Magyar Szó, 1967. szeptember (24. évfolyam, 240-269. szám)

1967-09-10 / 249. szám

2. oldal Több búzát vetünk, mint tavaly? A magasabb földeken megkezdték a kukorica­törést — A répa cukortartalma nagyobb, mint tavaly Több búzát vetünk, mint tavaly. — Ezt mondják leg­több vajdasági földműves­­szövetkezetben, a földműve­sek ígéretére támaszkodva. A nagy érdeklődés a búza­vetés iránt nyilván munka­többletet hoz a szövetkeze­teknek, azonfelül a pénzszű­ke miatt őszre­ baj lesz a vetéssel. A szövetkezetek ugyanis nem kaptak elég kölcsönt műtrágya- és vető­mag-tartalékolásra, tehát csak annyit vásároltak, amennyi pénzük volt. Ez pe­dig kevesebb a kevésnél. Ezért a legtöbb földműves­­szövetkezetben úgy határoz­tak, hogy a társastermelők­­nek nem adnak mindent hi­telre. Némelyik szövetkezet hitelbe szánt, de a műtrá­gyát és a magot készpénzért adja, másutt viszont a mű­trágyát és a magot adják hi­telbe, a szántás díját pedig a munka elvégzése után ké­rik. A legtöbb szövetkezetben közölték a társastermelőkkel, a búzatermelési szerződések feltételeit, és akadnak, akik már ilyen feltételekkel alá is írták a szerződést. Noha mindez azt mutatja, hogy növekszik az érdeklődés a búzatermesztés iránt, a pénz­­hiány mégis nagy akadály lesz. A legutóbbi körútunk so­rán megállapítottuk, hogy az idén a kukorica legalább két héttel előbb érik be, mint más esztendőkben. Ez egy­részt jó, másrészt rossz. Jó azért, mert két héttel több idő lesz az őszi munkákra, rossz azért, mert két hónap­ja nem volt eső, és a föld annyira száraz, hogy még az erősebb traktorok is nehe­zen boldogulnak. A kukoricaszüret első ered­ményei azt mutatják, hogy a magasabb fekvésű területe­ken a hozam 20—30 száza­lékkal alacsonyabb, mint várták. A réti és az alacso­nyabb fekvésű földek jó ter­méssel kecsegtetnek, sőt né­hol nagyobb termést várnak, mint tavaly. A cukorrépa betakarítása teljes iramban folyik. Ahol nem eléggé készítették elő a talajt, most annyira száraz, hogy a cukorrépa vége bele­szakad a földbe. A cukor­gyárak első értékelése is megtörtént, szerintük ennyi Cukorrépánk lesz mint ta­valy, cukortartalma azonban egy-két százalékkal nagyobb. A napraforgó átvétele is megindult. Ez a növény, jól­lehet szárazság volt, mégis annyi termést hozott mint tavaly, tehát húszezer va­gonnal. Az idén a naprafor­gót nem támadta annyira a gomba betegség. P. E. Kombájnnal gyorsan halad a cukorrépa betakarítása MAGYAR 1570 Vasárnap, 1967. szept Itt. Nagy lehetőségek az együttműködésre Dr. Glied Károly, a Bács-Kiskun nyilatkozik a megyei pártkü­ld­öttség vezetője Magyar Szónak A Bács-Kiskun megyei pártküldöttség vajdasági lá­togatása alatt megtekintett néhány mezőgazdasági szer­vezetet és gyárat, elbeszél­getett több szakemberrel és politikai munkással. Ilyen formán némi betekintést nyert a tartomány politikai és gazdasági helyzetébe. En­nek kapcsán felkértük dr. Glied Károly megyei párttit­kárt, a küldöttség vezetőjét, mondja el benyomásait és észrevételeit. — A határ átlépése óta mindenütt baráti fogadtatás­ban volt részünk, s úgy vesz szük, hogy ez nemcsak a küldöttségnek, hanem a ma­gyar népnek is szól. Rendkí­vül hasznosnak tartjuk, hogy Bács-Kiskun megye és Vaj­daság között mind szorosabb kapcsolat jön létre. Vélemé­nyünk szerint a kapcsolatot még jobban el kell mélyíte­ni, de nemcsak a megye és a tartomány vezetősége kö­zött, hanem a gazdasági szer­vezetek és más intézmények között is. Számtalan hason­ló vagy azonos problémánk van, ezeket együttesen sok­kal jobban megoldhatnánk. Ezért nem kellene várni hi­vatalos küldöttségcserékre, le kellene egyszerűsíteni a kölcsönös látogatásokat. Szak­embereink minden nagyobb előkészület nélkül is talál­kozhatnának, megbeszélhet­nék a közös ügyeket, taná­csot kérhetnének egymástól, kicserélhetnék tapasztalatai­kat. Úgy vélem, a gazdasági kapcsolatokon kívül rendsze­resen ápolni kellene a kul­turális kapcsolatokat is. — Alig egy hét alatt meg­látogattunk több gazdasági szervezetet, megnéztük, ho­gyan termelnek a vajdasági dolgozók. Mondhatom, igen nagyra értékeljük a tarto­mány gazdasági fejlődését. Zrenjaninban például a Szer­vo Mihály kombinát néhány részlegében voltunk, és lát­hattuk, milyen jó eredmé­nyeket értek el a mezőgaz­daság és a feldolgozó ipar társulásával. Sikerült létre­hozniuk a két, egymást ki­egészítő ágazat célszerű egy­ségét, s ez számunkra igen tanulságos. — A mezőgazdasági szer­vezetekben tett látogatá­sunk alkalmával azt tapasz­talhattuk, hogy a kukorica­­termesztőben Vajdaság kivá­ló eredményeket ért el. Min­denütt fejlett agrotechniká­val dolgoznak, hibrid kukori­cát vetnek, a földeket kor­szerűen művelik. Ilyen kor­szerű termeléssel a vajdasá­giak kétségtelenül felvehetik a versenyt Európa legjobb termelőivel is. Ennek követ­keztében teljesen érthető, hogy a szárazság sújtotta ku­koricatermés mégis alig csökkent. Ezeket az eredmé­nyeket nyilván az is előse­gíti, hogy a kutatómunka közvetlenül is szervesen a termeléshez kapcsolódik. Bi­zonyos vagyok benne, hogy ezen az úton haladva Jugo­szlávia már a közeljövőben a világ legjobb mezőgazdasá­gi termelőinek sorába lép. — Gazdasági szakemberek­kel és politikai vezetőkkel beszélgetve, meggyőződtem arról, hogy a dolgozók igen nagy erőfeszítéseket tesznek a reform végrehajtására. Nagyon tetszik az emberek bátor, merész, de felelősség­teljes hozzáállása minden problémához, akár gazdasági, akár politikai természetű. A zrenjanini kombinát párt­­szervezetében azt is megtud­hattuk, hogy most, a reform idején, a kommunistákra mi­lyen nagy felelősség, milyen sok feladat hárul. — Külön kell hangsúlyoz­nom azt, hogy Jugoszlávia nemzetiségi politikája forra­dalmi vívmány, és teljesen a lenini elveket érvényesíti — fejezte be a rövid beszélge­tést dr. Glied Károly. SIFLIS Lajoa Dr. Glied Károly Elkésett nekrológ Nem az évi szabadságok tétlenségében­­ feledkeztünk meg a halottról. A mulasz­tás jóval korábbi, több mint három és fél esztendővel követtük el. 1964. január 15- én kellett volna nekrológot írni az újvidéki szerszám- és szerszámgépfejlesztő intézet­ről, pontosan akkor, amikor létrejött, mert már akkor halott volt. Csakogy ki tudta azt ak­kor, és merte-e volna vállal­ni bárki is az orvos szere­pét, hogy megállapítsa: ez az intézet halva született! Valóban merész cseleke­detre vállalkozik, aki ezt megteszi, hiszen az intézet létesítésének gondolata nem fentről, hanem ellenkezőleg lentről, a termelővállalatok­tól, a szerszámgépgyáraktól eredt és valóraváltása sem nyomásra történt, hanem — ahogy mondták — szükség­ből fakadt. Csupán egy apróság körül támadt bizonyos nézeteltérés, ami aligha lehetne kifogá­solható, ha az az intézet lét­rehozása előtt merül fel. Sajnos ez azután történt, s akkor már késő volt. (Elvég­re létrejöttének másnapján nem illik szélnek ereszteni egy tudományos intézetet!) Lássuk, mi is volt a nézet­­eltérés. Az adat Potisse úgy képzelte, hogy olyan szerző­dést köthet az intézet szol­gálatainak igénybevételéről, amelyet bármikor önhatal­múlag és minden következ­mény nélkül felbonthat, vi­szont ha az intézet szegi meg a megállapodást, köteles vi­selni a következményeket is. Baj persze ebből sem szár­mazott volna, ha a Potisie idejében közli elképzelését, de az adai gyár csak később, a szerződés megkötése után, a másik fél megkérdezése nélkül csatolta a szokatlan kikötést a szerződéshez. A zrenjanini Progres azt jelezte, hogy új típusú var­rógép tervezésével szándé­kozik megbízni az intézetet, de úgy, hogy a munka el­lenértékének megtérítését más vállalja. Nem lehet vitás: a szer­számgépgyárak úgy képzel­ték, hogy az intézet útján a közösség viseli majd felsze­relésük korszerűsítésének költségeit. Még 1965-ben is így gondolkodtak, amikor a reform szele mind jobban érezhető volt. Abban az év­ben egyébként már egy esz­tendős volt a szerszámgép­fejlesztő intézet, megerősö­dött, összesen kilencven mérnököt és technikust számlált, akik abban a re­ményben vették fel minden elsején nem éppen alacsony járandóságukat, hogy rövi­desen érezhetően előremoz­dítják Vajdaság szerszám­­gépiparának fejlődését. A valóságban viszont az történt, hogy a termelők — a két említett gyár kivéte­lével — úgyszólván felé se néztek az intézetnek. A ki­lencven ember megneszelte a veszélyt, és lassan elmene­kült a süllyedő hajóról, így szűnt meg fokozatosan, és ez év júniusában végleg az új­vidéki szerszámgépfejlesztő intézet, amely tulajdonkép­pen már születése napján halott volt. Három és fél esztendős „tevékenységének” kiadá­sait és a temetési költsége­ket sajnos nem a szülők, a szerszámgépgyárak fedezik! CSORBA István Egy autó, öt zenész, hét sérült Különös közlekedési bal­eset történt tegnapra virra­dóra egy óra tájban Karló­cán, a Stevan Petrovic-Bri­­le utca 8-as számú ház előtt. Különös annyiban, hogy az autónak a megengedett öt helyett, hét utasa volt, és mind a hét megsérült. Köz­tük öt zenész, Nikola Rujevic újvidéki fényképész a strazilovói ki­rándulóhelyen töltötte az estét, s haza indulva felszed­te Opel Rekord kocsijába az egész zenekart. Az említett ház előtt áttért az úttest bal oldalára, és gépkocsijával nekifutott egy villanypózná­nak. Az ütközés alkalmával Ana Bisak újvidéki lakos súlyosan, Nikola Rujevic, a kocsi vezetője, Savica Niko­­lic karlócai, Damij­an Dju­­rić, Uroš Zivojnović, Ivan Djurić mošorini és Miloš Jovanović gospodjinci zenész könnyebben megsérült. Az autó csaknem teljese­n tönk­rement­ ­. Böngésző Gál László rovata EGY HIRDETÉSBŐL A hirdetések — aprók vagy nagyok —­ érdekes olvas­mány. És tanulságos sokszor. Külföldön jártamban, kü­lönösen amikor az ország nyelvét, törvényeit, szokásait is alig, vagy sehogyan sem ismertem, gyakran böngész­tem az újságok hirdetései között. Úgy gondoltam, hogy egy és mást azokból is meg lehet tudni, ha például so­­kan­ keresnek, kevesen kínálnak munkát. Vagy ha sokan kínálnak és sokan keresnek szerelmet. Az újságok első oldalán olvasom most, hogy kitűnő minőségű aranyat vásárolhatok Triesztben. Tizennégy, tizennyolc, huszonkét karátosat. Gyűrűt is, aranyórát is. Már indultam volna Triesztbe, amikor eszembe jutott a régi magyar közmondás: „Ahol arany, ott a salak Hol­ itt, ebben a hirdetésben a salak? Elsősorban, ha jól tudom, törvényeink nem kedvelik az aranykereskedelmet. Rémlik — bár nincsen a kezem ügyében a törvények könyve —, hogy tilos is. Ha pedig tilos az a szegény trieszti boltos rá fog fizetni a drága hirdetésre, mert ugyan ki vásárolna mifelénk tiltott ara­­nyat? Igen ám, de ha tilos, miért közölnek ilyen bűnre csá­bító szövegű hirdetéseket az újságok? Meg aztán, talán nem bolond az a trieszti boltos sem: ha hirdet, nyilván tudja, hogy miért teszi. Ezeket gondoltam elsősorban. Másodsorban pedig azt, hogy abból a harminckét dollárból, amit nekem külföldi útra a Nemzeti Bank engedélyez, nem valami sok ara­nyat vásárolhatnék. Hát léteznének olyan polgártársak, akik a megengedett­nél több dollárt vinnének magukkal? És annyian volná­nak ezek a polgártársak, hogy az aranyboltosnak kifi­zetődik a drága hirdetés? És mi többiek Olyan vakok volnánk, hogy még a hirdetés olvastán sem nyílik fel a szemünk? Még egy régi magyar közmondást tudok: az aranyból sem lesz pénz, ha nem verik. Tehát: verni kell! MÉG KÉT HIRDETÉSRŐL Ezt a két hirdetést egy fővárosi újságban olvastam. Nyolcszázezer dinár kölcsönt keres valaki sürgősen. Másfél esztendőre kellene neki a pénz és azt ígéri, hogy 1 100 000 dinárt fog visszaadni. A másik hirdetés szerint csupán ötszázezer dinárra volna szüksége valakinek, az is csak öt hónapra. A nem teljes félesztendő elmúltával, hétszázezer dinárt fog visz­­szafizetni a kölcsönzőnek. Ha nem unalmas, tessék velem számolni. Az első hir­dető 37,5% kamatot kínál a kölcsönért. Megint csak arra hivatkozom, hogy nem vagyok jogász és azt sem tudom, hogy létezik-e uzsoratörvény szocializmusban. Nyilván nem létezik, mert ott az uzsora is ismeretlen fogalom. Illetve... A másik hirdető évi 96% kamatot hajlandó fizetni a kölcsönpénzért. Azt tanítja a közmondás, hogy a kamatos pénz az emberrel egy tálból eszik. Ez a kölcsönkérőkre vonatko­zik. Pénz a pénznek apja, ez meg arra, aki kölcsönöz. Olyan közmondás nincsen, amely olyan szocialista pol­gártársra vonatkozna, aki uzsorakölcsönt ad egy másik szocialista polgártársnak. No, azon még külön is el lehetne gondolkozni, hogy vajon milyen üzletbe fektetné a kölcsönpénzt az, akinek megéri, hogy 96% kamatot fizessen érte. Talán, mit tu­dom én, elutazik Triesztbe és olcsó aranyat vásárol az előbbi írásműben említett hirdetőnél. Még sok minden máson is el lehetne gondolkozni. Nekem az a röpke gondolat jutott eszembe, hogy talán szocialista sajtónk hirdetőosztálya is meggondolhatná, hogy milyen hirdetéseknek ad nyilvánosságot­. Röpke gondolat volt, elrepült.

Next