Magyar Szó, 1968. február (25. évfolyam, 30-58. szám)

1968-02-08 / 37. szám

10. olđa. MAGYAR SZÓ Fő a változatosság "A téli kényszerpihenő, ha másra nem, de legalább arra jó, hogy egy kicsit elgondol­kozzunk azokon a tapaszta­latokon, amelyek felett nincs időnk tűnődni akkor, ami­kor minden szabad percün­ket horgászással szeretnénk tölteni. Érdekes megfigyeléseket összegeztünk , horgásztársa­immal a minap. Többen is tapasztalták, hogy egy-egy vendéghorgászás alkalmával az idegen sokkal jobb ered­ményeket ér el, mint a hely­beli. Ez látszólag ellentmond annak az elméletnek, hogy minden terepen előzetes is­meretek szükségesek ahhoz, hogy sikeresen horgászhas­sunk. Minden szakkönyv azt tanácsolja, hogy ha ismeret­len vízre készülünk vagy már ott is vagyunk, tuda­koljuk meg milyen halak él­nek ott, milyenek a körül­mények, milyen a természe­tes haltáplálék és milyen hal­csalikat használnak a hely­beliek, melyik a legeredmé­nyesebb horgászási mód stb. Szó sincs arról, hogy mind­ez nem fontos, de más­­dol­gokat is figyelembe kell ven­ni. Mert, ugye, ha mi kerü­lünk idegen vízre, és a hely­belieket messze felülmúló eredményeket érünk el, haj­landóak vagyunk arra, hogy hiúságunkkal legyezgetve megállapítsuk: Lám ezek mégsem tudnak úgy hor­gászni, mint én. Ha viszont a mi vizeinkre érkezik egy idegen és egymás után fogja el a halakat orrunk elöl, ak­kor így vélekedünk: Hogy ennek az atyafinak milyen bolond szerencséje van! Mi hát az igazság? Nem zárjuk ki annak lehetőségét, sem, hogy valaki ügyesebb horgász, mint a többiek; azt sem, hogy valakinek néha nagyobb szerencséje lehet, mint szomszédjainak, ellen­ben még egy dolog van, ami­re talán nem figyeltünk fel eléggé: ez a horgászás mód­ja. Számtalan esetben felfi­gyelhettünk rá mi is, de a sajtóban is olvashattuk, hogy a halak is tanulékonyak, idő­vel kitanulják a horgászok furfangjait, megismerik a csalikat, csalizási módokat, az alkalmazott eszközöket és módszereket. Sőt, azt is ál­líthatjuk, hogy egy-egy tere­pen, egy-egy helységben szinte sajátságos módszerek alakulnak ki. Olyan tájjelle­gű apró részletek, amelyek­re talán nem is figyelünk fel, de amelyekhez a halak hozzászoknak. Az idegen ér­kezése, talán felszerelése, an­nak összeállítása, horgászási módszere rendszerint vala­miben különbözik a megszo­­­­kottól. Az a hal, amelyik már a hozzászokott, hogy az orra­i előtt naponta végigúsztatnak talán százszor is, többé-ke­­vésbé ugyanazon a módon egy élő csalit, most egy új, szokatlan esettel találkozik. Lehet, hogy a horog van másként felkötve, a súlyozás, a csali feltűzése más, a csali (különösen műcsalik eseté­ben) más stb. és a tapasztalt hal is rajtaveszt, mert még nem szokta meg a csali ilyen felkínálásának módját. Külö­nösen szépen bizonyítja ezt a a pergető horgászat. Az agyonra villantózott vizeken — noha van balin, csuka, sül­lő — alig alig lehet horogra kapni egy-egy falánkabb pél­dányt, viszont az olyan vize­ken, amelyiken még a halak nem ismerik a villantót, szin­te minden halat ki lehet fog­ni. Ha néhány hónapig letilt­ják egy vízen a horgászást, utána a halak egy ideig is­mét vakon kapnak minden felkínált csalira, de néhány hét múlva már újból felisme­rik, megszokják a veszélyt jelentő falatot, és inkább éheznek mintsem bekapják. Az újabbnál újabb csalik (mindegy, hogy természetes, vagy mesterséges csaliról van szó) nem is annyira azért ér­nek el eleinte szenzációs eredményeket, mert valami rendkívüli tulajdonságuk van, hanem azért mert még a halak számára ismeretle­nek. Minden kiváló csali el­veszti varázsát, ha állandó­an azt, ugyanazon a módon stb. használjuk. Ha tehát eredményesen akarunk horgászni, igyekez­zünk néha eltérni a megszo­kott csalitól, módszertől, s újszerűt alkalmazni, mert úgy látszik, hogy a halakat is jobban vonzza a változatos­­ság. G_ A csalitól is sok függ ... HÍREK, ÉRDEKESSÉGEK Djordjo Trifkovic boszniai fiatalember alig két éve va­dászik, s már három medvét kapott puska végre. Olyan vidéken lakik, ahol elég sok a medve, és ismeri mozgási területüket. Ezenkívül — be kell vallani — igen bátor is. A három medve közül ket­tőt az idén ejtett el. Tavalyi zsákmánya 180, az idei kö­zül az egyik 200, a mási­k pe­dig 250 kilós volt. Magyarországon még no­vember második felében or­szágszerte megkezdődött az apróvad-befogás. Az elő­irányzat szerint a vadász­­társaságok több mint száz­ezer élőnyulat, illetve fácánt i­s kisebb szántban foglyot fognak be óriáshálókkal. Az élővad zömét külföldi meg­­­­rendelőknek szállítják, de­­ j­ut belőle persze a vadban a szegényebb vagy gyatrább területek állományánál a fej­lesztésére is. A megfigyelők szerint a fácán és fogoly múlt évi szaporulata kitűnő volt, a nyálé viszont csak jó közepes. Ne­zetközi kutyakiállítások Az idén is sok­ európai országban rendeznek nem­zetközi CACIB kutyakiál­­lítá­st. Mivel sok kutyate­­nyésztőt érdekelnek ezek a rendezvények, közöljük az idei kiállítási naptárt. Január 13—14-én Lisz­­szaborn (Portugália), már­cius 30—31. Trondheim (Norvégia) április 6—7. Helsinki (Finnország), má­jus 4—5. Monte-Carlo, (MONACO), május 4—5. Budapest, május 4—5. Oslo (Norvégia), május 9—12. Madrid (Spanyolország) május 19. Brüsszel (Belgi­um), május 25—26. Lucern (Svájc), június 1—2. L­isz­­szabon (Portugália), júni­us 16. Larvik (Norvégia), június 29—30. Brno (Cseh­szlovákia), július 13—14. Porto (Portugália), szep­tember 7—8. Estoril (Por­tugália), szeptember 14— 15. Budapest, október 12— 13. Elverum (Norvégia). Csütörtök, 1968. febr. 8. Zsinórjaink Ma már úgyszólván kivé­tel nélkül egyszálas mű­anyag zsinórokkal horgá­­s­szunk, melyeknek nagy elő­nye a vékonyság, rugalmas­ság, tartósság. Ezeknek a zsinóroknak is van azonban néhány rossz tulajdonsá­guk, többek között az is,­­ hogy elég merevek, a cso­móknál pedig könnyen szak­­­kadnak. Persze érzékenyeb-­­bek, mint a régi zsinórok , voltak, és nem lehet csak úgy taposni rajtuk, vagy jobban kell ügyelnünk, ha ólmot szorítunk rájuk. Most azonban csak egy dologra hívnám fel horgásztársaim figyelmét: a csomókra. Minden horgász gazdag ismeretekkel rendelkezik a csomók, hurkok és kötések terén, de valószínű keve­sen vannak olyanok, akik alaposan elemezték, lemér­ték volna azt, hogy melyik csomó, hurok mennyire gyen­gíti a zsinór szilárdságát. Amíg a téli kényszerpihenő tart, nem árt elővenni zsi­nórjainkat, átvizsgálni a ru­galmasságukat, erősségüket, szilárdságukat. Lehet, hogy elöregedtek már, lehet, hogy rossz helyen tartottuk őket, lehet, hogy agyonra sodród­tak a nagyobb halak fá­­rasztása alkalmával. Ami­­ jó, használható, azt hozzuk egy kicsit rendbe, ami pe­dig szakadozik, gyenge, azt A MAVAD kecskeméti ki­rendeltségében novembertől kezdve úgyszólván naponta 1500—2000 lőtt vad érkezett az alföldi megyék vadásztár­­­­saságaitól. Példamutató számadat: november közepé­­­ig 16 000 nyulat és 12 000 fá­cánkakast vásároltak fel. Az apróvadat különleges kezelés és szépítés után mélyhűtik, majd exportálják. A kül­földi cégek ugyanis csak tiszta mancsokkal és fényes­re kefélt bundával fogadják el a mezei nyulat. Ezért a szállítás előtt minden egyes nyulat többször átkefélnek, a bajszukat hegyesre pöd­­ri­k, s körmüket „pedikűrö­­ziik”. A szállítást is különle­ges gonddal végzik, és így a rúdra aggatott lőtt vad tet­szetősebb külsővel érkezik a megrendelőkhöz. Az első több vagonos fülesrarko­­mányt, N­y­uga­t - N­ém­et­ország­­­ba küldték. A verseci vadásztársaság egyre jobb gazdálkodásról tesz tanúságot. Az elmúlt idényben a tagság 86 felnőtt és 130 kölyökrókát, öt vad­­macskát és körülbelül 600 tollas ragadozót pusztított el. A külföldre szállított élőnyúlért kik híján 2 millió régi dinárt kapott. A köz­gyűlésen úgy döntöttek, hogy az idén egymillió régi dinár értékű fácáncsibét vásárol­nak. v inkább most vegyük le az orsónkról, és ajándékozzuk oda a kislányoknak gyöngy­fűzésre, vagy használjuk fel másra, mintsem a hal tép­je majd el őket. Tegyünk próbát a cso­mók, hurkok, kötések, tol­dások birodalmában is. Szed­jük elő tudományunkat, ve­gyünk elő szakkönyveket, horgászújságokat és próbál­juk sorra a csomói­at, hur­kokat, de úgy, hogy mind­egyiknél megterheléssel mér­jük is le a teherbírást, il­letve a szakítóerőt. Tehet­jük ezt úgy, hogy a­­hurok­­­­ba megfelelő súlyokat akasz- t­­ünk, vagy húzós mérleg­gel mérjük a csomó tartós­ságát. Nézzük meg, mennyi­vel gyengébb a zsinór, ha egyszerű csomót alkalma­zunk vagy kettős csomózást, vagy különleges hurkolási módokat a zsinór végén, a zsinór derekán, két zsinór összekötésénél, a horgok fel­kötésénél stb., stb. A konk­rét mérés majd meggyőz bennünket arról, hogy a jövőben milyen kötést alkal- l mazzunk. .. MASY BŐN­­EKIKJE ILYEN: CSINOS иЧмут EU2SÜÍ -I­TANI­­ ! MIKRÓSAI NEHOGy KIM­ISD AZT AO. .

Next