Magyar Szó, 1967. szeptember (24. évfolyam, 240-269. szám)
1967-09-10 / 249. szám
2. oldal Több búzát vetünk, mint tavaly? A magasabb földeken megkezdték a kukoricatörést — A répa cukortartalma nagyobb, mint tavaly Több búzát vetünk, mint tavaly. — Ezt mondják legtöbb vajdasági földművesszövetkezetben, a földművesek ígéretére támaszkodva. A nagy érdeklődés a búzavetés iránt nyilván munkatöbbletet hoz a szövetkezeteknek, azonfelül a pénzszűke miatt őszre baj lesz a vetéssel. A szövetkezetek ugyanis nem kaptak elég kölcsönt műtrágya- és vetőmag-tartalékolásra, tehát csak annyit vásároltak, amennyi pénzük volt. Ez pedig kevesebb a kevésnél. Ezért a legtöbb földművesszövetkezetben úgy határoztak, hogy a társastermelőknek nem adnak mindent hitelre. Némelyik szövetkezet hitelbe szánt, de a műtrágyát és a magot készpénzért adja, másutt viszont a műtrágyát és a magot adják hitelbe, a szántás díját pedig a munka elvégzése után kérik. A legtöbb szövetkezetben közölték a társastermelőkkel, a búzatermelési szerződések feltételeit, és akadnak, akik már ilyen feltételekkel alá is írták a szerződést. Noha mindez azt mutatja, hogy növekszik az érdeklődés a búzatermesztés iránt, a pénzhiány mégis nagy akadály lesz. A legutóbbi körútunk során megállapítottuk, hogy az idén a kukorica legalább két héttel előbb érik be, mint más esztendőkben. Ez egyrészt jó, másrészt rossz. Jó azért, mert két héttel több idő lesz az őszi munkákra, rossz azért, mert két hónapja nem volt eső, és a föld annyira száraz, hogy még az erősebb traktorok is nehezen boldogulnak. A kukoricaszüret első eredményei azt mutatják, hogy a magasabb fekvésű területeken a hozam 20—30 százalékkal alacsonyabb, mint várták. A réti és az alacsonyabb fekvésű földek jó terméssel kecsegtetnek, sőt néhol nagyobb termést várnak, mint tavaly. A cukorrépa betakarítása teljes iramban folyik. Ahol nem eléggé készítették elő a talajt, most annyira száraz, hogy a cukorrépa vége beleszakad a földbe. A cukorgyárak első értékelése is megtörtént, szerintük ennyi Cukorrépánk lesz mint tavaly, cukortartalma azonban egy-két százalékkal nagyobb. A napraforgó átvétele is megindult. Ez a növény, jóllehet szárazság volt, mégis annyi termést hozott mint tavaly, tehát húszezer vagonnal. Az idén a napraforgót nem támadta annyira a gomba betegség. P. E. Kombájnnal gyorsan halad a cukorrépa betakarítása MAGYAR 1570 Vasárnap, 1967. szept Itt. Nagy lehetőségek az együttműködésre Dr. Glied Károly, a Bács-Kiskun nyilatkozik a megyei pártküldöttség vezetője Magyar Szónak A Bács-Kiskun megyei pártküldöttség vajdasági látogatása alatt megtekintett néhány mezőgazdasági szervezetet és gyárat, elbeszélgetett több szakemberrel és politikai munkással. Ilyen formán némi betekintést nyert a tartomány politikai és gazdasági helyzetébe. Ennek kapcsán felkértük dr. Glied Károly megyei párttitkárt, a küldöttség vezetőjét, mondja el benyomásait és észrevételeit. — A határ átlépése óta mindenütt baráti fogadtatásban volt részünk, s úgy vesz szük, hogy ez nemcsak a küldöttségnek, hanem a magyar népnek is szól. Rendkívül hasznosnak tartjuk, hogy Bács-Kiskun megye és Vajdaság között mind szorosabb kapcsolat jön létre. Véleményünk szerint a kapcsolatot még jobban el kell mélyíteni, de nemcsak a megye és a tartomány vezetősége között, hanem a gazdasági szervezetek és más intézmények között is. Számtalan hasonló vagy azonos problémánk van, ezeket együttesen sokkal jobban megoldhatnánk. Ezért nem kellene várni hivatalos küldöttségcserékre, le kellene egyszerűsíteni a kölcsönös látogatásokat. Szakembereink minden nagyobb előkészület nélkül is találkozhatnának, megbeszélhetnék a közös ügyeket, tanácsot kérhetnének egymástól, kicserélhetnék tapasztalataikat. Úgy vélem, a gazdasági kapcsolatokon kívül rendszeresen ápolni kellene a kulturális kapcsolatokat is. — Alig egy hét alatt meglátogattunk több gazdasági szervezetet, megnéztük, hogyan termelnek a vajdasági dolgozók. Mondhatom, igen nagyra értékeljük a tartomány gazdasági fejlődését. Zrenjaninban például a Szervo Mihály kombinát néhány részlegében voltunk, és láthattuk, milyen jó eredményeket értek el a mezőgazdaság és a feldolgozó ipar társulásával. Sikerült létrehozniuk a két, egymást kiegészítő ágazat célszerű egységét, s ez számunkra igen tanulságos. — A mezőgazdasági szervezetekben tett látogatásunk alkalmával azt tapasztalhattuk, hogy a kukoricatermesztőben Vajdaság kiváló eredményeket ért el. Mindenütt fejlett agrotechnikával dolgoznak, hibrid kukoricát vetnek, a földeket korszerűen művelik. Ilyen korszerű termeléssel a vajdaságiak kétségtelenül felvehetik a versenyt Európa legjobb termelőivel is. Ennek következtében teljesen érthető, hogy a szárazság sújtotta kukoricatermés mégis alig csökkent. Ezeket az eredményeket nyilván az is elősegíti, hogy a kutatómunka közvetlenül is szervesen a termeléshez kapcsolódik. Bizonyos vagyok benne, hogy ezen az úton haladva Jugoszlávia már a közeljövőben a világ legjobb mezőgazdasági termelőinek sorába lép. — Gazdasági szakemberekkel és politikai vezetőkkel beszélgetve, meggyőződtem arról, hogy a dolgozók igen nagy erőfeszítéseket tesznek a reform végrehajtására. Nagyon tetszik az emberek bátor, merész, de felelősségteljes hozzáállása minden problémához, akár gazdasági, akár politikai természetű. A zrenjanini kombinát pártszervezetében azt is megtudhattuk, hogy most, a reform idején, a kommunistákra milyen nagy felelősség, milyen sok feladat hárul. — Külön kell hangsúlyoznom azt, hogy Jugoszlávia nemzetiségi politikája forradalmi vívmány, és teljesen a lenini elveket érvényesíti — fejezte be a rövid beszélgetést dr. Glied Károly. SIFLIS Lajoa Dr. Glied Károly Elkésett nekrológ Nem az évi szabadságok tétlenségében feledkeztünk meg a halottról. A mulasztás jóval korábbi, több mint három és fél esztendővel követtük el. 1964. január 15- én kellett volna nekrológot írni az újvidéki szerszám- és szerszámgépfejlesztő intézetről, pontosan akkor, amikor létrejött, mert már akkor halott volt. Csakogy ki tudta azt akkor, és merte-e volna vállalni bárki is az orvos szerepét, hogy megállapítsa: ez az intézet halva született! Valóban merész cselekedetre vállalkozik, aki ezt megteszi, hiszen az intézet létesítésének gondolata nem fentről, hanem ellenkezőleg lentről, a termelővállalatoktól, a szerszámgépgyáraktól eredt és valóraváltása sem nyomásra történt, hanem — ahogy mondták — szükségből fakadt. Csupán egy apróság körül támadt bizonyos nézeteltérés, ami aligha lehetne kifogásolható, ha az az intézet létrehozása előtt merül fel. Sajnos ez azután történt, s akkor már késő volt. (Elvégre létrejöttének másnapján nem illik szélnek ereszteni egy tudományos intézetet!) Lássuk, mi is volt a nézeteltérés. Az adat Potisse úgy képzelte, hogy olyan szerződést köthet az intézet szolgálatainak igénybevételéről, amelyet bármikor önhatalmúlag és minden következmény nélkül felbonthat, viszont ha az intézet szegi meg a megállapodást, köteles viselni a következményeket is. Baj persze ebből sem származott volna, ha a Potisie idejében közli elképzelését, de az adai gyár csak később, a szerződés megkötése után, a másik fél megkérdezése nélkül csatolta a szokatlan kikötést a szerződéshez. A zrenjanini Progres azt jelezte, hogy új típusú varrógép tervezésével szándékozik megbízni az intézetet, de úgy, hogy a munka ellenértékének megtérítését más vállalja. Nem lehet vitás: a szerszámgépgyárak úgy képzelték, hogy az intézet útján a közösség viseli majd felszerelésük korszerűsítésének költségeit. Még 1965-ben is így gondolkodtak, amikor a reform szele mind jobban érezhető volt. Abban az évben egyébként már egy esztendős volt a szerszámgépfejlesztő intézet, megerősödött, összesen kilencven mérnököt és technikust számlált, akik abban a reményben vették fel minden elsején nem éppen alacsony járandóságukat, hogy rövidesen érezhetően előremozdítják Vajdaság szerszámgépiparának fejlődését. A valóságban viszont az történt, hogy a termelők — a két említett gyár kivételével — úgyszólván felé se néztek az intézetnek. A kilencven ember megneszelte a veszélyt, és lassan elmenekült a süllyedő hajóról, így szűnt meg fokozatosan, és ez év júniusában végleg az újvidéki szerszámgépfejlesztő intézet, amely tulajdonképpen már születése napján halott volt. Három és fél esztendős „tevékenységének” kiadásait és a temetési költségeket sajnos nem a szülők, a szerszámgépgyárak fedezik! CSORBA István Egy autó, öt zenész, hét sérült Különös közlekedési baleset történt tegnapra virradóra egy óra tájban Karlócán, a Stevan Petrovic-Brile utca 8-as számú ház előtt. Különös annyiban, hogy az autónak a megengedett öt helyett, hét utasa volt, és mind a hét megsérült. Köztük öt zenész, Nikola Rujevic újvidéki fényképész a strazilovói kirándulóhelyen töltötte az estét, s haza indulva felszedte Opel Rekord kocsijába az egész zenekart. Az említett ház előtt áttért az úttest bal oldalára, és gépkocsijával nekifutott egy villanypóznának. Az ütközés alkalmával Ana Bisak újvidéki lakos súlyosan, Nikola Rujevic, a kocsi vezetője, Savica Nikolic karlócai, Damijan Djurić, Uroš Zivojnović, Ivan Djurić mošorini és Miloš Jovanović gospodjinci zenész könnyebben megsérült. Az autó csaknem teljesen tönkrement . Böngésző Gál László rovata EGY HIRDETÉSBŐL A hirdetések — aprók vagy nagyok — érdekes olvasmány. És tanulságos sokszor. Külföldön jártamban, különösen amikor az ország nyelvét, törvényeit, szokásait is alig, vagy sehogyan sem ismertem, gyakran böngésztem az újságok hirdetései között. Úgy gondoltam, hogy egy és mást azokból is meg lehet tudni, ha például sokan keresnek, kevesen kínálnak munkát. Vagy ha sokan kínálnak és sokan keresnek szerelmet. Az újságok első oldalán olvasom most, hogy kitűnő minőségű aranyat vásárolhatok Triesztben. Tizennégy, tizennyolc, huszonkét karátosat. Gyűrűt is, aranyórát is. Már indultam volna Triesztbe, amikor eszembe jutott a régi magyar közmondás: „Ahol arany, ott a salak Hol itt, ebben a hirdetésben a salak? Elsősorban, ha jól tudom, törvényeink nem kedvelik az aranykereskedelmet. Rémlik — bár nincsen a kezem ügyében a törvények könyve —, hogy tilos is. Ha pedig tilos az a szegény trieszti boltos rá fog fizetni a drága hirdetésre, mert ugyan ki vásárolna mifelénk tiltott aranyat? Igen ám, de ha tilos, miért közölnek ilyen bűnre csábító szövegű hirdetéseket az újságok? Meg aztán, talán nem bolond az a trieszti boltos sem: ha hirdet, nyilván tudja, hogy miért teszi. Ezeket gondoltam elsősorban. Másodsorban pedig azt, hogy abból a harminckét dollárból, amit nekem külföldi útra a Nemzeti Bank engedélyez, nem valami sok aranyat vásárolhatnék. Hát léteznének olyan polgártársak, akik a megengedettnél több dollárt vinnének magukkal? És annyian volnának ezek a polgártársak, hogy az aranyboltosnak kifizetődik a drága hirdetés? És mi többiek Olyan vakok volnánk, hogy még a hirdetés olvastán sem nyílik fel a szemünk? Még egy régi magyar közmondást tudok: az aranyból sem lesz pénz, ha nem verik. Tehát: verni kell! MÉG KÉT HIRDETÉSRŐL Ezt a két hirdetést egy fővárosi újságban olvastam. Nyolcszázezer dinár kölcsönt keres valaki sürgősen. Másfél esztendőre kellene neki a pénz és azt ígéri, hogy 1 100 000 dinárt fog visszaadni. A másik hirdetés szerint csupán ötszázezer dinárra volna szüksége valakinek, az is csak öt hónapra. A nem teljes félesztendő elmúltával, hétszázezer dinárt fog viszszafizetni a kölcsönzőnek. Ha nem unalmas, tessék velem számolni. Az első hirdető 37,5% kamatot kínál a kölcsönért. Megint csak arra hivatkozom, hogy nem vagyok jogász és azt sem tudom, hogy létezik-e uzsoratörvény szocializmusban. Nyilván nem létezik, mert ott az uzsora is ismeretlen fogalom. Illetve... A másik hirdető évi 96% kamatot hajlandó fizetni a kölcsönpénzért. Azt tanítja a közmondás, hogy a kamatos pénz az emberrel egy tálból eszik. Ez a kölcsönkérőkre vonatkozik. Pénz a pénznek apja, ez meg arra, aki kölcsönöz. Olyan közmondás nincsen, amely olyan szocialista polgártársra vonatkozna, aki uzsorakölcsönt ad egy másik szocialista polgártársnak. No, azon még külön is el lehetne gondolkozni, hogy vajon milyen üzletbe fektetné a kölcsönpénzt az, akinek megéri, hogy 96% kamatot fizessen érte. Talán, mit tudom én, elutazik Triesztbe és olcsó aranyat vásárol az előbbi írásműben említett hirdetőnél. Még sok minden máson is el lehetne gondolkozni. Nekem az a röpke gondolat jutott eszembe, hogy talán szocialista sajtónk hirdetőosztálya is meggondolhatná, hogy milyen hirdetéseknek ad nyilvánosságot. Röpke gondolat volt, elrepült.