kormány fedezi. Nyu­ ri/VMKd­ a műszaki forradalom, de igen keveset fejlődött a gaz­daság irányítása és a keres­kedelem tudománya. Egyesek véleménye szerint azonban a szakadék nem olyan mély, mint ami­lyennek egyesek azt látják. Európa például a békés cé­lú nukleáris kutatásokban, a gépkocsiiparban és a szál­lításban egyenrangú az USA- val. Mégis, mit tehetnek az óvilág országai, hogy csök­kentsék a fennálló különb­ségeket? Elsősorban is tovább kell szorgalmazni a nagy válla­latok integrációját, nemzet­közi szinten is. Meg kell könnyíteni a részvénytársa­ságok megalakítását, fej­leszteni kell a kétoldali vagy többoldali műszaki és tudo­mányos együttműködési ter­veket. Tervek és intézkedések Sok szó esik erről a prob­lémáról az európai állam­férfiak washingtoni látoga­tásakor, a NATO ülésein, valamint az európai gazda­sági szakértők vélemény­cseréi alkalmából. Ha a nyugati-európai országok fo­kozottabban együttműködné­nek a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, a két kontinens közötti műsza­ki szakadékot könnyebb len­ne feltölteni. Ilyen foko­zott műszaki és tudomá­nyos együttműködést szorgal­mazott Koszigin szovjet mi­niszterelnök is párizsi és londoni látogatásakor. Fanfani olasz külügymi­niszter egy európai műszaki Marshal-tervet javasol, amely egyesítené az európai országok erőfeszítéseit az elektronikus számítógépek építése, az űrkutatás, a mű­­bolygók és a nukleáris ku­tatások terén. Egyes országok erőfeszíté­sei máris eredménnyel jár­tak, így például Nagy-Bri­­tannia szubveniálja számí­tógép-iparát, hogy függet­lenítse magát az amerikai óriásoktól. Ugyanilyen intéz­kedéseket tesz Franciaország is. Az európai országok, ter­mészetesen, igyekeznek el­lenállni az amerikai tőke be­áramlásának, szeretnék, ha az USA megosztaná velük gazdagságát, vagy legalább ne kötné feltételekhez az együtt­működést és bizonyos fokú mértéktartást mutatna. (New yorke Times) F­olytatódik az ameri­kai titkosszolgálat, a CIA botránya; mind több, mindaddig társadalmi­nak, nemzetinek vagy éppen jótékonynak álcázott szerve­zetről derül ki, hogy ameri­kai pénzen, az USA céljai­nak érdekében működik. Legutóbb a Spiegel leplezett le néhány ilyen szervezetet, például a brüsszeli úgyneve­zett Világifjúsági Gyüleke­zetet, a Genfben székelő Nemzetközi Jogász Konfe­renciát, az IBFG-t, vagyis a Szabad Szakszervezetek Nem­zetközi Szövetségét, a Cong­ress for Cultural Freedom nevű szervezetet („a Kultú­ra Szabadságáért Kongresz­­szus”) s ennek lapjait, továb­bá a Szocialista Ifjúság Nemzetközi Szövetségét. A nyugatnémet hetilap meg­állapítása szerint a felsorolt szervezeteket, valamint né­hány írót és szakszervezeti funkcionáriust évente több mint kétszázmillió márkáért (ötvenmillió dollár) vásárol­ja meg a CIA. Látszat és valóság A Spiegelnek ezeket a — bizonyítékokra épülő — megállapításait alátámaszt­hatjuk s kiegészíthetjük azokkal a tényezőkkel, ame­lyek a magyar emigráció életében a legutóbbi esz­tendőkben lezajlott viták, botrányok nyomán kerültek a nyilvánosságra. Hosszú időn keresztül pél­dául a Congress for Cultural Freedom adta ki Londonban az Irodalmi Újságot. A CCF 1950-ben Nyugat-Berlinben alakult Elsősorban ideoló­giai diverzióra specializálta magát a CIA, valamint a Ford és Rockefeller-alapít­­vány pénzéből. Az ameri­kai irányítók érdeklődése 1956 után érthetően a ma­gyar kérdés felé fordult. A CCF pénzéből jött létre 1957 tavaszán Párizsban a Ma­gyar Írók Szövetsége kül­földön. Az alakuló ülésen hu­szonhárom „író” vett részt s azon Ignotus Pál és Pálóczi Horváth György bejelentet­ték, hogy a CCF hajlandó anyagilag biztosítani a ko­rábban budapesti Irodalmi Újság odakinti megjelenését Pálóczi Horváth cinikusan ki is jelentette, hogy tulaj­donképpen amerikai pénzt kapnak, s az egész Kong­resszus csak azért van, hogy idehaza ne vádolhassák a magyar emigrációt azzal, hogy az amerikaiak pénzelik őket. Az első időkben az Iro­dalmi Újság Londonban je­lent meg, ahol a Magyar Írók Szövetsége külföldön is működött Közben azonban a szövet­ség tagjai összekaptak, mert nem mindegyikük volt haj­landó mindenben alávetni magát az amerikai főnökök kidolgozta irányvonalnak. A vita főként azon folyt, hogy a magyarországi olvasók vagy a kinti emigránsok szá­ja íze szerint töltsék-e meg a lap hasábjait. Végül is az amerikaiak szinte teljesen kicserélték a szerkesztőséget, sőt a Congress a lapot áthe­lyezte Párizsba. Mivel a disz­­szidens írók egy része fel­lépett a nyílt amerikai dik­tatúra ellen, a Congress ez­után közölte, hogy megvonja az anyagi támogatást a lap­tól. A valóságban azonban az Irodalmi Újság továbbra is a CIA pénzén jelenik meg. A Free Európa Commitee, a Szabad Európa Bizottság és a CIA kapcsolata meg­alakulásától kezdve közis­mert A Szabad Európa Rá­dió az USA-ból kapja a pénzt s az utasításokat is. A Szabad Európa Bizottság­nak azonban csak egyik osz­tálya a SZER, a SZER ezen­kívül a legkülönbözőbb emigránsszervezetek irányí­tásával is foglalkozik. Külön történet, hogy mi minden történt 1950 óta a magát emigráns ellenkormánynak tekintő társaságnál, amely először Magyar Nemzeti Bizottmánynak, majd Ma­gyar Bizottsá­ngnak, jelen­leg pedig Magyar Bizottság­nak nevezi magát. Minden­esetre e társaság vezetői ha­vi 800 dolláros fizetést kap­nak a SZEB-től, amely ezen­kívül több tucatnyi ma­gyar emigráns-szervezetet is pénzel. A CIA pén­ze a SZEB közvetí­tésével jut el az ABN (Nem­zetek Antibolsevista Blokkja) nevű nemzetközi ellenforra­dalmi szervezethez, amely­ben magyarok is tevékeny­kednek, s a Kossuth Foun­dation nevű, Kossuth Lajos nevével visszaélő úgyneve­zett alapítványhoz. Amikor nincs több pénz Ha a CIA valamelyik fi­ókintézetének vezetői szembe fordulnak a washingtoni fő­nökkel, megszűnik a pénz­­folyósítás, és ezzel legtöbb­ször maga a szervezet is. Példa erre a Magyar Egye­temisták és Főiskolások Egyesületei Szövetsége, amely nemrégiben megszűnt. A szö­vetség az úgynevezett Nem­zetközi Diákkonferencia tag­­szervezeteként működött. A Nemzetközi Diákkonferenci­át a CIA-ügynökök által a Nemzetközi Diákszövetség­ben végrehajtott szakadás után hozták létre. Ennek a CIA-akciónak a leleplezése nyomán tört ki az egész CIA-botrány. Metz úr, a Szabad Euró­pa Bizottság akkori párizsi megbízottja sűrűn utalt át különböző összegeket a MEFESZ céljaira, amíg a szervezet végrehajtotta az utasításokat Ennek az összeg­nek a nagysága és gyakori­sága aszerint változott mi­lyen engedelmesen követték a szövetség vezetői a Metz úr közvetítette amerikai uta­sításokat. Amikor a vezetők egy része felismerte, hogy akarva-akaratlanul hazája el­lenségeit szolgálta, a pénz csökkent, de szaporodtak a fenyegetések: ha továbbra is így viselkednek, az anyagi támogatás teljesen elmarad. Végül is a MEFESZ két ve­zetője, megundorodva ettől a tevékenységtől, és az egész nyugati világtól, hazatért, a sajtókonferencián leplezte le egykori megbízóit Ezek után nem maradt más hátra, mint megszüntetni a MEFESZ-t A müncheni Nemzetőr cí­mű lapot Tollas Tibor „köl­tő” szerkeszti. Igaz, hogy 1944-ben még nem irodal­már, hanem csendőr főhad­nagy volt és Kecskési Ti­bornak hívták, s a beregszá­szi üldözöttekkel való kegyet­lenkedései miatt a felszaba­dulás után a népbíróság tíz­évi börtönre ítélte. Az ellen­forradalom idején Kecskési kiszabadult a börtönből, Nyu­gatra szökött, ahol a CIA sietett alkalmazni. Nemcsak lapszerkesztéssel foglalkozik — a Nemzetőr egyike a leg­­uszítóbb hangú, legszélső­­jobboldalibb emigránslapok­nak —, hanem a CIA pénzén nagy utazásokat is tesz. Út­jai általában eredménytele­neknek bizonyulnak, de a CIA pénzén kiadott úti be­számolók, brosúrák azért meg­jelennek, hogy megpróbálják megtéveszteni azt, aki még megtéveszthető. Egy másik emigránslapot, a Bécsben megjelenő Magyar Híradót, az IBFG, az úgyne­vezett Szabad Szakszerveze­tek Nemzetközi Szövetsége pénzeli. Ezt a disszidenslapot alapítása idején Molden, Al­len Dulles egykori veje látta el anyagiakkal, majd a CIA egyik fiókszerve, a Citizen Service fedezte a meglehe­tősen nagy deficitet és az emigráns szerkesztők megél­hetését. A Citizen Service megszűnése után sem szűnt meg a Magyar Híradó, ha­nem annak pénzelését — washingtoni elhatározás alap­ján — az IBFG vette át. Az IBFG bécsi irodáját egy Ma­tal nevű csehszlovák szár­mazású és egy Havas Gá­bor nevű, magyar származá­sú, újsütetű osztrák állam­polgár vezeti. Az amerikai titkosszolgá­lat manőverei napfényre ke­rülésük után nagy felhábo­rodást keltettek világszerte. A felháborodás nőttön-nő az újabb leleplezések hallatán, az újabb bizonyítékok láttán. A Nyugaton élő magyarság körében bizonyára nem sze­rez örömet, hogy tudomá­sul kell venniük: sokat azok közül, akik szervezeteiket ve­zetik, megvásárolt a CIA, s a színleg a magyarság érde­kében létrehozott egyesüle­tek tulajdonképpen a ma­gyarság ellenségeinek szol­gálatában állnak. (Népszabadság) „Magyar“ szervezetek — amerikai pénzen A CIA-botrány a magyar emigránsszervezeteket is érinti MA­ G'YAR SZÓ Vasárnap, 1967. ápr. 23. Tovább erősödik a felszabadító hadsereg A Pentagon adatai a dél-vietnami helyzet alakulásáról A Vietkong egységek létszáma, a súlyos vesztesé­gek ellenére is tovább növekszik — bizonyítják az amerikai véderőminisztérium legfrissebb adatai. Ez azt jelenti, hogy a harctereken is a dél-vietnami szabad­ságharcosok mind szívósabb ellenállásával kell szá­molni. Az ellenfél erejétől közzétett legújabb adatok egyaránt meglepőek az USA és szövetségesei számára. A Vietkong csapatainak létszáma a Dél-Vietnamban harcoló észak-vietnami kato­nákkal­­együtt a múlt évben további 50 000-rel növeke­dett. Ugyanakkor a számok azt mutatják, hogy az észak­ról délre való szivárgás fo­kozatosan csökken, tehát a Felszabadítási Front elsősor­ban saját erejéből tölti fel megtizedelt sorait. A hábo­rú kezdete óta csaknem fél­millió embert vesztett, még­sem mutatja a kishitűség vagy a meghátrálás jeleit. Az utóbbi hetekben az amerikai veszteségek is re­kord szintet értek el. Már­cius utolsó hetében 247 ame­rikai katona vérzett el a dél­vietnami harcmezőkön, szem­ben a koreai háború heti át­lagos 255 főnyi amerikai ál­dozatával. Beszéljenek azonban a konkrét számok: A VIETKONG ÉS A DÉL-VIETNAMBAN HARCOLÓ ÉSZAK. VIETNAMI CSAPATOK LÉTSZÁMA 1966. január 238 000 Az adatok csak a harcme­zőkön megszámlált halottak­ra vonatkoznak. A sebesül­tekről nincsenek hivatalos adatok, a Pentagon szakér­tőinek véleménye szerint azonban számuk körülbelül másfélszerrel több, mint a halottaké. Ez azt jelenti, hogy az amerikai csapatok a há­ború kezdete óta 450000 Vi­­etkong és észak-vietnami harcost öltek meg vagy se­besítet­tek meg. Hiányoznak még a betegségek következ­tében elhalálozott katonák adatai. Számukat nem hiva­talosan 100 000-re becsülik. Az amerikaiak március 25- éig 8 931 katonát vesztettek, 52 946 pedig megsebesült. 1869 katona a légi harcokban veszett oda vagy szerencsét­lenségek áldozata lett. A saigoni kormánycsapatok sebesültjeinek száma nem is­meretes, de a Pentagon becs­lései szerint eddig csaknem 40 000-en veszítették életü­ket. (New York Herald Tribune) Még nem lehet tudni, mi­­etnam­i katonák beszivárgása,­lyen arányú volt a múlt év az előző hónapok számada­­utolsó és az idei év első há­­tai azonban állandóan csak­rom hónapjában az észak-vi­­kenő irányzatot mutatnak. február 239 000 március 239 000 április 250 000 május 267 000 június július 271 000 277 000 1967. augusztus 282 000 szeptember 283 000 október 282 000 november 282 000 december 282 000 január 284 000 február 284 000 március 287 000 AZ ÉSZAKRÓL TÖRTÉNŐ BESZIVÁRGÁS 1966. január 4000 július 3000 február 8000 augusztus 2000 március 10 000 szeptember 1000 április 1000 október | a számok május 6000 november , még isme­június 13 000 december | retlenek A FELKELŐK ÖSSZVESZTESÉGEI halott fogságba esett 1960 5 669 — 1961 12 133 — 1962 21 158 5 500 1963 20 575 4 000 1964 16 785 4 200 1965 35 436 2 926 1966 53 524 9 000 1967. (I. П. Ш.) 34 400 1000 összesen: 199 680 26 626

Next