Magyar Szó, 1967. augusztus (24. évfolyam, 209-239. szám)

1967-08-31 / 239. szám

4. oldal МЛ GYÁR SZ .5 Csütörtök, 197. aug. 31. Erdélyi változatok K­olozsvár után, a tor­dai út egyik mere­dek kapaszkodóján a mindig vidám, kedélyes úti­társ, Sándor, bejelenti, hogy közeledünk a „halálkanyar­hoz” ... Azt hisszük előbb, hogy ez is csak tréfa, az én higgadtságomat igyekszik próbára tenni, de azután ki­tűnik, hogy bizony a fele sem tréfa annak, amit mon­dott: nagy U alakban görbül itt a műút, s a lejtőn vigyá­zatlanul lezúduló kocsit bi­zonyos mágneses, földmélyi gócok veszélyeztetik, oly­annyira, hogy az útkarban­tartók minden eshetőségre számítva, afféle „terelő tér­séget” építettek ki az út mentén, hogy oda irányítsa kocsiját a vezető, ha már egyszer elvesztette fölötte az uralmat... Később hal­lom azt is, hogy a környék­beliek, vasárnap délutánon­ként, ide ülnek a vaskorlát­ra, s lesik, mikor történik „valami”... Ez a szórakozá­suk egyeseknek. S azt állít­ják, nap mint nap történik szerencsétlenség. Az én legnagyobb „ve­szélyeztetőm” maga a táj: van ebben olyan mágneses vonzás, mint abban a föld­mélyi gócban — mindunta­lan rajta felejteném a sze­mem, de csak átengedhetem magamon, a tekintet két su­gárkévéjébe fogva; most ta­pasztalom igazán, mennyire rabbá tesz a motor, meg­foszt a szemlélődő gyönyö­rűségektől ... Torda után Etéd, Küsmöd, Szolokma keletkezésének színes legendáját meséli Sán­dor, de még a fiainak birto­kokat osztó Buda meséjére sem figyelhetek oda, mert az éles, lejtős kanyarokban minden óvatlanság kockáza­tos lenne... Átrobogunk az Aranyoson, Hadrév után fel­tárul előttünk a mezőségi táj, a távolban lankás, ko­pár hegyek. A mókás hang­zású Kutyfalva ismét visz­­szavarázsolja a derűt ko­csinkba, s a fáradhatatlan humorú útitárs székely tré­fát mesél: „Megyek végig a felszegen, s egyszer csak hallom: supp! Teszek még vagy két lépést, esmeg hal­lom: supp! Esmeg két lé­pés, esmeg supp! Nézek hát­ra, s hát engem ütnek!...” V­idrádszeg, Erdőszent­­györgy, Csókfalva után végre pihenő­állomás következik a dél­utáni órákban: Szováta! A csupa­ ablak, fatornácos emeletes fürdőépületek egy kicsit a századfordulót idé­zik, s jóleső látni, hogy ezt a stílusegységet nem bontja meg semmiféle újabb épít­kezés. Ez bizony mind-mind szakszervezeti nyaraló, mun­kásüdülő — nekünk, mesz­­sziről érkezett turistáknak magánháznál kell szállást keresnünk. De addig is — le a Medve-tóra! Másnap reggel tovább hajtunk Korond irányába. A régi fazekasok ivadékai ma is az ősök mesterségét űzik ebben a három patakkal át­szelt, zegzugos utcácskákkal, kapaszkodókkal, faragott ka­pukkal igazi mesehangulatot árasztó falucskában. Egyes házak előtt még ott a sza­­kállszárítónak nevezett kis tornácocska, a férfiemberek díszes kis pihenőfészke. Az egyik fahíd tövében ruhát sulykoló menyecske. Hát itt bizony nem sokat változ­hatott az élet az utóbbi száz esztendőben. Paál Laci bácsi régi is­merősként fogadja Sándort: legutóbb több száz lejnyi festett tányért, bokályt vá­sárolt nála — az árát csak most hozhatta el neki, mert akkor, a váratlan lehetőség pénz nélkül találta ... Be­megyünk a színes cseréptá­nyérokkal, bokályokkal, vá­zákkal színültig megtöltött szobába: ősi madaras, kí­gyós, életfás minták szín­­káprázata kábít el bennün­ket, s akaratlanul is az jut eszembe azonnal, hogy mind­ezt csak a fenyőrengetegei­vel meséket suhogtató, pász­toraival, havasi embereivel titkokat továbbadó Erdély termelhette ki magából; otthon, Bácskában, egy egész fazekasvásár nem produkál­na ennyi színt, ábrát, kép­zeletet vörös virágcserepei­vel, foltmázas köcsögjei­­vel... Csakhamar előkerül Laji bá legfőbb segítőtársa, Kati, a pingáló lányka, aki ezeket az ősi ábrákat, szín­­változatokat, nyilván örök­lött tehetségével, átmentet­te e cseréptárgyakra. Nagy a szomorúság a házban: a pingáló lányka őszre férjhez megy — oda lesz a segítség! De már az udvaron ott sün­dörög egy még picibb gye­rek — ámuló, minket cso­dáló tekintetében talán ott rögződnek már a pólyásko­­rától látott színkápráza­­tok... Háromszáz fazekas egyetlen faluban! Nincs mú­zeum a földön, amely így konzerválhatott volna népi életérzést, ízlést, képzeletet, mesevilágot. A sikeres vá­sár után a Korunk meg az Utunk verseinek tiszteletdí­ja majdnem teljes egészé­ben átvándorol a három gye­rek cipelte kosarakba; az otthoni konyha falán lógó két árva telecskai festett tá­nyér méltó társaságot kap majd, ha hazaérünk... Másnap reggel egy borvíz­­forrásnál bontjuk ki elemó­zsiánkat; a felkelő nap su­gárnyalábjában éteri tiszta­ságú párarezgés, hallani a növekvő fű neszét — vagy talán a szomszédos hegyol­dalban hajlongó emberek kaszasuhintása ez? Korond irányából mezítlábas kisgye­rek jön, korsóval a kezében, a hegyek, s a völgy arányai­ban olyan pöttömke, hogy ez már nem is valóság, s isten tudja, mi van ezen meghatódni való, hogy né­zem, nézem ezt a közelítő mezítlábas kisgyereket a korsójával... U­dvarhelyen, a rövid megálló pillanatai­ban, Paál Laci bácsi legényfiát sodorja kö­zénk a véletlen: festő a gye­rek — Sándor nagy elra­gadtatással beszél róla ké­sőbb, úgy látszik, Korond nemcsak pingáló lánykákat ad az erdélyi művészet­nek ... Bikkfalvá, Bögöz —■ ki tudná megjegyezni is a ká­bító zengésű faluneveket; áthaladunk a Nagykükül­­lőn, majd Galambfalva kék­re festett házainak már­­már lidérces látványa fo­gad, de aztán megtudjuk, hogy ez nem igénytelenség, hanem hagyomány: a job­bágyfelszabadulás után ilyen kékre festett házakkal vál­tak ki a szabadok a többiek közül, ez jelezte, hogy ott szabad ember él, annak nem kell ingyen munkára men­nie ... Székelykeresztúron épp piaci nap van, széles kari­májú szalmakalapokban pa­rasztasszonyokat látunk sé­tálni az utcákon, s az, hogy a kalap alatt ott van a fej­kendő is , valami filmen látott tibeti táj hangulatát ébreszti bennem, de hát ezt csak a fegyelmezetlen kép­zelet érezteti így ... Egy ki­állító teremben Pálffy Ár­pád Csíkszeredai művész ke­rámia-tárlata vár bennün­ket: újabb ámulás, újabb fölfedezés! A Csángó fej s a Hárászkendős asszony ismét valami keleti, ősi mitológia hangulatával legyint meg, de a többi alkotás is egyéni, nagy művész hasonlíthatat­­lan világát sugározza. A július végi nap pörkölő melegében tovább robogunk Fehéregyháza és Segesvár irányában... FEHÉR Ferenc Négerek és fehérek­ ­. Az­­Amerika meteorjának becézett Köves Lajos, ame­rikai párttitkárságának éve­iről szóló visszaemlékezései­ben az amerikai néger pro­letariátus harcáról is írt az 1920-as években. Akkor ő, és a fehér munkások kommu­nista vezetői, bízták rá egyik-másik sztrájkgyűlés fehér vezetőségét arra, az akkoriban hallatlan enged­ményre, hogy a munkás-szo­lidaritás érdekében, a harc­­— legalábbis egy-egy csata — győzelmes befejezése ér­dekében üljenek le abba a munkaelnökségbe, amelynek asztalánál a fehér elnök mel­lett néger alelnök, a sztrájk néger részvevőinek válasz­tottja ül. Nagy esemény volt ez akkor, a maxizmus-lero­­nizmusnak, a nemzeti és faji egység-testvériség eszméjé­nek nagy diadala, záloga egyúttal a győzelmes sztrájk­nak­ is­. Ma, vagy 40 év után, ami­kor Köves már rég hazatért az emigrációból, és pesti pártnyugdíjas immár, néger proletárok fegyveres tünte­téseiről, utcai harcairól közli a híreket az újság napról napra. Várjuk, még egyre várjuk — és reméljük nem hiába—,hogy a lapok előbb­­utóbb, de megemlékeznek arról is, hogy itt-ott a fe­hér munkások csatlakoztak társaikhoz, a néger harco­sokhoz, és hogy egyes fehér­amerikai vietnami harcosok, tüntetnek az igazságtalan, elnyomó gyarmati háború ellen, csatlakozva ezzel, mondjuk, a néger öklözőhöz, Clayhoz. A „gladiátorok" egymás mellé állnak, a dol­gozók még nem találtak vol­na egymásra? S ha így van, vajon mi ennek az oka? Vagy a sajtó nem regisztrál­ja ezeket az eseményeket? Pedig ezek arra is hivatva lennének, hogy megnyugtas­sanak bennünket, vén marxistákat,leninistákat, hogy az eszme, az igazság erősebb a terrornál és erő­sebb az imperialisták „oszd meg és uralkodj" propagan­dájának hatásánál is. Várjuk­ az egymára­ talá­lás híveit, Amerika testvéri­ség-egység frontjának hely­zet-analízisét, mikéntjeinek és miértjeinek elénk tárását, magyarázatát. Enélkül értetlenül állunk szemben a helyzettel. LŐRINC Péter A Jugoszláv Ifjúsági Szövetség tiltakozása Theodorakisz letartóztatása miatt Belgrádból jelenti a Tan­­jug. A Jugoszláv Ifjúsági Szö­vetség Központi Vezetősége szerdán táviratot intézett a görög kormányhoz, amelyben erélyesen tiltakozik Mikisz Theodorakisz görög zene­szerző, volt képviselő, a Lambrakisz nevű görög de­mokratikus ifjúsági szervezet elnökének letartóztatása és megkínzása miatt. A Jugo­szláv Ifjúsági Szövetség ki­fejezi együttérzését a de­mokratikus görög ifjúsággal és követeli a katonai kor­mánytól Theodorakisz és a többi fiatal görög hazafi sza­badon bocsátását, akiket az utóbbi hónapokban börtö­­nöztek be. Francia színészek is kö­vetelik az ismert görög zeneszerző szabadon bocsátását Párizsból jelenti a Reuter. Francia színészek és szí­nésznők egy csoportja tilta­kozott a görög kormánynál amiatt, hogy Mikisz Theodo­­rakiszt, a Zorba a görög cí­mű film feledhetetlen kísé­rőzenéjének szerzőjét letar­tóztatták. A tiltakozó levél­ben a francia művészek kö­vetelik a katonai juntától, adjon magyarázatot arra vo­natkozólag, hogy Theodora­­kiszt és társait miért zárták be, és közölje hollétüket, va­lamint azt, hogy milyen kö­rülmények között élnek. Az aláírók között van Si­mone Signoret, Yves Mon­tand, Juliette Greco és má­sok. Brazília és Argentína atomegyezményt köt Rio de Janeiróból jelenti a Tanjug. Brazília és Argentína el­határozták, hogy ■ atomegyez­ményt kötnek, amellyel tu­lajdonképpen elutasítják a Szovjetunió és az Egyesült Államok által beterjesztett atomsorompó-egyezményt. A brazil külügyminiszté­rium egyik magas rangú képviselője kijelentette, hogy a megállapodás szerint Bra­zília és Argentína sokolda­lú együttműködést folytat­nak az atomenergia békés célú felhasználása érdeké­ben. A brazil kormány egyetlen olyan nemzetközi egyez­ményt sem fogadott el, amely a nagyhatalmaknak­­ monopóliumot ad az atom­fegyverek előállítására. N­­ A belgrádi Vecernje novosti­­ vállalja a húszmilliomodik­­ jugoszláv polgár kereszt-­­ apaságát ___ ] "A Szövetségi Statisztikai Intézet feltevése szerint a húsz­milliomodik jugoszláv polgár augusztus 27-e és szeptember 1-e között születik meg. A háromszázezres példányszámú napilap szerkesztősége felkéri másfél milliós olvasótáborát, hogy segédkezzen ! -- a lakosság száma szerint a nyolcadik helyen álló európai ország húszmilliomodik polgárának megtalálásában. ! SZÜLŐK, ANYAKÖNYVVEZETŐK! Sürgönyileg vagy levélben jelentsék minden augusztus I 27-e és szeptember 1-e között világra jött csecsemő 1 pontos születési idejét (nap, óra, perc). Címünk: I I Večernje novosti, Beograd, Trg Marksa i Engelsa 7. 303/1 I *. I тшт mmm ■ — — _ — __ __ __ _ 1 нвввввввввввввввввввввввввввввввв1ввввввввввввввв®швааввввви H NEMZETKÖZI MŰSOR - NEMZETKÖZI MŰSOR - NEMZETKÖZI MŰSOR - NEMZETKÖZI MŰSOR ■ 1 H BUDAPEST NAGYCIRKUSZ­­ 1 SZEPTEMBER 4-éig VENDÉGSZEREPEL NOVI SADON 5 N­aponta két előadás - délután 5 és este 8 órakor - jegyek elővételben a cirkusz pénztáránál ■ 9-től 20 óráig kaphatok ■ NE MULASSZA EL - NE MULASSZA EL - NE MULASSZA EL - NE MULASSZA EL - NE MULASSZA EL 897/1 Ш 0вввваввввввввввввввввввввввввввввввввввввввввввввввввнввн1^

Next