Magyar Szó, 1967. május (24. évfolyam, 117-146. szám)

1967-05-07 / 122. szám

II. oldal . . . --------------------------------------— ■ ' ■ ■ MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1967. május 7. ШШЖЗЈЕХЈЈзШ , _ .......................... акшдпкдДу! г Ш.......... ДД|^^ а4) Odahaza kérges tenyerű napszámosok virradattól alkonyatig húzzák az igát hatvankrajcáros napszá­mért. Tuberkulotikusok meggyógyíthatják sípoló tüdejüket a svájci nap alatt, orvosi kezelés és el­látás ezer frank. És neki tízezer frankot kínál a na­gyherceg azért, hogy fél óráig kockázat nélkül szó­­­rakozzék. — Nos — kiérdi a nagy­herceg —, mit felel ajánla­tomra? Gály sajnálkozón moso­lyog­— Fenség ... Ha tízezer frankra van szükségem — csekket küldök a bankom­ba. Azon a napon, amikor a fogadalma lejár, kiszedi a Smith-banikiból két­százezer frankos letétjét Ez lesz a játéktőke! Bar­­clayban és a Credit Lyonnais-ban még marad nyolcszázezer frankja. A hátán átfut a hideg, ahogy elgondolja, hogy két hét előtt a bankokban még egymilliós­­ letétje volt, ugyanakkor pénztárcáiban és a nyakába akasztott vászonzacskójában egy­millió-hatszázezer frankot őrzött. Hajmeresztő, hogy több mint másfél milliót vesztett egy este. Nem azért mardossa a lelkiis­­meret-furdalás, mert kap­zsi volt, és esti költségeit akarta „kinyerni”. Sajátos gondolkozására jellemző, hogy ezt a kínos kicsi­nyességét később is vál­lalja, és természetesnek találja. Utólag csak azért bosszankodik, mert éjjel visszament a kaszinóba. „A nyerő, ha eltávozik, legyen boldog, és aznapra húzza le a rolót...” — magyarázza egyszer égő­­szemű tanítványának, [ Juisth Bélának, aki monte­­carlói nyerőnapjai után mo­st a nápolyi „Jockey Club”-ban próbálkozik. Gály újra játszani kezd. Egyetlen rendszert követ: délután négykor érkezik, és kilenc órakor végez. Fél tízkor már elhagyja Monaco terüle­tét. Ragaszkodik ahhoz, hogy Nizzában lakjék, és ezzel is óvja magát az esti kísértéstől. Este nincs já­ték ... Ebben az időben már inkább Monsieur Sven-gály-nak nevezik, a Monsieur Maximum elke­­resztelés lekopik róla. Túl­fűtött képzeletű játékosok esküsznek arra, hogy Monsieur Sven-gály hip­notizálja a krupiét. A kü­lönös magyar beleszugge­­rálja a krupié ujjaiba aka­ratát. A gyenge idegzetű poentőr könnyen hisz a terjedő legendának. Hi­szen Gály szeme valóság­gal szúr, és különös lán­gok csapnak ki belőle. Ha játszik, mereven néz a krupié kezére, és a játék­mester bejelentésére, hogy ki nyert, soha indulat nyo­ma nem látszik az arcán. Nem hisz a szisztémák­ban,­­ amelyek — szerinte — csak arra valók, hogy a nyerést korlátozzák. Cso­dálatos napok ezek, olya­nok, amilyeneket játékos még alig ért meg. — Nap­ról napra nyer. Mindegy, hogy mit játszik, rulettet vagy trente-ot, a szerencse glóriája fényeskedik a fe­je felett. Egy gazdag ame­rikai olajkereskedő csak azt lesi, mikor jön Gály? Melléje telepszik, és pon­tosan akkor és arra tesz, amire Sven­gály. Két hét múlva csomagol, és utazik vissza Amerikába. Boldo­gan meséli, hogy európai útját a Gály kezén „ki­nyerte”, öreg játékosok, rulettrókák a fejüket fog­ják és töprengenek, mi itt a­ titok? Mindez Gály Lajost hi­degen hagyja, ő csak ját­szik és nyer... Este min­dig egyedül vacsorázik hotelje éttermében. Ha­zai dolgokra már csak ritkán gondol. Vissza­vásárolni a birtokot? Vajon , érdemes-e? A gesztus érdekes lenne, de mit csináljon azzal az ormótlian nagy földdel? Gazdálkodáshoz nem érez kedvet. A hazai vi­szonyokat kicsinyesnek találja, az ideérkező pesti újságokat fontoskodók­nak és apró ügyeken rá­gódóknak. Túlságosan el­távolodott Magyarország­tól. Otthon unalmas, az bizonyos... Ebben az időben kezdi a ‘Világot játéklehetőségek és a zöld asztalok szempont­jából megítélni. Nos, hát Magyarország ... Ott csak egy játékhely van, a Nemzeti Kaszinó. Oda — ezt tudja — nem térhet vissza. Ha hazatér, kupe­­perckel és disznókereske­­dőkkel huszonegyezhetik Csömöri úti kávéházakban. Vagy az éji órákban vár­hat betévedő italos gaval-brokira a Váci utcai „Ko­­roná”-ban. Mindez nem so­k jóval biztató esély, ak­kor már inkább itt ma­rad, a tengerparton. — Itt, ahol grófnak titulálják, ahol Miklós nagyherceg lesi a mozdulatait, míg otthon, példá­ul, Károlyi Pista... Itt most fonód­nak körülötte annak a legendának a szálai, amely nevét fenntartja nemcsak a monte-carlói annal­esek­­ben, de a játékosok em­lékező agyában is. Otthon pedig letört úriember, ha nem is kizárt, de eltaná­csolt tagja a Kaszinónak. Ismeri az otthoni merev­séget, a hagyományokat tisztelő életformákat, és tudja, hogy nem vennék be a társaságba, még most sem, amikor gazdag em­ber. Otthon csak a kul­lancsok ragadnának rá, azok, akik pénzt szeretné­nek belőle kisrófolni. Igen, de miért játszik? Nyugod­tan élhetne ... Heteken keresztül nyer... Ha ösz­­szeszámolja, lehet , már vagy két és fél­ millió frankja. Több is ... Min­den héten hatalmas sum­mával gyarapodnak a be­tétei. Mindig gazdagabb szeretne lenni, nem lel nyugalmat, az ördög mo­toz benne és sarkallja újabb ká­rtyadiiadalokra. Miért nyer, kiért nyer? ... Egy napon ,váratlanul, kínos esemény történik a kaszinóban. A trente et quarante-szobában, az egyik asztalnál, éppen az új kártyacsomagot keveri a krupié. A várakozás feszült perceiben, amikor a játékosok az előző pak­lira tett megjegyzésekkel vezetik le felgyülemlett idegességüket, az egyik játékos kiejti kezéből ma­réknyi aranyát. Az arany szerteszéjjel hull, min­denki önkéntelenül leha­jol, hogy keresse az ara­nyakat, ebben a pillanat­ban a játékvezető szeme összevillan két szmo­kin­­gos úrral. (Folytatjuk) Fordította: Dr. Radó György (182) Sofia Lerro viszont rendkívül örült az új ismeret­ségnek, és titkon áldotta Maria­ Luisát, aki megígérte, hogy gondoskodni fog az ő jövőjéről. Egész napon át fürkészve leste a csinos tisztet, akit a grófnő vőlegény­nek javasolt. Mind a külleme, mind tréfás természete el­nyerte Sofia tetszését. Egynémely élre pirulásra kész­tette ugyan, rövid fontolgatás után azonban arra a kö­vetkeztetés­re jutott, hogy ő maga a hibás: a vidéki kör­nyezetben szűk lett a látóköre, ezért van, hogy a szo­kásos nagyvilági beszédtémákat olykor sikamlósnak, sőt egyenesen illetlennek érzi. Sofia Lerro tehát elégedett volt a vasárnappal — ugyanúgy, mint Maria-Luisa, akinek alkalma nyílt csak­nem egy teljes napot Stengel társaságában tölteni, s így egy lépéssel közelebb jutott terveinek megvalósításához. —­(— Április huszadikának napját a német hadsereg tiszt­jei minden évben lelkesen megünnepelték. Április hu­szadikán született Hitler. Ezen a nevezetes napon tö­megestül adományozták az új rangokat a tiszteknek. Az előléptetéssel pedig természetesen emelkedett az il­letmény is. Ezért az említett napot majdnem minden tiszt izgatottan várta, s már előre készült a nevezetes esemény megünneplésére. Ebben az esztendőben azonban, vagyis 1944-ben so­kak reménysége nem vált valóra. Előléptetésben része­sült majdnem valamennyi tiszt a keleti arcvonalon és azoknál az SS-alakulatoknál, amelyek feltartóztatták az angol—amerikai csapatok olaszországi előrenyomulását. A hátországi csapattisztek pedig, mint például Ewers tábornok hadosztályánál, ezúttal úgyszólván semmiféle kitüntetésben nem részesültek. Hitler születésnapján a hadosztály­ egész törzsénél mindössze két tisztnek jutott előléptetés, s e két tiszt egyike Goldring báró volt: fő­hadnagyból százados lett. Ewerset és Lützöt­ nem léptet­ték elő. Kubis maga sem várta, hogy őrnagyi rangot kapjon, most azonban ez nem is érdekelte, hiszen Sofia Lerro hozományára vadászott, és ezer meg tízezer márkákról álmodott, nem pedig nyomorúságos fizetésemelésről. Ügye ez irányban jelentős mértékben előrejutott: Sofia Lerróval való jegyváltását éppen április huszadi­kára tűzték ki. Nem sokkal utóbb a házassági szerző­dést is meg kellett kötniük, amit Kubis már türelmetle­nül várt; végre meg fogja tudni, milyen fizetséget kap azért, hogy ennek a „vidéki cselédnek” udvarolt — aho­gyan Heinrich előtt emlegette Sofiát. A házassághoz az engedélyt már előzetesen megkapta a tábornoktól. Míg azonban­ Sofia igen-igen gyorsan beleegyezett, hogy Kubis felesége legyen , addig édesapja Alfredo Lerro, sokáig habozott, befogadja-e családjába ezt a né­met tisztet, akiről alig tudott valamit. Heinrichhel az utóbbi hónap során annyira összebarátkozott, hogy előt­te nem is titkolta aggályait. — Értse meg, mitől félek — mondta néhány nappal az eljegyzés előtt. — I Ez a Kuibis valahogyan megbízha­tatlannak látszik. Úgy érzem, hogy semmit sem vesz ko­molyan, sőt a világon semmi sincs, ami egyáltalán gon­dolkodásra késztetné. Ezenkívül nincs is foglalkozása. Mit fog csinálni, ha egyszer véget ér a háború? Heinrich megpróbálta védelmezni pártfogoltját, egy­re újabb és újabb előnyös oldalaira hívta fel a figyel­met, de nem tudta eloszlatni Lerro kétségeit. — Nagyon szép, hogy ennyire védi barátjának az ér­dekeit! Ez valóban tiszti magatartás. De nem tagadhatja, hogy­­ túlságosan könnyelmű a családalapításhoz. Még azt sem tudom, van-e folyószámlája, s rajta legalább néhány ezer líra, hogy nászajándékot vegyen Sofiának. — Én azt hiszem, van. Eddig Paul elég bőkezűen költötte a pénzt, sokkal többet, mint a tiszti fizetése. Igaz, hogy amióta az ön leányát ismeri, sokkal takaré­kosabb lett, de véleményem szerint ez csak jó je. Vár­jon, ha jól emlékszem, egyszer láttam is valami csekk­könyvet nála. Persze kínos lett volna firtatnom a dol­got, hogy mennyi pénze van, no de az ember nem vált csekik-könyvet, ha csupán fillérei vannak! Azt mégsem mondhatta­­meg Heinrich, hogy ezt a bi­zonyos csekik-könyvet ő maga váltotta ki, újabb három­ezer márkát fektetve bele az ügyletbe, egy újabb Kubis-­­féle nyugta ellenében. De bármennyire habozott is Lerro, kénytelen volt engedni Sofiának, és beleegyezését adta a házassághoz. Pusztán annyit kötött ki, hogy az esküvő nem lehet ko­rábban, mint három hónappal az eljegyzés után. — Remélem, hogy ez alatt az idő alatt leányom ala­posabban megismeri ezt a Kubist, és kiábrándul belőle — vallotta be Heinrichnek. — Olyan ember ez, aki se hús, se hal. Nincs semmi szenvedélye, még a szokásos szórakozások sem érdeklik. Valahogy ég föld között le­beg. Látja, mi ketten... minket izgatnak a­ víz alatti birodalom titkai. Minket lelkesít a hallatlanul érdekes sport, a horgászat. Más emberek a gyűjtőszenvedélynek hódolnak. A harmadik kertészkedik vagy más effélét csinál. Ez mind az ember céltudatosságát bizonyítja. De vajon mi lelkesíti a rpaga Kubisát? Mi izgatja őt? — Kubis lelkes bélyeggyűjtő — vetette oda találom­ra Heinrich. — Igazán? Ezt most hallom először. És megvallom, örülök neki. Legalább bélyegeket gyűjtsön, ha már más­ra nem alkalmas! — Ó, az ön befolyása alatt bizonyára ki fogja ter­jeszteni érdeklődésének körét!... Heinrich még aznap elutazott Pedermóba, és vásá­rolt Kubisnak néhány bélyegalbumot. — Istenem! — jal dúlt fel Kubis. — Még csak ez hiányzott! — Sőt át is kell tanulmányoznia az albumokat, hogy legalább megkülönböztethesse a francia bélyeget a né­mettől. Kubis vadul pillantott Heinrichre, de nem mert el­lenkezni. Már túl sok pénzt emésztett fel a naponként küldött csokor, s a Sofia körüli legyeskedésbe túl sok fáradságot fektetett bele ahhoz, hogy most visszalépjen. Eszeveszett düh fogta el, amikor közvetlenül az el­jegyzés előtt Alfredo Jerro még egy vaskos albumot­­ nyújtott át neki, csupa régi bélyeggel. — Egyszer még a fejéhez vágom ezt az albumot! — tört ki haragja, amikor Heinrichnek megmutatta leendő apósa ajándékát. — Ön legalább arra célozhatott volna neki, hogy minden bélyeg közül kizárólag azt szeretem, amelyiket könnyen lehet csengő aranyra váltani! (Folytatjuk) FILMHÍRADÓ ZVEZDA: A legszebb férfi­sport, amerikai (4, 6,15, 8,15) Matiné: Napfény a füvön, amerikai (10) HADSEREGOTTHON: Tele­mark hősei, óangol (4, 6, 8) NÉPMOZI: Marie Chantal, francia (4, 6,15, fél 9) Matiné: Minden éjszaka újév, amerikai (10) J­AD­RAN: A nyugatról jött ember, amerikai (fél 4, fél 6, fél 8) BÁCSKA: Az én drága Cle­­mentinám, amerikai (6, 8) Matiné: Forró évek, hazai (10) SUTJESKA: Kegyetlen gyű­lölet, nyugatnémet (6, 8) DUNA: Szerelem az ismeret­lennel, amerikai (6, 8) Matiné: Vaskapitány,­ olasz (10) KERTMO­ZI: Au­tótol­vajok, szovjet (8) SZÍNHÁZ SZERB NÉPSZÍNHÁZ: Az örök forrásnál (este 8-kor), a zenicai népszínház előadá­sa, a Sterija Játékok műso­ra. BEN AKTRA: Szerelem (este fél 8-kor) ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁR NAPPALI ÜGYELET: Njegoi gyógyszertár (Njegor utca 16.) ÉJJELI ÜGYELET: Sza­badság téri gyógyszertár (Szabadság tér 2.) Az ügye­let este 7-től reggel 7-ig tart Telefon: 42-740. TARLAT Matica srpska képtár, dél­előtt 9-től 1-ig. Pavle Beljanski képtár, délelőtt 9-től 12-ig és dél­­után 4-től este 7-ig. MÚZEUM Term­észetrajzi Múzeum (péterváradi vár), délelőtt 9-től 1-ig és délután 3-tól este 7-ig. A péterváradi vár föld alatti folyosói, reggel 7-től este 7-ig. Idegenvezető: 46- 374. Kamenicai Zimaj Emlék­múzeum: reggel 8-tól 12-ig és délután 3-tól este 7-ig.

Next