Magyar Szó, 1967. május (24. évfolyam, 117-146. szám)

1967-05-07 / 122. szám

II. oldal . . . --------------------------------------— ■ ' ■ ■ MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1967. május 7. ШШЖЗЈЕХЈЈзШ , _ .......................... акшдпкдДу! г Ш.......... ДД|^^ а4) Odahaza kérges tenyerű napszámosok virradattól alkonyatig húzzák az igát hatvankrajcáros napszámért. Tuberkulotikusok meggyógyíthatják sípoló tüdejüket a svájci nap alatt, orvosi kezelés és ellátás ezer frank. És neki tízezer frankot kínál a nagyherceg azért, hogy fél óráig kockázat nélkül szórakozzék. — Nos — kiérdi a nagyherceg —, mit felel ajánlatomra? Gály sajnálkozón mosolyog— Fenség ... Ha tízezer frankra van szükségem — csekket küldök a bankomba. Azon a napon, amikor a fogadalma lejár, kiszedi a Smith-banikiból kétszázezer frankos letétjét Ez lesz a játéktőke! Barclayban és a Credit Lyonnais-ban még marad nyolcszázezer frankja. A hátán átfut a hideg, ahogy elgondolja, hogy két hét előtt a bankokban még egymilliós letétje volt, ugyanakkor pénztárcáiban és a nyakába akasztott vászonzacskójában egymillió-hatszázezer frankot őrzött. Hajmeresztő, hogy több mint másfél milliót vesztett egy este. Nem azért mardossa a lelkiismeret-furdalás, mert kapzsi volt, és esti költségeit akarta „kinyerni”. Sajátos gondolkozására jellemző, hogy ezt a kínos kicsinyességét később is vállalja, és természetesnek találja. Utólag csak azért bosszankodik, mert éjjel visszament a kaszinóba. „A nyerő, ha eltávozik, legyen boldog, és aznapra húzza le a rolót...” — magyarázza egyszer égőszemű tanítványának, [ Juisth Bélának, aki montecarlói nyerőnapjai után most a nápolyi „Jockey Club”-ban próbálkozik. Gály újra játszani kezd. Egyetlen rendszert követ: délután négykor érkezik, és kilenc órakor végez. Fél tízkor már elhagyja Monaco területét. Ragaszkodik ahhoz, hogy Nizzában lakjék, és ezzel is óvja magát az esti kísértéstől. Este nincs játék ... Ebben az időben már inkább Monsieur Sven-gály-nak nevezik, a Monsieur Maximum elkeresztelés lekopik róla. Túlfűtött képzeletű játékosok esküsznek arra, hogy Monsieur Sven-gály hipnotizálja a krupiét. A különös magyar beleszuggerálja a krupié ujjaiba akaratát. A gyenge idegzetű poentőr könnyen hisz a terjedő legendának. Hiszen Gály szeme valósággal szúr, és különös lángok csapnak ki belőle. Ha játszik, mereven néz a krupié kezére, és a játékmester bejelentésére, hogy ki nyert, soha indulat nyoma nem látszik az arcán. Nem hisz a szisztémákban, amelyek — szerinte — csak arra valók, hogy a nyerést korlátozzák. Csodálatos napok ezek, olyanok, amilyeneket játékos még alig ért meg. — Napról napra nyer. Mindegy, hogy mit játszik, rulettet vagy trente-ot, a szerencse glóriája fényeskedik a feje felett. Egy gazdag amerikai olajkereskedő csak azt lesi, mikor jön Gály? Melléje telepszik, és pontosan akkor és arra tesz, amire Svengály. Két hét múlva csomagol, és utazik vissza Amerikába. Boldogan meséli, hogy európai útját a Gály kezén „kinyerte”, öreg játékosok, rulettrókák a fejüket fogják és töprengenek, mi itt a titok? Mindez Gály Lajost hidegen hagyja, ő csak játszik és nyer... Este mindig egyedül vacsorázik hotelje éttermében. Hazai dolgokra már csak ritkán gondol. Visszavásárolni a birtokot? Vajon , érdemes-e? A gesztus érdekes lenne, de mit csináljon azzal az ormótlian nagy földdel? Gazdálkodáshoz nem érez kedvet. A hazai viszonyokat kicsinyesnek találja, az ideérkező pesti újságokat fontoskodóknak és apró ügyeken rágódóknak. Túlságosan eltávolodott Magyarországtól. Otthon unalmas, az bizonyos... Ebben az időben kezdi a ‘Világot játéklehetőségek és a zöld asztalok szempontjából megítélni. Nos, hát Magyarország ... Ott csak egy játékhely van, a Nemzeti Kaszinó. Oda — ezt tudja — nem térhet vissza. Ha hazatér, kupeperckel és disznókereskedőkkel huszonegyezhetik Csömöri úti kávéházakban. Vagy az éji órákban várhat betévedő italos gaval-brokira a Váci utcai „Koroná”-ban. Mindez nem sok jóval biztató esély, akkor már inkább itt marad, a tengerparton. — Itt, ahol grófnak titulálják, ahol Miklós nagyherceg lesi a mozdulatait, míg otthon, például, Károlyi Pista... Itt most fonódnak körülötte annak a legendának a szálai, amely nevét fenntartja nemcsak a monte-carlói annalesekben, de a játékosok emlékező agyában is. Otthon pedig letört úriember, ha nem is kizárt, de eltanácsolt tagja a Kaszinónak. Ismeri az otthoni merevséget, a hagyományokat tisztelő életformákat, és tudja, hogy nem vennék be a társaságba, még most sem, amikor gazdag ember. Otthon csak a kullancsok ragadnának rá, azok, akik pénzt szeretnének belőle kisrófolni. Igen, de miért játszik? Nyugodtan élhetne ... Heteken keresztül nyer... Ha öszszeszámolja, lehet , már vagy két és fél millió frankja. Több is ... Minden héten hatalmas summával gyarapodnak a betétei. Mindig gazdagabb szeretne lenni, nem lel nyugalmat, az ördög motoz benne és sarkallja újabb kártyadiiadalokra. Miért nyer, kiért nyer? ... Egy napon ,váratlanul, kínos esemény történik a kaszinóban. A trente et quarante-szobában, az egyik asztalnál, éppen az új kártyacsomagot keveri a krupié. A várakozás feszült perceiben, amikor a játékosok az előző paklira tett megjegyzésekkel vezetik le felgyülemlett idegességüket, az egyik játékos kiejti kezéből maréknyi aranyát. Az arany szerteszéjjel hull, mindenki önkéntelenül lehajol, hogy keresse az aranyakat, ebben a pillanatban a játékvezető szeme összevillan két szmokingos úrral. (Folytatjuk) Fordította: Dr. Radó György (182) Sofia Lerro viszont rendkívül örült az új ismeretségnek, és titkon áldotta Maria Luisát, aki megígérte, hogy gondoskodni fog az ő jövőjéről. Egész napon át fürkészve leste a csinos tisztet, akit a grófnő vőlegénynek javasolt. Mind a külleme, mind tréfás természete elnyerte Sofia tetszését. Egynémely élre pirulásra késztette ugyan, rövid fontolgatás után azonban arra a következtetésre jutott, hogy ő maga a hibás: a vidéki környezetben szűk lett a látóköre, ezért van, hogy a szokásos nagyvilági beszédtémákat olykor sikamlósnak, sőt egyenesen illetlennek érzi. Sofia Lerro tehát elégedett volt a vasárnappal — ugyanúgy, mint Maria-Luisa, akinek alkalma nyílt csaknem egy teljes napot Stengel társaságában tölteni, s így egy lépéssel közelebb jutott terveinek megvalósításához. —(— Április huszadikának napját a német hadsereg tisztjei minden évben lelkesen megünnepelték. Április huszadikán született Hitler. Ezen a nevezetes napon tömegestül adományozták az új rangokat a tiszteknek. Az előléptetéssel pedig természetesen emelkedett az illetmény is. Ezért az említett napot majdnem minden tiszt izgatottan várta, s már előre készült a nevezetes esemény megünneplésére. Ebben az esztendőben azonban, vagyis 1944-ben sokak reménysége nem vált valóra. Előléptetésben részesült majdnem valamennyi tiszt a keleti arcvonalon és azoknál az SS-alakulatoknál, amelyek feltartóztatták az angol—amerikai csapatok olaszországi előrenyomulását. A hátországi csapattisztek pedig, mint például Ewers tábornok hadosztályánál, ezúttal úgyszólván semmiféle kitüntetésben nem részesültek. Hitler születésnapján a hadosztály egész törzsénél mindössze két tisztnek jutott előléptetés, s e két tiszt egyike Goldring báró volt: főhadnagyból százados lett. Ewerset és Lützöt nem léptették elő. Kubis maga sem várta, hogy őrnagyi rangot kapjon, most azonban ez nem is érdekelte, hiszen Sofia Lerro hozományára vadászott, és ezer meg tízezer márkákról álmodott, nem pedig nyomorúságos fizetésemelésről. Ügye ez irányban jelentős mértékben előrejutott: Sofia Lerróval való jegyváltását éppen április huszadikára tűzték ki. Nem sokkal utóbb a házassági szerződést is meg kellett kötniük, amit Kubis már türelmetlenül várt; végre meg fogja tudni, milyen fizetséget kap azért, hogy ennek a „vidéki cselédnek” udvarolt — ahogyan Heinrich előtt emlegette Sofiát. A házassághoz az engedélyt már előzetesen megkapta a tábornoktól. Míg azonban Sofia igen-igen gyorsan beleegyezett, hogy Kubis felesége legyen , addig édesapja Alfredo Lerro, sokáig habozott, befogadja-e családjába ezt a német tisztet, akiről alig tudott valamit. Heinrichhel az utóbbi hónap során annyira összebarátkozott, hogy előtte nem is titkolta aggályait. — Értse meg, mitől félek — mondta néhány nappal az eljegyzés előtt. — I Ez a Kuibis valahogyan megbízhatatlannak látszik. Úgy érzem, hogy semmit sem vesz komolyan, sőt a világon semmi sincs, ami egyáltalán gondolkodásra késztetné. Ezenkívül nincs is foglalkozása. Mit fog csinálni, ha egyszer véget ér a háború? Heinrich megpróbálta védelmezni pártfogoltját, egyre újabb és újabb előnyös oldalaira hívta fel a figyelmet, de nem tudta eloszlatni Lerro kétségeit. — Nagyon szép, hogy ennyire védi barátjának az érdekeit! Ez valóban tiszti magatartás. De nem tagadhatja, hogy túlságosan könnyelmű a családalapításhoz. Még azt sem tudom, van-e folyószámlája, s rajta legalább néhány ezer líra, hogy nászajándékot vegyen Sofiának. — Én azt hiszem, van. Eddig Paul elég bőkezűen költötte a pénzt, sokkal többet, mint a tiszti fizetése. Igaz, hogy amióta az ön leányát ismeri, sokkal takarékosabb lett, de véleményem szerint ez csak jó je. Várjon, ha jól emlékszem, egyszer láttam is valami csekkkönyvet nála. Persze kínos lett volna firtatnom a dolgot, hogy mennyi pénze van, no de az ember nem vált csekik-könyvet, ha csupán fillérei vannak! Azt mégsem mondhattameg Heinrich, hogy ezt a bizonyos csekik-könyvet ő maga váltotta ki, újabb háromezer márkát fektetve bele az ügyletbe, egy újabb Kubis-féle nyugta ellenében. De bármennyire habozott is Lerro, kénytelen volt engedni Sofiának, és beleegyezését adta a házassághoz. Pusztán annyit kötött ki, hogy az esküvő nem lehet korábban, mint három hónappal az eljegyzés után. — Remélem, hogy ez alatt az idő alatt leányom alaposabban megismeri ezt a Kubist, és kiábrándul belőle — vallotta be Heinrichnek. — Olyan ember ez, aki se hús, se hal. Nincs semmi szenvedélye, még a szokásos szórakozások sem érdeklik. Valahogy ég föld között lebeg. Látja, mi ketten... minket izgatnak a víz alatti birodalom titkai. Minket lelkesít a hallatlanul érdekes sport, a horgászat. Más emberek a gyűjtőszenvedélynek hódolnak. A harmadik kertészkedik vagy más effélét csinál. Ez mind az ember céltudatosságát bizonyítja. De vajon mi lelkesíti a rpaga Kubisát? Mi izgatja őt? — Kubis lelkes bélyeggyűjtő — vetette oda találomra Heinrich. — Igazán? Ezt most hallom először. És megvallom, örülök neki. Legalább bélyegeket gyűjtsön, ha már másra nem alkalmas! — Ó, az ön befolyása alatt bizonyára ki fogja terjeszteni érdeklődésének körét!... Heinrich még aznap elutazott Pedermóba, és vásárolt Kubisnak néhány bélyegalbumot. — Istenem! — jal dúlt fel Kubis. — Még csak ez hiányzott! — Sőt át is kell tanulmányoznia az albumokat, hogy legalább megkülönböztethesse a francia bélyeget a némettől. Kubis vadul pillantott Heinrichre, de nem mert ellenkezni. Már túl sok pénzt emésztett fel a naponként küldött csokor, s a Sofia körüli legyeskedésbe túl sok fáradságot fektetett bele ahhoz, hogy most visszalépjen. Eszeveszett düh fogta el, amikor közvetlenül az eljegyzés előtt Alfredo Jerro még egy vaskos albumot nyújtott át neki, csupa régi bélyeggel. — Egyszer még a fejéhez vágom ezt az albumot! — tört ki haragja, amikor Heinrichnek megmutatta leendő apósa ajándékát. — Ön legalább arra célozhatott volna neki, hogy minden bélyeg közül kizárólag azt szeretem, amelyiket könnyen lehet csengő aranyra váltani! (Folytatjuk) FILMHÍRADÓ ZVEZDA: A legszebb férfisport, amerikai (4, 6,15, 8,15) Matiné: Napfény a füvön, amerikai (10) HADSEREGOTTHON: Telemark hősei, óangol (4, 6, 8) NÉPMOZI: Marie Chantal, francia (4, 6,15, fél 9) Matiné: Minden éjszaka újév, amerikai (10) JADRAN: A nyugatról jött ember, amerikai (fél 4, fél 6, fél 8) BÁCSKA: Az én drága Clementinám, amerikai (6, 8) Matiné: Forró évek, hazai (10) SUTJESKA: Kegyetlen gyűlölet, nyugatnémet (6, 8) DUNA: Szerelem az ismeretlennel, amerikai (6, 8) Matiné: Vaskapitány, olasz (10) KERTMOZI: Autótolvajok, szovjet (8) SZÍNHÁZ SZERB NÉPSZÍNHÁZ: Az örök forrásnál (este 8-kor), a zenicai népszínház előadása, a Sterija Játékok műsora. BEN AKTRA: Szerelem (este fél 8-kor) ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁR NAPPALI ÜGYELET: Njegoi gyógyszertár (Njegor utca 16.) ÉJJELI ÜGYELET: Szabadság téri gyógyszertár (Szabadság tér 2.) Az ügyelet este 7-től reggel 7-ig tart Telefon: 42-740. TARLAT Matica srpska képtár, délelőtt 9-től 1-ig. Pavle Beljanski képtár, délelőtt 9-től 12-ig és délután 4-től este 7-ig. MÚZEUM Természetrajzi Múzeum (péterváradi vár), délelőtt 9-től 1-ig és délután 3-tól este 7-ig. A péterváradi vár föld alatti folyosói, reggel 7-től este 7-ig. Idegenvezető: 46- 374. Kamenicai Zimaj Emlékmúzeum: reggel 8-tól 12-ig és délután 3-tól este 7-ig.